Én sem mosok folyton kezet, ha hozzáérek Domóhoz, mert amúgy minden után szoktam, ami után kell. Csak másban nem bízom.

vagyis csak kevés emberben
Az én koszomat úgy is kénytelen megszokni.
Zsír ez a Beco, de ha valaki nem dob meg egy ilyennel én biztos nem veszek.
Nem akarok, meg nem is engedhetem meg magamnak, hogy halmozó legyek.
Viki!
Nem biztos, hogy egy baszogatós oktató rosszabb, mint egy jó fej.
Enyém is inkább csesztetős volt, és folyton "büntetett", de azokat a dolgokat meg is tanultam rendesen.
Volt olyan rutinpályás óra, hogy az araszolgatást gyakoroltuk és mivel nem mentem elég lassan, kiszállt és sétálgatott előttem tyúklépésben (közben trécselt valakivel) nekem meg követni kellett.
Izomláz befigyelt másnap.
Amit gyűlöltem, hogy forgalomban időnként váratlanul és indokolatlanul beletaposott a fékbe meg rángatta a kormányt miközben vezettem.
Katica, életem első autópályás forgalomban vezetésekor épp naplemente volt és természetesen szembe velünk. Ráadásul ott nincs mese, nyomni kell a gázpedált...
Nekem volt kocsim, de ellopták. Fél évig sem használtam. Az akkori pasim kocsijait viszont sokat vezettem. Mindenfélét, személyautótól a kisteherautóig.
Viszont mostanában nem kerül alám sűrűn járgány és ha mégis, hát jobban szeretem, ha csak én ülök benne.
Hiányzik a rutin.
Bár mikor anyós időnként azt ecseteli, hogy ugyan sokat romlott a távolba látása mostanában, azért még a színeket felismeri, hogy zöld vagy éppen piros a lámpa, akkor elgondolkozom rajta, hogy beüljünk-e mellé egyáltalán.
Nem beszélve arról, hogy a múltkor sikerült az ablakmosó tartályába fagyállót locsolnia. Kék, kék.Aki még nem tapizott fagyállót, az valami nyálkás cucc. Glicerin vagy szilikon vagy mi van benne. A képzeletetekre bízom hogy nézett ki a szélvédő, amikor az autópályán!!! elkezdte ráfröcskölni ezt a sűrű, olaj szerű cuccot. Félre kellett állnia.