Hát összeköthetik anyósodék az enyémekkel magukat.
Látom hogy másoknál is hasonló problémák vannak ezért nem is szoktam nagyon magam izgatni a dolgon. Ők is itt laknak a szánkba de ha át is jöttek jól megríkatták a Milót mert hangosan beszélnek aztán nem is foglalkoztak sokat vele. Még mama talán (sikerült is megvigyorogtatni neki amikor levett a hangjából).
Sőt most az ünnepségen alig bírta ki apósom hogy ne üvöltsön. Neki ilyen feltűnési viszketegsége van és ebből adódik hogy hangosan beszél hogy mindenki hallja. Anyósom meg sztem csak hozzászokott hogy túl tudja kiabálni az öreget. Most is sírás volt az elején, de olyan elmebetegek hgoy párom rájuk szól hogy ne kiabáljanak aztán meg elkezdenek sutyorogni. Majd végül elaludt Miló és mondták hogy hagyjam csak ott nem beszélnek hangosan de láttam az öregen hogy majd megfeszül hogy vissza kell fognia magát így inkább elvittem Milót sétálni babakocsival.
Anyukám is alig várja mindig hogy láthassa és a múltkor is amikor kint voltunk nem akarta elengedni úgy kellett már szinte kitépnem a kezéből.
Annyira jó kedélyű kis szaros. Az unokahúgom is teljesen odavan érte. Eddig kétszer látta csak szegénykém. Másodjára mentek haza tőlünk egész úton mondogatta "nem lesz ez így jó, nem fog ismerni minket" (mert hogy ilyen messze lakunk)
Úgyhogy nagyrészt ezért döntöttem így mert itt tényleg nagyon egyedül vagyunk. Tanulni is esélytelennek látom mert csak én vagyok Milóval, esténként olvasgatom a könyveket de vizsgázni nem is tudnék elmenni mert nincs kire hagynom.
Sztem ne törődj velük, már engem sem izgat a lényeg hogy az én családom imádja és ő is nagyon jól elvan velük.
















Reggeltől megy a csiripelés. Este meg úgy altatja magát, h dudorászik. Most is itt reklamál,h kecske, kecske.... Meg kell neki mutatnom a hétvégi kecske simogatós képeit














