Társalgó főoldal » Gyermekek / magzatok kor szerint » 2005 tavaszi kisbabák

Dorka!
Én is szivesen elolvasnám a naplódat.
barocsitim@freemail.hu az email cimem.
Nagyon aranyos Kristófka képei, sokat nőtt.
Rugdosást én is inkább este érzek, meg reggel, de ha napközben ledölök egy kicsit akkor is.

Sziasztok!

Rirkán jövök, de mindig mindent elolvasok. Jó sokat írtok (jó is olvasni), és mire a végére érek, mindig közbejön valami és nem marad időm írni.

A tali miatt kicsit irígykedem, én sajnos nem tudok menni innen, Szolnokról. A párom sokat és kiszámíthatatlanul dolgozik, így a nagyfiamat nem tudom kire hagyni, vinni meg nem akarnám. Azért ha összehozzátok, kívánom, hogy érezzétek jól magatokat.

Nekem a bébi elég aktív. Szereti, ha kocsit vezetek (a kisfiam is ilyen volt), ahogy elindulok és szól a zene a kocsiban, úgy rúgkapál, mintha ki akarna jönni, hogy ő vezessen. Amikor a napi teendőim közben időnként lepihenek egy kicsit, akkor is jelez, szerintem azért, hogy végre egy kis nyugi. Esténként is ficánkol, de Apának még nem érezhető módon, talán kissé párnásabb a hasam, mint kéne?! Nálunk sajnos nincs a védőnőnél ilyen szívhanghallgatási lehetőség. Talán nem is baj, mert igencsak a nyakára járnék. Olyan aggódós vagyok egyébként, mint Babus.

Holnap megyek a dokimhoz és tanácsadásra is, remélem, az orvos mindent rendben talál majd. És most tudom meg a következő UH időpontját, amit ugye nagyon várok. Hátha megmutatná a Picúr, hogy lányka vagy kisfiú is Ő.

Dorka! A naplót én is szívesen elolvasnám. Ha tudod, küldd el nekem is. Köszi!

Babus! Tudja ez a gyerek, hogy mit akar!!!

A szülőszobát én is nagyon várom, az előző sorozat is jó volt. Bár van olyan ismerősöm, aki ennek hatására azt mondta, az életben nem fog szülni. Szerintem mindenkire másként hat, hogy beleláthat a dolgokba. Nekem mindenesetre sokat jelentett az előző sorozat, annak eldöntésében, hogy bátran vállaljam a második terhességet is. Kisfiam ugyanis születése napján az intenzívre került, ott is volt 8 napos koráig. Akkor és azután úgy éreztem, nem akarok többé ilyen helyzetbe kerülni, nem akarok aggódni a piciért. Örültem, hogy meggyógyult és hogy minden jóra fordult. Viszont Neki meg kell adnunk azt, hogy tesója legyen és ehhez kellett nekem sok-sok erőt gyűjtenem. Most már ugye a kistesó is itt ficánkol a pocakomban és mérhetetlenül boldog vagyok, hogy már máshogy gondolkodom.

Bocs, de mennem kell, remélem, most már sűrűbben jutok el az írásig is.

Legyen szép napotok!

Üdv: Beatrix

Sziasztok !

Én is ritkán irok , de azért probálak követni titeket !
Toxoplozmózis : nekem negatív lett , holott gyerekkorom óta vannak cicáim , jelenleg 5! , szóval ez sem garancia arra , hogy már átesett rajta vki. De ! nem csak macsik terjesztik valóban , nyers hússal meg vigyázzatok !


Nadine !
Megtennéd , hogy kijavítod a szülés dátumomat ápr. 12-re ? . köszi .

Sziasztok!

Én úúúgy örülök! Ma voltam a 12. hetes uh-n és most annyira kivehető volt számomra is a Picuri(nem úgy, mint a 8. hetesen), hogy majdnem elbőgtem magamat. Na meg képzelhetitek mit éreztem, amikor az életem legelső magzatának meghallgathattam a szívverését. Szerintem az, aki ilyet nem él át, az nem is sejtheti, hogy milyen fantasztikus érzés A babám 5,5 cm; a nucha 1,6-os, azt mondta a dokinő, hogy 2,5-ig jó, úgyhogy nem aggódom.

Viszont engem is beparáztattatok ezzel a toxoplazmozissal. Én nem is tudom ..... Szerintetek anyáink, meg nagyanyáink tudatában voltak ilyen dolgoknak, hogy veszélyes lehet a nyershús és társai??? Mert szerintem egyáltalán nem! Kizártnak tartom, hogy nem fogták meg a nyershúst és nem kertészkedtek, mégis egészséges gyerekek születtek. Lehet, hogy nem is tesz jót nekünk anyukáknak, hogy ilyen sok mindenről tudunk De ezek után én is rákérdezek a dokira, hogy mit gondol ezzel kapcsolatban.

Muki
12+2

Helló Lányok!

Hát igen, mondjuk szerintem sok orvos azért sem foglalkozik vele, mert állítólag elég ritka és sokaknak az a véleménye, hogy fel van fújva ez a téma. De végül is engem is azért izgata a dolog, mert ha már az orvostudomány meg tud állapítani bizonyos dolgokat, akkor jobb megnézni, mint arra hagyatkozni, hogy hát úgyis nagyon ritka. nem igaz?

r

Sziasztok,

Ruzicsky. Igenis van normális munkahely. Az enyém ilyen . Bármikor elmehetek vzsgálatokra, csak előtte szólnom kell. Nem viselkednek velem másként amióta babát várok. A fizetés lehetne több, de valószínüleg másnak még ennyi sem jut, viszont fizetik az iskolámat, eljárhatok hétköznap előadásokra (és nem kell szabadságot ezekre a napokra kivennem). Fizetik az angol tanárt, akik kijár a céghez és ha akarom, akkor munkaidőben tartják az órákat. Nagyon rendes a főnököm és a közvetlen kollégáim is. A főnököm visszavár. (Igaz úgy néz ki, hogy elég hamar visszajövök dolgozni.)

Szóval ne add fel a reményt

Angéla

Sziasztok!

CSak gyorsan életjelet adok maunkról, holnap költözünk, az új lakásba már ma bekötötték az ADSL-t, tehát tudok majd jönni. Visszaolvasni nem tudtam semmi, így elég hosszú lesz az utolsó táblázat óta. Csak megütette a szememet hogy Borbolya táblázatot tenne fel.

Borbolya
ha azt akarsz beilleszteni előlször kijelölöd a táblázatban azt a rész amit be akarsz illetszteni, majd azt másolod, utána beírod ide: TABLE { és ide egy CTRL + V paranccsal beilleszted az előzőleg kimásolt részt majd lezárod } Persze mindezt kisbetűvel és szóközök nélkül, de amit beiileszt abba ne javítsd, mert elcsúszik az egész. Ja az elején nekem se sikerült javaslom hogy a próbaterületen próbálkozz.

Na megyek pakolni, holnap nagy nap lesz, csak már túl lennénk rajta

Nadine 20+0 jé félidős vagyok

Sziasztok!

Óóóó. M?ködik!!! Nadine, köszönöm a segítséget! Ki is van javítva és frissítve is van a táblázat.

<pre>
Kismama Idôpont Helyszín

Zsuzsa (Jimbone) bármikor fô közlekedési csomópont
Dorka bármikor (kivéve szerda) kirándulós v. beülôs hely
Ruzicsky esténként (6-tól) fô közlekedési csomópont
Adri hétvége fô közlekedési csomópont
Zsana kora este (kivéve péntek) és hétvége Margitsziget, Pesten valahol
Maya hétvége belváros
Babus vasárnap?
Lirian este v. hétvége bárhol</pre>

Nagyon ?gy t?nik, hogy talán a hétvége felel meg leginkább mindannyiunknak. (Bár még nyugodtan jelezze, aki szeretne jönni!!) Babus, egyik vasárnap sem tudnád mégis megoldani valahogy a találkát? Olyan jó lenne... Elvégre a Te felvetésed volt az egész! Ó, és persze gratula Kristófka aktivitásához! Hihetetlen, mit összemozog a kiscsávó... Úgy irigylem azokat, akik már érzik a baba mozgását...

Na most ennyi, rohannom kell.
Borbolya

Borbolya
Én is benne vagyok a találkába! Nekem a hétvégék nem mindig jók, mert hol szüleimhez, hol a férjem szüleihez utazunk vidékre, ilyenkor péntek estétől vasárnap estig nem vagyunk Bp-en. (most hétvége tuti, hogy nem jó, utána igen, azután megint nem) Amúgy nekem hétközben bármikor jó, bárhol.
DE! hozzám nem kell igazodni!!!

