Csézjang:
nekem császárom nem volt, csak 14 hetes várandósan vakbélműtétem.
a baba miatt extra nagy vágást csináltak, hogyha baj lenne, azonnal hozzáférhessenek mindenhez.
gerinccszuri: a lehető legjobban előre kellett hajolni h minél jobban kifeszüljenek a csigolyák, és nem szabadott moccanni mikor szúrt az anesztes (elsőre eltalálta) én nem is éreztem egyáltalán semmit egy kis csípő-bizsergő érzésen kívül (és utólag se mvolt érzékeny a helye, nem lilult be stb)
aztán várni kellett kicsit, majd kitoltak a kórteremből (az előkészítő-szobában a tili-toli kocsiról a műtősfiú átnyalábolta habtestemet

a műtőasztalra, eligazgatta pőre bőrömön a zöld lepedőt és úgy tolt be a műtőbe).
röviden elmondta a vezető sebész hogy mit fog csinálni - persze ezt már addigra 3x hallottam az előzetes megbeszélések alkalmával, csak akkor még kibővített verzióban (nálam sokan voltak bennt: sebészek, nőgyógyik készenlétben de az ismerőseim szerint a császárok alkalmával kb 4-5 fős stáb van bennt)
ezután elkezdett matatni az alhasamnál, kérdezte, mit érzek: mondom mintha jó erősen megcsípett volna. erre ő, hogy akkor még várunk hogy hasson a cucc, mert ez volt a kezdő bemetszés és nem akarja hogy kicsit is ficeregjek (ha nagyon nem akar hatni a szuri akkor gázzal elaltatják a delikvenst, szal GARANTÁLTAN nem fog fájni)
kb 2 perc múlva újra matatás (addig ment a duma, próbálták elterelni a figyelmemet, kérdezgették hogy választottunk-e nevet meg iylenek...), kérdés, de már nem éreztem semmi kellemetlent, csak valami nyomásfélét azon a tájékon.
én mondjuk elkezdtem vacogni műtét közben (sztem az már nem is remegés volt hanem rázkódás), mert nagyon megijedtem - elkezdett leesni a baba szívhangja - és a vacogáson kívül elcsesztem azt is hogy kapkodni kezdtem a levegőt, holott műtét közben mélyen és lassan kéne lélegezni én meg csak felszínesen pihegtem/lihegtem. na mind1, mikor visszaállt a szívhang és kicsit megnyugodtam, akkor tudtam rendezni a légzésemet, de az irányíthatatlan remegésem csak órák múlva szűnt meg, addig azt hittem megfagyok, annyira fáztam.
szal ez pszichés reakció volt, ez tuti.
kb délután kettőkor toltak vissza a kórterembe, este hatkor már ki kellett kelnem az ágyból, hogy lássák jól zár-e a seb. ez szar volt nagyon, feszült a seb mert a baba mégiscsak nyomta mint állat - de kellett, mert minél jobban elhagyja az ember magát, annál lassabban épül fel belőle.
sok folyadék és sok vízszintes fekvés, ha éreznéd hogy kezd fájdogálni a fejed akkor azonnal usgyi vízszintesbe az ágyikóba...
én ezzel a módszerrel megúsztam a borzalmas migrént amivel riogattak.
rá kellett jönnöm a technikára, amivel ki tudok mászni/csusszani az ágyból, de összességében nem volt annyira vészes és kibírhatatlan a fájdalom...
nekem igazándiból csak az votl szar, hogy a baba nyomta és feszítette a szöveteket, enélkül vidoran ellettem volna.
szal :NYUGI!!
