Sziasztok!
Visszaolvastam, de már el is feljtettem...
Egyedül vagyok még mindig...Gábort tegnap ugye elengedtem a barátjához, hogy megünnepeljék az államvizsgát...asszem a baba érkezéséig ez volt az utolsó ilyen alkalma, hogy igyon egy kicsit többet, meg ellegyen a régi egyetemi haverokkal...most már lassan inkább a korházi startra készül...legalább 10X hívott fel, mielőtt egy kortyot is ivott volna, hogy de ugye biztos nem megyünk szülni...hát nagyon nem kéne még...úgyhogy ihatott...viszont ilyenkor nem szeretem, ha kóborol mindenfelé, főleg haza...emlékszem még, amikor az egyetemről próbáltam telefonon hazanavigálni az öntudatlan Gabeszomat...azóta jobban örülök, ha inkább ott alszik a barátjánál, és ha felkelt majd hazajön...
Ma amúgy elvileg megyünk (mennénk) vásárolgatni sok ajándékot...van 3 László, meg 2 Péter a családban, úgyhogy holnap oda megyünk majd...remélhetőleg bográcsozni, vagy legalábbis névnapozni...meg kicsit babázunk is unokahugival...annyira édes az a kislány...és valamiért engem nagyon szeret...Gábor szerint érzi, hogy anyuci leszek én is...nem tudom...mindenesetre szereti a pocimat, és olyan jókat tud aludni az ölemben, pedig állítólag kézben nem hajlandó elaludni...
Ja, eszembe jutott egy dolog...én néha magamat érzem selejtesnek, amiért nem aggódok mindenen...már anyut is kérdeztem, hogy normális ez, hogy így állok hozzá, azt mondta persze, van ilyen...(amúgy se vagyok az a halálraaggódós típus)...tényleg, legnagyobb félelmem talán az asztma része, ugye amit nagy valószínűséggel örökölhet a manócska, de azzal is úgy vagyok, hogy ha akar, úgyis kijön, akkor meg valahogy megoldjuk...hugom is beteg lett 8 hónaposan, na meg Gábor is születése óta, úgyhogy nem lenne egy túl idegen helyzet sajnos...de kb. minden mást elhesegetek, ha felmerül bennem...egyszer talán átfutott az agyamon (vagy talán azt is Gábor hozta fel), hogy az autizmust lehet-e szűrni terhesség alatt, én meg mondtam, hogy úgyse lesz az, és ennyibe is hagytam a dolgot...úgyhogy nem baj szerintem, ha valaki aggódik, meg vannak félelmei...mondom, néha én érzem azt, hogy részemről nem normális ez a nyugodtság...
Értem azt is, hogy valaki nem szeretne császárt, és rossz érzés neki, ha mégis az lesz, de engem ez se nagyon érdekel...úgyse rajtam múlik a dolog, a gyerek meg valahogy kijön úgyis...
baba súlya...mi manónk ugye min. 1 héttel nagyobb, mint kéne, és sógorom születési súlyát már lehagyta (ja, ez amúgy a dohányzásról jutott eszembe, mert ugye a dohányos babák általában kisebb súllyal születnek)...mondam anyósnak is, hogy ekkora meg akkora a baba, ő meg, hogy én direk óriásbébire gyúrok? Aztán mondta Gábor is, hogy jó nagy lesz, hogy-hogy ekkorára nő...hát kérem baromi egyszerű...én nem dohányzom, soha nem is dohányoztam, így ha csak Gáborékhoz hasonlítjuk (tegnap asszem írtam, Gábor 2,6, bátyja 2,1kg volt, sógorék babája és épphogy 2,7), akkor már előnnyel indul...de amikor elkezdtünk a babára gyúrni, még a hajamat is direkt visszafestettem eredeti hajszínre (előtte jó világos szőke voltam), így a hajfestést is elkerültem, már műkörmöm sincs, mondjuk nem tudom mit károsítana, de inkább nincs, szedem az Elevitet végig (most már csak heti 1-2 szemet mondjuk)...úgyhogy én mindent elkövetek, hogy ne legyen káros a babának semmi...csak ez valahogy Gábor családjában már kiugrónak és különlegesnek számít, pedig ez lenne a normális, nem? Nálunk minden baba normál súllyal született, hugim is egy hónappal előbb jött, de így is 3,3Kg volt...én ugye 4,1, és a kiírt napon születtem meg...
Na, megint rámtört a szóf....s

meg lehet, hogy hülyeségeket is írtam, csak ez most így eszembe jutott...
Ircsi...hajrá a pakoláshoz, de csak óvatosan...