Timka

Borbolya

Nem az én felvetésem volt Én csak írtam, hogy uncsizok itthon és valaki(k) tanácsolták, hogy szervezzünk talit

A 24.-i vasárnap estleg, amikor a Bababörze lesz? De hozzám se kell igazodni

Elkiabáltam Kristóf aktivitását, azóta se vitte túlzásba a dolgot. Az az este egyszeri alkalom volt, tüntetésképpen a védőnő ellen. Azt hiszem gyakrabban fogom fenyegetni vele

És képzeljétek, micsoda éjszakám volt. Hajnali fél 2-kor arra ébredtünk, hogy hatalmas robajjal (vagy ly, de ciki) ömlik a víz. Rohantunk ki, és döbbenten láttuk, hogy a WC-ben a víztisztító tartály(még az előző lakó szerelte fel, de minek?!) széttört és ömlik a víz. Ekkorra már elárasztott mindent, fürdőszoba, előszoba, konyha, spajz, már kezdett befolyni a szobákba is. És legalább 2-3cm-es volt a vízszint. A vödör is elúszott a vízen. Nekiálltunk lapátolni a vizet. Hát ne tudjátok meg...Egyrészt iszonyúan rettegtem, hogy elcsúszom és Kristófomnak valami baja lesz, másrészt pokoli volt órákon keresztül guggolva lapátolni meg törölni fel a vizet. Úúúgy fáj a derekam. Ráadásul folyton eláztam, vagy 10-szer cseréltem zoknit, nagyon remélem nem fáztam föl, mert az most aligha hiányzik.
A végén már úgy belejöttünk, hogy apuci hajnali 4-kor lecserélte a spajz ajtó zárát (szakmai ártalom, lakatos), anyukám (merthogy ő is átjött segíteni), aki takarításmániás, nekiállt a csempét és a gáztűzhely oldalát sikálni. Úgy beindultunk, hogy közben már dőltünk a röhögéstől. Dehát fő a jókedv
Reggel 5 után kerültünk ágyba. Apuci fél 6-kor kelt. Azóta nincs víz. Az erkélyen csöpögnek a tegnap frissen szőnyegtisztítózott szőnyegek. Hát ez van. De épségben megúsztam és ez a lényeg

Babus+ megszeppent Kristóf, aki még mocorogni se mert az éjjel

Jóég Babus

azért jó hallani, hogy még ebben a helyzetben is megtaláltátok a humorotokat
Vigyázz magadra, magatokra! Tessék melegen felöltözni (azt most nemmondom, hogy vegyél forró fürdőt ), pihend ki az éjszaka fáradalmait

Lir

Sziasztok,

Én is szeretnék veletek találkozni Bárhol, de leginkább 5 után, vagy hétvégén.

Angéla

Sziasztok!

Jaj annyira nem bír már lekötni a munka, hogy már egy komplett szoptatási könyvet lementettem és kinyomtattam

Lányok! Esett már szó arról, hogy kinek, hogyan jött össze a babóca. Nehezen, könnyen... Tudom, hogy már van ilyen topik, hogy ki hogy mondta el, vagy hogy hogyan tudta meg, de mi már itt alkotunk egy jó kis közösséget, és jobban kíváncsi vagyok rátok.

Szóval, ti hogy tudtátok meg, hogy jött a baba, mit váltott ki belőletek elsőre, és hogy mondtátok el apucinak?

Ha már ilyen ötletgazda vagyok, kezdem én, pedig az én történetem egy kicsit keserédes. Ugyanis nekem lett volna már egy kisbabám, idén márciusban született volna meg. Sajnos még nagyon korán elment, persze megviselt, de igazán még nem szoktam akkor hozzá a gondolathoz. Szóval mikor felépültem testileg, lelkileg is rendben voltam, s úgy gondoltam, talán jobb így, mintha később ment volna el. Talán most azért is annyira fontos nekem Gergő minden egyes rezdülése.

Miután augusztusban elment a kisbabám, teljesen összezavarodott a hormonháztartásom (ez már télen volt) Aztán kezdődött a Costy-s kúra. Már harmadik alkalommal szedtem, mikor az uh során azt mondta a doki, hogy nincs peteérés. Na bumm gondoltam, most sem lesz babám, de azért este volt egy kis "akciónk". Jaja, én talán ekkor jött össze a babónk
Mikor meg kellett volna már jönnie (jegyzem meg, nekem a gyógyszertől sem állt be pontosra a mesim, mindig akkor jött, mikor akart)ugyanúgy fájt a cicim, a hasam, de hát csak nem akart megjönni. HIrtelen ötletből reggel vettem egy tesztet, de már nem bírtam kivárni, hogy hazaérjek, főleg a másnap reggelt nem bírtam volna kivárni Hát, nem volt más megoldás, munkahely Node felvetődött az első probléma: avagy mibe pisiljek??? Elvégre a macis bögrémet mégsem vihetem ki a klotyóra. (másnak meg még nem akartam elmondtani) Szétnéztem az asztalomon, hátha találok valamilyen eszközt hozzá. Találtam... egy Kindertojás dobozát (tudjátok, azt a kis zölt vackot.) Na azzal kiosontam a wc-re, és finoman nőiesen egyensúlyozva, pontos célzási ismereteimet elővéve megpróbáltam valamennyit beleirányozni....Azt hiszem a kandikamerások jól jártak volna velem. Pár csepp a pipettával... hajtépés... semmi.. Gondoltam azért a tesztet majd otthon dobom ki, úgyhogy eltettem. Majd kíváncsiságból belekukkantottam mégegyszer, s akkor ott volt a második csíkocska is Persze nekem ez nem volt elég, este hazafelé újabb teszt vásárlása, drágább, tehát jobb alapon, ami nem mutatott semmit. A teszt kikötött a mosogép tetjén, én meg azért jól elkeseredtem. Majd egyszer a férjem rikkantgat, hogy ott a két csík!! Mégsem mertem örülni. Ő sem. Nem is beszéltünk róla olyan nagyon. Aztán legkorábbi időpont a dokihoz, aki kijelenti, hogy ugyan gyereket nem lát az uh-on, de mintha egy érett petét igen. Hát kész voltam, bár egy kicsit vígasztalt, hogy kézi vizsgálatnál azt mondta, érzi a nagyobbodást. Egy hét múlva ismét doki, előtte teszt, szerintem akkoriban belőlem éltek a gyártók. Na és akkor megláttam a kisfiamat, aki még csak egy pötty volt. Kicsit gyakrabban jártam uh-ra, talán nekem már most annyi van, mint másnak két terhessége alatt, de engem annyira megnyugtat. Persze el kellett viselni a 12. hétig tartó Utrogestán-t, de megérte, hiszen most is itt rúgdos. Mindennél fontosabb lett nekem, talán a testvérkéje is vigyáz rá. (Na jó már kicsit szentimentális lettem )
Apuka pedig úgy tudta meg, (miután láttam a Pontot) hogy épp éjszakás volt, ezért reggelre a monitor elé tettem egy csöppnyi kis ruhácskát, valami ilyen felirattal: csak hogy szokd a méretet
Hát ennyi az én kis történetem.
Akik unták bocs.
Mindenesetre ha van egy kis időtök, én kíváncsi lennék a ti történeteitekre is, az is annyira tetszett, mikor a szülésről írtatok egy páran.
Nah, jó hosszú lettem én is.

Üdv. cic

Sziasztok!

A találkozóval kapcsolatban nekem is eszembe jutott a bababörze hétvégéje, de gyorsan el is vetettem az ötletet, mert gondolom senki nem egyedül jön, meg talán jól el is fáradunk, nem egyszerre végzünk, stb.

Babus
Jó kis éjszakátok volt!!

Cic
Én sajnos (vagy inkább szerencsére) nem tudok ilyen történetet írni, nekünk nagyon hamar összejött. Előtte féltem tőle, mondtam is, hogy kezdjünk hozzá időben, ki tudja, mikor jön össze.
Úgy terveztem, hogy a nyaralásról hárman jövünk haza (direkt úgy időzítettem), közben pedig egy hónappal hamarabb sikerült. Hátránya a dolognak, hogy pont a nyaralás előtti napon kezdődtek a rosszulléteim. Na, azért nem bánom, cseppet sem!

Sziasztok!

Én sajnos mostanság még a ritkánál és ritkábban tudok írni, de most Cic felvetésére leírom gyorsan,hogy hogyan tudtam meg, illetve tudattam a hírt.

Szóval a dolog úgy kezdödött, hogy már tavaly szeptemberbe kitüztük az esküvönk napját. Persze akkor én nem nagyon számolgattam,csak azt mondtam legyen júni. 19-e, hát az lett. Aztán amikor kicsit jobban utánnaszámoltam úgy április körül kiderült,hogy ez a júni 19 éppen a mensim 1. napja lesz. Hát úgy döntöttünk,hogy úgyis szeretnénk babát, próbáljuk meg május végén és hátha az eskin már nem jön meg. Így is tettünk.

