Döncinek el volt rendesen záródva a könnycsatornája, állandóan gennyes volt a szeme, pár hónapig türelmes voltam, aztán hiába mondta a gyerekorvos, hogy éves koráig kinövi, inkább elvittem szemészhez és ö átmosta neki. Ez nem múlott volna el magától, mert ahogy a doki mondta, rendes ellenállásba ütközött a mosáskor és át kellett a hártyát szúrnia. Utána is volt néha gubanc vele, a könny nehezebben folyt le azon az oldalon és ha pangott, rögtön következménye is volt, de erre ügyeltem és idövel nem volt már ebböl se gond.
Ma én is voltam fürkésznél, nem nezett semmit, csak tapizás volt. Mondta, hogy nem kell féljek a burokrepedéstöl, mert a gyerek feje úgy be van ékelödve, hogy ott aztán nem szivárog semmi. Hát ez nem újdonság, mert úgy fáj a medencém, hogy bele lehet néha bolondulni.
Hazafelé éppen befejeztem a csevegést a párommal, hallom, hogy mögöttem az utca túloldalán beindítja a motoros a mociját és elindul, majd jobbra nézve látom, ahogy egy autó elüti és repül a motorháztetöre... Mire átértem az utcán, már mások is odacsödültek, de látni szerintem csak én láttam. Meg is adtam neki a telefonszámomat, ha tanú kell, mert jártunk már mi is érdekesen és tanú nélkül semmi esélyünk se lett volna az igazunkat bebizonyítani, holott még a hibás autós is egyértelmüen protokollba adta, hogy csak is az ö hibája és átment a piroson.
Legapróbb gyerekem lázas. Más baja még nincsen, de szörnyen nyügös. Felébredt, mennem kell.
Barbi





































