Babatali (by Dodi

):
Természetesen késve (

) érkeztem a fullzsúfolt parkolóba, ezért gyorsan leparkoltam az első adandó parkolóhelyre(?) - pajszerrel beékeltem a kocsit egy sor legszélére

- majd diadalittasan pattintottam ki a kocsiajtót:- Itt vagyunk

!
Vizslatom a placcot, merre vannak a többiek. Hát, nincsenek többiek

. Egyetlen árva kismama kószál fel, s alá a macskaköveken, de hosszú fekete hajú, és idősebb babával van. Nem ismerem. Mikor a gyerekért indulok észreveszem, hogy annyira p@rasztul parkoltam, hogy az több a soknál (elől, hátul, és oldalt is kilógok

),szóval inkább másik helyet keresek, távolabb.

Két kedves, és előzékeny férfiegyed csap le az orrom előtt a kiszemelt helyekre, én meg vadul hadonászok: - Huzzámá' kocsog, babatalira jövök!!!!

(

)

Siker.
Még mindig az az egy kismama pásztázza a földet, még mindig nem ismerem. Megkerülve az emlékművet hívom Boot, hogy merre. Pár méterre vannak Katyval a parkolóban, Ikoka pedig az emlékműnél van már. Az emlékműnéééél?

Ez Ikoka

?
Mentségemre legyen mondva, hogy az utolsó talákozásunk óta sötétbarna, és egyenes lett a haja, Zsombi pedig akkora, mint egy megtermett egyéves, szóval csaltak

. Üdvözöljük egymást, majd közli, hogy elhagyta kocsikulcsot ezen az 1200 m2-en, de már ugrasztotta apát a pótkulccsal

.
Együtt a banda. Megint lefutjuk a húdeszépdenaagydearanyoseeeejjjdecuki-köröket, és elindul a séta. Katyval tudatjuk, hogy Ikoka kulcsát meg kéne keresni

. Kicsit féltem, hogy vigyázzba állít minket, és közli, hogy innen addig haza nem megyünk, amíg meg nem kerül, hiszen rendnek kell lenni

. Ehhez képest Katy lezseren elejti:- Ott van.
Mi hárman egyszere: Mi

????
Katy:- Ott van!
Konkrétan "nekimentünk" Ikoka kocsikulcsának, pedig szegény már számtalanszor lépte le az esélyes területet.

Juhuu-juhuuuu

Séta.
Petra, és Zsombi rövidesen "dalra" fakadt. Naaagy nagy dalra

. Zsombit leszereltük Botond csörgőjével, Petráról meg Katy levett egy réteget, miután Botond hiába próbálta leudvarolni róla

. A csajszi fejére sapi híján egy gardó került (a sapija alá beizzadt, mert túl meleg volt, sapi nélkül meg nem hagyhattuk), ez alól többször kerítettük elő Petra fejét, nem kis derültség közepette.
Elbattyogtunk a koripályához (
most iszom az első korty pezsgőmet
. Össz egy decit fogok inni, pedig még szoptatok. De erre tényleg innom kell ennyi idő után, kövezzetek meg!
) Egészségemre
), szóval koripálya, ott csatlakozott hozzánk Bond és Manó (Hugi nélkül

). Manó egy halkszavú, vékony hangú, aprócska kis tünemény, akinek folyton fülig ér a szája, és mindenkivel egyből barátkozott, és az összes babát végigsimizte

! (Itt megjegyezném, hogy Zsombi és Manó között alig pár centi van az utóbbi javára, de Zsombi jóval "vastagabb"

)
Folytattuk a sétát, beszélgetett mindenki mindenkivel, meg mindenki egymással is

. Végül kilyukadtunk a kiindulóponthoz, ahol Boo ránk merte bízni a gyerekét

. (Elszaladt kaját melegíteni a kocsiba). Bond megjegyezte, hogy eléggé kutyagumi szag van, de nem leltük nyomát (bár körös körül az volt

), aztán Zsiri nem akart rendesen enni, ha már anyja ennyit fáradozott vele

, de éhen azért nem maradt

. Botond meg meglepiként előrehozta az uzsit, és pikkpakk benyelt egy gyümis bébiételt. Eközben Manó szórakoztatott minket felsorolva a babakocsikon található számokat, betűket, színeket

. Ééédesem! Aztán Bond gyerekekkel kompatibilis káromkodásokat tanított, jelezvén, hogy kicsit sok "töltelékszót" használunk Manó előtt

. (Ilyeneket talnultunk: "Azt a réz fán fütyülő réz angyalát. A kutyafülét. Irgum-murgum....stb

). Ekkor rájöttünk, hogy Manónak lesz szerencséje (ő lépett kakiba

).
5 körül hülni kezdett az idő, így érzékeny búcsút vettünk, és elindultunk haza.
Összeségében megállapítanám, hogy ez a leleplezések délutánja volt:
- Katy állítása szerint Petra mosolygós, boldog kislány

a valóságban a program feléig sírt.
- Ikoka szerint Zsombi nagyon jól alkalmazkodik, imád mászkálni

totál kimerítette a program, és álomba sírta magát.
- Boo szerint Zsiri jól kezelhető, kiismerhető baba

sem Ikoka, sem én nem tudtuk megvígasztalni, mikor éhes kezdett lenni.
- Bond szerint Manó egész nap pörög, és azért sovány, mert nem valami jó evő

Manó egy angyal, és végig szorgosan falatozott anyukája kezéből.
- Dodi szerint Botond álombaba

végig hangtalan, duzzogó mufurc volt, és gyakorlatilag nem lehetett mosolyra bírni.
(Ez persze a poén része volt, bár tényleg minden babának voltak rossz pillanatai, de egyikükkel sem volt különösebb gond

. Azt, hogy melegük van, éhesek, fáradtak...teljes joggal nehezményezték, és az orvoslás után mindegyikük elégedett szundizott, vagy mosolygott a világba

! Mindegyikük egy kis tünemény! Ja, és nagyon érdeklődően figyelték egymást, szóval a következő babatalit egy naaagy szőnyegen kell tartani, ahol mindegyiküket el lehet ereszteni. Szóval irány egy TTL

.