Sziasztok!
Csak az utolsó oldalt tudtam elolvasni, de nekem is támadt néhány gondolatom Évi írásaival kapcsolatban - vagyis inkább személyes tapasztalatok.
Tegnap: gyerekem 72 órája nem kakilt, egész délelőtt egyedül voltam vele itthon, lába feszítve a has mellé húzva és üvöltés volt. Korinna alapvetően nagyon nyugodt baba, csak a hamiért sír, nem zavarja az sem ha nyakig kakis-pisis, elnézeget az ágyában, sőt kezd gőgicsélni. Védőnőt hívom, neki nem alkalmas az időpont, mondta, hogy hívjam máskor. Bőgtem mint az óvodások, nem tudtam hogyan segítsek. Délután 2re teljesen elcsigázottan (és Norbinak a telefonban hisztizve) ültem itthon, a gyerek tiszta stressz volt és szegény csak sírt és sírt. Feladtam az elveimet, hogy nem adok cukros kamilla teát Korinnának, valahogy segítenem kell - csak ez járt a fejemben. Szegénykém délután fél 5re (majd 1 decinyi kamilla tea után) összekakilta magát, aztán jött egy nagy sóhaj és alvás estig, annyira fáradt volt. Norbival este megbeszéltük, hogy ilyen nem lesz többet, mert mi vagyunk a felnőttek és higgadt fejjel kell gondolkozni, csak így lehet segíteni a pici babánkon.
Abszolút megértem amit érzel, én is detto így voltam tegnap, csak azt éreztem, hogy valamit tutira nem jól csinálok és amikor az apja itthon van akkor Manónk teljesen nyugodt. Norbi ma elküdött fodrászhoz, nem akartam itt hagyni, de emlékeztetett a tegnapi egyezségünkre, hogy nekem is kell és jár némi kikapcsolódás és feltöltődés. Évi, a férjednek teljesen igaza van. Még ha piszkosul nehéz is, menj el - ha csak 10 percre is - otthonról míg ő dajkálja Tomikát. Próbálj meg másra koncentrálni, kikapcsolni, hívj fel valakit abban a 10 percben vagy csinálj valami szokatlant, olyasmit amit egyébként nem szoktál. Én is megpróbálok nem befordulni és tartani magam az itt leírtakhoz, másként ez nálam nem megy. Szégyen ide vagy oda, nálam ez van, de ahogy olvasom a fórumot kezdek rájönn, hogy nem vagyok UFO

Másis hasonló gondokkal küzd, de nincsen annál jobb dolog, mint hogy egy kis emberpalánta szuszog édesen az ágyában. A mi gyerekünk
Dia: altatást én is hasonlóan csinálom, Korinna is elalszik egyedül. Adtam neki én is cumit (bár ezt sem akartam, de a fenébe a szuperanyus elveimmel

) és néha azt kell visszatenni a szájába ha kiesik és kéri vissza. Ha tele a pocak, nem csikar a hasi és nincsenek kakigondok, akkor minden rendben van és megy a szundi 2-3 órán keresztül evés után. Amikor "tekereg" a kis kincsen, mert szélgondok vannak, akkor kap Infacolt - ha a meggymag párna és a melegítés már nem segít - de ez ritkán van.
Szopiról: mint azt írtam Korinna nem szopizik, tejem volt az egyik ciciben, de elapadni látszott. 2szer is belázasodtam, csomósodott a cicim, hiába fejtem nem sokat segített. Pár napja este amikor már teljesen kilátástalannak tűnt a helyzet és sajnos vérzett a teljesen kirepedt bimbó, már azon tűnődtem hogy itt a vége és el kell apasztani a maradék kis tejet, mert ez így nem lesz jó senkinek - sem nekem, mert alig állok a lábamon a fáradtságtól és a láztól, sem a kisbabámnak, mert nem tudom őt ellátni. Előkaptam a szilikon bimbóvédőt, amit korábban nem fogadott el Korinna és a szájába tuszkoltam a cicit a bimbóvédővel együtt. ELFOGADTA!!! Csillagokat láttam amikor elkezdte szívni, de mivel jött belőle némi kis tejcsi, így nem sírt, hanem csak szívta és szívta. Azóta minden nap 3-4 alkalommal mellre teszem és igaz nincsem sok tejci, de valamennyit kiszív a kis drága. Hívtam a szopis tanácsadó, hogy ez mitől van, ő is jött és örömködött, hogy milyen ügyik vagyunk. Szóval most az van, hogy szoptatok is meg nem is