Társalgó főoldal » Szülészetek, kórházak » "Jáhn Ferenc Kórház, kórház Délpes

Szia Döngy!

Vajúdás alatt lehet járkálni? Nekem úgy könnyebb lesz. És bent lehet a párom, mármint a vajúdás alatt is? Milyen pózban szültél, ha "hagyományosan", akkor nem is akartál másképp, vagy nem engedtek választani?
Kár, hogy apuka nem foghatja meg a babát!!!Csak üvegen keresztül nézheti?Szegény!!!
Előre is köszi a válaszokat!
Ria

Fogdoshatja még eleget! )
Fogd úgy fel, hogy terhesség után még kapsz plusz 4 napot, amikor a baba csak a tiéd! )
V.

Szia Vantal!

Nem úgy van az! Elég anyás a drága, mivel nincs már édesanyja, kicsit én vagyok a pót, és már most féltékeny Annára, hogy többet fogok a babával törődni, mint vele, stb.
Ezt persze az elején hangoztatta, de megnyugtattam, most meg már nem mondja, hogy látja is és érzi is a mozgását, de azért biztos bújkál benne a kisördög.
És ha még meg sem fogdoshatja az elején, háááát...
kicsit kirekesztve érezheti magát. Persze túléli!
Ria

Azért ha így áll hozzá, akkor vigyázz! Valamelyik pasiba ez tényleg törést okozhat, az meg senkinek sem jó. Az enyémet nem zavarja a téma, sőt még piszkálni is szoktam, hogy: "hát drágám, te már leszorultál a ranglistáról!" )
Erre meg rendszerint az a válasz: "tudtam én, hogy csak erre voltam jó, most meg már le vagyok kukázva!"
Hát ilyesmi. De ez nálunk nem komoly )
V.

Holnap (kedden) megyek UH-ra, már alig várom!!!
Ezer éve - négy hete - nem láttam a bébit. Két hét múlva meg bejelentkeztem 4D UH-ra. Roppant módon kíváncsi vagyok a kis egérkére már )
V.

Vantal!

Én is! Kép lesz?? Felrakod?
Köszi,

Ági

Sziasztok!

Csak nemrég olvasom az oldalt, és elhatároztam, hogy leírom a tapasztalataimat. Mind a három törpét a Dél-Pesti Kh-ban szültem, a változás óriási. Az orvosok a szülésznők hozzáállása nagyot változott, bár nem mindenkié. A harmadik babát 1,5 óra alatt megszültem, utána a szülésznő 10 percenként rám nézett, megkérdezte miben segíthet, hozott teát. Ez 10 éve még abból állt, hogy fél óránként kijött és megnézett, megkérdezte jól vagyok-e. Ennyi.
Nem tudom mi kell ahhoz, hogy valaki egyágyas szobába kerüljön én oda kaptam helyet. Igaz, hogy a nővér megkérdezte, hogy egészségügyi vagyok-e? Be kell, hogy valljam nagyon jól éreztem ott magam. Lehet, ha az első babával vagyok nem ilyen jó, mert a másik szobában volt egy anyuka az első babával, és neki rengeteg kérdése volt. Én nagyon élveztem, mert nem kell másra várnom a fürdőben, azt csinálok amit akarok, nem kell tekintettel lennem másra (pl. evés, alvás, bababeszélgetés, babasírás, pelenkázás,rádióhallgatás, evés és még sok más dolog). Van tapasztalatom, mert a mások kettővel egy öt ágyas szobában voltam, akkor amikor a WC még a folyosó végén volt. A csecsemős nővérek között voltak kedvesek és aranyosak, de volt egy akinek mindíg rossz kedve volt. Hozzám ha bejöttek mindig megkérdezték hányadik gyerek, amikor mondtam, hogy a harmadik közölték, hogy én biztosan mindent tudok. DE azért mindig megnézték hogyan szopik a baba, tehát nem hagytak magamra. Kérdeztek és én is kérdezhettem tőlük. Hát röviden ennyi.
Ja és az orvosom. Dr. Jaksi István. Mind a hármat nála szültem, most is naponta bejött, volt, hogy kétszer is.

Kedves Doktor!
Küldtem egy (másik) e-mailt, amelyben tovább meséli az élményeit az a hölgy, aki az indexen is leírta (a horrorisztikus - Weidneres sztori)a szülés történetét.
V.

Vantal!

Elolvastam a megadott fórumon a tapasztalatokat, a 902-est megkönnyeztem, aranyos volt, a 917-es már nem volt túl biztató. Talán nem kellene többet olvasnom, mert kezdek kétségbe esni. Alig egy éve lakunk Pesten, minden rokonunk Borsodban maradt, első baba és azt reméltem a védőnő tapasztalt lesz és segít mindenben, erre egy 22-23 éves kislányt kaptam, aki most került ki az iskolapadból és tőlem kérdezget mindent, most pl. nem tudja, hogy hova kell majd járnom CTG-re, mert a doki már "magánrendel", de a Dél-p.-hez tartozik szülés szempontjából, lakcím szerint én viszont a kispestihez, ott van a védőnőm is, ráadásul 10 perc séta lenne, ami jóval kényelmesebb, mint 3/4 órát buszocskázni nagy pocakkal, az emberek meg persze olyan ELŐZÉKENYEK, hogy alig tudom kapkodni a fejem ki gázol át rajtam, csakhogy levágódhasson egy ülésre.
És akkor most ilyen nem túl biztató dolgokat olvasok. Most csütörtökön megyek a dokihoz, majd kikérdezem.
Bocsi mindenkitől ez kicsit depisre sikerült, pedig tegnap volt babuka névnapja:Anna, nekem meg ma van a szülinapom. A párom nem ment be hajnalban, ahogy szokott dolgozni, elengették, tudja, hogy imádok vele ébredni, és erre ritkán van lehetőség, így ő volt az első aki köszöntött.
Ez egy jó nap és kész!!!:-)))
Úgy érzem most már rendbe jött a lelke, Anna nehezen jött össze, 2 és 1/2 évig próbálkoztunk, mind hiába, aztán hiába könyörögtem neki, hogy menjen el orvoshoz kivizsgáltatni magát, őt ne fogdossa senki, volt a válasz.Sokat veszekedtünk, majdnem ráment a házasságunk, mert én hiába vagyok egészséges, neki kevés és alig mozog a spermája. Nagy nehezen ez kiderült a vizsgálaton, ekkor jöttünk Pestre, kerestünk lombik-baby programot, először a Kálvinba mentük, de a doki nem volt szimpi, és bepánikoltam, hogy kisérletezni akarnak rajtam, mindenféle gyógyszerekkel tömni, úgyhogy meghátráltam egy kicsit, aztán ajánlották a Forgács Intézetet, Forgács doki nagyon aranyos, és Anna elsőre sikerült.Megérte. Imádom mindkettőt!
Bocsi a terjedelemért, örülök, hogy kiírhattam magamból.
Ria