Az esküvö elött nagyon ideges voltam és sokat gondoltam arra,hogy lehet nem is lenne jó,ha megfogant volna a baba,mert ez biztosan nem használna neki.

Aztán elérkezett az esküvö napja és én gyorsan elkunyeráltam a húgom tesztjét, amit ö vészhelyzetre vett magának. Az elsö utam a mosdóba vezetett és várta, mert ugye az a fránya elsö csík olyan hamar megvan, és én kis naív azt hittem ,hogy a második is olyan hamar látszik,de nem látszott semmi, így már kezdtem volna bögni,de akkor már halványan látszott valami és egyre erösebb lett. Gyoran kirohantam (az akkor délután 6-ig) völegényemhez aki még aludt és mutattam neki a tesztet ,ö meg nézett bambán,mondván még engem sem lát olyan álmos, nemhogy azt a tesztet, de miután kitisztult a látásan ö is nyugtázta,hogy ez bizony 2 csík és nagyon örült neki.

Persze nem bírtam ki ,hogy ne rohanjak anyukámhoz is aki éppen a mosogatóban tett-vett, és mutattam neki a tesztet, ö meg kis naivan: " És akkor ha 2 csík van az mit jelent??"

Persze ezek után még ha lehet még boldogabban indúltam el a fodrászhoz és még boldogabban mondtam ki az igent.

Most pedig már itt ficánkol a pocimban 19 hete és 3 napja a kisfiunk, mert hogy 1000%,hogy fiunk lesz.

Csak a nevével nem nagyon vagyok még kibékülve,mert apuci nevét kapja ami János,pedig én valami extrábbat szerettem volna pl: Máté.Na de ez legyen életem legnagyobb problémája

Üdv: Timi

Ui: A gyerköc tudja,hogy róla van szó,mert folyamatosan mocorog miközben írok.

Zsana, Vargáné köszi Azért jó visszagondolni

Üdv.cic

A mi történetünk a következő:

A férjemmel már 7 éve ismerkedtünk meg, még 18 éves koromban. Ő volt az első Én már akkor úgy terveztem, hogy ha eljön az idő, nagy családot szeretnék, mert már akkor is rajongtam a gyerekekért. Dehát mindennek megvan a maga sorrendje. Sokévi együttjárás, közben eljegyzés, lediplomáztam, összeköltöztünk, tavaly júniusban abbahagytam a fogamzásgátlót, augusztusban összeházasodtunk és gondoltam, végre itt az idő.
Jöhet a baba. Csakhát ez nem volt olyan egyszerű. A szervezetem teljesen megbolondult a 6 évnyi tablettaszedés után, volt, hogy 2 hónapig se jött meg. Októberben dokihoz mentem, adott egy gyógyszert, amitől megjött. De ez csak átmeneti segítség volt. A baba csak nem akart összejönni. Kezdtem teljesen kiborulni. Jöttek az ovulációs tesztek, hőmérőzés. De semmi. Februárban dokit váltottam. Ő végre teljesen kivizsgált. Kiderült, nincs peteérésem. Először kaptam megint egy Norcolut nevű gyógyszert, amitől megjött, ezután kezdtem én is, Cicmerákhoz hasonlóan, a Clostylbegytet. Havonta 3-szor UH, ugyanennyiszer vérvétel. Teljesen kikészített, de végigcsináltam. De hogy még itt se menjen minden simán, a Closty-tól lett egy szép 4cm-es petefészekcisztám. Szerencsére magától felszívódott. Egyre jobban kiborultam, napokig tudtam bőgni, utáltam olyankor mindenkit, természetesen körülöttem mindenki terhes volt, vagy babakocsit tolt az utcán, vagy pont ott nyílt egy új bababolt, amerre én jártam. Iszonyú hisztis voltam akkoriban. Bocsi aki érintett, de akkor önző módon, utáltam azokat, akiknek csak úgy véletlenül összejött.
Aztán a 3. Closty-s hónapban már feladtam. Nem kellett UH se, vérvétel se, eldobtam a hőmérőt is. Megpróbáltam másra koncentrálni, ami persze nem ment. Aztán eljött a hónap vége, bevásároltam tampont, próbáltam magam felkészíteni, nyugi, úgyis meg fog jönni, ne akadj ki annyira. A 32.napon még semmi. De én vártam. A 34.nap hajnalán teszteltem. Erős két csík lett. Rohantam apucihoz és hajnali 4-kor bőgve dugtam az orra elé, hogy nézze csak, SIKERÜLT Megvan a két csík!!! Hát nagyon romantikus lehetett, nem így képzeltem el, de mindegy volt már.
Ja, a történethez tartozik, hogy apuci pont ezen a napon ment volna andrológiára, kivizsgáltatni magát, így ezt megúszta.
2 nap múlva újra teszteltem, másfajta teszttel, ez is pozitív lett. Másnap doki, aki elküldött UH-ra. És szintén Cicmerákhoz hasonlóan, én is hetente jártam UH-ra. Először még nem látszódott semmi. Aztán egy terhességi gyűrűre hasonlító képlet, ami még bármi lehet a doki szerint. Aztán a 7.héten már volt petezsák, de még mindig nem volt életjelenség.
Végül a 8.héten meglátták a kis szívecskéjének dobogását A világ legboldogabb embere voltam. Úgyhogy mindent összevetve, min. 10-szer biztos voltam már UH-on eddig. De ez is mindegy. A lényeg, hogy itt van
Talán ezért izgulok érte ilyen nagyon-nagyon Ő a mi legnagyobb csodánk A világon a legjobb dolog, hogy Ő van nekem és alig várom már a februárt, hogy végre a kezemben tarthassam

Babus+Kristóf

Üdv

az én történetem nem ennyire megható, az előzőektől simán szöktek a könnyek a szemembe

Mi egy szép napon megbeszéltük, hogy itt az idő, jöhet szerelmünk gyümölcse
És gyakorlatilag az első alkalommal össze is jött

Ezt persze előre nem lehetett tudni, igyekeztem magam úgy programozni, hogy "nyugi, átlagosan kb. 6 hónapra van szükség, mire sikerül"...
Aztán megjött, vagy legalábbis úgy tett, mintha... Fura volt, mert nekem elég pontos volt a ciklusom már jóideje... vettem egy tesztet, semmi
Gondoltam, ez nyilván a kimerültségtől van, majd meglátjuk mi lesz.
Aztán éppen Balatonon voltunk, amikor vettem egy újabb tesztet, amin azonnal megjelent a két csík
Rohantam a páromhoz, egy szótse szólva, csak a kezébe adtam a pálcikát
Itthon nőgyógyász, megvizsgált, megállapította, hogy igen, ez lesz az... majd otthon elkezdtem vérezni
Következő héten UH: a doki annyit mondott, hogy látszik valami, de egyelőre nem lehet megállapítani, hogy élő terhesség-e, vagy éppen vetélés utáni állapot-e............. és vigasztalt, hogy ne keseredjek el, ha egy terhesség ilyenkor elmegy, akkor a természet akarta így, jobb ez mindenkinek....

Aztán 8. heti UH-n már látszott a pici, akkor még csak mint petezsák, és benne a lüktető szívhangocska

Azóta együtt féltjük, aggódunk, és mindennap örülünk Lilinek

Lir

Lányok, jók legyetek, most kicsi Lilivel lassan elindulok a dokibácsi felé
Szorítsatok, hogy minden rendben legyen nálunk

További minden jót:
Lir

Helló Lányok!

Jó volt olvasni a történeteket. Leírom én is, bár nekünk könnyen összejött, de remélem azért nem csuktok ki a bandából!

Szóval esküvő, lakás, miegymás után gondoltuk végre itt az ideje, hogy gondoskodjunk utódról is, úgyhogy megbeszéltük, hogy nem védekezünk és nagy várakozással kezdtünk neki a dolognak, hogy vajon hányszor kell majd próbálkozni stb. Egyébként én nagy gyógyszerellenes vagyok, ezért soha nem szedtem fogamzásgátlót.

