Sziasztok,
akkor most önzö módon rólunk írok elöször.
A szülésröl:júli 5-re voltam kiírva,de ez a fiucska csak nem akart kibújni,a doki rendes volt azt mondta 1 hetet mindenképp vár azután meglétjuk,hogy mi lesz.Hát Maxi baba nem akart jönni
.Mindenféle praktikát bevettettem,de semmi,a CTG-ken sem produkált semmit,állandóan nyomkodták a pocakom,hogy felébredjen,mindig aludt (ezt az áldott jó szokását mai napig tartja...
) Júli16-án ,pénteken be kellett mennem vizsgálatra,mert a doki azt mondta,hogy ha hétvégén nem lesz baba,akkor be kell feküdnöm.Akkor már bő 1 ujjnyi volt a méhszáj,de semmi fájás,semmi jel.Hétvégén sem lett baba,nagyon megijedtem,hogy most meg fogják indítani a szülést mert már 2 hetes túlhordásnál nem várnak tovább.Iszonyú lelkiismeret furdalásom volt,hogy akkor most még mennyi idöre kell itthagynom a Maycsit,szegény nagyon érezte,hogy anya nagyon ideges,és valami történni fog.Hétfön a Tomi és a Maya jöttek velem a kórházba,és úgy bögtem miután elmentek mint egy pisis ovodás(ezúton kérek elnézést tőlük).A szülésznöm,a világ legjobbfej szülésznöje,Vera-millio csok neki-bekísért a vajúdoba,ahol rajtam kívül 2 mama volt az egyik már igencsak a vége felé járt,a másikkal meg legalább jókat nevettünk.Végre jött a doki aki megvizsgált és közölte,hogy itt estére baba lesz 3 ujjnyi a méhszáj(semmi fájásom nem volt addig),én meg mosolyogva mondtam(akkor még
),hogy jó,de mikor fog már fájni,mert nem érzek semmit.Utána kértem beöntést,nekem ez a Mayánál is gyorsított a folyamatokon,de még mindig nem éreztem semmit.Ekkor kb.du. fél 3 volt.Fél 5-ig elsétálgattam,semmi.Közben megérkezett az én édes párom,aki szegény olyan rosszul lett a végén,hogy befeküdt mellém az ágyba.(A Szt.Imre IKEA-s szobájában voltunk,mintha otthon lettem volna.)Hozzá kell tennem,hogy mialatt bent voltam nem zavartak,akkor jött csak be a Vera ha kértem,a doki érdeklődött,de nem vizsgált feleslegesen,nagyon jó volt.Szóval fél 5,ekkor burkot repesztett az orvosom,majd röviddel ezután végre beindultak a dolgok.Olyan erös fájásaim lettek,hogy visszasírtam a néhány órával ezelötti állapotokat...Elég összefüggéstelenül jöttek a fájások,hol 7 perces volt,hol 4.Aztán fél hétkor kértem a dokit,hogy mondja meg meddig tart még ez,és akkor megnézte,hol tart a baba.Mindjárt,mondta azután kiment.A Vera ott volt mellettem,én térdeletm az ágy mellett,és akkor éreztem,hogy a kisember elindult kifelé,olyan gyorsan történt minden,hogy csak azt láttam a Tomi kirohan a dokiért.Ö meg mosolyogva kérdezi,hogy minek kell ö ide,azért van itt az apuka.Szegény Tomi,halottsápadt lett,azt hitte a doki komolyan gondolja
18:55-kor 2 nyomásra,a Vera segítségével megszületett az én kispasim.Még 2 órát ott maradtunk-engem közben rendberaktak,mert szépen repedtem-majd betoltak a picúrral együtt a szobánkba.Egy dolog nagyon kellemetlen volt,pont azon a héten volt az az iszonyatos kánikula,és majd megsültünk a kórházba.
A VÉGE a történetnek most itt szunyókál kint a babakocsiban,és állíthatom,hogy én még ilyen nyugis gyerekkel nem találkoztam.Azóta sem siet...
Este 8-tól reggel 7-ig alszik 2 hetes korától,és napközben is jókat szunyókál Most csak ennyi sikerült,lassan indulok a Mayáért aki nagyon féltékeny,de ez már egy másik történet...
Sok puszi,remélem nem untattatam senkit a történettel,már biztos ezer ilyet olvastatok,de én is elolvasom végre a tiéteket
Nanda
