Sziasztok!
Aranyosak vagytok, hogy örültetek a visszatértünknek!
Buksi! Tünde!
A könyvtáros internetezés valóban ritkásra sikeredett, én többször próbálkoztam, de vagy ültek a gépek előtt vagy épp egyik sem működött.
Hogy milyen elvárásaim voltak Matyival szemben?
Sokáig hittem, hogy ha mellette leszek, vagyis lát engem, akkor képes lesz egyedül eljátszani fél-1 órácskákat és én akkor tudtam volna olvasni, tanulni. Nem jött be, mert 6 hónapos koráig állandóan sírt én sokszor ideges voltam emiatt, meg hogy magamra végképp nincs időm. A sírást sajnos nagyon rosszul viselem, mert tehetetlennek érzem magam. Meg talán azért is mert megszoktam, hogy kvázi felnőtt embereket tanítok, akiknek, ha szép szóval elmagyarázom a dolgokat, megértik és nem kell mindent 1000x újra kezdenem. Tudom, hogy egy csecsemő más, és ezért is voltam mindig mellette, de olyankor is sokszor sírt én meg vaktában találgattam, hogy mi lehet a baja. Túlságosan "sikerorientált" vagyok/voltam eddig, ragaszkodtam az időpontokhoz, a dolgok kiszámíthatóságához, ami mellett lehet tervezgetni a napot, a hetet, a hónapot. Ez a kicsi meg tojt rá (érthető), amitől kezdtem bedilizni. Ha anyukám nincs, meg a tanítási szünete, mert tanár, akkor nem tudom mi lett volna velem. Persze tetézte mindezt az, hogy május eleje óta talán ha 5 éjszakát aludt át Matyi. Szóval nem csak a nappalok, de az éjszakák is odalettek az állandó készültségnek, az én alvásigényem pedig annakelőtte 10 óra volt, mert hiperalacsony vérnyomás mellett, és 2 reggeli kávé nélkül nem bírtam elkezdeni a napot.
De anyukámból valahogy sugárzott a szeretet a baba felé és csak ámultam, meg szégyelltem magam, hogy mit akarok én az alvással, a "karrieremmel", most csak vele kell lennem és elfelejtenem, hogy létezik az óra, a tervezgetés. Egy kicsit talán sikerült. Aludtam sokat és most más színben látom a napokat, meg Matyit is (igaz, hogy most már alig sír és lekötik a tárgyak).
Rebi!
Nekünk volt egy könnycsatornás futamunk. Minket beengedtek és a férjem fogta a babát. Ordított szegénykém, nagyon kivoltam, de nem maradt benne nyoma, utána végigaludta a napot és másnap már nem emlékezett rá. A tanulság számomra az volt, hogy talán ha a gyerekorvos is tudná, hogy a legfontosabb az orr tisztán tartása, akár óránkénti porszívózása, akkor biztos a siker. Matyi télen folyamatosan náthás volt, el volt dugulva az orra és fújtuk ugyan de talán nem elégszer.
Orsi!
Bocs, hogy nem válaszoltam. Kösz a levelet a tanácsokat még egyszer. Kenőcsügyileg beszéljünk még, újra pöttyösödünk!
Remélem jól sikerült a nyaralás! Láttam Bencét a járókájában állni, nagyon aranyos és borzasztó ügyes, ha a hálós járókában is fel tud állni.
Ini!
Meglesem én is ezt az esküvői képet, a többiek annyit áradoznak róla!
Manga
Ja és kispapi megint felbosszantotta magát azon, hogy vhol zene szól. Tényleg lehet hallani vmit, de hát neki ez elviselhetetlen zenebona. Jelenleg a környék utcáit rója, megtalálja, és feljelenti (állítólag 
is jól bírja majd az utat. Vizisi
, hátha írni is támad kedve
Sorry, de elég amatőr vagyok ebben a témában. 
kell. 