Szóval megpróbáltuk, megfelelő időpontban játszottunk papást-mamást és mivel nagyon kíváncsi voltam, rögtön vettem is egy tesztet, hogy vajon volt-e eredménye, de egyáltalán nem számítottam semmire, gondoltam, hogy azért néhányszor biztos kell próbálkozni, ennek ellenére rögtön meg akartam győződni, bizonyíték kellett ha igen, ha nem arról is. Meg is csináltam a tesztet, de negatív volt. Gondoltam persze, hát nem is lehet elsőre. Viszont a sógornőm felvilágosított, hogy nem elég tüzetesen olvastam el a használati útmutatót és ilyen hamar nem lehet kimutatni. Hát jó mondom, akkor várok pár napot és csinálok még egy tesztet, elmentünk a párommal és vettünk 5 db tesztet , különböző féléket, gondoltam biztosra megyek. Pár nap múlva teszteltem. Eltelt a megadott idő és semmi második csík, hát jó, de nem dobtam ki azonnal, eltelt még 10 perc megnéztem újra és akkor valami nagyon-nagyon halvány valami megjelent. Férjemmel órákig tanulmányoztuk, hogy ez vajon azért van, mert már annyi idő eltelt, hogy már tönkre ment a teszt, vagy rossz a teszt, vagy tényleg van valami. És ez volt a legrosszabb, mert még mindig ugyanott tartottunk, hogy lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem. Pár nap múlva újabb teszt, megint nagyon halvány csík. De ezek a csíkok egyébként annyira halványak voltak, hogy néha azt hittük, csak mi képzeljük oda. Jó, mondom ez már nem lehet véletlen, és akkor napokig csak azt mondogatta a férjem, hogy igen vagy nem, igen vagy nem. És akkor végül pár nap után újabb teszt, ami már erős második csík volt, úgyhogy megbizonyosodtunk, hogy van valami odabenn. Ezután a férjem az első ultrahangig, azt mondogatta, hogy egy vagy kettő, egy vagy kettő. Úgyhogy tényleg hihetetlen volt, hogy rögtön első próbálkozásra sikerült én sokáig nem is akartam elhinni.
Úgyhogy most itt vagyok és várom, hogy gyorsan elteljen az idő márciusig.

Üdv

r

Sziasztok!

Tegnap megjartuk a dokibacsit, megint 135-136 korul volt a szivhang, de folyton "eluszott" a keszulektol, mindig utana kellett menni. Ugyhogy ma delutan nekiindulunk a 12 oras utunknak. Ezert nagyon szerettem volna, ha az elmult ejszaka jol kialusszuk magunkat. Ez egyebkent minden nap osszejon, kiveve termeszetesen a mait. Ma ejjel 4.30-kor felebredt a Bence, hogy pislini kell. Na kimentunk, utana en eroltettem, hogy minel hamarabb vissza tudjak aludni, ez termeszetesen nem sikerult. Kozben a Bence is csak enekelt az agyaban, majd 1/2 7-kor megszolalt a Jason oraja. Ekkor a Bence is ugrott ki az agybol, szoval gyakorlatilag hajnali 1/2 5 ota fennt vagyunk. A gepunk pedig este 6-kor indul es 12 ora mulva erkezunk Becsbe. Tehat "gyonyoru" utnak nezunk elebe. Majd otthonrol jelzem, hogy hogyan zajlott.

A mi tortenetunk szinten nem annyira romantikus. Nalunk ugy alakult, hogy aprilisban koltoztunk be az uj hazunkba, tehat azutan barmikor johetett a baba. Ugy terveztem, hogy abbahagyom a tabletta szedest februar korul, igy kb. egy honappal a koltozes utan mar mehet a baba. Csakhogy kozben kitalaltuk, hogy karacsonykor haza szeretnenk utazni, ezert meg halogattam a dolgot. Kozben mar szedtem a Maternat, de meg vedekeztunk. Kiveve egyetlen egy alkalmat. Ra kb. 2 hetre en mar gondoltam, hogy ez bizony osszejott, mondtam a ferjemnek, de o ugy gondolta, hogy az az egy alkalom nem letezik, hogy bejojjon. Igy amilyen hamar csak lehet vettem tesztet ami helybol ket csikos lett. Mikor mutattam a ferjemnek orult, de vegulis nem volt olyan nagyon nagy meglepi, mert mar elore jeleztem, hogy ez az erzesem, ill. vegulis terveztuk, mar keszultem ra honapok ota a vitamin szedessel stb. Amugy is 4 ev korkulonbseget szerettunk volna, ugyhogy ez mind bejott. Azt mindenesetre almunkban sem gondoltuk, hogy ennyire hamar fog tortenni. (Megjegyzem a Bencenel is igy volt)

Na megyek meg csomagolni. Nehogy itthon maradjon mondjuk az utlevel.

Agi

Sziasztok!

Nagyon jó Titeket olvasni bár nem volt időm mindent végigolvasni. Kicsit zűrösre sikeredett a nyár vége, az édesapáméknak autóbalesete volt aug végén, meghalt az élettársa, aput 5 órán át műtötték, még hosszú lesz a gyógyulása. Az élettársának a lányát istápoltam, mivel ő most kezdete pesten az egyetemet, koliba költöztettem, intéztem a temetést, és ingáztam, ingázom bp és eger között. Sikerült 3 hét alatt 3000km-t leveztnem.
Bár nem igy terveztem, de gyorsan kiírattam magam a dokival, mert nem győztem dolgozni és utazni is egyszerre. Azt mondtam, ha ezt kibírja a pöttöm, akkor mindent ki kell bírnia, azon kívül, hogy a sok vezetés miatt keényedett a pocakom minden ok volt, kaptam rá magneB6-ot.
A pocaklakónk ma már 20 hét 4 napos, úgy néz ki, hogy fiú, továbbra is és kicsit elállnak a fülei. Voltunk két hete a praxisban a Hajdú doktornőnél, aki genetikus és ő is mindent rendben látott. Sajnos a nőgyógyász hivatalból beutalt a SOTE I. genetikai tanácsadására, mert az első AFP alsó határérték volt, ahová múlt héten jutottam el. Egy tetü kis tanársegéd, meg sem nézte a következő, már jó dátummal ellátott afp eredményét, hanem azonnal be akart osztani másnapra amniora. Teljesen összeomlottam, telefon jobbra-balra, majd eljutottam a schöpf-méreibe az ottani gen. tanácsadásra, ahol egy tündéri hölgyhöz kerültem, és azonnal csináltatott egy újabb afp vizsgálatot. Mivel ott a kg-ot is figyelembe veszik, igy teljesen tökéeletes lett az eredményem (1,2) ugyanis, mint megtudtam, a Rókusban, ahová az én mintámat küldték, ott nem foglalkoztak vele. Mivel megtudtam nem teljsen mindegy, hogy mekkora a szervezet, mert attól nagyban függhet a fehérje koncentrásció, azaz az afp érték is. Na jól kiokosítottak, de így kaptam szakvéleményt róla, hogy nem javasolják az amniót. Ugyanis annak 2%-os vetélési esélye van, sajnos, én pedig már nem akarok kockáztatni két elhalt terhesség után!!!!

Na megjött a párom, most megyek vacsizunk, majd a történetünket megírom később.

üdv
tamesz

Sziasztok,

Dorka,
Köszönöm, hogy elküldted még egyszer.

Én is leírom a történetünket. A mi esküvőnk is június 19-én volt. Májusban felvetettem a páromnak, hogy most fogyott el a gyógyszerem nem kéne már még egyet venni, mert "mi a francnak". Abban egyet értettünk, hogy lassan jöhet a baba, de szerintem ő nem gondolta, hogy ilyen gyorsan neki is állunk a dolognak. Őszintén megmondva én úgy gondoltam, hogy ha már úgy döntöttünk, hogy összekötjük az életünket, akkor mire várjunk. Szerintem apucinak meg épp itt az ideje, hogy megszülessen első gyermeke. Tehát szegénynek mit volt mit nem tennie, nem volt gyógyszer. (egyébként még fél évet szeretett volna halasztani) Őszintén megmondva én úgy indultam neki, hogy tartottam tőle, hogy mikor fog összejönni, mert van olyan ismerősünk akik 7 évet vártak a babára. Az első hónapban azért még védekeztünk. Nagy boldogságomra a menstruációm pont az esküvőnk napján jött meg, még mielőtt felvettem volna a hófehér ruhámat. Gondolhatjátok mekkora élmény volt menyasszonyi ruhában tampont cserélni! Vagy anyukán vagy a párom egyensúlyozta fölöttem az abroncsos ruhámat, amíg én megpróbáltam lent valamit ügyködni. Esküvő után rögtön elmentünk nászútra, ahol úgy voltunk vele, ha most jön össze a baba, miért is ne. Szerelem gyerek. (eredetileg 3 hónap szünetet terveztünk a gyógyszer után). Szerintem egyébként inkább itthon foganhatott meg, de nem tudom. Szóval nekünk is az első próbálkozásra megfogant a baba. Én legalább egy hétig szinte folyamatosan éreztem, hogy na most fog megjönni. Utána vettünk egy tesztet. Mi együtt figyeltük az ereményt, ami másfél csík lett. Volt egy fél babánk. Azóta megbizonyosodtunk, hogy egy egész lett belőle. Őszintén megmondva amikor megláttam az eredményt, annak ellenére, hogy nagyon örültem, eléggé be is tojtam, még néha most is rám jön. Nem vagyok egy háziasszony típus, úgyhogy nem tudom milyen leszek anyának, de azért barátkozok a gondolattal. Apuci is nagyon várja. Szerencsére neki nincsenek effelől kétségei.

