Sziasztok!
Bocsi, én a terhességünk közepe táján eltűntem, de mostanában elég rendszeresen olvaslak titeket, és végre vettem a bátorságot, hogy írjak, és remélem „visszavesztek” a csapatba.
Először is gratulálok mindenkinek! Tündér édesek a babók!
Csilla kálváriáját figyelemmel kísérem, és bele se merek gondolni, mit élhet át. Nagyon nagyon szorítok, hogy végre rendben legyen a kicsi lány!
Hajrá Léni!!!!
Vok, remélem hamar rendbe jön Alex! Döbbenet, hogy mik vannak már, és hiába óvatos az ember, nem elég.
Geo, számomra hihetetlen a kitartásod, nagyon ügyesen csinálod. Le a kalappal!
Hari, a férjedet egyszerűen nem értem. Egész nap a gyerekekkel vagy, legalább így közvetve hadd társalogjál felnőtt emberekkel!
Luna, én a helyedben már leugrottam volna innen a másodikról. Már attól kiakadok, ha a délutáni alvását kihagyja Vencel, mert akkor felborul a napunk, és juj mi lesz…..Te pedig egész nap a kiszámíthatatlanságban, ringatva a drágát………nagyon nehéz lehet. Kitartás!! Talán 3 hónaposan tényleg megtörik a jég.
Nikvik, tetszett nagyon, hogy leírtad, hogyan mentek el otthonról. Mármint, hogy viszed a kaját. Ezen felbuzdulva, én is elküldtem apát tápszeradagolót vásárolni, már csak a termoszt kell kisuvickolni, és mehetünk is….
Végül június helyett mi május 25-én megszülettünk, sajnos programozott császárral, amit azóta sem tudok teljesen feldolgozni. Ebből fakadóan persze későn indult meg a tejem, így nem tudtak segíteni a kórházban, én pedig itthon kevés voltam egyedül, hiába készültem rá, úgyhogy persze a szopi is ugrott.
Összegezve: totál kiborulás volt, most próbálom összeszedegetni magamat… Nem jutottam el a depiig, de elég sok napot sikerült átbőgnöm. Nagyon sajnálom, hogy sose lesz már igazi szüléstörténetem. Illetve, hogy képtelen vagyok magamból táplálni a gyermekem. Borzasztó érzés.
Amúgy gyermek gyönyörű, egészséges, keveset sír, és mostanában elég sokat vigyorog, szóval minden terv szerint. 2900 g, és 52 cm volt, most 11 hetesen kb. 5400 g, és 57 cm. Imádja a tápszert, volt egy tápszer-váltásunk is, teljesen zökkenőmentesen. Rendszeres Infacol fogyasztók vagyunk, de legalább elkerül minket a hasfájás. Az éjszakákat átalusszuk úgy fél 10-től hajnal 5-ig. Tényleg egy tünemény.
Nálunk a szombat volt a nyügi-nap. Egész nap nem aludt, csak apján egy órácskát.
Szeretnék
kérdezni:
Csajok, van valami tanácsotok bukira? Kis muki képes kaja után 2 órával is kirakni egy adagot, és ez szerintem nem normális. Vagy igen??
Másik, hogy Vencel súlya és kora is azt sugallja, hogy most már ehetne olyan 160 ml tápot, de kipróbálva alvásproblémákat és pukiproblémát okozott, illetve még nagyobb adagot bukott vissza, tehát úgy vélem, még korai. Viszont evés után, majd’ minden alkalommal sír, és cuppog, hogy kér még. (hozzáteszem, hogy bármennyit teszek a cumisüvegbe, megeszi, csak szépen vissza is jön, és fáj a pocak is) Nem tudom, mit csináljak.
Ja, és nyáladzunk már mi is rendesen. A cumi nem kell, de bármi van a szája közelében már rágcsálja is, és ömlik a nyál. Nézegetem, de még nem látok sehol fogkezdeményt. Tehát ez csak rosszabb lesz…
klau
(van damme)
és ez tényleg nagyon jó érzés... ez egy visszatérő álmom volt, és amikor a suli udvarán voltam, már tudtam hogy repülni fogok 
így vigyorog Anyára 
