Helló mindenki
Kisfiam éjjel úgy elaludt az ölemben.....már zsibbadt a lában a kezem, a hátam beszakadt.....megmoccantam, ő is. Aztán nagy nehezen sikerült lerakni, de csak ide mellém az ágyba, mert alig tudtam alányúlni rendesen és a zsibbadástól felállni lehetetlenség volt. El fürdeni, mikor visszajöttem úgyanúgy feküdt

akkor be a kiságyba hasra és vagy 10-15 percig nyűglődött, forgatta a fejét. Vártam, hogy mi lesz ébredés vagy sem. Nem, végül fél 4-kor ébredt fel. De ez nálunk úgy zajlik, hogy szopi vigyori és nem alvás minimum 1-1,5 órát. Aztán visszaaludtunk, fél 6-kor ébredtem, hogy nagyon fáj a hasam (tuti jók a frontok, ekkora hőmérséklet különbségek), akkor vissza kiságyba és fél 9-ig aludt még.
Felébredt, nagyon keveset evett, de több nem kellett. De egy óra múlva már éhes volt. Akkor bealudt és sikerült vagy 10-15 percig....
Én pakolásztam, mosogattam, kaját csináltam.... Tomi meg nyűglődött a fotelban, de nem sírt. Gondoltam befejezem amit kell, és felveszem. Mire végeztem, bealudt.... így ő most kinnt a konyhában...
Én meg gondolkozom ezerrel mit-hogy-mikor. Mert kocsim anyuéknál itt se nyomtató, se fénymásoló.... ezek kellenének hirtelen.....ja és ha ezek megvannak kell a párom aláírása, de ő melózik.
Hogy értsétek kaptunk a bíróságtól egy fizetési meghagyást, felszólítást mit tom én.... de eszünk ágában sincs fizetni és 15 napon belül ellenkeznünk kell. És az a szemétség, hogy nem 15 munkanap, hanem nap, amibe ugye az ünnepek elég rendesen belezavartak... úgy fest lesz egy perünk, csak még az nem tiszta ki kit perel. Az biztos, hogy első lépésként meg kell írni a bíróságnak az ellenkezést.
Megmondom őszintén nem akartam vele foglalkozni, nem hiányzik az idegeskedés, de nem tudok kimaradni belőle... ez a dolog húzódik lassan 1,5 éve és nem egyszer okozott gyomorgörcsöt, egyszer asthmás rohamot is várandósan. És hiába tudom, hogy igazunk van egy per nagyon nem hiányzik. És hiába van igazunk, ha nem mindenről van papír és nem tudjuk bizonyítani a bíróságon...
Tegnapihoz még annyi, hogy utoljára akkor volt ilyen "ok nélkül" bunkó (hónapokkal ezelőtt) mikor bent összetört egy sokmilliós autót. Persze nem az ő hibája volt, de érthetően bántotta a dolog. És ez persze napokkal később derült ki. Akkor szintén csak néztem, hogy mi ütött belé.
Nem vagyok érzékenyebb, mindenkit megvisel a 4 fal közti lét, főleg itt is vagyunk egy páran, akik eleve pörgősebb életet éltünk, mint az átlag.
Erre rájön, hogy nyűgi a kicsi, beteg, semmi nem jó. Amit persze, hogy rossz nézni, de ettől még én nem vagyok bunkó, várom, hogy hazajöjjön és miatta főzök, mert magam miatt mint sokunk nem állok neki. És soxor volt, hogy csak este 7 körül ettünk, mert volt fontosabb. Többször volt, hogy nem is főztem. Ezt csak azért írom, hogy értsétek, nem az volt a baja, hogy éhes. (Ez csak duma.) De a múltkor is evett egy szelet kenyeret míg elkészült a vacsi. Szóval nem tudom mi volt. De amikor közölte, hogy nem volt igazam, azt már nem tudta megmondani, hogy miben nem és miért nem. És ezért még napokig bennem lesz és bántani fog, de ő már tud úgy viselkedni akár egy óra múlva is, mintha semmi nem történt volna.
És ha a peres story miatt ideges, azt is megértem, de társak vagyunk meg kéne, hogy beszéljük, nem egymást megbántani, veszekedni...
Szóval megint bocs, jó hosszú lettem, de még bánt.
Ja, anyu jön értem a kocsimmal, megírom a levelet, átküldöm apósnak, ő kinyomtatja, párom hazamegy érte, aztán jön értem anyuékhoz a többi papírért és irány a posta... ilyen egyszerűen meg lesz oldva