Ahány ember annyi vélemény. Nyilván ez függ az igényektől, elvárásoktól. Aki maximalistaként indul az biztos csalódott lesz, esetleg dühös is és keserű, aki pedig nem vár semmi jót az egészségügytől azok kelemesen meglepőd(het)nek és jókat írnak.
Másik tapasztalat, hogy a rosszat előbb írják meg, mint a jót.
Persze mindenre oda kell figyelni és főleg a rosszra, mert azon lehet javítani. A dicsérete pedig könnyű elkönyvelni ...(de jól esik)

Riacska: őszintén szólva nekem is kétségeim támadtak egy ideig, de rájöttem, hogy sehol sem jobb a helyzet. Ha beleolvasol más kórházak fórumaiba, akkor pont ugyanezt, esetleg még rosszabb állapotokat találsz. Szerintem eleve ott a gáz, hogy az egészségügyre nem fordítanak elég pénzt, ennek pedig meg vannak a hatásai. Mindenhol vannak problémák. Maximum elmehetünk még a Telkibe, most mondta az egyik lány, hogy 600E egy szülés. Jó, itt éttermi kaja van, meg tévé, és vendégágy, meg kinyalják az ember hátsóját. Valamit valamiért. Nekem biztosan nincs most erre 600E forintom, úgyhogy ez van.
Jó esetben 4 nap az egész, nem lesz semmi gáz, és átvészeljük gond nélkül. Ebben igaza van az orvosomnak, aki különben ma megvigasztalt, és azt mondta, hogy ha a csecsemősök nem segítenek, akkor majd ő megmutatja, hogy mit hogyan kell. Lényeg, hogy kórházban lenni nem nyaralás sehol, nem is az a célja. Talán 10 éven belül változik a helyzet. Még az is lehet, hogy 5. Reménykedjünk, hogy majd a következő bébinél már nem így lesz.
Na meg ha az afrikai nők szülésére gondolunk, akkor azt kell mondani: de jó is nekünk! )
Lehet, hogy én sem olvasok több szüléstörténetet ;o)
V.

Kedves Doktor!
Akkor még nem voltak pasztelszínű függönyök amikor én jártam a szülőszobában. Vagy mosták őket )
Mindenesetre ennek örülök, mert ha már nem minden fehér, akkor egészen más az arca az egésznek. Valahogy engem rémesen zavar a túlzott fehérség, de ez tényleg egyedi finnyásság.
Lényeg a lényeg, a színes-színekre éhező kis lelekemnek ez a hír kifejezetten jó! )
Sőt hallottam kedvező híreket a hirdokádról is. Bár nem tudom, hogy mennyire akarnám-e azt, de mivel nem szültem még, elképzelhető, hogy jó is lehet.
V.

Olvasgattam egy kicsit én is többi fórumon és látom, hogy tényleg vegyesek a tapasztalatok.
Egy javaslat: szóljanak a kismamáknak, vagy írják ki valahova, hogy kajálni ki kell menni. Én éjjel szültem, reggel vártam a reggelit, szédültem mint egy fejbevert tyúk, és nem hozták. (Ekkor már 48 órája nem aludtam csak valami 2 órát) Hozták viszont a gyereket, akit alig mertem felemelni, mert féltem, hogy leejtem. Aztán apa hozott be kekszet és ettöl helyreállt a rend vércukor-szintemben, szerencsére délben meghallottam, hogy a többi szobába beszólnak, hogy lehet jönni ebédelni... Az egyágyasba nem, és ha nem hallom meg véletlenül, akkor az ebéd is kimarad. :-) A barna rövid hajú, középkorú, kicsit karakteres hangú hölgy aki július 8-ról 9-re virradó éjjel ügyelt a gyermekágyon, nagyon rendes volt, reggel pont idöben jött be hozzám a zuhanyzóba, amikor már épp készültem elájulni stb, plusz segített elintézni, hogy idö elött hazamehessünk, de aztán az öt követö nappalosok (mint fenti leírásból kiderül) már nemigen zavartak....
A központi védönö: bejött, kiosztotta utasításait: minden három órában szopi, közben cukros víz, de ha nem ébred fel, akkor víz kimaradhat. Nem javasolt, nem indokolt, hanem utasított. Apa pont bent volt nálam (a gyerek is egyébként, mint utóbb kiderült ezzel szabályt szegtünk, ezúton is elnézést érte, de ellenmondásosak voltak az infók, hogy az egyágyasba az elsö nap bejöhet-e hotzzátartozó, vagy nem, mint késöbb közölte velem a fönéni, aki szerintem ezt megtudta, NEM) és éreztem, hogy szorít, hogy kibírjam felcsattanás nélkül. Én aznap asszem bármit kibírtam volna, inkább csak nyeltem egy nagyot, tudtam, hogy ugyis úgy csinálom ahogy akarom, a nö nem fog itt ülni és figyelni. Nem feltétlenül azzal volt baj, amit mondott, hanem a stílussal.
Csecsemös egyszer jött be, hogy pelenkázzon, mondtam már megcsináltam (nem is tudtam, hogy bejönnek), kérdezte mutasson-e valamit, én a köldökkezelést kértem, mondja gyorsan el, mert azt elfelejtettem. Elmondta, ment, többet velük sem zavartuk egymást.
Ezek csak apróságok, de van egy dolog, ami szerintem elég fontos és nem igazán tudom, hogy van megoldva, mivel mi csak bö két napot voltunk bent. Leginkább azokat érintheti, akik császárral szülnek, vagy bármi gond miatt tovább kell bent lenniük: ez pedig a fejés, vagy inkább a nagyon bedurrant cicik masszírozásában való segítség. Az elsö gyerekemet a BM Kórházban szültem császárral, ott volt szerencsém élvezni esténként a csecsemösök ügyködését a fejögéppel a mellemen, sokan bögve hagyták el a kinzókamrát, de abszolút nem volt probléma mellgyulladással, csomókkal miegyébbel. Most itthon ért a nagy tejbelövellés, fél éjjel mászkáltam bögve a lakásban, és arra gondoltam, hogy ha most nem itthon vagyok, hanem még bent és nincs velem a gyerek (aki ugye éjjel 3X szopik), akkor reggelre kb garantált a sebészet látogatása... Szóval nem tudom van -e ott valaki, aki ilyen esetekben segít a kismamáknak, esetleg kiviszik a babát kérésre éjjel, vagy ilyesmi..
Ami nagyon tetszett: nagyon rugalmasak a korábbi hazaengedésben (mondjuk teltháznál ez nem is csoda), ha a gyerek okés, mehet bárki amerre lát, vissza lehet menni a vizsgálatokra és az oltásért.
Bocs a hosszért ill. a szubjektivitásért, de én így láttam.

