Sziasztok!
Akkora ótvar napom volt tegnap

De ahogy látom, nem én vagyok az egyetlen, aki bőgéssel szórakoztatta magát tegnap
Ja, és mindenkit megnyugtathatok, én fogok itt legutoljára szülni.

A doki nem túl lelkesen számolgatta tegnap, hogy nem valószínű, hogy 25-e előtt megszülünk. Semmi változás, semmi történés. Bár hajnalban folyamatosan keményedtem, de semmi extra. Picilány meg folyamatosan izeg-mozog.
Tegnapi napom ott kezdődött, hogy másfél órát ültem a mekiben, vártam a tíz órát, amikorra megbeszéltük a szülésznővel a talit. Megyek a kórházba, kapu zárva

Aznap rendelték el, hogy zárják a kapukat. Mire bejutottam, hívott a szülésznő, hogy sajna nem tudunk találkozni, mert senki nem mehet fel az osztályra. Ijesztő hangulat volt. Fél óra múlva már ott álltak a biztonságiak a lépcső tetején, hogy férfiak (látogatók) csak odáig mehetnek. Én meg akkor már majdnem elbőgtem magam, hogy most azonnal akarok szülni, mert a szülőszobára még beengedték őket. Egy csomó babáért is jöttek, na azon is majdnem sírtam. Picúrka most először majdnem bealudt a ctg-n, de aztán beindult szerencsére. Fél egykor jutottam be a dokihoz, aki negyed órára benn felejtett a vizsgálóban

Már kénytelen voltam félmeztelenül kidugni a fejem, hogy szóljon már neki valaki

Aztán kitalálta, hogy pénteken ha jövök, menjek el még a kardiológushoz is

Pedig én jól elterveztem, hogy pénteken pikk-pakk végzek
És ezek után hatig vártam a férjemre, mert a délutáni tömegben már nem akartam buszozni. Mikor végre beültem a kocsiba, el is kezdtem bőgni a kimerültségtől. Amit otthon még este is folytattam. Totál ki vagyok merülve, semmihez nincs energiám már. És kezdtem azt gondolni, hogy mégis szülök előbb, úgyhogy ez most egy kis csalódás. Arról nem is beszélve, hogy nem bírom rávenni magam, hogy elkezdjek azzal barátkozni, hogy esetleg egyedül szülök
Bocs a panaszáradatért
