Nálunk is osztanak az újszülötteknek babaruhát, nyáron pl. egy rövid ujjú felsöt a kórház üdvözletével. A másik kórházban meg nem cimkézve voltak a gyerekek, hanem a nevük kislányoknál rózsaszín gyöngypök közé fekete betük fehér alapon, kisfiúknál világoskékkel kombinálva karkötöt kaptak.
Ma sikerült kisajtolnom egy spontán termint, méret 2800 gr. A kis kezét állandóan a szájában tartja, nagyokat nyel, babrál. Sose tud róla portrét adni, mert folyton útban van a keze... A magzatmáz már feloldódott, látszik a vízben a részecskéje. A lepény kicsit meszes a széleken, de azt mondta, ez így rendben van, mert nem belül meszes és homogén a kinézete.
Flow is rendben.
Vérnyomás: 120/80, mint mindig.
Limo a csokis mondat aranyos. Elképzeltelek Gombóc Artúr mivoltodban...

Nekem tele a hütö csokival, vagy 2 kg van itthon és senki se kívánja. Mielött megromlik, elküldöm neked.
Évi ne aggódj folyamatosan, minden rendben lesz! Mondjuk ha bizonytalan vagy ránézetni nem hátrány, inkább tényleg egyszer többször, mint kevésszer.
Ma beszélgettem Eni barátnöjének az anyukájával. Ö is mesélte a 3. terhessége kálváriáját: derékfájás a 32. héten, 10 nap kórház, majd 36. héten újabb 10 nap kórház kiszáradás miatt infúzió (hányásos-hasmenéses vírust kapott be a durvább fajtából), indítani akarták, de ö nem kért belöle, így a 42. (!) héten indították neki. Antropozófikus (walldorf) kórházba ment...
Ugyanezzel az anyukával beszélgettünk a gyerekeink iskolai elömeneteléröl is. Mondta, hogy az elsövel sose kellett tanulni, vagy házit csinálni és mindig kitünö volt, míg a másodikat most a 3. osztályban a bukás fenyegeti (nálunk a jó ill. közepes tanulókat megbuktatják, osztályismétlésre ítélik), át akarta másik iskolába rakni a lányát, de nem kapott helyet. Ugyanaz a felállás, mint Eninél, mintha a mi életünk könyvében lapozott volna. Azért jó, hogy nem csak velünk esik ez meg és mások is hasonlóképpen reagálnak.
Aztán a tegnapi piros pontot a párom ma egy bazi nagy feketével kilötte, mert nem jött el Eni nyári osztályzáró bulijára, mert neki nem szimpik az emberek ott. Jó, nekem se, de Eni kedvéért elmentem és ezt elvárom töle is, hogy ne csak olyan programokon vegyen részt, ami neki kedves, hanem tegyen a gyerekekért kellemetlen lépéseket is. A fö gond az volt, hogy mivel pont a buli közepére kaptam pót uh idöpontot, el kellett volna neki jönnie engem leváltani, mert 1. esöre állt 2. éppen grillezni kezdett a nép és az enyémek is éhesek voltak, de egyedül csak nem sütögethetik a pecsenyéjüket 3. nem lehetett tudni, hogy milyen hamar mossa el a társaságot a közelgö vihar. Hát hogy öt senki nem kényszerítheti, hogy eljöjjön oda és ennyi. Nem maradt más, a gyerekeket ott hagytam a többi szülövel, az egyik grillezett nekik egy kicsit, én meg rohantam, ahogy csak tudtam. Pont a végére értem vissza, amikor elkezdték lebontani az ülöalkalmatosságokat és már egy ideje szakadt az esö is... Hát nagyon beolvastam itthon a kedvesnek nem mondható, de férjemnek, hogy ez volt a legutolsó ilyen húzása, mert megbízhatatlan és szeszélyes emberekkel nem kezdek, felejtsen el, ha tölem akar valamit.
Kipufogtam magam, most már jobb.
Szakad továbbra is az esö és rólunk is a lakásban a víz, annyira fülledt a levegö.
Jó éjt!
Barbi