Először is:
ORSI!!! Gratula!
Beszti-Andi!
Jó kis eszmefuttatásokat, szellemi "mérkőzést" indítottam meg!
Nem mindenre teszem mellre a manót, sőt kifejezetten meg tudok már különböztetni hasfájós-erőlködős és éhezős sírást. Mivel a hasa már akkor feszül, amikor elkezd enni, az evés meg megindítja a bélmozgásokat, hamar megfájdul a hasa, majd utána a hőmérőzéssel ürül végre a pocakja, és újból kérte a cicit, hogy még egy kicsit ehessen.
Mellesleg ahogy írod nálunk többet van kiságyban a gyerek, mint nálatok, mert nálunk összesen 2x aludt velünk egyágyban, minden éjjel a saját ágyában alszik, sőt napközben is legtöbbször ott van.
Nálunk azért is nehéz megvalósítani, hogy leteszem nyugodtan a kiságyában, mert akkora a lakásunk, hogy össze-vissza 1 azaz egy szoba van, egy főzőfülke nyilik bele -tehát hangok detto bemennek- és még van a lakás végében egy fürdő -ide menekülök, amikor telejesen kész vagyok a visítástól-.
Kézben sincs állandóan, de amikor már úgy sír, hogy a párom az ügyeletet akarta hívni, mert attól tartottunk hogy minimum beájul, de közel volt a fuldokláshoz a sírásnak nem neveztető sikoltó üvöltés, akkor azért te is felvennéd azt hiszem.
Azt már irtam, hogy a "szelid" módszerek -pl. torna, masszír, stb. .. elég gyakran csődöt mondanak.
Nem használunk cumit sem, merthogy nem is hajlandó a gyerkőc elfogadni, pedig néha jobb lenne, próbáltam már az ujjamat is szoptatni a manócsekkel, de sajnos a gyerek csak kicsi, de nem hülye, se az ize nem jó, se nem puha, se nem folyik belőle semmi, naná, hogy üvölt tovább! Aztán amikor már-már ájulásig üvölti magát, akkor jön az üresebbik cici, ami azért ugye sosem teljesen üres, (sőt a sok nyugi cumizás szerintem tovább növelte a tejtermelés menniységét) és azért bármennyire üres tejbelövellést szoktam érezni, amikor rácuppan /egyszer vagy kétszer ilyen volt a fejőgéppel is akkor 30-40 ml jött le egy bedurranásra./
Ezért tehát úgy gondolom, hogy valószínűleg igazad lehet a túlkajáztatással, csak nagyon nehéz megoldani, hogy ne is sirja magát megfulladásig a gyerek, de ne is egyen sokat.
Arról nem is beszélve, hogy ez már az 5. héttől hol kicsit jobb hol kicsit rosszabb, de szinte állandóan fájdigál.
Írtad a mérlegeléssel kapcsolatban, hogy ha van elég kakis-pisis pelus... Na épp ez a gond, nem akar kijönni belőle, tehát van, de csak "művi úton".
Ezalatt a 2 és fél hét alatt csak 2 nap sikerült magától produkálnia. Azt is tudom, hogy nem muszáj mindennap tele pelusnak lennie, de a gyerek feje vörös, erőlködik, nyög stb és ha odanyúlok a hőmérővel bizony komoly mennyiségek jönnek ki.. És a szoptatási tanácsadásokban is azt írják, hogy majd látod, ha a gyerek tele van, " elpunnyad" és elereszti a cicit. Na ilyent nem igen tapasztalok a tökmagnál.
Abban is önkritikát kell alkalmaznom, hogy nagyon helytelenül rászoktattam arra, hogy a cicin alszik el, és úgy teszem be a kiságyba... Azt hiszem erről sürgősen leszokunk.
"Naptárilag" ma pont 2 hónapos a ded, és ma jöt el a napja annak, hogy megpróbáljunk egy új módszert bevezetni ami egy kicsit rendszeresebb
lesz.
Ráadásul tényleg igyekszem mindent megtenni és utánajárni a jobbulás érdekében.../Pl.: mit kajálok, stb./
Azért nem kívánom, hogy megtudjátok miről beszélek, és megtapasztaljátok hogy milyen nehéz ilyenkor okosnak lenni!
Na megint jó hosszan kiveséztem a dolgot
Bocsi mindenkitől akinek már tele a bugyra velem!
Babaülés biztonságoságával kapcsolatban a 2 kedvenc sztorim:
Egy kicsit elnagyolva az első: egy valós történetre alapuló filmben anyuka kezelésre jár és állandóan öngyilkos akar lenni, mert egy balesetben, ahol elől ült bekötve és a karjaiban tartotta a gyereket, az kirepült elől az ablakon és meghalt. A papa mivel imádja anyukát több évi kinlódás után szintén teljesen beadja az unalmast, a következőt teszi: előre ülteti az asszonyt, kezébe nyom egy táskát, és 50 belerohan a falba. Persze jönnek a mentők, de nem lesz különösebb bajuk, mert be vannak kötve. Kérdezik, hogy mi történt, mire csak azt kérdezi vissza, hogy van a táska, azt x méterrel előrébb, találják, szintén kirepült elől az ablakon. Apuka annyit mond csak: látod, jó anya vagy, csak ilyen erőhatásnál képtelenség megtartani valamit kézben.
A második: Volt egy ismerősöm, aki a babahordozóban hozta a vonaton is Pécsról Pestre a babust. A gyerek jól türte az utazást, nem is ez a lényeg, hanem, hogy amikor visszafelé mentek, a Keletiből induló vonattal akart menni, de arról még nem tudta melyik peronról megy. Amikor felért a lépcső tetejére, letette maga mellé a hordozót, amig megnézi a kijelzőn, hogy hová kell menni. A kisgyerek meg valószínűleg el kezdett ficeregni, és a végén a hordozó hátrafelé végig bucskázott az egész lépcsősoron. Barátnőm helyben elájult, és arra ébredt hogy millióan veszik körül. Kérdezgette, hogy meghalt-e a gyerek az esétől, mire visszaadták neki, a hordozóban akkorra már vidáman mosolygó dedet. /persze amikor leért sírt ő is az ijedtségtől, de hamar megnyugodott./Meg is mutatta az üres hordozóval egy macival, hogy ha a füle fel van hajtva és a gyerek be van kötve, olyan iven fordul a hordozó, hogy nem éri ütés a babaát, és van elég stabil, hogy jókora erőhatást kibírjon.
Na ennyit a sztorijaimról. Én biztos nem viszem soha ülés nélkül.
Zsuzsa! Gratula a kismanóhoz!
Köszi a születéstörténet, sajnálom, hogy megint császsár lett!
Nekem a kórházi gyerekorvos és a házidoki is felhívta a figyelmemet arra, hogy lehet ilyen, /sőt még a fiúcskák is folyathatják a tejcsit!/ az anyatejjel megukbaszívott hormonoktól van, valószínűleg nem fáj nekik, legalábbis eddig erre még nem panaszkodott senkim, és nekünk legalább ez nem volt..
Judy!
Leírva is jó olvasni a sztorit. Pláne, hogy ismerem a dokit, és mindig beugrik az arca amikor emlegeted!
Remélem Gellért baba nem merít ki teljesen, és Gergő örül az öcsikének!
Lau! Eltüntél! Csak nem gyerkőc merit ki teljesen?
Csirkesz? Mi újság felétek Botonddal?
Magi! Hát ti?
Motiot! CSak nem AZ volt?
Bori, veled mi van?
Pocakosok! Hajrá mindenkinek! remélem birjátok még az utolsó heteket.
Most már eldugulok!
Macs
