Hello lányok!
Na, a végére értem a sok olvasnivalónak is, mindig ha elolvastam, már nem volt erőm írni, másnapra meg ismét rengeteg lett... van termés, bőven, szerencsére... Szerintem nálunk van a legnagyobb pörgés
Szülinaposnak sok boldogságot kívánok!
Akik gyengélkednek, azoknak pedig jobbulást!!
Bocsi, azt hiszem, hosszú leszek, de szeretném megosztani az érzéseimet, mert feszítenek és túlcsordulnak teljesen...
Mostanában olyan vagyok, mint egy mosómedve
Mosok és vasalok már napok óta, szép apránként, de ma már az ágyneművel kész is vagyok. Be is vagyok pakolva, egy-két apróság kell még nekem a kórházba, azt még ma beszerzem. Szuper érzés, hogy minden rendben és most már nem kell aggódnom, hogy nem leszek kész...
Kiskirályfi nagyon jól érzi magát. Én már egyre kevésbé, de érdekes módon, ahogyan többen is írtátok, csak éjszaka vannak nehézségek. Feszül a pocak rendesen, de én nem csíkosodom még, a köldököm viszont kisimult és most kezd átfordulni. Néha olyan, mintha annyira feszülnék, hogy nem tágul a bőröm és nagyon fáj.
Amikor én fordulnék éjjel, néha zokon veszi a babus, és kitámasztja magát, csak rossz helyre támaszkodik. Két napja meg úgy kell fordulnom, hogy fogom a hasam és átpakolom először őt, és vele együtt fordulok én is...
Furcsa nagyon...
Érdekes módon kb egy hete azt is észrevettem, hogy a gyermek minden egyes mozdulatát érzem. Érzem, ha kicsit is fordítja a fejét, érzem, ha a kis keze vagy lába picit is mozdul, érzek mindent. Most már napi 10-12 helyett max kétszer csuklik, de képes ramazurit csapni bármikor, amikor szükségét érzi egy kis mozgásnak... Olyan hullámzásokat szoktam levideózni, hogy hajjjaj
Időnként meg olyat rándul, mindenféle átmenet nélkül, hogy én is megijedek... Szoktunk játszani is, itt-a-lábam-hol-a-lábam-osat
Szóval csöppömnek nagyon sok dolga van ám odabent... Remélem, ezzel karácsonyig elfoglalja magát
Én is eléggé lefáradok a napi teendőkben, de szép lassan haladok mindennel. Tényleg könnyebb napközben aludni, és valahogy nem zavar olyankor semmi... Ha lehetne, én megfordítanám az éjszakákat és nappalokat, csak apa vágna ki
Gondolom nem tetszene neki, ha járkálnék éjjel, mint egy holdkóros, meg menne a mosógép, a tévé, és csörömpölnék a konyhában
Képek nagyon jók, amiket küldtetek a listára. Nekem is fura, ha nézem a korábbi fotókat. De nem is azok, amikor még nem volt pocak, hanem azok, ahol még csak minikét kezdett látszani, hogy baba lakik odabent... Az a bajom, hogy nemsokára vége, és olyan üresnek érzem majd magam. Hiányozni fog a dübörgés, hullámzás, és a látvány, amikor lenézek rá.
És az, hogy van hova tenni a tálcát evés közben, amit ha ébren van a bébi, simán lerúgja
És az, hogy fekve nem látom a gyerektől a tévét
Nem is emlékszem, hogy nézett ki a hasam laposan, és hogyan kell bekötni egy cipőfűzőt... És hogy milyen lesz, ha látom a hasam alatt lévő dolgokat
És még sorolhatnám.
Én nem akarok még szülni, az összes nehézséget felvállalnám tovább is, ha egy kicsit még tovább tarthatna... Igyekszem ezt a hátralévő kb 5 hetet kiélvezni. Persze alig várom már, hogy meglássam a kisfiamat, és a karomba zárjam! Jajj, ez olyan kettősség, nem?
Egyetlen dolgot hagynék el szívesen, ezt a nagy érzékenységet, hogy mindenen bőgni kezdek ... most megyek zsepiért, mert romantikus jelenet megy a tévében...
De nem csak azért, hanem én mindig is a combomba adtam, mert a hasam valahogy eleve érzékenyebb a normálisnál, és baromira fáj ha megszúrom. Mikor véralvadásgátlót kaptam a hasamba műtét után, akkor is magyarázták a nővérkék, hogy nem is lenne szabad érezni, olyan vékony a tű, és nem értik, hogy nekem mi a problémám vele. 
Szóval ez egy kicsit kínzás , amit leírtál! 
Még van, de férjem meghagyta, hogy hánynak kell maradnia, és még egy szemet ehetek. 
30 hetesen
