Sziasztok!
)
Nagyon jól esett, hogy ilyen kedveseket írtatok!
Tényleg nem körbeudvaroltatni akartam magam, csak most így megnyudogtam. Köszönöm!
Akkor most megint kisregényt fogok írni, jó??
)
Kezdem a reagálásokkal, bár néhányat már elfelejtettem, amiket tegnap este olvastam, de ma már jegyzetfüzettel ültem a gép elé, és kiírtam, hogy mikre szeretnék reagálni
Cicmerák!
A terheléses vércukor vizsgálat azt hiszem, a 27. hét környékén van, de érdekes módon nekem egyik terhességem alatt sem végeztek ilyen vizsgálatot!!! Nem is értettem, hogy miért, de annyira örültem neki, hogy nem firtattam.
A derékfájásról pedig annyit, hogy a múlt héten nekem is nagyon fájt, pedig amúgy nem vagyok hátfájós. Próbáld meg kihúzni magad, és nem engedni, hogy pocakod kidomborodjon bármennyire is büszke vagy rá. Valószínüüleg attól fáj, hogy túlságosan nagy a gerinced görbülete.
Ancsimamóca!
Nagyon köszönöm én is a papa kötelezöö szabadságáról írottakat, mert bár tanároknak ez egyáltalán nem jár (gyakorlatilag), elvileg azért lehet verni a tamtamot. Csak nem biztos, hogy érdemes. Különösen azért, mert a férjem készül az együttesével Mexikóba koncertezni, és az biztos, hogy tanítási idööben lesz két hét legalább, így addigra tartogatjuk az igazgató jóindulatát
Meg ugye harmadik gyerek, van némi tapasztalatunk, megoldjuk az 5 nap nélkül is valahogy. Szerencsénk van, mert nálunk viszonylag segítöökész nagyszülöök vannak (illetve szóban mindig nagyon segítöökészek, de aztán nem biztos, hogy rá is fognak érni. Mondjuk idáig mindig itt volt egyikük az elsöö egy hétben a szülés után. )
Viszont fogalmam sincs, hogy az idei tanítási gyakorlatomat mikor tudom megcsinálni, mert hetekre elmennek anyósomék is és anyuék is, persze nem is egyidööben
Szerencsére a vezetöötanárom nagyon megértöö, talán meg tudom egy hét alatt is csinálni a gyakorlatot, csak ez se nekem, se a leendöö tanítványaimnak nem érdeke
Ruzicsky! (bocsánat, de keresztnevedet nem tudom)
Nálunk mindkét alkalommal szigorúan be kellett mutatni a kiskönyvet ahhoz, hogy megkapjuk az igazolást. Ezt még a kórházban nézik meg, ezért lehetséges, hogy az ismeröösöd nem is tudott róla, hogy ezt ellenöörizték. Ezzel tényleg nem érdemes könnyelmüüsködni, mert utána már késöö bánat, nem jár a gyed, tgyás és miegyéb!
AFP: az érték semmilyen módon nem szolgál információval a baba nemérööl! A baba neme csak ultrahanggal valószínüüsíthetöö ill. amniocentézis vagy korionbiopszia tudja biztosra megmondani. Az AFP egész más dolgokat vizsgál! Amúgy mindkét gyerekemnél kórosan alacsony volt (másodiknál amniocentézisen is voltam), és mindkettöö meglehetöösen fiú
)
A következöö történet pedig szolgáljon minden embernek tanulságul és minden kismamának bátorításul! Vagyis mindenki menjen a fenébe, aki nem adja át szándékosan az ülööhelyet a jármüüveken (és megtehetné, mert öö maga nincs olyan helyzetben, hogy ülnie kell), valamint minden kismama bátran kérjen magának ülööhelyet a jármüüveken. Hivatkozzatok rám!!!!!!!! Illetve a tegnapi történetemre.
Főiskolára indultam, felszálltam a 22-es buszra. Sokan voltak a buszon, de senkinek eszébe sem jutott, hogy felajánlja az ülööhelyét vagy más utasoktól kérjen nekem helyet. Még a velem utazó szomszédomnak sem, akinek 3 kicsi gyereke van! Hangsúlyozom nem azért kell a hely, mert nem tudok állni akár csak egy megállónyit!
