Sziasztok!
November 22-én megszületett Marcell kisfiunk 3710 gr-al 51 cm-rel 36 fejkörfogattal. Sajnos amitől féltünk bekövetkezett és császár lett belőle. Túl nagy volt hozzám a baba. Plusz voltak más komplikációk is. Mivel friss még az élmény megpróbálom részletesen leírni.
2004-10-22 5 órakor arra ébredtem, hogy folyik a magzatvíz. Felpattantam gyorsan, hogy ne az ágy legyen vizes, orvost gyorsan felhívtuk, hogy mi legyen mire Ő - lassan induljunk be a kórházba. Mikor beértünk felvettek, megvizsgált az ügyeletes orvos, fájásaim egyáltalán nem voltak, szerintem addigra már az összes vizem elfolyt. Utánna felraktak az nst-re, mi a párommal csak hallgattuk a babó szívhangjait amik egyre lassabbak lettek. Mire már ott tartottunk volna, hogy segítséget hívunk beviharzott a szülésznő. Eddig úgy tűnt nem foglalkoznak velünk sokat de mint kiderült azért a füle itt volt és rögtön hallotta, hogy valami gond van. Össze is szaladt hirtelen mindenki. Elkezdtek forgatni jobbra azután balra, mire hál istennek visszakúszott a szívhang a normál tartományba. Rögtön felhíták a dokimat mire Ő azonnal indult. Mikor befutott megvizsgált meg a főorvos is (fájások még mindig sehol) és mondták, hogy még nem is kezdtem tágulni plusz a baba feje még nem is illeszkedett be a medencébe, valamint nagy a baba feje a medencémhez képest, és mivel a szívhanggal gondok voltak császár lesz belőle. (utólag kiderült, hogy a köldökzsinór is a nyakán volt) Én annyira meg voltam ijedve, hogy bármibe belementem volna csak a babónak ne legyen baja. Na ezek után elsodortak az események.
Kaptam EDA-t. Nos nem elijesztésképpen de nekem pl fájt az eda. Amikor a területet érzéstelenítik az nem egy nagy dolog de amikor a kanült rakta be nekem a ball lábamban akkora fájdalom jelentkezett hogy csillagokat láttam, párom be is rontott gőz erővel hogy mi van. Mondjuk nem tartott sokáig de azért....
Ezután már ment minden mint a karikacsapás. 11-re meg is volt a kisfiam. Egy picit sírdogált csak. Miután kivették a babót a szülésznő odatartotta nekem hogy lássam és megpuszilhassam a párom meg rögtön mehetett fotózni. Amint az orvos megvizsgálta és letörölgették meg felöltöztették rögtön odaadták a páromnak aki a fejemnél ült végig a kisfiunkkal amíg engem stoppoltak. Sajnos mellre nem tették ez nálam kimaradt, pedig talán hamarabb indult volna be a tejci (4.-5. napon). Az első két éjszakát nem velem töltötte, de nem is tudtam volna ellátni annyira ki voltam. A 2. nap azt hiszem a legrosszabb addigra már kimegy belőled minden fájdalomcsillapító és az eufória, hogy megvan a babád. Csak szimplán mindened fáj.
Felteszek pár képet a kis büszkeségünkről. Ha valakinek bármi kérdése van nyugodtan tegye fel most már igyekszem naponta 2 naponta olvasni a fórumot. Bár úgy látom nem sokan jutottatok el ide. Talán rossz címet adtam meg?
Sziasztok Ildi