A találkozóval kapcsolatban, ha mi el tudunk menni én nagy valószínűséggel apucival megyek. Ha másnak is jönne a párja, akkor a fiúk biztos ellennének egymással addig.

Sziasztok

Adri

Vargáné!
Milyen véletlen egybeesés. Te is Timi vagy én is. A te férjed is János az enyém is, és mi még nem tudjuk a nemét a babának, de ha fiú a férjem ragaszkodik a Jánoshoz. Mondtam, hogy jó de akkor János Kornél legyen. Erre még nem mondott áment. Ezért is jobban örülnék ha kislány lenne, nem lenne vita belőle. MEg ez lesz a 3. unoka és eddig két fiú van.
Az én történetem a következő.
Szept 6án volt az esküvőnk, és oktvégén már el is maradt a menszim. A sógornőmmel egy napon szültünk volna. Volt nagy öröm, ami sajnos nálunk nem sokáig tartott, mivel a mi kisbabánk meggondolta magát. 10hetesen csak 6mm volt és mire a műtétre sor került teljesen felszivódott.
Nagyon ki voltam borulva 1 hétig a pocakos kism amik társaságát élveztem a kórházban, akik nagyon aranyosak voltak, de szülés előtt már elég nyűgösek is, amikor mocorgott a babájuk. Én meg azt gondoltam, hogy bárcsak én érezném ezeket a kényelmetlen rúgásokat. De az enyém épp meghalni készül. Ugyanis szivhang még volt de egyre gyengült.
Miután jan 21én megműtöttek, és hazajöttem a kórházból elkezdtem inni a cickafarkfűteát, és mind a ketten megkaptuk a Gynevac injekciókúrát. A dokim 3 hónap kihagyást javasolt. Mi már a 3. hónapot meg sem vártuk. Elkezdtem hőmérőzni, hogy tudjam, hogy peteérésem van e ,mert először46 majd 42 utána 36 napra jött meg. ÉS a cickafarkfűtea olyan jól helyreállitotta a szervezetemet, hogy májusban volt meg utoljára, tehát a 2. próbálkozós hónap már sikeres volt, és a 28. napon már halvány lett a tesztem. És most itt rugdos a pocakomban és holnap leszünk félidősek. Annyira boldog vagyok.
ÉS egyáltalán nem unalmas egyik történet sem, mert ahányan vagyunk annyiféle dolog történhet velünk.

Tamesz
Nekem is alsó határérték lett az afp-m. Gondolod, engem is elküldenek majd külön genetikai vizsgálatra?
Az hogy lehet, hogy az elsőnél nem vették figyelembe a testsúlyodat?
Neked rögtön szólt a doki, hogy gáz van, vagy csak amikor legközelebb mentél hozzá?

Hát, eddig sem örültem, hogy alsó határérték lett az AFP és a betaHCG is, de nem gondoltam, hogy akkor még külön vizsgálatra is elküldenek (azt hittem, ez még belefér).

Sziasztok,

Nagyon jó &#8222;belesni&#8221; mások élményeibe, történeteibe.

Íme a miénk: (Akit nem érdekel, ugorjon)

Párommal arra a közös elhatározásra jutottunk, hogy össze kéne hozni egy kis "klónt" , így márciusban abbahagytam a gyógyszer szedését, habár még volt egy levéllel .
Többé-kevésbé védekeztünk, úgy gondoltuk, hogy majd december felé kezdünk teljes bedobással a gyerek projekten dolgozni. Egy &#8222;kevésbé&#8221;-t követő napon, említettem a páromnak, hogy peteérésem van, (ezt én régebben mindig éreztem) és hogy a tegnapi akció után az ebihalak még egy darabig életképesek, így ne csodálkozzon, ha eredménye lesz. Persze Én nem hittem, hogy ilyen hamar összejön. Két héttel ezután, a párom közölte, hogy szerinte terhes vagyok. Kinevettem . Nem émelyegtem, nem voltam rosszul. A cicim ugyan nőtt, de mensi előtt midig nőtt, tehát ez sem volt szokatlan dolog.
Ekkor kezdem olvasgatni a babanetet. Szomorúan láttam, hogy sokaknak nagyon nehezen jön össze a baba, így elkeseredtem. Igazából ekkor éreztem először, hogy megértem egy babára.
Azután pár nappal az aktuális mensi előtt elkezdett fájdogálni a hasam. Pont úgy, ahogyan szokott. Nagyon szomorú lettem . Neteztem éjjel-nappal, szívtam magamba az információkat a terhességről. A melleim egyre feszültek és a hasam is egyre jobban fájt, éreztem, hogy pénteken meg fog jönni, közben a pasim azt mondogatta, hogy szerinte gyerekünk lesz. Aztán a neten találtam egy oldalt, ahol a terhesség tünetei közözött említették, hogy a menstruációs görcshöz hasonló fájdalom is egy tünet lehet. Meglepő fordulat&#8230; Közben elkaptam egy kiadós náthát, így muszáj volt elmennem a háziorvosomhoz, aki Budafokon van, én pedig Pécelen lakom. (Ez kb. 50km) Gondoltam, így meglátogatom a családomat is, akik szintén arra felé laknak. Csütörtök volt. Másnap kellett megjönnie. Útban anyuék felé gondoltam egyet és beugrottam a DM-be. Megvettem a legdrágább terhességi tesztet. Miután megérkeztem anyuhoz, elvonultam a WC-re. 5 másodpercig kellet a vizeletsugárba tartani, de még le sem járt az 5 másodperc már megjelent a kék csík. Az ellenőrző csík lassabban jött elő A tesztet lobogtatva rohantam a nappaliba anyuhoz, aki megkérdezte, mit mutogatok, lázmérőt? Ő nem használt még ilyesmit . Közben befutott a nővérem, aki a szomszédban lakik, így felvilágosította anyut, hogy a negyedik unokájának bizonyítékát lobogtatom. Gyorsan lefotóztam a telefonommal a tesztet, a két csíkkal, és MMS-ben elküldtem a páromnak. Csak így XXI. Századi módon, elvégre interneten ismerkedtünk meg .
Később lementem a háziorvosomhoz, két napra kiírattam magam, hogy a náthából kikeveredjek, és kértem beutalót vér és vizeletvizsgálatra. Felírt folsavat, és javasolta, hogy pár hétig még ne menjek nőgyogyihoz. A vizeletvizsgálat is kimutatta, hogy babát várok. Nem is tudom szavakba önteni, amit akkor éreztem. Két hét múlva elmentem az orvosomhoz, ekkor szerinte 6-7 hetes voltam. Hallottam a baba szívhangját, készített róla egy fotót. Igaz ekkor még &#8222;csak&#8221; egy pötty volt.

Most első babánkat várjuk a párommal . Néha kicsit félek, hogy hogyan fogunk megbirkózni a feladattal, de szerintem sikerülni fog.


Angéla + előreláthatólag Valér

Zsuzsa,

Engem nagyon érdekelne a XVII. kerületi varrónőci elérhetősége.

Köszi

Angéla

Jó volt olvasni a történeteket. Úgy látszik, jópáran megszenvedtünk ezért a babáért. És kicsit irigylem azokat, akiknek gyorsan sikerült. Talán majd a tesó nálunk is gyorsabban sikeredik

Képzeljétek, Kristófom igazi művészlélek. A 13.heti UH-on balettozott, ma este pedig a zenére iszonyú jót rúgkapált (bezzeg az egész napi főzéskor, mosáskor, árvíztakarításkor meghúzza magátMár most sem szereti a házimunkát)
De visszatérve a zenéhez. Az előbb itt heverésztem az ágyon és apuci bekapcsolta a hifit. És Kristófom szinte rögtön elkezdett mocorogni (pedig egész nap szinte semmit se), de még válogatott is a drága, volt amit végigrugdosott, volt amin meg se mozdult, leginkább a mély hangokat rugdosta meg, és amikor apuci lekapcsolta, hogy most már elég a zenéből, 3 olyat rúgott belém Kristóf, mint még soha. Kikérte magának, hogy abbahagyjuk a zenélést. Így apuci berakott még egy-két zenét a kedvéért. De a Gansta Zolit annyira uncsinak találta, hogy inkább bealudt rajtaPersze csak átmenetileg, hogy átverje aput, és ne hallgassuk tovább ezt a csúnya bácsit, de most hogy itt írok, megint mozgolódik Tényleg csak este aktív ez a srác
Ilyen sokat és ilyen erősen még sose rugdosott, mint most. Fülig érő szájjal élveztem és már rendesen belekönnyeztem.

Na jó éjt mindenkinek

Babus+nagyon rugdosós Kristóf

Zsana!

