Sziasztok!
Móni, csoki

Kompenzálásként majd én is sütök vmi finomat
A hasonfekvést én is hajlamos vagyok elfelejteni, mert azt kevesebb ideig és ritkábban szereti, de azért érdemes rá odafigyelni, a mozgásfejlődés szempontjából nagyon fontos, hogy éberen is sokat legyenek hason (aludni Bene mindig hason alszik, ha a hátán van, könnyen felébreszti magát a reflex-mozgásaival

)
Móni, a szem váladékozáshoz, ha esetleg nem akarna múlni: Benének születése óta csipásodik a szeme, nem nagyon, de azért majdnem minden nap, azt mondta a védőnőnk, hogy valószínűleg szűk vagy el van záródva a könnycsatornája (bár ez utóbbi szerintem nem, mert hatalmas krokodilkönnycseppeket képes produkálni

), és hogy ha nem múlna el (kaptunk rá cseppet, Brulamycint, időlegesen kezelte, de visszajött azóta), akkor a szemészeten felszúrják, ami elég kegyetlenül hangzik, de állítólag nem fáj a babáknak (az apósomnak felnőtt fejjel csináltak ilyet, és neki sem fájt), viszont ordítani ordítanak, mert le kell hozzá fogni a fejüket. Szóval azt mondta, ha elvinnénk, ne menjünk be vele...
Kata, őszinte részvétem az Anyósod miatt, átérzem a veszteségeteket... a párom és én év végén egy héten belül vesztettük el a nagypapánkat, akik mindkettőnknek nagyon fontosak voltak, azóta is nehezen fogom el, főleg, hogy Benét már egyikőjük sem láthatta. Az én papám aznap került kórházba, amikor szültem, és sajnos ott halt meg, oda viszont nem mehettem el egy éppen újszülött kisbabával... az Anyósod láthatta még Márkot?
Grat a rekord alváshoz!!! Egy ilyet már Bene is produkálhatna lassan...
A harmadik mellbimbó állítólag az egyik leggyakoribb rendellenesség, és szerencsére sokszor nem jár mással. A lányoknál rosszabb lehet, mert kamaszkorban az is fejlődésnek indulhat
Krisztina, tök jó, hogy végig tudtad így csinálni a náthád, bár gondolom, nagyon megerőltető volt a sok fertőtlenítés és a szájmaszk viselése, de mégis megcsináltad, szuper anya vagy!
Én is utálok egyedül orvoshoz járni, magam miatt szinte sosem mentem el (az utóbbi öt-hat évben gyakorlatilag egyszer voltam háziorvosnál, akkor is a jogsihoz szükséges egészségügyi alkalmassági miatt). Mondjuk szerencsére nem is nagyon szoktam beteg lenni, max. náthás, de az is ritkán. Ezt volt a legnehezebb megszokni a terhesség alatt is, hogy rendszeresen menni kell dokihoz (a várakozás meg külön az őrületbe kerget), de szerencsére a párom mindig elkísért, úgy sokkal könnyebb volt, hálás vagyok neki érte. Az elején nagyon nehezemre esett, úgy éreztem, mintha a terhességet is betegségként kezelnék, a végére már egész belejöttem, így most könnyebben veszem azt is, hogy Benével járni kell ide-oda, érte bármit

Bár kétség kívül, eddig mindig jött velünk a párom is, de a körzeti rendelőbe egyedül is el tudnám vinni, itt van két percre. Ha kocsival kellene messzebbre menni, már más lenne a helyzet...
Hogy ment az oltás? Attól én is parázok kicsit, remélem Bene könnyen veszi majd az ilyen akadályokat, mi hétfőn megyünk. Rossz belegondolni, hogy mi lesz, ha lázas beteg lesz, biztos nagyon meg fog viselni...
Általában nekünk sem illik bele sose a vizsgálat az adott nap szopiritmusába... nem lehet vele tervezni, látogatókat se tudok úgy hívni, hogy jöjjön x órára, előtte eszik, alszik, akkor biztos éber lesz...
Ja, a foglalkozáshoz még: Bene imád a pelenkázón lenni, pedig nem feltétlenül ingergazdagabb ott a környezet, ő is a falat nézi

Csupaszkodni is szeret, fürdés előtt is hosszan elbeszélgetünk vele, olyankor nagyon jó passzban szokott lenni.
Tudom, hogy még messze van, de valamilyen elképzelése általában mindenkinek van: a kistesót mikorra tervezitek? Már aki tervez persze
A szülés ót kevés vállalható kép készült rólam

, szóval inkább még egy pocakos, úgyis olyan jó rá visszagondolni, néha a nagy nyűgösködés közepette hiányzik az az édeni időszak
Na hát én is túltengtem, bocsi, napközben hiányzik a rendes felnőtt kommunikáció

Várom, hogy nagyobb legyen és az idő is jobb legyen, nem fogunk ennyit itthon ücsörögni...
Üdv!