Sziasztok!

OK! Nem várok semmi jót, akkor nem érhet csalódás.
4 nap nem a világ!Persze most nagy a szám, aztán majd megírom mi történt. Őszintén szólva fél az ember, ha az egészségügyről van szó, mégiscsak egy kiszolgáltatott állapot, és egy darabig megértő mindenki, mert tudja, hogy túl vannak terhelve, fáradtak, stb., de mikor bajban van pl. mellgyulladás a tejcsivel, és nem segít senki vagy csak leordibálják, hogy ne nyavalyogjon, akkor nehéz türtőztetni magad és utána nem a rosszra emlékezni!!!Az egészségüggyel való találkozásaimból 1 pozítívum volt:ANNA, de persze ebben is voltak nehézségek, mert 2 hónapon keresztül minden nap ugyanabban az órában injekciót kellett beadni a hátsómba, az első időpont estére esett, akkor már csak ügyelet van, persze leordibáltak, hogy mi lenne ha mindenki oda rohangálna a hülye injekciójával - elvileg kötelességük beadni -, és többet ne menjek oda, mert nem adják be, ezzel belém vágta a tűt, én meg hazasántikáltam, utána a férjem adta be minden nap, úgyahogy szakszerűen...
Édesanyám ápolónőként kezdte, most főnővér egy megyei kórház gyerekosztályán, ismerem mindkét oldalt, egyik sem jó.
Ria

Kedves Doktor!

Jelenleg 10. hetes terhes vagyok. Orvosomnál először a 6. héten jelentkeztem, volt manuális és Uh vizsgálat is. Pár kérdésem lenne ezekkel kapcsolatban. Olvastam, hogy a terhesek vizsgálati protokollja tartalmazza a hüvelyváladék vizsgálatát is (ezt a terhes könyvben is láttam). Orvosomtól kérdeztem, megcsinálja-e ezt a vizsgálatot, amire azt felelte, semmi értelme, különben is, a rákszűrés választ ad arra, van-e valami probléma.
Kérdésem lenne, hogy ezt a vizsgálatot kötelező-e elvégezni és a terhesség alatt hányszor?
A másik kérdésem, hogy a 12. heti kötelező UH-ot kötelező-e a kórházban csináltatni, vagy el lehet fogadni a "maszek" 3D UH-os vizsgálatot is. Városunkban egyetlen ilyen 3D UH magánrendelő van, ahol az orvos elutasította, hogy a kötelező UH-okat kizárólag Ő csinálja (a kórházban is csinál UH-ot 2D-s géppel, tehát ott hozzá is kerülhetnék). Kérdésem, hogy jogosan utasította el, vagy valóban muszáj a kórházban elvégeztetni a vizsgálatot. Esetleg fenti orvos csak a felelősséget próbálja hárítani? Ne értsen félre, ez a kérdésem nem az orvos ellen irányul, csak a saját időbeosztásom miatt lenne jobb, ha nem a kórházban kellene fél napot ülnöm egy UH miatt.

Válaszát előre is köszönöm: Betti

Riácsak: öntsünk lelket a másikba: nem lesz semmi gáz! Ez így hihető volt, ugye? )
Én már látom előre, hogy folyamatosan az orvosomat fogom hívogatni minden hülyeség miatt, és végül majd komoly ünnepséget rendez, ha elhagyom a kórházat )
Viszont az jó hír, hogy nem kell feltétlenül bent tölteni 4 napot. Pont akartam is érdelődni a Doktortól, hogy a vizsgálatokra nem lehet-e bevinni a bébikét otthonról. Mert, hogy mi pl. 15 percre lakunk atóóval, és fűtés is van ugyebár benne, magyarán nem hiszem, hogy ez különösebb leleki v. testi problémát okozna a kismanónak. Nekem meg különösen nem.
Moncaberta: köszi az infókat, most már csak azt nem tudom, hogy ha nem viszik be a kajcsit a szobába, akkor hova viszik? Van egy ebédlő?! Tényleg olyan rémes a kaja? Ráadásul én ebből a szempontból is - nemcsak színügyileg ) - roppant finnyás vagyok. Mindegy, mondjuk ez a legkevesebb, majd hozatok be magamnak valami "hazait".
V.