A legelső afp-m 0,75 lett, de ott sajnos elírták a heteket eggyel többet írtak, tehát nem volt jó, mivel nem akkor estem teherbe, amikortól a papír szerint számítják, hanem kb 1 héttel később, amit az összes uh is bizonyít a gyerkőc méretei alapján. Na ezért csináltak egy újat, de sajnos a testsúlyt akkor sem írták rá, és úgy látszik a Rókus kórházban ezzel nem is foglalkoznak. Mire ez az eredmény visszajött (0,85), addigra már 18. hetet tapostuk majd megcsinálta a dokim a genetikai uh-ot és mindent rendben talált, sőt a Praxisban előtte két nappal sem láttak "semmi eltérést", ahogy ők írják, de a biztonság kedvéért beutalt a nagysikerű Sote I. tanácsadójába.
Na ott jött a hidezuhany a múlt héten,amikor már 19 hét 2-3 naposan jártam ott a "kis fütyinél", aki csak a legelső értéket figyelte, őt nem érdekelte, hogy elírták a dátumot, rögtön magzatvizet akart venni, mert szerinte túl öreg vagyok már első gyerekhez és alacsony volt az érték, na meg erre a beavatkozásra sokkal több TB támogatás jár a kórháznak, mígy egy kontroll afp-re, amit ők is a Schöpfibe küldenek át, tehát nekik semmi nem jár!
Ezért kellett azonnal rohannom, némi ajánlással, a Schöpf-Méreibe, hogy még gyorsan megcsinálják a vizsgálatot, így másnap mentem is és levették, majd 1 nap alatt megvolt az eredmény, ami tökéletes lett (1,28)!
Egyébként a biztonság kedvéért elmentem az Istenhegyi Klinikára is, egy 4 márkeres laborra, 20 ezerért, de péntek délelőtt annak is bediktálták az eredményét, és minta értékűnek mondták, a papír ma jön meg róla. Szóvl ennyit a "nagy SOTE I-ről", amihez hozzá kell tennem, hogy kb 3,5 órát vártam ezekre a kíváló hírekre.
Szerintem, ha szeretnél teljesen megynugodni, menj el a Schöpfibe és kérj egy új vizsgálatot, nekik van a legnagyobb és legprofibb afp laborjuk az országban.
Nem kívánom a múlt hetünket senkinek, amikor választanunk kellett, hogy 2%, hogy elmegy a várva várt, féltve őrzött babóca a beavatkozástól vagy 1-2%, hogy valami baja van a gyereknek, melyiket vállaljuk, két elhalt terhesség után!
Na rohanok egy megbeszélésre, majd este benézek, most már többet leszek itthon és gép közelben, próbálok majd aktívabb lenni, ja és van nevünk is már, Marcell Kristóf ha fiú, ez a valószínűbb, és Réka vagy Viktória ha lány lesz.
SZép napot Mindenkinek!
eszter

Helló Lányok!

Babus árvizes történetéről jutott eszembe, hogy nekem is volt ilyen élményem, ami elég vicces volt, gondoltam leírom, hogy legyen mit olvasnotok, bár nem babás téma

Szóval én akkor még albérletben laktam 2 barátnőmmel, régi szép idők, akmikor még buliztuk, pasiztuk, ilyesmik

És az egyik barátnőm beújított egy pasit, aki először töltötte nálunk az éjszakát.

Mi a másik lánnyal békésen aludtunk az egyik szobában, amikor is dörömbölnek az ajtón ez kb. hajnal 2-kor volt, először azt sem tudtuk hol vagyunk, de kimegyünk ajtót nyitni és látjuk, hogy az alsó szomszéd bácsi csíkos pizsijében az iránt érdeklődik, hogy mi okozzuk-e az árvizet. Mi csak akkor vettük észre, hogy úszik nálunk az egész folyosó, már lassan bokáig ér. Hát lett nagy riadalom, közben tisztáztuk a bácsival, hogy ez föntről ömlik, vagyis valahol fölöttünk lehet a csőtörés, a szomszéd elindult tovább nyomozni, mi pedig kicsit röhögve elindultunk felébreszteni a másik szobában lévő barátnénkat, aki ugye első éjszakáját tölti éppen az újdonsült pasival De hát nem volt mit tenni, úszott az egész lakás, de úgy el tudom képzelni, hogy mit gondolhattak (főleg a pasi), amikor iszonyat hangerővel dörömbölünk a szobaajtón, hogy keljetek fel de gyorsan, mert megtámadott minket a víz Úgyhogy felkeltek, persze akkor már dőltünk a röhögéstől az egész helyzeten, mivel azon nyomban mind a hárman plusz a pasi elkeztünk rohangálni mint a mérgezett egerek és kerestünk vödrök, tálat, felmosót, lapátot mindent és megkeztük a küzdelmet az elemekkel. Végül is a fölöttünk kettővel lakónál tört el a cső és nemsokára el is zárták a vizet, de még igy is haljnal 4-ig tartott mire kilábaltunk a problémából és sikerült felszárítani a vizet, a szobákba szerencsére csak kevés folyt be, úgyhogy nagy kár nem keletkezett. De elég emlékezetes egy éjszaka volt, főleg a pasinak.

na üdv

r

Sziasztok

Öröm olvasni a sok történetet
Jó kis társaság gyűlt itt össze, tényleg jó lenne találkozni

Tegnap voltunk nőgyógyásznál, mindent rendben talált, jövő hét elején lecsapolják az összes véremet AFP, Toxoplazma vagymi, meg minden finomság ... Aztán másfél hét idegőrlő várakozás, utána genetikai UH már az eredmény birtokában... és utána félidő )))))))))
Erősen irigylek mindenkit, aki már túl van ezen

Viszont: mondott egy érdekeset az orvos tegnap...
Kérdeztem, hogy megnézzük-e Lilit UH-n... annyit mondott, hogy mivel hó végén úgyis mennem kell a kötelező UH-ra, ő most nem erőltetné. Erre visszakérdeztem, hogy ártalmas-e a túl sok UH. Annyit mondott, hogy nem bizonyított, hogy nem ártalmas. Állítólag pl Svájcban egy terhesség alatt 3 államilag térített UH van, a többinek csúnyán megkérik az árát, és nem is nagyon csinálják sok helyen....
Ennek tükrében azért nekem (illetve Lilinek) volt pár UH-nk a legelső időkben, mikor még a puszta létéért aggódtunk folyamatosan... Na mindegy.. remélem ezen már nem múlik.

Szép napot mindenkinek
Lir

Lir
Én is így tudom, hogy nem bizonyított, hogy ártalmas, de az biztos, hogy zavarja a bébit. Persze, ha indokolt, az más dolog, de én pl. ezért sem mennék külön 4D-re, mert nem valószínű, hogy az a babának is olyan jó szórakozás, mint a szülőknek.

Szia Lirian!

valahol olvastam erről, de már nem tudom hogy hol, hogy állítólag azért árthat az UH, mert a baba ezt erős hanghullámnak érzékeli, nagyon erős dübörgés szerű valaminek, ami nem biztos, hogy jó neki, de ez még nem bizonyított, hogy tényleg így van. Azt javasolják az UH-soknak, hogy közvetlenül a baba fejére, fülére ne irányítsák.

De hát nem vagyok szakértő, csak olvastam valahol...

Amúgy meg az, hogy máshol hogy van, az sok mindentől függ, máshol van normális rendszer, normális finanszírozás, mondjuk biztosítás, ami lehet, hogy csak a legszükségesebb UH-kat fizeti, de ha akarsz többet, akkor azt is lehet, de már plusz pénzért. Itt Mo-on meg káosz van, úgyhogy nem érdemes összehasonlítani.


Üdv

r

Sziasztok,

Ildi vagyok, most fedeztem fel a topicot és nagyon örülök nektek.
Mi most vagyunk 8 hetesek, május 14-16-ra várjuk a babucinkat, s legkopogom (kop-kop-kop) eddig minden rendben van.
Gyakran elfog egy-egy aggódási roham, hogy minden rendben legyen, olyan sok rossz hírt lehet olvasni, és már alig várom, hogy túl legyünk a rizikósabb első harmadon. A családnak sem mondtuk még el, hogy új élet kezdődött, talán most hétvégén, amikor hazautazunk.
Jó babásodást mindenkinek!

Szia Ildi

Neked is minden jót, bár szerintem vannak itt halk vélemények, hogy aggódni lehet ugyanannyira a második harmadban is, mint az elsőben
Azért próbáljuk kordában tartani magunkat és egymást, reméljük te is beszállsz

Lir

Csajok! jó ezeket a történeteket olvasni Nah remélem majd a szüléstörténeteinkket is feltesszük majd Bár ott tartanánk már.

Ildi, üdv. közöttünk.

