Sziasztok!
Hátha tudok pár dologra reagálni, amíg fel nem ébrednek a fiúk...
Madar: Hát igen, nagy dilemma ez a sportoljon/zenéljen a gyerek "komolyabban". Én 10 éves koromban kezdtem igazán komolyan atletizálni, én kértem, elvittek, bemutattak és utána egyedül jártam 18 éves koromig. Ez persze már 23 éve volt, akkor még mertek hagyni a szülők egyedül buszozni suli után.
Szerintem a gyereknek érdemes dönteni ebben is, azaz pl. én határozottan tudtam mit akarok, nem megvitatni akartam a szüleimmel, hanem már a konkrét lépésben segítettek. Az egész onnan jött, hogy mindig is nagyon aktív, ügyes gyerek voltam, másztam, lótottam-futottam állandóan, ovistorna, úszás, tánc, aztán általánosban annyi pozitív dolgot tapasztaltam tornaórán, különsporton, hogy tudtam, nekem ezt öröm lenne csinálni, akár a "játék rovására" is. Én eleinte heti 3x jártam, utána már 14 éves koromtól heti 6x (szombaton is, hajnali hazaesés után, másnaposan
), suli után rögtön, és hazaértem, tanultam (jó tanuló voltam, itt eléggé kiütött a szűz-szűz horoszkópom
). Játszótérre hétvégén jártam a barátokkal, bulizni később mindig eljutottam, de nem bántam, hogy nem az egész délutánomat a számítógép, TV, videó előtt töltöm (a barátaim nagy többségeígy tett). És a sport nekem rengeteget adott, pont a legérzékenyebb periódusomban. Magabiztosságot, büszkeséget, kitartást, fegyelmet, rendszerességre és rendszeretetre nevelt. Voltak társaim, akikkel szinte egy kis családdá váltunk, edző, akire lehetett számítani és sok irigyem is.
Nem azt mondom, hogy minden gyereknek jót tesz az ilyen fajta élet, az ha minden idejét egyvalamire szánja, de ha benne a szikrája is megvan a lelkesedésnek, az odaadásnak, akkor érdemes belevágni. Szerintem...
Aztán jött a pályaválasztás, és itt a "civil" pálya mellett döntöttem. És a sors akarta így, mert egy évre rá derült ki a pajzsmirigy betegségem, ami miatt biztosan abba kellett volna hagyni a versenysportot (egy időre még a hobbisportot is), és akkor nagy bajban lettem volna, hogy mi legyen. Bocs, hogy hosszú voltam, de így kerek a történet.
)
Andrist 2től 9 hónapos koráig izzasztották, de ő tényleg nagyon féloldalas volt, még számunkra is láthatóan. Máténál már lehet, csak beképzelem. 