Történt, hogy a busz elé valaki lelépett a járdáról. A vezetöö érthetöö okból nem szándékozott elütni ööt (én sem tudnék ezzel a tudattal élni, mégha nekem lenne is igazam), tehát beletaposott a fékbe ahogy csak bírt. A fékezés erejére jellemzöö, hogy SENKI nem maradt lábon, sööt, még a székekrööl is leestek az emberek. Végtelennek tüünöö esés volt, végig arra tudtam csak gondolni, hogy jaj, csak nehogy rámessen valaki és én pedig úgy essek, hogy a hasam védjem. (tényleg úgy van, mint a filmekben, ilyenkor az ember iszonyú hosszúnak érzi és éli meg azt tized másodpercet). Végül mikor mindenki tápászkodott felfelé, befelé fordulva figyeltem magam, hogy fáj-e valami a hasam tájékán. Az oldalam fájt, csak késööbb vettem észre, hogy mindkét térdem lenyúztam, meghúzódott a bal combom, és mára alig bírom felemelni a jobb karom. Ezzel próbáltam megtartani magam. Van a felkaromon egy hatalmas lilás-vörös folt is, amire nem is emlékszem hogy mikor és hová üthettem be. Érdekes ekkor rögtön adtak ülööhelyet!!
A vezető ki sem nyitotta az ajtót, hogy elkapja a szabálytalankodót (pedig ez neki is érdeke lett volna), valamint meg sem kérdezte, hogy valakinek lett-e baja, hanem idöövel tovább indult. A végállomáson azért megkérdeztem tööle, hogy miért nem érdeklöödött, de azt hiszem, nagyon megijedhetett öö is, ezért nem találta fel magát. Több utas ordítozott vele, de a sógornöömnek van igaza, aki este tajtékzott a telefonba (három gyereke van), hogy az utasokkal senki nem ordibált, hogy miért nem adtak helyet?!
Lesántikáltam a buszról, többen kérdezgették, hogy segíthetnek-e. Tanácsolták, menjek el orvoshoz. Én meg csak bambán figyeltem a babám jelzéseit, meg persze a hasamét. Végül elbizonytalanodtam, és felhívtam orvos barátnöömet, aki igyekezett megnyugtatni, hogy ha nem vérzem (a Moszkva téren ezt nehéz volt megítélni, bár annyit éreztem, hogy nem ömlik semmi), valamint ha nincs éles, szúró fájdalom a hasam tájékán, akkor valószínüüleg nem történt baj. De felajánlotta, hogy ha megnyugtat, akkor betelefonál a János kórházba, hogy megnéznének-e ultrahangon. Vállalták, így újra felültem, de most már inkább villamosra (mellesleg múltkor azon estem majdnem el). Elsántikáltam a kórházba, megmásztam a domboldalt, a két emeletet (a lift nem jött), majd vártam majdnem egy órát, mire jött egy orvos. Döbbenet, hogy tudták, balesetem volt, mégsem igyekezett senki, hogy megnézze, tényleg nincs baj!!!!!!!!!!!!
Most már mindegy, végül jött egy kedves orvos, aki rövid rádiótelefonálgatás után, melyet a kedvesével folytatott az esti buliról, megkérdezte, hogy akkor most miben is segíthet. Végül nagyon kedvesen hosszan megmutogatta Prüntyit. Szerencsére minden rendben van, nincs semmilyen jel arra, hogy baj történt volna odabent. Még azt is megkérdezte, hogy kíváncsi vagyok-e a nemére. Kérdeztem, hogy miért, az már így 15 hetesen látszik, azt mondta, hogy ha akarom, megnézi. De nagyon sóhajtottam, majd mondtam, inkább meglepetést szeretnék a szülésnél. Azóta is bánom, meg persze örülök is, hogy eröös voltam
De tegnap abszolút nem ez volt a lényeg, hanem hogy minden rendben van vele. A méretei is 15 hetesek a gép szerint, így legalább tudom, hogy kivételesen öö valószínüüleg a kiszámolt naptári napon fogant, tehát jövöö héten nyugodtan mehetek AFP-re. Persze nyugodt nem leszek, mert ha kétszer rossz lett, most miért lenne jó... azért reménykedem, de inkább nagyon félek. Fogalmam sincs, mit tennék, ha megint javasolnák az amniocentézist!
Hát, most tényleg a regénykedvelööknek jártam a kedvében
Szép napot, jó egészséget mindenkinek! Kérjetek ülööhelyet!!!!
Dorka
A dokimhoz csak október 10-én kell mennem, a terhesgondozóba is okt. elején, az AFP-ről is csak hetek múlva tudok eredményt és még a babácskám mozgását sem érzem. Kár, hogy nem lehet olyan szívhangvizsgálót otthonra beszerezni! Tuti esténként az lenne a program! 
, hogy szerintem még a kissrác is megérezte és olyanokat mocorog itt este óta, hogy most már talán biztosra érzem is
