Ez a péklapátos dolog érdekes...Én pár éve még ezek miatt azon gondolkodtam,akarok e én egyáltalán gyereket.Most meg????
Komolyra fordítva a szót.Anita, nem szabad hagyni, hogy ez megmérgezze a kapcsolatotokat!!!Nem mentek végül???Az olyan jó kis lehetőségnek tűnik!!!!! Ti is példaértékűek vagytok számomra, hogy a kicsiből is milyen szépen, tisztességgel lehet két gyerkőcöt is nevelni.(na mondom!!!! a vallomások)Ne adjátok fel!!!!Próbálj meg ne görcsölni rajta, ne gondolj rá!!!!! Meg fog oldódni.Hidd el, olyan nincs, hogy valahogy ne legyen. Egy családi anekdota, hogy mindenből van kifelé vezető út. A dédnagypapámék 7-en?(ha jól emlékszem) voltak testvére.Az anyukájuk meghalt egyik karácsonykor.Sőt, előtte már az egyik testvérük is, mert az anyuka lebénult, és a legnagyobb fiú 12 évesen(ez volt az én dédpapám) nem tudta ellátni a kisfiút rendesen és valami fertőzést kapott. A lényeg, hogy semmijük sem volt, ő asztalosnak állt, szépen felépített egy kicsi házikót és egy asztalos műhelyt magának a ház végében. volt neki egy 16 éves huga,aki férjhez ment egy földönfutó fiúhoz, és egy vizes 1 szobás alsókonyhába szült neki 3 lányt.A dédpapám megsajnálta őket, és befogadta,és ott éltek a 10-12nm-es asztalosműhelyében 5-en. De legalább száraz volt, nem kellett még fizetni is érte. A férfi becsületesen dolgozott, és pár év múlva, fel tudták építeni a saját házukat.És nem is kicsit!!!!!Pedig megtépázta őket a 2.vh is!!!!! És mégis.A 0-ról, fel tudtak támadni. Szóval mindig van remény!!!Nekem is mindig elmeséli ezt mamám, ha csüggedek valamin anyagilag. Az esküvőn is teljesen kivoltam, hogy meg tudjuk-e csinálni olyanra,ami az álmunk.És megsegített a jóisten, mert sikerült. Most is ebben bízom lakásügyileg.Igaz a Ti gondotok súlyosabb,mint a miénk, de mindig van kiút, csak szeressétek egymást!!!!!!!!Gondolj bele, milyen nehéz lenne, ha a gond ue lenne, és nem lennétek egymásnak, hanem mondjuk elvált asszony lennél vagy ilyesmi.Így meg van kibe kapaszkodni!!
Na dugulok télleg.







































