Sziasztok!
Kicsit el vagyok havazva mióta hazajöttünk
Ezt a levelet is még tegnap kezdtem írni és csak ma sikerült befejeznem... Szalad a ház, be kell hozni a házimunkában a lemaradást és tegnap pihiztem is sokat, meg sétáltunk egy hatalmasat (végre kiszabadultunk a négy fal közül

). Ja, meg Marci is írtó anyás lett és gyakrabban is eszik mióta hazajöttünk. Visszatért a 2,5-3 órás időközökre

De sokkal többet is eszik, mint előtte, a tejcim meg sajna a kórház alatt kevesebb lett
Na, eljutottam ide is ma (talán hagyja Marci, hogy megírjam és elküldjem a levelet )
Gondoltam rövidem elmesélem az utóbbi pár napunk szenvedését, visszaolvasnom és reagálnom úgysincs esélyem
Ha valami fontos van, amiről lemaradtam, azt légyszi írjátok meg újra Köszi!
Hát, csütörtökön elég rosszul kezdődtek a műtéti előkészületek. Hajnal 5-től a gyerek nem ehetett, hogy éhgyomorral mehessen a műtétre. )-re voltunk előjegyezve. Persze hajnali fél 5-kor az én drágám még vígan szunyókált, esze ágában sem volt enni., pedig felkeltettem (előző este 9-kor evett utoljára… ), úgyhogy így járt, megkezdődött a koplalás. Olyan 8 körül elkezdték bekötni az infúziót, persze 5-ször szúrták meg szegényt, mire sikerült normális vénát találni, és legalább ¾ órát kínozták szegényt. Utána alig bírtam megnyugtatni… Vártuk a műtétre, de semmi fejlemény, valami sürgős műtét megelőzött minket, így szegény drágám fél 12-kor vitték el… Képzelhetitek, hogy addigra már milyen éhes volt… Alig bírtam csitítgatni, meg nyugtatgatni, próbáltam mindig elaltatni, legalább addig nem érzi, hogy éhes, de szegény mindig felébredt, így egész délelőtt dajkáltam…
Műtét után visszahozták, és mivel epidurális érzéstelenítést kapott, így kis oxigént adtak neki és szinte azonnal magához tért, kicsivel ezután már ihatott, majd ehetett is. Aznap délután én már hallottam azt az ominózus hangot, amit előtte is sokszor, amikor kijött a sérve. Olyan „kluttyogó” hang volt. Szóltam a nővéreknek, hogy ez normális-e, mert persze orvost nem találtam, ők közölték, hogy igen normális, és még egy dokit sem kerítettek… A drágám egész éjjel jól aludt, jól evett, majd jött a reggeli vizit, kérdeztem a gyerekorvost, hogy szerinte normális-e, ő csak annyit mondott, hogy hívja a sebészt, aki operálta, hogy nézze meg. Jött a sebész is, megnézte, azt mondta semmi baj, normális a duzzanat, csak ödémás a terület… Azért egy átkötözésre vigyem le a gyereket hozzá… OK, megtettem, lementünk, és mikor ott nézi, hát közli, hogy ez mégsem normális, a jobb oldalon bizony valami miatt újra kijött a sérve, újra kell műteni azonnal, mert így nem maradhat. Hát képzelhetitek, hogy akkor ott mit éltem át… Legszívesebben szétveretem volna a sebész dokit…
A tortúra meg újra kezdődött… Mivel Marci fél 10-kor evett délelőtt utoljára, ezért meg kellett várni hogy megint éhgyomros legyen, így csak egy körül lehetett a műtét… Megint jött a koplalás és az egész délelőttön át tartó dajkálás, csitítgatás… Én már úgy sajnáltam szegényt… Jött az altatóorvos, elmagyarázta, hogy mivel előző nap epidurálist kapott, ezért másnap nem javasolja újra ugyanazt adják, ezért spinális érzéstelenítést kap majd másodszorra. Én már azon is aggódtam, hogy egy ilyen kis szervezetet mennyire megterhelhet két nap egymás után ez a rengeteg érzéstelenítés, nem beszélve az újabb műtétről… De nem volt mit tenni… Elérkezett az egy óra, újra elvitték a kincsemet… De már nem éberen kaptam vissza, le kellett menjek az őrzőbe, mert kapott altatót is, és ezért nem tért rögtön magához. Azt gondolták előző nap az is baj lehetett, hogy nagyon hamar magához tért és elkezdett mozogni, így könnyebben kiújulhatott a sérve… Kb. két óra telt el műtét után, mire felébredt, de az érzéstelenítés miatt a lábát még nem nagyon érezhette, meg nem is nagyon mozgatta, ahhoz még kb két óra eltelt, mire újra jól működtek! Ezután éjjel megint már evett, aludt rendesen, annyi volt csak, hogy 12 órán keresztül nem szabadott mozgatni az érzéstelenítő miatt (ez az előzőnél nem volt) és utána is az első 24 órában csak vizszintes helyzetben lehetett.
Az 5 nap alatt Marci napirendeje jól felborult, és „ölbebaba” lett, magyarán jól elkényeztettem, annyit babusgattam

És elaludni is csak ölben szeret most

Mondjuk ezt direkt csináltam, hogy ne sírjon sokat, az tutira nem tesz jót a sebgyógyulásnak!
Na, ezt mind tegnap írtam
Ma megvolt a kontroll, kötést is cseréltek Marcinak, úgy tűnik most már minden rendben!
Kicsit sápadt szegénykém, de másból meg nem mondani róla, hogy alig 5 napja két műtéten is átesett.
Voltunk a gyerekdokinál is egyeztetni, hogy a 3 hós oltást mikor kapja, meg bejelentkeztünk a hematológiára is. Azt mondta a doki, hogy vmi fehérjével kapcsolatos érték a rossz, ami a fertőzésekkel szembeni ellenálló képességért felelős. A hematológián aranyos volt a nő, elmondta, hogy először vérvétel lesz, majd rögtön utána, amint megvan az eredmény még meg is nézi a doki és mondja, hogy mi van, vagy kell-e további vizsgálat.
Na, de hogy itt a Bethesdába milyen szörnyű feltételek vannak… Nem gondoltam volna… Az egy dolog, hogy szeretik, ha a gyereknek minden cuccát, még a kajáját is viszed, de hogy az anyákkal mennyire nem foglalkoznak. Még az ottani konyhájukon sem lehet valami menüt rendelni, minden kaját otthonról kell vinni. Ja, és a kórtermek olyanok, hogy ott csak széken ülve tud az anya a gyereke mellett ülni, azon kell szoptatni is, ha ott akarsz aludni, akkor azt is Van egy ún. anyaszoba az osztályon, de ott nincs annyi ágy, ahány gyerek-férőhely van… No comment! Enni is csak itt lehet, de ahhoz ugye ott kell hagynod a gyereket a szobába egyedül, a 6 kórteremre van két nővér minden műszakban, és vannak olyan gyerekek (csecsemők is), akiknek nincs ott az anyukájuk, tehát őket is el kell látniuk…
Na, hát remélem nem kerülünk soha többet ilyen helyre
Szilvi, a hasról hátra fordulást MArci is 3szor csinálta, de azóta többet se
Kriszti, hinta szuper, remélem Anna jól viseli az oltást!
Babamasszázsos képek nagyon jók!!!
Na, megyek, mert hív a drága megint
