Sziasztok Lányok!
Visszajöttem a szülőktől a babával, most már itthon vagyok. 2 hónapig voltam anyuéknál, ott sajnos nem volt internet, így nem tudtalak olvasni sem benneteket.
Dávid tegnap volt 14 hónapos, egy hónapja indult el, most már megy önállóan. Kb. 10 kg és 80 cm.
Éppen ma 3 hónapja, hogy a férjem elköltözött. Sajnos nincs semmi javulás, esze ágában sincs visszajönni. Amikor mondtam neki, hogy én még mindig szeretem, azt válaszolta, majd túl leszel rajta.
Majdnem minden nap telefonál, és hetente többször jön meglátogatni a babát. Mind a mai napig nincs senkije, és nem is volt együtt mással. Azt hangoztatja, hogy ő tett egy esküt, és ahhoz tartja magát. Persze a házastársi eskünek csak egy része a hűségeskü, de ha jól tudom, úgy kezdődik, hogy soha el nem hagyom, jóban-rosszban, betegségben-szegénységben, míg a halál el nem választ. Úgy látszik, neki az első rész kimaradt...
Már kezdek beletörődni, hogy végleg vége. Tegnap előtt volt a 4 éves házassági évfordulónk, de meg sem említette. Mikor kérdeztem tőle, hogy tudod, milyen nap van ma, azt mondta, tudja, de szerinte mivel már külön élünk és nem vagyunk együtt, nem kell megtartani. Én azért vettem neki egy képeslapot és odaadtam, azt mondta, így elég rossz volt neki, hogy ő meg semmivel nem készült.
Iszonyúan igazságtalannnak és örjítőnek tartom a gondolatot, hogy ha nem lett volna a betegség, akkor mindez nem történik meg. És sajnos mindez igaz a babára is. A kettőt együtt már nem bírta ki a kapcsolatunk.
Próbálok egyedül boldogulni, és elütni valahogy a napjaimat, de egyedülálló anyaként nagyon nehéz, és itt nincsenek se rokonaim, se barátaim, csak a szomszédok. Közben küszködök a kilókkal, hogy tartsam a súlyom és ne fogyjak tovább, és próbálok hízni. Már folyékony tápszert is iszom minden nap a kaja mellett, de még mindig csak 47 kg vagyok.
Hát, ennyit a helyzetjelentésről. Kicsit kakukktojásnak érzem magam, hiszen mindenki boldog házasságban, családban él, én meg csak panaszkodni tudok.
Az újabb kismamáknak szívből gratulálok!!
Az iwiw-en Bíró Marianna (Maca) néven vagyok.
És végül pár kép Dávidról:
Amit már csinál: integet, puszit dob, tapsol, megérti és megcsinálja ha kérem tőle, hogy tegyen bele valamit valamibe, vegye ki belőle, adja oda nekem, stb. Mindent elnevez. A kutya a vau-vau, a kocsi, és aminek kereke van, az a brüm-brüm, a cica a küm-küm, fogalmam sincs honnan, ha ki akar menni, akkor a ki-ki, ha kér valamit, vagy kaját lát, akkor a kell-kell, stb.