Háát, ha Ti is úgy jártok mint én, akkor minden hazai finomság ellenére sem tudtok majd enni . Én a szülés után kb. 2 hétig nem voltam éhes és az ízeket sem igazán éreztem. Csak azért ettem, mert az egész család árgus szemekkel figyelte,hogy mit és mennyit fogyasztok. Nagyon kevéssel jóllaktam, nem kívántam semmit, csak innivalót.
A szülés utáni 3. naptól pár napig rengeteget ittam viszont, kb. napi 5 litert. És a kedvencem a kórházi tea volt, mindenféle ízesítés nélkül. Ma sem igazán értem .
Én első babánál nem biztos, hogy hazamennék 1 nap után. A másodiknál már lehet, hogy megkockáztatom, de ez sok mindentől függ majd. Pl. attól, hogy császár lesz vagy nem, milyen állapotban leszek, belövellt-e már a tej stb. stb. És a 4. nap mindenféleképpen vissza kell menni oltásra ha jól tudom. De lehet, hogy a körzeti is beadhatja? Nna, ezt nem tudom.
Üdv, Virág

Hát, egy nap után én se mennék azért el, de mondjuk kettő után már igen )
Meg hát itt van a szomszéd utcában a barátnőm, aki a második bébivel van otthon, ő tudna segíteni. Meg most elkezdtem ezerrel jegyzetelni a fórumokból. Ha felmerül pl, hogy mit kell csinálni hasfájós babával, akkor egyből leírom, hogy mi a teendő. Vagy melyik pelenka, krém stb. jó, melyik nem. Ezek valahol hasznosabbak, mint a könyvek. Na meg kérdezgetek butákat. Pl. minek kell lefejni a tejet? Mikor kell hintőport és mikor olajat kenni - na és hova? ) Szerintem remekül szórakoznak időnként rajtam )
Jó, de nekem nem volt kistesóm, meg gyerekek se nagyon körülöttem. Amíg meg nem szül valaki, addig szerintem nem nagyon érdekli az ilyesmi. Ezerféle dologgal kell az embernek foglalkoznia, amivel meg nem kell feltétlenül, azzal nem fog. Meg ahogy mondani szoktam volt, a pici agyam úgy műxik, hogy minden új info kiszorít egy régit )
V.

Szia Vantal!
Asszem, tudom ki vagy a másik fórumon . Az NLC-re is jársz, ugye? Engem nem nehéz felismerni, hasonló a nickem.
Jó, hogy már most jegyzetelsz . De annyi féle véleményt fogsz hallani, hogy csak na... Majd ki kell tapasztalnod mi a jó Nektek. Valakinek bejön az egyik pelenka, valakinek nem (egyik ismerősöm pl. a Liberora esküszik, nekünk ebből a méretből kijön a kaki), valakinek beválik az egyik mellszívó, valakinek nem stb. stb. Barátnőm hintőport használ, én testápolót (még megvan a születéskor vásárolt Johnson's).
Üdv, Virág

Kedves Virga, Vantal, Moncaberta és még sokan mások (bocs a nem-nevesítésért!)!

Azt hiszem én kezdek kétségbeesni!!! Egy dolog nyugtat: a tudat, hogy eddig azért nem csak egy-két anyának sikerült...
Valami biztató???

Vantal!
UH-on voltál? Mik a hírek?

Ági

Voltam Uh-n és igen én vagyok a NLC fórumon is )
Szóval, nálam minden oké, bár van egy kis hüvely izém, amire most kúpot kell "adagolnom". Ez nem dobott fel, de ez van. A bébi 6,5 centis, az orvosom meg elég jól megvígasztalt, így már nem vagyok kiborulva a szüléstől. Tényleg jó fej volt, azt mondta, hogy ha a csecsemősök nem segítenek, akkor majd ő fog. Meg hogy ne parázzak, a dolgok jönnek majd ösztönösen, ami nem, abban - ahogy írtam - segít, és hát 4 napot fél lábbal is...
Védőnőnél is voltam, aki megállapította, hogy az elmúlt 6 hétben is fogytam - fél kilót csak, de hát mondjuk eleve nem kéne - de ez még változhat. Gondolom fog is.
Mondjak valami megnyugtatót? Pl. a tengerimalacom egyedül szült 3 kicsit, és minden segítség nélkül sikerült neki. ) Aztán ott van a szuperérzékeny barátnőm, aki már kétszer átvészelte a szülést. Meg a szuperérzékeny anyám, aki attól kiborul, ha elvágja picit a kezét, és ő is kétszer szült. Aztán meg ott vagyunk mi, akik még nem szültünk, de mi is túleskünk rajta, és ki fogjuk bírni. Ha annyira rettenetes és borzalmas lenne, egyrészt kihalt volna az emberiség, vagy minimum nem lennének testvérek, mivel az anyák csak egyszer lennének hajalndóak szülni, aztán tanulva az előzményeből soha. De nem így van, ezt tudjuk, tehát túlélhető, akár többször is. Na meg ha tetszik, ha nem, így is úgy is ki fog jön valahogy, ahogy a repülő se szokott fent maradni. És ha már kijön, akkor jöjjön a végén, amikor van is értelme. Főleg, ha lány, mert akkor ugye neki is lesz feladata idővel, pl. szülnie kéne. Na, beszéljek még hülyeségeket? )
V.

Mi ez az ijedelem? Szerintem nem írt senki semmi szörnyüséget itt, én sem.
Van egy nagy ebédlöasztal a növérpult mellett, oda kell járulni az étkezésekre. Tök kellemes, mert lehet dumcsizni olyan kismamákkal is, akik másik szobában vannak. A kaja olyan amilyen, kórházi, de ez végül is nem hotel, meg nem is számít, éhen nem hal az ember, a család meg majd úgyis hordja a finomságokat. A kórház büféje meg kifejezetten jó, vannak normális szendvicsek ilyesmi, szerintem át lehet hidalni azt a pár napot..(Még a kávé is iható). Szóval semmi para, a szülészet szerintem nagyon jó, bár kicsit zavaró a közös légtér, engem kicsit zavart, hogy hallanak, de hát én is hallgattam már szülést életemben, és igazából nem zavart. Idövel már úgyse foglalkozik ezzel az ember. Meg ott van az egyszemélyes szülöszoba, ha valaki nagyon akarja. Pozitivum még, hogy ez egy viszonylag tiszta osztály, normális zuhanyzókkal, nem látsz málló vakolatot, ilyesmit.
A biztatásról annyit, hogy én életemben gyereket nem fogtam a kezembe, teljesen antianyának tartott mindenki, az egész család parázott, hogy hogy fogok ellátni egy újszülöttet stb. Az elsönél egy problémás szülés -császár után, minden szokásos kínnal megspékelve (fejfájás, hegfájás, mellfájás) is csak jött magától minden a legnagyobb természetességgel. Tudtam szoptatni, a gyereket se ejtettem le (komolyan egyszer sem:-)), ma is él és virul, már három éves múlt és gyönyörü... A másodiknál már sokkal lazább is az ember. Az elsö után én sem biztos, hogy elöbb hazamennék, a másodiknál is azért vártam 2 napot, hogy lássam a gyerek rendesen szopik-e, indul-e a tejem, mennyire sárgul stb. Ha ez nem derül ki a harmadik nap reggelére, akkor még maradunk. De most szerencsénk volt, ezért kihasználtuk a lehetöséget.
A szüléssel kapcsolatban: mivel nekem egy gyerekem már bebizonyította, hogy valójában nem bír kibújni ott egy kisgyerek, én voltam az utolsó, aki hitt benne, hogy de, mégis. És tényleg...:-))

Szia Riácska,
Forgács dokit Forgács Vincének hívják? Hallottam már róla, de nem igazán tudok róla sokat. Orvosválasztás előtt állok, és szeretnék tájékozódni. Tudsz a dokiról írni valamit? Ha nem vagyok indiszkrét mennyit kér vizsgálatért/ szülésért?
Előre is köszönöm!

