Készen lettem

:D
Alex születés története
Kezdem a nagyon elején
Május 22 szombattól voltak minden éjjel jóslóim. De azokat tudtam, hogy csak jóslók, mert belealudtam. Elég erősek voltak, de még nem volt olyan vészes.
Aztán 26án szerdán éjjel igen erős 15-10 perces fájásaim voltak úgy, hogy nem tudtam tőlük aludni. Reggel folytatta. Így elindultunk a kórházba. Mire elértem az nsthez már nem voltak fájásaim és csak 1 cmre voltam nyitva, de már meg tudták nézni a magzatvizet, ami szerencsére tiszta volt. Beraktak egy 3 ágyas szobába, nagyon jó fej 2 csajhoz. Jól eldumáltunk

Én meg vártam és vártam, hogy induljanak újra a fájások… hát nem volt kedvük. Péntek reggel jött egy doki vizitelni (Zisray dr), hogy hogy áll a méhszájam. Mondtam nem tudom, mivel tegnap nézték utoljára és akkor 1 cm volt. Fájásaim vannak? Mondtam nincsenek. Jó, akkor menjek haza. Értem én, hogy téves riasztás volt, de én tudtam,hogy szülni fogok. Mert kellett. Akkor dulva-fulva elindultam BKV-val anyuhoz. Ez kemény 3 megállót jelentett a trolival

A bőröndöm nem volt túl könnyű, de mindegy.
Bementem Hannáért és elindultunk haza. Alex egész nap csöndben volt. Furán mozgott, sokkal gyengébben, mint addig és sokkkkkkal kevesebbet. Folyamatosan beszéltünk Ildivel, hogy mi legyen és arra kért, hogy egy ctg-re mindenképp menjünk vissza, mert ő csak úgy lenne nyugodt. (én is) Közben meg a lábam csak dagadt és dagadt… egyre csúnyább lett. Én meg elkezdtem ráparázni, hogy ez toxémia lesz a végén… Bementünk, miután elaltattam Hannát, olyan 11 fele indultunk. Kia doki nézett egy uh-t és kiderült, hogy Alex arccal előre próbált kijönni, úgy persze, hogy nem nagyon tudtam tágulni. Csináltak egy ctg-t,. ahol a szívverésének alap tónusa 120 körül mozgott, tehát nem nagyon ment e fölé. Addig mindig 130-140 között mozgott neki. Mondta Kia, hogy csinálunk még 1 ctg-t és már nem is engedne ki a szülőszobáról. Hát, én szépen beauldtam a várásba és reggel 6kor csináltak egy újat, ahol Alex már remekül muzsikált. Kia doki megvizsgált és akkor már 4 cmre voltam nyitva

:D Megnézték a vizet, tiszta volt. Mondta Ildi, hogy ha rossz lett volna a második ctg, akkor kiveszik Alexet. Így hívták Cser Katit, hogy ma szülünk.

:D Domonkos doktor volt aznap ügyeletben és Kia doki megbeszélte vele, hogy ő vesz át. Pontosabban szólva azt mondta, hogy addig nem megy haza, amíg Domonokos dokinak át nem ad

:D (ha még nem mondtam volna, imádom azt a dokit, mármint Kiát, azóta Domonkos dokit is

:D, az Ildi meg alap.

) Tök biztonságban éreztem magam, mert 8kor megjött Cser Kati is, közben elköszönt Ildi, meg Kia, Domonkos doki meg bemutatkozott és nagyon szimpi volt. Gonolom ő se gondolta, hogy majd laza 1,5 órát fogunk azzal szenvedni 2en,h ogy Alex kibújjon

:D Na, de nem szaladok előre.
Megkaptam az edát, utána kaptam oxitocint. Sűrűsödtek a fájások, éreztem is őket, de egyáltalán nem fájtak. Viszont Alex feje még minidg nagyon magasan volt, így nem tágultam annyira. 11kor még minidg 4 cm-er voltam. De nagyon jó volt, mert közben tudtam forogni. És kellett is. Nem feküdtem hanyatt, mint Hannával. Ekkor ráültem a labdára, hátha az segít. Közben befutott Judit barátnőm

annyira örültem neki. Amíg vártam, hogy Alex lejebb csússzon, addig elkedzedd kimenni az eda, így kértem még 1 adagot. Még azzal is egész jól tudtam menni. Vissza másztam az ágyra és megvizsgált a doki. Már 6 cmre voltam

