Sziasztok!
ígértem, hogy jövök hétvégén, de kicsit másképp alakultak a dolgok. Lehet, hogy hosszú leszek, de ha ráértek olvassátok el...
Ultrahang: Tudjátok, pénteken voltunk 4D-s uh-n, ahol kiderült, hogy fiú. Persze hetek óta készültünk rá, direkt úgy raktam az időpontot, hogy a férjem oda tudjon érni és 5 percre van a munkahelyéről. Hát persze, hogy elkésett. Mivel magánrendelő volt és nem volt senki rajtam kívül, muszáj volt bemennem, de nagyon elszomorodtam, hogy egyedül kell néznem a babánkat... A 4D-ről csak annyit, hogy a 15 perces DVD-n kb 2 perc 4D-s, a többi 2D-s. Ez azért van, mert a kis csemeténk annyira belefúrta az arcát a méhembe, hogy alig látszott belőle valami. Ráadásul a nő 40 év tapasztalattal a háta mögött sokkal jobban le tudta mérni a szükséges dolgokat 2D-n, mint 4D-n. Őszintén szólva és is jobban láttam. Volt egy rész, amikor hallgattuk a szívhangját, kirajzolta a képernyő is, közben meg hangosan dobogott, na az valami elképesztő volt. Már majdnem a végén voltunk, amikor kérdezte, hogy tudom-e a nemét. Mondtam, hogy nem. Megkérdezte, hogy szeretném-e tudni. Amikor mondtam, hogy igen akkor mondta, hogy többször látta, mintha egy kis fütyi beúszott volna a képbe, de még le kell ellenőriznie. Akkor benézett a popsija alá és el is magyarázta, hogy mi micsoda. Amúgy ha nem mutatta volna, magamtól aztán rá nem jövök.... A baba rendben van, bár a dokinő most 3 nappal kisebbnek látta, mint a 12 hetes uh alapján, így október 14-re módosította a céldátumot, de a vonalzóm én se variálom át emiatt. Persze Apa pont akkor ért oda, amikor kijöttem a rendelőből. Itthon megnéztük a DVD-t és van egy egész jó képem a kis pofijáról. Amúgy már fél órája ültünk a kocsiban, amikor egyszer csak elkezdtem sírni, hogy kisfiam lesz. Persze az örömtől, mert fiú felé hajlott a szívünk, de nem is a kukac miatt, hanem hogy mostmár jobban ismerem kicsit ezt a kis pöszmötöt odabenn.
Magzatmozgás: az uh után egész délután szúrkált a hasam, alig bírtam kiegyenesedni. Lehet, hogy nem tetszett a babának, hogy háborgatták. Azóta különben meg sem áll, állandóan tapos, az uh óta Apa is érzi, ha odarakom a kezét. Én pedig már anélkül ia érzem
esküvő: tudjátok, most voltunk azon az ominózus esküvőn, ami 3-tól 8-ig tartott. Hát, csajok én még ilyet nem láttam

Előző este felhívott az ifjú pár, hogy ráérünk csak fél 4-re menni. Oké. Fél 4-re mentünk, addig ők megesküdtek kb 10-15 ember jelenlétében (a legközelebbi rokonok, barátok lehettek.... bár a menyaszony a férjem unokatestvére- na mindegy) Aztán volt egy kamu szertartás, ahol megint megesküdtek, most a kb 40 meghívott előtt szakadó esőben a teraszon napernyők alatt. (oké, az időjárásró nem ők tehettek szegények). Aztán bementün a terembe, ahol voltak ilyen kenyérszeletkék főként kolbásszal, kőrözöttel, meg sajttal, illetve volt pár szem fonnyadt fasírt, meg tescós süti. Hát én nem ettem, mert már úgyis híztam 4 kilót, gondoltam nem fogok ilyen szarokat enni, majd eszek valami husit, meg meleg levest (ugyanis széjjelfagytam). Aztán jön a vőlegény olyan 6 körül, hogy akkor hozzák a tortát. MI VAN?????? Ekor ráeszméltem, hogy ja akkor itt nem lesz vacsora, úgyhogy benyomtam pár szendvicset meg ittam egy forró teát. 8-kor pedig mindenki hazament. Mi próbáltuk mondani a többieknek, hogy menjünk még el valahova, de á nem, nincs kedvük. A házaspárról tudni kell, hogy 26 évesek, szóval még annyira nem gyötörte meg őket az élet, hogy szombat este 8-kor aludni kelljen... Nos ennyi volt, azért mi elmentünk utána táncházba a Sebő klubba. Nem tudom ismeritek-e.
Ételmérgezés: Még az esküvő előtt történt, hogy filóztunk a férjemmel, hogy ebédeljünk-e. Általában nem szoktunk esküvő előtt, mert már 3 körül úgyis elkezdődnek, van pogácsa, ilyesmi. Azért inkább ettünk egy kicsit. Sütöttünk gombát és juhtúrót raktunk bele. Amúgy szinte minden hétvégén csinálunk ilyet. Hát én már az esküvőn is éreztem, hogy gond van a gyomrommal, aztán egész tegnap szarul voltam, ment a hasam, hányinger, alig éltem. Ma se vagyok túl jól, reggel meg a férjem kezdett el fo*ni, meg nem volt étvágya... Rájöttem, hogy a juhtúró lehetett vagy 3 hetes. Remélem csak ennyi a baj és hamar átmegy rajtunk.
Kiskutya: Tudjátok, akartunk kiskutyát, labrador retrievert - közös megegyezéssel. Múlt héten a férjem egyik kollégája szólt, hogy van eladó vizslakölykük és el is lehet vinni. Hát én úgy éreztem, hogy ez a sors szava. Elmentünk megnézni őket, hihetetlen édesek voltak, ráadásul én kiskorom óta magyar vizslát akartam. Az egyetlen hátrány az volt (és ezért szavaztunk volna inkább labradorra), hogy a vizsla elég fázós. Meghánytuk-vetettük magunkban a dolgot és vasárnap elkoztuk a kis lükét, a 8 hetes kant. így most itthon vagyok vele (tudjátok, mától táppénz - juhé) és felmosóronggyal követem minden lépését. Próbáltam kivinni a kertbe kicsit, de ilyen ítéletidőben, hát ránézek ahogy egész testében remeg... inkább várok pár napot, hátha jobb idő lesz. Szeretném ha a kertünkről jó élményei lennének inkább. A macskával még nem nagyon haverkodtak össze, remélem azért nem lesz gond.
Na megyek lelövöm magam, mert elfoglalom az egész topicot mostmár.
Valamikor majd töltök fel képeket (kisfiamról, kiskutyámról, meg ha találunk, akkor a ruháról, amiben az esküvőn voltam)
Csajok, mindenkinek kitartást, nemsokára kisüt a nap! A nyaralóknak irigykedős szmájli, Sissyéknek pedig jó szervezkedést kívánok.
Sziasztok:
lina és a kis Frici baba