Vantal!
A pasztelszinű függönyök május óta vannak ott, két szett van, hogy mosni is lehessen ....

Betti75!
hüvelyváladék bakteriologiai vizsgálata a terhesgondozás kötelező része, a rákszűréssel együtt szokták csinálni, ha nincs panasza. Ha van akkor nyilván aktuálisan kell elvégezni a vizsgálatot.

Mindenkinek.
Az utóbbi időben igen sok történetet és leírást olvastam itt és máshol is, aminek egy részéről kiderült, hogy finoman szólva is erősen szubjektiv leírások. Most egy kirívó példát:
Vantal idéz egy másik topikból egy "horror"-t. Utánanéztem mi történt. Csak annyit írhatok, amennyit a kötelező titoktartás miatt lehet. (ld. Morzsimama)
Egy kóros terhesség: feltételezett fejlődési rendellenesség, koraszülés-t követően spontán szülés egy kissé nehezebben ment. A gyereket koraszülés-szakorvos vette át az ismert problémák miatt. A nyilván lekiismeretes és szakszerű kezelés után 5 nappal(!) már hazamehettek (ezért írom, hogy nyilván szakszerű). M. leírásában a horror az újszülöttosztályon is folytatódott (ld. leírását ott). El kell mondanom, hogy nálunk az a szokás, hogy minden hazamenőtől véleményt kérünk, írásban!, az ellátásról, akkor, amikor már megy haza és a gyereket is megkapta (azaz lényegében utólag). M. a "horror" után ezt írta az újszülött ápolásáról: "Gondosan ápolták, segítőkészek voltak, a kezelőorvos mindenről rendszeresen tájékoztatott." Most ezt hasonlítsátok össze azzal amit a másik topikban írt. No comment.

Természetesen tudom, hogy az egészségügyi személyzet (orvosok, nővérek stb) nem csodaemberekből áll. De emberekből. Van köztük ilyen, meg olyan is. jelentős részük igen nehezen él. Munkájukat, legalábbis a nagy többség mégis tisztességesen végzi, küzd az anyagi problémával (mint mások is sokan), nem érdemlik meg a zsigeri ellenszenvet, a néhány, esetleg félreértett gesztus miatt goromba véleményeket.... főleg az igazságtalanságokat. Ez nekik épp oly rosszul esik, mint ..... Nem folytatom, azt hiszem érthető.

Kedves Gyuri!
bocs a belekottyért, de vajon mennyire megbízható egy névvel ellátott írásbeli értékelés egy frissen szült, ráadásul szülését ezért vagy azért traumaként megélő kismamától?
Névtelen értékelést nem próbáltatok gyűjteni?
tudom tudom a nyílt beszéd a legcélravezetőbb, de...

Zsejke!

Igen, Vincének hívják! És aranyos, de a lombik mellett nem sok szülést vállal. A magánrendelőjében egy alkalom (UH, tanácsadás, minden terhesség alatti orvosi vizsgálattal: vér, stb.) 11.000 Ft, ez borsos, viszont szülésre nincs tarifa, egy kis ajándékcsomag és egy nagy KÖSZÖNÖM!Csak jókat tudok mondani róla, ha érdekel bejelentkezés: 1/284-7602
Ria

Szia Ria!

Köszönöm az infót! Jelentkezem, ha felhívtam.

Csicser!

5 nappal a szülés után azért már annyira nem friss szerintem, hogy ne lehessen párszor átgondolt véleményt leírni. Én mondjuk magamból indulok ki: ami első szülésem után fél órával zavart ( friss emlék ), az azóta is zavar ( 2 év után ), pedig az én szülésem is bizonyos szinten trauma volt ( ugyanis el sem tudtam/akartam képzelni anno, hogy nekem császár lesz, nem rendes szülés, ezen depiztem is jó ideig ). Meg másrészt azért szerintem furcsa egy kicsit, hogy valakinek pár nap alatt 180 fokot változik a véleménye.
Bocs a belekotyogásért!!!

Yndi

Sziasztok!

Ági!
Milyen riasztó dolgot írtunk ? Nem kell kétségbeesni, annyian túléltük már...

Vantal!
Annyit írtok a másik fórumon, hogy nem győzöm követni . Egy csomó időm az olvasásra megy el, irgum-burgum.
Én is azzal vigasztaltam magam, hogy a saját anyám is túlélte a szülést, pedig eléggé mimóza, a legkisebb fájdalomból óriási problémát csinál és hipochonderként viselkedik. És mégis megszült engem . Szóval fel a fejjel.

Nna, ezek után most már elolvasom azt a történetet. Nem hiszem hogy elrettenthet , de érdekel.
Üdv, Virág

Yndi:
nem azt mondom hogy ne lehetne kialakult véleménye, csak van aki a kialakult véleményét nem vállalja fel a nevével.
A csecsemősökről adott véleménye meg főleg nem volt öt napos, hiszen még benn volt a gyerek....
Lehet hogy vissza kell menni vele, vagy nála lesz komplikáció később és visszakerül..stb stb...
MOndjuk ha bizonyítványosztáskor megkérdezed a diákokat, miket fognak írni a tanárokról, és az igazgatókról ?
Névvel ugyanazt mint név nélkül? Nem hiszem...
A közvéleménykutatások anonimak, nem véletlenül, pedig pl. az a kérdés hogy mi a véleményem az Országgyűlésről, a tv-ről stb stb. nem az intim szféra... egyszerűen pszichés okokból kell -sokaknak- az anonimitás

Sziaszzok!

