Sziasztok lányok!
Mi is hazakerültünk kedden a kórházból, csak azóta káosz a köbön minden. Gyerekorvos, védőnő látogatás, mosás stb. enni alig van időm. Sajnos apa nem tud itthon lenni -csak későbbre megy- olyan munkák jöttek közbe, így az első napokat félig egyedül kell töltenünk. Mit mondjak, nem így képzeltem.

Olyan jó lenne együtt, de nem tud szétszakadni, így is nagy rajta a nyomás.
A kis csöppünk nagyon édes, éjszaka viszonylag nyugodt és hagy aludni, de napközben van hogy óránként is cicin van.
A legminimálisabb dolgokat is alig tudom megcsinálni itthon, úgy rohangálok az éppen nyugodt percekben, pedig jó lenne pihenni.
A szülésről, kórházi napokról később írok majd, a lényeg hogy már van tejcsi, így könnyebb az életünk, csak a sebeket kell begyógyítani (gátseb, kisebesedett bimbó).
Úgy szeretnék itt olvasgatni kivel mi történt, de erre egyelőre esélyt sem látok, így névtelenül gratulálok az újdonsült anyukáknak és kitartást kívánok a még pocakot cipelőknek.
Amint tudok jövök majd és képeket is hozok. Puszi nektek!
Ja igen, a szülés minden fájdalom ellenére csodás élmény, a pici fiunk tünemény, órákig el tudnám nézegetni, bele vagyok szerelmesedve.

Már várom hogy hármasban apával együtt a nagyágyban csodáljuk a jövevényt.