Lehet valami ebben az ultrahangban, de nem tudom... Az én fiam akkor rengeteget kapott már most is. Megmondom őszintén néha vannak nálam is felesleges uh-ok, de ezek annyira megnyugtatnak, hogy csak na szerintem a babának is jobb egy nyugott mama, mint egy örökösen aggódó. A másik, sokat gondolkoztam rajta (persze hülyeség), hogy miket és mennyit hallhat, érezhet a babám odabent. Pl. ugye kismama ne cigizzen, de arról senki nem beszél, hogy szerintem öt perc a csúcsforgalomban, és a belélegzett szarok ugyanolyan rosszak. Vagy hogy pl. amikor én álmodok, ő is álmodik? Vagy amikor én megéhezek, akkor valójában ő éhes? Vagy mikor köhögök, tüsszentek, mit érezhet? Na, jó hülye vagyok, mi?

Jimbone, Angéla! Bocs, hogy beleszólok, nem véletlenül a XVII. ker. Bélavár u. 125. a cím? Tel.: 257-52-94 Én is hívtam már a nőt, de nem volt erőm még kidzsesszelni a város másik végére

Babus, az enyém is zenerajongó, ha ezelőtt mondták volna, hogy így reagálhat egy ilyen törpe a zenére, nem hittem volna el. Persze tanultam én is róla, de más az érezni, tapasztalni, mint mondjuk felkészülni szigorlatra
Én a legjobban azt szeretem, mikor megfordul, és a hátát a tenyeremhez támasztja, ilyenkor az egész hasam abba az irányba tolódik el. Képzeljétek, tegnap szinte egyszerre éreztem egy rúgást a küldököm felett, egyet meg a szeméremcsontnál. Csak nem spárgázott?

Ruzicsky, nem semmi történet.

Üdv. mindenkinek

cic

Cicmerák

Én olyat még sose éreztem, hogy a hátát nekitámasztaná a tenyeremnek.
Olyat viszont igen, hogy egyszerre, vagy néhány mp eltéréssel érzem a jobb és bal oldalon egyaránt. Vagy ő is spárgázik, vagy miközben a kezeivel boxol, a lábaival meg rugdos

Babus

Sziasztok!

Lirian,
persze, ismerve magamat nem is hiszem, hogy az aggodalmak valaha is elmúlnak. Csak az orvosom is azt mondta, hogy a 12. hétig a legrizikósabb, addig inkább csak a szűk családnak mondjuk stb., bár eddig semmi gond nem volt. Én pedig már csak ilyan parázós vagyok.
Mi is aránylag sűrűn járunk UH-ra, viszont tényleg ez a legmegnyugtatóbb, ha látom és hallom a picikét.

Nadine,
láttam a listát, mi a Kútvölgyibe járunk, első baba, május 14/16-ra várjuk, néven még nem gondolkoztunk.

Minden jót nektek!

Ildi

Babus, Cic
KOmolyan mondom irigykedve olvasom a baba rugdosási szokásairól szóló "beszélgetéseteket".
Mi még csak addig jutottunk el, hogy ha a hasamra teszem a kezem rugdos egy párat.
De csak úgy magától nem nagyon rugkapál, vagy én nem veszem észre?
Jó lenne, ha nekem is egyértelműen jelezne...

Ráadásul most azon aggódozom, hogy nem elég nagy a pocim. Szerintem legalábbis.

Képzeljétek, tegnap megvettem Fanni baba első ruhácskáit. Nem bírtam neki ellenállni, olyan aranyosak. Apucinak is nagyon tetszett!

Nálunk se egyből jött a baba, de erről már írtam korábban. A bejelentése sajnos nem úgy sikerült, ahogy még nagyon régen elterveztem. Azt terveztem, hogy készíttetek róla egy UH felvételt, azt lelamináltatom és készítek egy finom palacsinta tortát, és az aljára rejtem az UH-s képet.
De annyira megörültem a két csíknak, hogy rögtön telefont ragadtam. Apuci dolgozott, és elújságoltam neki, hogy vettem egy terhességi tesztet. "És?" jött a válasz, amiből érződött, hogy már tudja megint negatív lett az eredmény.
Én meg nagy vigyorral az arcomon közöltem, hogy "és, poziítv lett!"
Örült neki, de még nem merte elhinni. Aznap este vettem még két különböző tesztet, amit másnap reggel végeztem el.
Este megkérdeztem Apicitól, hogy mit érzett, amikor megtudta, hogy pozitív az eredmény. Azt mondta, hogy legalább 2 órán keresztül nem tudott normálisan koncentrálni a munkájára, de még nem meri elhinni.
Másnap reggel még aludt, amikor megcsináltam mindkét tesztet, és mindkettő pozitív lett. A fülébe súgtam, hogy mostmár biztos!
Igazából az lett volna a legszebb, ha tudom még egy hónapig tartani a titkom és a házassági évfordulónkon elviszem a kórházba. Nem lett volna feltűnő, mert ő is járt korábban a nőgyógyászomhoz andrológiai vizsgálatra, ki tudtam volna találni valami jó kis indokot. Ugyanis először aznap hallottam a kisbabánk szívhangját, ami csodálatos érzés volt.
Majd a következő babánál biztos nem ilyen egyszerűen közlöm vele a jó hírt!

Timka

Helló Lányok!

Nekem még nem rugdos egyáltalán és most én is kicsit türelmetlen vagyok, mert a legközelebbi UH majd csak október 20-án lesz, mondjuk addig lesz AFP eredmény, de még az is egy hét minimum. Olyan lassan telik az idő, legalább már rugdosna, hogy érezzem a kis butust. Rossz ez a várakozás,és ráadásul vásárolni neki meg még túl korai, még azt sem tudjuk, hogy fiú vagy lány, úgyhogy még a vásárolgatásban sem tudom kiélni magam. És hol van még március???

Timka,
Alig 1 héttel ezelőtt már én is kezdtem azt hinni, sose jön el az az idő, amikor biztosan meg tudom majd mondani, hogy na ez most tutira Kristóf volt az. Max. apró pukkanásokat éreztem, azt is csak nagy ritkán.
Aztán vasárnap este megfenyegettem a védőnénivel. Azóta egy csapásra minden megváltozott. Most már egyértelműen rúg, bár nagyon gyengéden, és reagál a zenére, a pocisimire. Teljesen aktivizálódott a drága

Előbb nagyon megijedtem. Épp fürödtem, ültem a kádban, fel akartam állni, és mivel szappanos volt a kezem, megcsúszott én pedig visszahuppantam a kádba. Szerencsére "csak" guggoló magasságból estem vissza. Iszonyúan megijedtem. Remélem Kristófomat nem viselte meg nagyon. Az én fenekemet viszont eléggé, de az nem számít.
Minél jobban vigyázok, annál ügyetlenebb vagyok.

Babus

Babus,
épp tegnap gondolkodtam el azon, hogy mennyire viseli meg a kicsiket a minket ért ijedelem...
Este, ahogy jöttünk haza, egy idióta miatt a párom kénytelen volt satu-féket nyomni, én meg iszonyúan megijedtem. Természetesen a biztonsági öv megnyomta a hasamat. Nem vészesen, de azért nehezen múlt el az ijedelem... Ekkor jutott eszembe, hogy esetleg utána kellene nézni valahol.
Ezzel együtt kétlem, hogy erről pontos, alátámasztott információt lehet találni..

Mindenesetre én ilyenkor próbálom megvigasztalni, nyugtatgatni a kicsit

Sziasztok!

Nagyon jó volt olvasni mások történetét, így én is leírom az enyémet. Mi 7 éve vagyunk együtt a férjemmel (3 héttel ezelôttig ´csak´ barátommal), és az utóbbi 1 évben merült fel elôször komolyabban, hogy nem is lenne olyan rossz egy kisbaba. Mindketten késôn érô típusok vagyunk , így jó sokáig tartott megszokni ennek még a gondolatát is. Kb tavaly novemberben abbahagytam a tablettát, de eleinte még máshogy védekeztünk, mert ki akartuk várni a javasolt fél évet a fogamzásgátló szedése után, de valamelyest a lelki felkészülésben is segített ez az idô.

Júniusban aztán barátom megkérte a kezem , mindezt egy romantikus spanyolországi utazás során. Részben emiatt is, részben pedig azért, mert eddigre úgy éreztük, nincs értelme tovább várni, elkezdtünk élesben papás-mamásat játszani. Nem gondoltam, hogy elsôre összejön (a legjobb barátnôm évek óta küzd azért, hogy babája lehessen), de mégis elszomorított, amikor a hó végén megjött.

A következô hónapban azonban pár nappal azelôtt, hogy meg kellett volna jönnie, elkezdtem émelyegni. Egybôl reménykedni kezdtem, de senkinek nem mertem elmondani. Attól féltem, talán csak egy gyomorrontás... Persze sokat nem bírtam várni, aznap teszteltem elôször, amikor meg kellett volna jönnie. Meg is jelent egy halvány 2. csík, de annyira halvány volt, hogy csak a bizonytalanságot erôsítette bennem... Elhatároztam, hogy várok pár napot, amikor már biztosabban ki tudja mutatni a teszt, de gondolhatjátok, 2 nap után vettem egy újabbat , persze drágábbat ezúttal. Alig bírtam kivárni a másnap reggelt, de azt akartam, hogy biztosan megbízható eredményt kapjak.