Köszi a biztatást, mindenkinek!!!

Vantal!
Gratual! A 6,5 centi a legutóbbi méréshez képest óriási növekedés, nemde? Kúpokhz: kitartás, az orvos is csak biztatott, nemde (ez olyan szóismétlésnek tűnhet, de mégis, nemde???))

Moncaberta, Virág!

Próbáljátok az előző, kb. 25 írást úgy elolvasni, hogy nemcsak, hogy nem szültél, de még az sem biztos, hogy terhes lehetsz...

Egyszóval:
Fel a fejjel!!!

Mennem kell, 1,7-es vércukornál nem bizos, hogy minden teljesen ésszerű. amir írok!!!

Puszi mindenkinek!!!

Ági

Lehet, hogy csak én vagyok ilyen hülye, hogy ugyanazt mondom névvel is, mint név nélkül??? Gimiben is megszívtam már párszor

Yndi

Yndi!
Először nem értettem miről beszélsz .
Azt hittem megőrültem és nem látok valamit, amit kellene .

Ági!
Én még mindig nem értelek . Visszaolvastam, vagy szüléstörténetek vannak, vagy UH beszámolók, kérdések a terhesgondozásról. Konkrétan megírnád, hogy melyik hozzászólásra gondolsz, ami pl. annyira rémisztő ?
Egyébként én a terhességem előtt sem gondoltam, hogy könnyű lesz teherbe esni, úgy álltunk a dolgokhoz, hogy jön majd, aminek jönnie kell. (De most nem folytatom, mert a végén még tényleg ijesztő leszek .) Szóval csak arra akartam kilyukadni, hogy nem értem azokat, akik 2-3 hónap próbálkozás után teljesen kétségbeesnek, amikor a megtermékenyüléshez annyi mindennek passzolni kell...
Amúgy bocs az értetlenkedésért .
Üdv, Virág

Bocsánat, elfelejtettem jelezni, hogy az irományom visszautalás volt De ezek szerint azért kihámozható a sorok közül...

Yndi

Yndi: én is elmondom mindenkinek a szemébe is a problémámat, ha erre van lehetőség, de nagyon sokan nem. Ez tény. Szerintem az emberek nagy része nem akar konfrontálódni, és féltik magukat, vagy a gyereküket attól, hogy ha beszólnak, akkor még rosszabb lesz. Ezt megírták a másik fórumon is. Hogy inkább lepénzelik a csecsemősöket, mert ha nem teszik, vagy szólni mernek, akkor félő, hogy a babájuk issza meg ennek a levét... Nem hinném, hogy a bizonyos Morzsimami álnéven író hölgy direkt hadjáratot indít a csecsemősök ellen. Vagy a többiek. Mert nem egy ugyanolyan vélemény volt. Könyörgöm: ellenkezőt nem lehet találni szinte! Meg kérdés az, hogy ki szerint mit nevezhetünk túlzásnak. Lehet, hogy egy vajúdó anya "szenvedéseit" tulzottnak találja egy orvos, vagy egy csecsemős, aki mindennap lát ilyet, de szerintem ugyanennek az anyának, vagy családjának ez már egyáltalán nem túlzás. Egy kívülálló, vagy külső megfigyelő szerintem azt nem tudja felmérni, hogy XY valójában mennyire szenved. Maximum ránéz, és azt mondja elhiszi, vagy sem.
Elhiszem, hogy az eü-ben dolgozóknak sem könnyű, meg minden, de szerintem a legtöbb szakmának meg vannak a saját nehézségei, és közel sem hiszem, hogy mindegyik sétarepülés ahhoz képest... mindegy, ebbe nem mennék bele. Én hiszek azoknak az anyáknak, akik véleményt írtak, mert nekem is voltak már olyan negatív benyomásaim az eü-ben (is) amit később megpróbáltak kimagyarázni (vagy meg se próbáltak). Ne kelljen példálóznom a kedves Kerényi doktorral, aki igen rosszul magyarázgatta nekem utólag a bizonyítványát. Pontosan tudjuk, hogy miért jött oda hozzám bocsánatot kérni, és hogy ezt mennyire is gondolta komolyan. Persze vicc az, hogy 27 évesen máris számos saját példát tudnék felhozni, talán nem véletlen az sem, hogy máris úgy a 7-8. nőgyógyászomat "fogyasztom". Amit lehet úgy is nézni, hogy én vagyok a túlzottan igényes, meg úgy is, hogy esetleg nem velem van a gond. Ez megint nézőpont kérdése, meg az, hogy ki melyik oldalon áll.
A fórumokon mindig elhangzik egy két kulcsszó, pl. a "kiszolgáltatottság" amivel nagyon sok ember visszaél a szakmája folytán, így az eü-ben is. Asszem ezt megint nem a kismamák találták ki vagy fel.
A függöny témában meg nem akarok tovább erőlködni, igazából nem hiszem, hogy túlzott jelentősége van annak, hogy akkor amikor ott jártam milyen színe volt vagy milyen nem.
V.

Szia Vantal!

Tény, hogy amit én így érzek, az másnak lehet teljesen más, túljátszott vagy nem hihető. Nem is ezt írtam. Csak azt, hogy ha én egyszer leírok egy véleményt még kissé felfokozott állapotban, akkor azért annyira nagyot nem változhat a véleményem x idő elteltével. Nem kérdőjeleztem meg az igazát vagy nem igazát Morzsimamának, mert ezt nem is lehet. Ő volt ott, ő érezte, amit érzett. Csak nekem a nagy véleménykülönbség a fura ugyanarról a témáról.
Egyébként meg én is találkoztam már a saját példámon keresztül nagyon negatív dolgokkal ( orvosi műhiba aztán ennek szépítése ) az eü-ben, ismerem ezt az oldalt is sajna

Yndi

Nem veled van bajom Yndi )
Senkivel sincs, csak a helyzettel. Hogy nem működhetnek rendesen a dolgok, meg zökkenőmentesen. Hogy nem tudok úgy befeküdni ezek után, hogy bízzak abban, hogy minden oké lesz. Nem csak azok után amit hallottam, hanem azok után sem, hogy belefolytam.
Én meg nem furcsállom a véleménykülönbséget. Lehet, hogy ő csinálta jól. Nem helyesen, hanem jól. Mert ha én is befognám a számat, szépen bólogatnék arra is, amit nem gondolok úgy, akkor talán nekem is jobb lenne ott szülnöm februárban. Ezek után viszont már kezdenek ilyen irányú kétségeim lenni...
V.