ez jó hír volt, de sajnos Alex feje még nagyon messze járt. Kérdezte, hogy repeszthet-e. Elmagyarázta, hogy azzal segítjük beilleszkedni Alex fejét és ez így is lett. Olyan fura érzés volt, mert most éreztem,h ogy elmegy a magzatvíz. Hannánál ez teljesen kimaradt. Szép finoman a dokibácsi behelyezte Alex fejét a helyére és septiben délután 2re már el is értük a 10 cm-rt és már majdnem eltűnt a méhszáj, de Alex csaknem jött lejjebb. Viszont egyre jobban érzetem a hüvelyemben a nyomást, ami végbél felé is sugárzott. Ezt jó hírként fogadták. Mondták, hogy rásegíthetek, ha úgy érzem nyomni kell, nyomjak. Hát nyomtam. Erre Alex nekifeszült a jobb oldali medencecsontomnak. (most, hogy így visszagondolok rá, még mindig megfájdul… de ez már tuti csak pszichés) Kiderült ugyanis, hogy olyan edát sikerült csinálni, hogy medencétől kezdve mindent érzetem. Így a hüvelyemet is. És azt is, ahogy Alex nekifeszül a medencének. Ami azzal járt egy idő után, hogy a jobb combomban egy izom teljesen begörcsölt, de úgy, hogy mindegy egyes fájásnál, amikor Alex nekifeszült a medencémnek, a lábam begörcsölt. Hiába nem éreztem a lábam, ez a mélyizom, ez baromira fájt. Közben a másik szobában szültek és Katinak oda el kellett mennie, így megkérte „Kovi” szülésznőt, hogy jöjjön be hozzám. Ő megnyomkodta a lábam úgy, hogy nem fájt fájás közben, meg próbálta kijjebb húzni az eda kanüljét, hátha segít, de nem segített sokat. Így Judit volt, aki átvette a lábmasszírozó szerepét (inkább dögönyöző, mert ugye jól eltemettem az izmaimat háj alá). Közben bejött Domonkos doki és miután megvizsgált, megkért, hogy feküdjek a bal oldalamra és a jobb lábamat rakjam a bal lábtartóra. Így kellett nyomjak, ha jött a fájás, ő meg közben hátulról megpróbálta arrébb rakni Alex fejét, meg engem tágított közben. Mindez idő alatt Judit meg csak nyomta a combom… Aztán nagy nehezen átjutott Alex a medencén és enyhült a nyomás a combomon. Neki álltunk hát kinyomni Alexet. A többes szám az azért kell, mert Domonkos doki nekiállt, hogy kinyomja Alexet. Én befostam, hogy ugyan úgy fájni fog, mint Hannával, de kiderült, hogy tök másképp csinálja, mint az Abakrovics doki csinálta annó. Nem fájt, csak tolta kifelé és az tényleg nagy segítség volt. De ugye mint említettem MINDENT éreztem, ami a hüvelyemben történt és hát nem mondhatnám, hogy kellemes volt. Alex elindult a szülő csatornán és elkezdett szét feszíteni. Én meg csak nyomtam és szorítottam a vasat. Közben meg le akart csúszni a lábam. Amikor elkezdett kijönni a feje, ugyan úgy elkezdett leesni a vérnyomásom, mint Hannával. Akkor tudtam,hogy már nincsen sok hátra. És már kint volt egy része, amikor vége lett a fájásnak. Életemben nem éreztem még olyan jellegű és erősségű fájdalmat, mint akkor. És kiabáltam, hogy ez nem jó, ez nagyon fáj és nekem nyomnom kell. De meg kellett várni a következő fájást. Azt hittem az egy örökké valóság. Domonkos doki odavitte a kezemet a fejéhez, hogy érezzem. Attól valahogy tényleg sikerült lassabban vegyem a levegőt. És jött a következő fájás és végre kint volt a feje. Mondták rögtön, hogy nagy gyerek… Tudtam én ezt addig is…

Aztán még 1 nyomás és kint volta válla és azután Alex is. És rárakták a hasamra. Olyan jó meleg volt. Nem is láttam igazán, csak érzetem őt.
Elvitték mérni, mosdatni, majd jött a lepény kitolás, küret és varrás. A varráshoz lidokain kellett, mert ugye mindent éreztem. Na, az tompított valamennyit, de nem eleget… Amikor összehúzta az izmot, az fájt kellően.
Amikor készen voltam visszahozták Alexet. Tisztára úgy nézett ki, mint Hanna, csak egy picit kisebb volt az arca. Értsd nem volt olyan duci

Nem igen akart szopizni, de azért egy picikét sikerül

6kor bealudt és kiküldtem a csecsemősökhöz.
Aztán jött a pihi, kaja, mert majd éhen haltam. Ádi hozott nekem 2 sajtburit és benyomtam

Meg megittam vagy 1,5 liter vizet. 19.30 kor mehettünk be a szobába. Persze egy percet se bírtam aludni, annyira sok volt még bennem az adrenalin. Alex hajnali 4.20ig aludt

Kis drága. Én is aludtam egy pár órát. Kiderült, hogy sok magzat vizet nyelt, és azt bukta vissza még reggel is. Ezért nem evett amikor kibújt. Aztán aznap is még keveset szopizott, így lassabban indult be a tejem is. Szerintem ezért sárgulhatott be egy picit.
A gátsebem viszont meglepően jól volt. Nem kellett jegelni, tudtam bizonyos pózban ülni, lazán sétáltam és kikeltem az ágyból. És ez napról napra jobb lett.
Alex szuperül kakilt keddig vagy 9x. A végén már arany sárgát

Hazajöttünk kedden, és innentől kezdődik az újabb fejezet a Kiszl család életében