Másnap elvégeztem a tesztet. Várni kellett vagy 5-10 percet, de ezúttal teljesen határozottan megjelent a 2. csík!!! Nem bírtam szóhoz jutni... Behívtam a szobába a páromat, és leültettem. De nem bírtam semmit mondani neki, így frappánsan az orra alá dugtam a tesztet. Ô is csak nézett ki a fejébôl, fogalma nem volt, hogy most 1 csík vagy 2 csík mit jelent, csak azt tudta, hogy valami oka van annak, ha ezt megmutatom neki. Végül csak annyit kérdezett: "Most tényleg...?" Valahogy az volt az egészben a megható, hogy mennyire meg sem tudtunk szólalni...

Persze azonnal bejelentkeztem a nôgyógyászhoz, aki nemsokára meg is erôsítette, hogy igen, a terhesség 100%-osan biztos, bár még az embrió maga nem látható. Akkor azért elsírtam magam a boldogságtól... Akkor jöttem rá, hogy a magam részérôl valószín?leg elég alaposan sikerült a felkészülés, ha ennyire akartam már a babát...

Szóval nekünk másodszorra jött össze, ami elég irigylésre méltó, mivel tudom, hogy sokaknak milyen nehéz. Féltem is pl attól nagyon, hogy a legjobb barátnômnek hogy mondom el... Szerintem eleinte neki is nagyon nehéz volt, mint ahogy mindenkinek, aki babát szeretne, és nem jön össze egykönnyen. De azt hiszem, megbékélt vele, és most már mindig kérdezget, mi van velem, hogy vagyok, és valahogy elfogadta, hogy ezekrôl a dolgokról sem én, sem ô nem tehet.

Hát ennyi... ´röviden´...
Borbolya

Babus, Ruzicsky, én a magam részérôl nagyon jól szórakoztam az árvizes történeteteken...

Lirian, mi megint egyszerre megyünk dokihoz! Én is jövô héten megyek a rettegett AFP-re...

Timka, na, Babushoz hasonlóan én is kitaláltam újabb parát, ezúttal ugyanazt, mint te: hogy nem elég nagy még a hasam. Ha azt vesszük, hogy a 16. hétben vagyok, szombaton leszünk pont 16 hetesek, azaz utána az 5. hónap következik, akkor engem megijeszt, hogy még mindig semmi... Icipicit nagyobb, de tényleg csak annyira, mintha jól beebédeltem volna. Senki - még aki ismer, az sem - gondolja rólam, hogy állapotos vagyok! Nyilván csak aki tudja... Kicsit tényleg aggódom. Fel is hívtam egy ismerôst, aki kb 1 hónappal idôsebb terhes, mint én, vékony alkatú, akinek késôn kezdett el nôni a pocija. Ô azt mondta, hogy ne aggódjak, ez alkat kérdése, ilyen is van, nála a 16. hét után indult be a gömbölyödés látványosan. (Ráadásul neki a 3. terhessége, és mind a háromszor így volt.) Icipicit megnyugodtam, de persze nem teljesen... Ugye ti is azt mondjátok, hogy fölösleges ezen aggódni?

Ja, és még egy dolog. Tegnapelôtt a szokásos hajnali fürcsilátogatásom után hason fekve próbáltam tovább szunyókálni. (Mivel még nem nagyon nô a pocim, egy ideig kimondottan jól szokott esni így feküdni.) Amikor is hirtelen leheletfinom "pukkanásokat" éreztem a hasamban. Na most azért írok pukkanást, mert mások is így jellemzik a magzatmozgást, én meg nagyon szeretném, ha ez az lett volna... De valójában még azt sem tudtam volna megállapítani, hogy a hasamon belül vagy kívül éreztem-e, annyira finom volt. Félálomban még nem voltam, szóval nem álmodtam, viszont az is lehet, hogy csak a hasi ütôeremet éreztem. Egyszer?en nem tudom... Az nem lehet, hogy mivel hason feküdtem, picit nyomtam a babát? (Ugye nem?!) És hogy emiatt próbált jelezni? Egyáltalán biztonságos hason feküdni? Mindenesetre azóta sem éreztem semmi hasonlót...

Borbolya

Ó, és még egy dolog. A találkával kapcsolatban. Eddig összesen tizen (+ én) jeleztek vissza, hogy érdekelné ôket és el is tudnának jönni, szerintem próbáljunk meg lassan kit?zni egy idôpontot. Az okt 24 pl kinek lenne jó, illetve ki gondolja, hogy a Bababörze miatt inkább más napot kéne keresnünk? Jó lenne, ha olyan idôpontot tudnánk kitalálni, ami mindenkinek jó...!

Borbolya (aki most már picit csöndben is marad )

Borbolya

Szerintem a pocak tényleg alkat kérdése. Úgyhogy ne aggódj! Mondom én
Nekem meg szerintem az átlagnál nagyobb pocim van, már szinte akadályoz. Nehezebben tudok leguggolni, állandóan fogom, nehogy megüssem valamiben, a régi ruháim közül szinte egy sem fér rám, még a széldzsekim cipzárját is nehezen tudom már felhúzni. Mi lesz itt a 9.hónap végére?!

Szerintem lehet, hogy a kisbabád mocorgását érezted Nekem ugyan már a hasonfekvés szóba se jöhet, de már sokszor előfordult, hogy oldaltfekve feküdtem és picit befordultam hasra (csak félig-meddig) és akkor egy nagyot rúgott. Így kénytelen voltam visszafeküdni a teljes oldaltfekvő helyzetbe. Valószínűleg kényelmetlen volt számára

Nekem jó a Bababörze De nekem lesz egy apucim plusszba

Babus

Sziasztok!

Nekem elég nagy a pocakom (legalábbis szerintem), bár az igazság az, hogy eddig sem volt lapos hasam. Ennek ellenére a munkahelyemen is vannak olyan emberek, akiknek még nem tűnt fel.
Szerencsére még csak 2 kilót híztam, de ahogy magamat ismerem, be fogom én még ezt pótolni.
Sajnos még nem igazán érzem, hogy mozog, de pont ma gondolkodtam el, hogy hol fér el egy 20 centis emberke az én pocakomban, hogy még mozogni sem érzem!

Nekem is jó a börze után a találkozó. Én reggel korán szeretnék kimenni, hogy még ne legyen olyan nagy tömeg, de azt nem tudom, mikorra fogok végezni.

Zsana (17+3)

Sziasztok lányok!

Ne aggódjatok, sem a méretek, sem a mozgás miatt. Én most szombaton töltöm a 20. hetet és pillanatnyilag úgy nézek csak ki, mint egy jóllakott napközis. A szép kis 60-as derekam az eltünt rendesen és a csípöm is szélesedett, van ugyan hasam,de nem egy óriási méret, pedig a baba elött teljesen lapos volt.

A mozgást én a 18 héten éreztem hogy mozog és azóta is folyamatosan,de addig semmi.

Timi 19+4

Sziasztok,

Borbolya,
én is jövő héten megyek AFP-re. A hasaddal kapcsolatban szerintem ne aggódj. Viszonyítás képpen, mivel mi pont egy idősek vagyunk: nekem sem lehet észre venni még. Én szerintem a héten nőtt egy kicsit, de kívülálló számára, még akik ismernek is, egyáltalán nem feltűnő. A hason fekvés nálam úgy van, hogy a héten kezdtem el érezni, hogy kényelmetlen, úgyhogy kénytelen vagyok hanyagolni, pedig nagyon szeretem. Egyszerűen olyan érzésem van, hogy szegényt összenyomom bent.

A találkozóval kapcsolatban, nekem nem lenne jó a 24-e. Sajnos még az utolsó ügyeletemet töltöm, ami elméletileg azzal jár, hogy a városban kellene maradnom, és emellett a páromnak versenye lesz Fóton, ahol nekem jelenésem van. Szóval ha az egyiket meg is oldom a másik még mindig ott van.

Szia

Adri

Sziasztok Csajok!

Köszönöm a megnyugtató szavakat, most egy ideig nem parázom megint, ígérem. Tényleg jó hallani, ki hogy van ezzel...

Hm, ha Adrinak nem jó a 24-e, Babus ti esetleg tudtok jönni másik hétvégén is? És a többiek? Nekem lényegében mindegy, hogy melyik hétvége, ha hétvége, valószín?leg tudom úgy alakítani a többi programom. ...tudom, hogy nehéz lesz összeszervezni ennyi embert, de legalább próbáljuk meg, hátha...

Borbolya