Vantal, problémák minden kórházban vannak!!! Ne hidd azt, hogy más kórház jobb/rosszabb lesz, pláne, hogy ez úgyis csak utólag derül ki. Kórházat választani meg úgyis előre kell.
Ráadásul mindenhol vannak nem annyira mosolygós nővérek/orvosok, mindenkinek- így neked is -lehet rossz napja, és elég ilyenkor összefutni valakivel.
Szerintem max akkor leszel egyébként egy kórházzal 100%-ig elégedett, ha egy magánkórházban szülsz 5-600e Ft-ért, de még ez sem garantált.
Ja, én rövidesen ott fogok szülni, úgy, hogy ismerem innen meg más helyekről a véleményeket a kórházról. Max majd én is leírom, hogy mennyire értek egyet a korábbi véleményekkel, meg hogy egyébként is mi a véleményem róla. Talán segít pár embernek dönteni

Yndi

Kedves Virág!

Ja azt elfelejtettem itt leírni, hogy orvosi probléma van a háttérben.(Jó kis inzulinus cukorbetegség, egy pár ronda szövődménnyel, melyek egyike-másika sem igazán baba-mama-barát)... Itt nem a próbálkozás időtartamáról van szó, hanem egyáltalán szabad-e próbálkozni.
Tulajdonképpen nem attól rémültem meg, hogy fájdalom, vagy nem túl egyszerű a szülés, hanem attól hogy a (mások által!!) a szülés pillanatában megélt rossz élmények már szinte az ember lányába beleplántálódnak előre. (kicsit már az ember sorsszerűen várja a negatív dolgokat, s ezzel ezeket szinte elő is idézi...) Persze, valamilyen szinten az ember rákészül, de abban Gyurival értek egyet, hjogy mindkét oldalon emberek vannak, a maguk hisztijével, fáradtságával,pillanatnyi "elme- és kedélyállapotukkal". Csak arra nem kellene kvázi rákészülni, hogy minden sülhet el rosszul, mert a végén úgy járunk, mint az egyszeri róka a létraelkéréssel.... (B... meg nyuszika a létrádat! felkiállítással a végén.Vagy a nyuszika kérte a létrát. de tulajdonképpen teljesen mindegy, a lényeg az volt a viccben, hogy előre "kitalálta", hogy a másik hogyan fog reagálni a létra-elkérésre...)

Én csak szeretném "nyugodtan" megélni ezeket a (heteket-)órákat, amennyiben az megadatik nekem. (A kórházban is igazából az ottani rémtörténeteket utálom a legjobban!!! Lehet, hogy egy kicsit ezeket magáravetíti az ember????)

Amúgy nincs ezekkel a történetekkel semmi baj, hiszen mindenkinek az a sajátja, csak talán első hallásra egy picit ijesztő... (Azt gondolja az ember lánya, hogy ezek mind megesnek vele is és persze mindegyik egyszerre!!! És az egy kicsit valóban sok(KKK) lenne...)

Ági (Azért ezek után is el fogom őket olvasni... Éljen a mazohizmus...)

Tulajdonéppen a legnagyobb problémánk az, hogy valamiért a negatívumokra jobban rá vagyunk hangolódva (mind figyelem, mind hallás, mind "kivetítés"-ügyileg), mint a pozitív kicsengésű dolgokra...

Bár persze, lehet, hogy ez csak rám jellemző, de valamiért ezt képtelen vagyok elhinni!!!

Nehéz ügy ez az egész. Az a baj, hogy szerintem teljesen kétfelé ment el az a dolog. Ellentétes pólusokon vannak a "betegek" és az eü-sök, nem pedig ugyanazon. A betegek szidják az eü-söket, mert gyakran nem olyanok, mint amilyet elvárnának. Másrészt meg megértem a Doktort is, aki egy csapatnak a főnöke. Neki egyértelműen melléjük kell állnia valamilyen szinten, ráadásul azt is tudjuk, hogy kevés az ember, mivel vacak a fizetés. Becsülendő, hogy plusz energiával igyekszik a "másik oldal", azaz a mi véleményünket is meghallgatni. De ezt korábban már írtam, meg mások is írták. Ebből csak azt akarom kihozni, hogy nem a Doktorral van nekem bajom, most éppen nem is konkrét emberekkel, csak azzal, hogy kapom - kapjuk - innen is onnan is az infókat, és az ember ezektől egy idő után elkezdi magát rosszul érezni, főleg úgy, hogy tudja azt, hogy nemsokára ő is bekerül, és ki tudja, hogy mi vár rá? Egyik oldalról hallja azt, hogy fogd be a szád, különben a gyerekednek esik bántódása, a másik oldalról meg azt, hogy ki hogyan szenvedett, aztán meg ott a haramadik részleg, aki mindezt cáfolja és túlzásnak tartja. Mi emberek meg hajlamosak vagyunk a jó, vagy kevésbé rossz dolgokat természetesnek találni, és nem figyelembe venni, míg a rosszak igen mélyen érintenek, és bevésődnek. Persze, hogy a jó dolgok felett átsiklunk, a rosszakon meg kiakadunk. Egy szülő nő meg főleg, hiszen nem csak, és nem is főleg magát, hanem a gyerekét akarja védelmezni. És ezek a félelmek már biztosan eltúlzottak, és talán alaptalanok is. De tenni ellenük nehéz. Komolyan filózom azon, hogy a szülésig már nem olvasok és nem kérdezek semmit a kórházról, mert csak kiborítom magam vele, azzal meg aztán biztosan nem teszek jót a bébinek. És lehet, hogy tök felesleges az egész, mert úgy megyek be, hogy sima szülésem lesz, a kórházi személyzet minden egyes tagjának jó napja, én meg feleslegesen paráztam fél évet.
Szóval talán kivonom magam a forgalomból, vagy legalábbis a konkrétan dél-pestis témákból. Kérdés, hogy meg bírom-e állni, hogy ne follyak bele. Eddig nem mondhatnám, hogy sikerült, és sajnos nagyon nem jellemző rám...
V.

