Tegnapi történések...
Apa megszervezett egy Agárdi termálfürdőzést. Nagyon örültem neki, szegény öreg csontjaim oda vannak
Amíg mi pancsizunk idehozta a mamát (anyósom) hogy vigyázzon Lócira.
Kedvelem, sőt már-már szeretem az anyósomat DE!!!
Azt tudni kell, hogy Lóci rettenetes sikoltozást csap ha nem vagyok a közelében. Erre fel is voltam készülve.
Mama feljön, mi készülődnénk. Apa kéri tőle fogná meg Lócit... Mama mondja, tegye csak a járókába, nem kell annak a gyereknek mindig kézben lennie.
Jó, apa beteszi a járókába.
Én bemegyek a fürdőszobába, hallom hogy kisfiam egyre elkeseredettebben üvölt.
Akkor akadtam ki, amikor kijövök és azt látom: Mama ül az ágyon és nézi a sikoltozó gyereket
Közben persze beszél hozzá, mondja nem vehetjük ki majd ő megnyugtatja..
Apa kedvesen közölte vele hogy ne pont most próbálja megnevelni a babát és különben is a mi gyerekünk és ÍGY max. végkimerülésében fog ellhalgatni.
Mama mondja, látott ő már gyereket, menjünk már!
Mentünk. Akkor már kivette a járókából de már mindegy volt. Otthagytam a sikoltozó gyereket.
A lépcsőházban kezdtem el sírni aztán véggigzokogtam az utat. Képtelen voltam megnyugodni. Tudtam hogy semmi baja nem lesz Lócinak és azzal is tisztában vagyok hogy néha muszáj lesz a mamára bízni. Azzal is tisztában voltam hogy sikítozni fog.
De ha a Mama szépen ölbe veszi amikor elindulunk és nem pont most kezd neki a nevelésnek, akkor kisebb lett volna a baj..
Amikor odaértünk, apa mondta hogy felhívjuk Dalmát és ha még mindig Sír Lóci, hazamegyünk inkább.
Dalma nem vette fel mert lennt volt a kutyával. Mindegy bementünk fürödni. Addigra már teljesen szétbőgtem az arcomat és erősen kavargott a gyomrom. Azért nem volt rossz a fürdés.
Amikor hazaértem, Mama teljesen megtörten ült az ágy szélén. Ebből arra következtettem hogy nem sikerült a "nevelés".
Azt mondta, ő már felnevelt két gyereket meg 4 unokát, de ÍGY sikoltozni babát még nem hallott. És hogy vigyük orvoshoz Lócit, mert az nem normális hogy így sír és hogy közben szinte rángatózik és hogy ez a baba nem jókedvű...
Dalmát kérdeztem, azt mondta kb. fél óráig tartott a sikoltozás miután elmentünk, utána is csak azért maratd abba mert már nem jött ki hang szegénykémnek a torkán. Kevés alvás után felébredt és újabb hosszú sikítozás...
Úgy döntöttem, a jövő hétvégére tervezett erdei kirándulás elmarad
Pedig nagyon vágytam rá, de így nem akarom. Úgysem érezném jól magam ha tudom hogy a babám órákig csak sikoltozik nélkülem.
Tudom, hogy a mamának amúgy igaza van, és valóban szinte állandóan a kezemben vagy a mellemen van Lóci.
De engem ez nem zavar. Már nem 2 hanem 3 óránként ébred éjjel, úgyhogy az is alakul.
Olvastam itt tőletek mindenféle könyvről meg nevelési elvről, kinél mi vált be és mi nem.
Én is tudom, hogy az, amit most csinálok, egy 8-10 kilós babával már nem lesz kivitelezhető, hogy így gyakorlatilag a rabszolgája vagyok.
Tisztában vagyok azzal, hogy rendszer kellene a napjainkban és meg kellene tudni lennie nélkülem is.
Persze megpróbáltam a cumit a pisszegést a hátsimogatást az alvósrongyot stb..
De csak a mellemen tud elaludni. Vagy kb. fél óra őrjöngés után, de akkor álmában is fel-fel sír utána
Lóci nem olyan mint Hangi, ha itt vagyok vele és állandóan érzi a testközelséget akkor egy barátságos kiegyensúlyozott baba.
Csak egy picit félek, ha mindent ösztönösen és érzésből csinálok, valamit visszavonhatatlanul elrontok
/, de ezt most nem értem 
Legalább a fodrászom megmaradt 
sziasztok 
Ha nincsenek normálisan feltöltve. Az meg az első feltöltéseknél dől el, hogy később mennyit fognak bírni. Most tegye fel a kezét, aki tudta, hogy ezt a következő képpen kell csinálni:
