Judit, tényleg nagyon ügyi vagy! Hát nálunk csak Mikulásra lesz naptár... Viszont kaptam egy nagyon jó ötletet karácsonyfafüzérhez: cérnára fűzni 3 db. pattogatott kukoricát, aztán 3 cm szalmát (eltartott egy ideig, amíg rájöttem, hogy a szalma üreges
), aztán megint kukoricát stb. Azt mondták, gyönyörű, ahogy a fehér kukorica vakít a fényben, és a szalmán is megtörik a fény. Vannak szalmadíszeink, úgyhogy ezt ki fogom próbálni. Anna, én meg a kiskamaszos topikba olvastam bele
Hát, nem tudom, nálunk mi lesz 10 év múlva, de azt hiszem, igencsak visszakapom, amilyen nehéz kamasz voltam. Kata, aki egyébként jókislány, ma is elvolt a munkahelyemen a kolléganőimmel 9-től 1-ig, amíg én képződtem, iszonyú hisztiket tud levágni. Apukám teljesen ledöbbent, hogy ütögette, amikor nem tetszett neki valami. Szóval magát nem vágja a földhöz, csak ami a kezében van (mondjuk a telefont, mielőtt kivenném a kezéből, miután többszöri kérésre sem adta oda), meg engem ütöget. A hisztiket mondjuk jól viselem, és szerintem jól is kezelem, de mindig megállapítom, hogy sokszor fogunk még küzdeni egymással: két akaratos nő
Holnap megyek rádiózni! 6:30 és 9:00 között hallhattok az FM 98-on, vagy (vidéken) a www.civilradio.hu -n.
Költözés még sehogy nem áll, egyelőre az alapfelállást tisztáztuk, végülis nézelődni már el lehet kezdeni, de igazából még nagynénémmel is kell beszélni, meg az unokáknak is egyezkednünk kellene egymás közt a nagymamám körüli "feladatok" (főleg látogatások) vállalásáról. Egyébként olyan furcsa, hogy 85 éves nagymamám azt gondolja, hogy lesz még ő olyan állapotban, mint a betegsége előtt volt, hogy nem kell neki se gondozónő, se más segítség, egyedül megy majd le a lépcsőn, meg sétálni... Meg hogy ő mennyit tudna nekem segíteni azzal, hogy Katával foglalkozik - tényleg fantasztikusan jól elvan Katával, mindig is jól elvolt a gyerekekkel (amíg gyerekek voltak...), de én nem hagyom nála Katát egyedül hosszabb időre - ez azért természetes, nem? Szüleimnél igen, anyósoméknál igen - dédszülőknél nem. DE nagyszülőknél is csak akkor, ha nekem olyan dolgom van, amit nem lehet Katával, illetve anyósoméknál pl. hogy hetente legalább egyszer Katázhassank. Gyakran, de ezek nem a mindennapok! Azért mégiscsak az a természetes, hogy együtt vegyunk. És akkor azt mondja nekem, hogy pedig ő már igazán sok gyereket felnevelt! Persze, 2 lányát, 5 unokáját - na de akkor még valamivel fiatalabb volt! Egyszerűen nem érti - ezt sem, meg az önálló élet igényét sem. Hát ez van.
GyeZsu













