Újra itt, jó hírekkel
!
De előtte visszaolvasok .
Tegnap volt
Bertus szülinapja!
Isten éltesse a kis vörös démont!!
Heni, akkor hatalmasak a fiaid
.
Regi, nagyon ügyes Szeli. Az én táskám is mindig tele van Panka ruháival baleset estére, sőt, a kocsiban is van váltóruha, de szerencsére eddig nem kellett még.
Panndi, nem értem, miért nem veszik fel oviba
? Három évesen nem kötelező felvenni, ha vinni akarod?! Vagy azért, mert otthon vagy?? Nálunk mehetett Bence oviba akkor is, ha otthon voltam, és napközis is lehetett, csak az nem lehetett napközis, akinek "főállású anyaként" van otthon az anyja, de délelőttre azt is felvették. Vagy addigra már beterveztétek hármaskát is
?
Fleur 
, hát Lillának is vannak beszólásai
.
Én tanítóit végeztem, de egyetértek veled abban, hogy nem lenne idegzetem ilyen helyzetben tanítani
. A gyerekek borzasztó szemtelenek, mindent megengednek maguknak, a szülők pedig extra hülyék tudnak lenni (már bocsánat
, tisztelet a kivételnek természetesen). De a felsőoktatás biztosan más, hiszen ott már érett(ebb) emberek vannak, célokkal.
Kaqk, Emmának hogyan alakult a tegnapi napja?
Móni, sajnálom
.
Én komolyan nem értem ezeket a pasikat... Kibékültetek már? Biztosan megint valami más problémája volt, és így töltötte ki, nem?
Vindo, nem semmi kezdés, de látom, megoldódott
.
Egyébként Robbie állítólag 185 cm, szóval hozzám tökéletes
.
Bár asszem' nála sem zavarna, ha alacsony lenne ...
Heni, biztosan hülyeséget kérdezek, de milyen az a szalámi torta
?
Kispocc, csodállak a türelmedért a két "pici" mellett. A dackorszakról leírt tünetek ismerősek, csak nálunk a lányos változatban jönnek elő
: visítozás, földön fetrengés stb.
Nekem az tetszik a legjobban, hogy állandóan ellentmondásba keveredik saját magával
. Mindenre kiabál, hogy nem akarom, és ha elintézem egy vállrándítással, hogy "Jól van kislányom", akkor rögtön visít, hogy "akarom"!!
Nem egyszerű...szerintem ez a "nem akarok bölcsibe menni" is kicsit túl van dramatizálva a részéről, mert akar ő menni, de nehogymár bevallja
.
Persze biztosan hiányzunk neki, sajnálom is ha sír
.
Tehát ma reggel itthon már kevesebbszer mondta, hogy nem akar bölcsibe menni. Viszont a babát és a könyveit nem akarta elvinni. Nem akart bent reggelizni és bent aludni sem
.
Autóval indultunk reggel, mert szemerkélt az eső. Először Bencét raktuk ki a sulinál, aztán apát a melóhelyen, végül elérkeztünk a bölcsihez ("Nincs itt a bölcsi!"). Próbáltam oldani a helyzetet, hogy Ili néni már várja kakaóval reggelire. Éppen érkeztek a gyerekek, Panka szó nélkül kiszállt az autóból, kézenfogva besétált velem, az előszobában ketten is öltöztek, ő is ügyesen felvette a benti cipőjét, berakta a kardigánját a szekrényébe, besétált velem a szobáig (nem sírt, nem pityergett, de nem is szólt egy szót sem
), megpuszilgattam, és bement egyedül, sírás nélkül, bár rögtön Ili néni nyakába borult, de ez nagy haladás
. Hatalmas kő esett le a szívemről
. Ili néninek is csak kerekedett a szeme, amikor látta, hogy Panka megy felé
. Úgy örülök, hogy ebbe a csoportba kerültünk, mert tényleg egy nagyon kedves, halkszavú, mosolygós nő Ili néni, míg a szomszéd csoportban egy kiabálós mufurc nő van
.
Kettőre kell érte mennem, remélem, alszik kicsit legalább, mert tegnap már nem aludt, amikor hazahoztam 1 órakor, és elég brutál volt a délutánunk
.
ott soron kívül fogadtak(ez jól esett nem lett volna türelmem még vagy 2-3 órát ott ülni) aztán felmentünk vérvételre...
hí a jányom 