Vantal, ne vond ki magad!

Csak esetleg tedd azt, amit én is elhatároztam...
Minden rosszat elosztok 2-vel, vagy 3-mal, a jókat felszorzom 5-tel (hiszen nehezebben ragadunk billentyűzetet a jó leírására, mint a rossz magunkból való kiadására)!
És amit Te is írtál: "sima szülésem lesz, a kórházi személyzet minden egyes tagjának jó napja".

Amíg írtam az előző "rövid kis szösszenetemet", azalatt "világosodtam" meg.

Különben is: INNEN MÁR NINCS VISSZAÚT!!! Minden szuper lesz... (Ezt nekem is lemondaná valaki nagyon-nagyon meggyőzően??

Ági

Na ez jó! A te hozzászólásod akkor jelenhetetett meg az oldalon, amikor én elkezdtem írni az enyémet Aszemenyei )
Ahhoz képest tök ua-t bírtuk leírni, más szavakkal )
Szerintem nem kéne ezeket a véleményeket olvasnunk, most megint erre jutottam. Már én is valami olyasmit várok, hogy darabokra tépnek a szülőszobában, a felesleges testrészeimet bedobják a kukába, azt nem üríti ki a takarítónő, a vérem meg csorog végig a folyosón. Ezt még talán megússza a gyermek, de talán nem, viszont ha kikerül a szobából, akkor kínok kínját éli át, én meg nem tudom majd megvédeni, mert nem leszek eszméletemnél, vagy éppen újra tanulok járni és beszélni. Mikor eltelik pár nap, kiderül, hogy orvosi műhiba áldozata vagyok, és a gyermekem anya nélkül nő fel, talán időközben vakon és nyomorékon. Na, kb. lassan így kezdem látni a dolgokat, ami azért kissé betegesnek hat.
Vagy jó esetben az ember találgat, hogy a sok kín közül vajon melyik jut rá. Mint az oroszrulett, csak itt az összes lyukban golyó van, más más hatóanyaggal.
Nem akarom ezt csinálni még fél évet, mert ez így gáz, és mire eljutok a szülésig, egyszerűen főbelövöm magamat, hogy enyhítsek a szenvedéseimen ) Jó esetben csak végrendelkezem!
Vicc az egész, de tényleg.
Több szülés történetet nem akarok hallanni..!!!!
V.

Ági: nem lehetne olyan átmenetet képezni, hogy mondjuk csak olyan fórumokon szerepelünk, ahol már megszületett gyermekekről írnak? Mert akkor talán azt látnánk, hogy hű de jó is lesz nekünk, hogy lesz egy babánk. Az odavezető rögös utakról meg egyszerűen nem veszünk tudomást )
V.

Én első terhességemnél mindenkit "lelőttem", aki nekiállt nekem rémtörténeteket mesélni ( és milyen sokan szeretnek kismamákat ilyenekkel traktálni!!! ). Közöltem, hogy köszönöm, erre nem vagyok kíváncsi. LEhet, hogy kicsit bunkó voltam, de néha tényleg jobb nem hallani/tudni dolgokról. De mondjuk ezt sem lehetett 100%-ig megoldani.
A legjobb az, ha el tudsz vonatkoztatni azoktól, amiket hallasz, és nem veszed ezeket magadra. Pláne nem beszéled be magadnak, hogy veled is ez lesz. Mert így csak magad idegeled- mint a példa is mutatja

Yndi

Vantal, Yndi!!

Remek mindkettőtök ötlete!!!

A topikot tereljük a pozitív tapasztalatokkal és gondolatokkal rendelkező leendő és gyakorló pocakosok és anyukák kedvenc helyévé!!(

Ki van benne??

Kezdő lépésnek: Igaz., hogy esik az eső és hűvös van, de mekkora felüdülés ez a 40 fokhoz képest!!

Én!

Nyitok is egy pozitív tapasztalattal:
A múlt héten, a 40 fokban száradtak a ruhák, anyósom leszedte, behozta őket, a ruhakupac tetején az apróság takarója (kék-sárga, egérkék vannak rajta). Babóca épp a karomban, látom, nyúlkál a ruhák felé. Odamentem vele, erre átölelte a takaróját és rásimította a fejecskéjét. Azt hittem elolvadok. Nem gondoltam volna, hogy már ilyen érzelmei vannak egy tárgy iránt a 3.5 hónapos kiskrapeknak.

isro

Hát azt nem tudod megcsinálni sajna Ági. Ugyanis akkor ki kellene tenni egy STOP! NEGATÍV VÉLEMÉNNYEL BEHAJTANI VAGY SZÁJAT KINYITNI TILOS táblát. Egy fórum meg nem azért van.


Yndi

Sziasztok!

Csak kapkodom a fejem és nem győzöm olvasni, amiket írtatok!
Mindenki a saját szemszögéből nézi a dolgokat, így mindenkinek igaza van és senkinek sem...ezt nem ragoznám, éppen eléggé kifejtettétek (ez nem szemrehányás)
Ezen tényleg nem érdemes rágódni.
Tessék arra az édesen szuszogó kis csomagra gondolni, akit hamarosan -vagy kicsit később- a karunkban tarthatunk! Alig várom, hogy meggyöntöljem egy kicsit, puszilgassam a lábacskáit, figyelhessem, ahogy alszik...!
És jobb esetben van még 2 hónapom, de a mostanában elolvasottaktól rémálmaim vannak, így úgy döntöttem szelektálok.
Fantasztikus, ami most történik, mindenhová együtt megyünk, mocorog a pocakomban, már figyel a hangomra, megismeri az apját is, már most mennyi mindent tud!
Nagyon régóta várom a babát, sokat kellett szenvednem érte, van akinek nem is lehet!
Azt már tudom, hogy egészséges, megvan mindene és már most imádjuk, mi baj lehet?
Ria

Na mire megírtam a kis regényemet már Ti is írtatok egy-két pozitívumot!
Jó ha az ember tisztában van a dolgokkal előre, így én nem korlátoznám a hozzászólásokat, de akkor mindent írjatok meg, ne csak a rosszat.
Ria

Isro!

Gratula az édes kis babádhoz!!!
Nincs képed róla, amit fel tudsz tenni?
Ria