Szeretném nektek leírni a véleményemet az ovival/oviválasztással kapcsolatban.
Először is
Móni! Nálam nem lenne kérdéses, hogy kivegyem a gyerekemet, és átírassam az oviba. Nem jár oda olyan régóta, hogy nagyon erős kötődés alakult volna ki a kis társai és a gondozónők között. A csana is nagyszerű dolog, de tény, hogy pénztárcát terhelő. Grétinél csak kisebb gyerekek vannak ott - lehet, hogy idővel jönnek nagyobbak, egykorúak, alkalom szerűen vagy állandóan. Ki egy-egy napra, ki egy héten háromra, és ha barátságot is köt valakivel, nem fogja érteni, hogy most miért nincs itt, máskor meg itt van.
Az óvoda ebből a tekintetből nagyobb rendszerességet nyújt, hiszen oda minden nap megy, vele egykorú, vagy nagyobb gyerekek közé! Hamarabb alakít ki barátságot, jobban együtt tud játszani a gyerekekkel. Persze ha valaki beteg nem megy, de remélem értitek, miről beszélek.
A másik, ami
Heninek is szól, ha a szülő(k) felnőtt fejjel nem tudják eldönteni, melyik oviba járjon a gyerek és mikor, egy 3 éves azt honnan tudná?
Én nem gondolom, hogy az óvoda kérdésbe egy 3 évesnek beleszólása lenne. Ha nem akar oda járni, akkor nem megy?

Persze nehéz az eleje, és az a lényeg, hogy következetesek legyünk, akkor szeretni fog oda járni, ami csak a javát szolgálja, és persze a szülők is tudnak dolgozni, intézkedni ezalatt, vagy foglalkozni a kisebb tesóval.
Egy ilyen fontos kérdésben a szülőnek kell döntenie! Ha szlovák-magyar oviba akarod járatni Péterkét Heni, akkor írasd be!
Minden kezdet nehéz, Zsozsi egy hete jár oviba, az első két napot leszámítva a mai napig sír reggel, de az óvónénikkel összedolgozunk, és enyhülni fog ez a dolog, megszokja, hogy ez a dolga, oviba jár. Egyébként nagyon jól érzi magát, a reggeli sírás hamar abbamarad, és semmi probléma nincs utána.
Én azt gondolom, Zsozsi döntse el melyik középiskolába akar járni, mert akkor már döntésképes lesz, át fogja látni a dolgokat, de most még abszolút nem. Azért (is) vagyunk, hogy helyettük döntsünk, tegyük meg a nagy lépéseket, és utána segítsük őket.
Szóval én beíratnám Péterkét, Grétit meg oviba vinném!
Egyébként nem hinném
Móni, hogy Grétit jobban kiszakítanád a csanás környezetéből most, mint szakítottad ki az otthoni környezetéből, mikor a csanába vitted!
A változásokhoz pedig hamar alkalmazkodni fog, és szerintem jobban fog neki tetszeni, hogy vele egykorúakkal tud játszani!
Zsozsit a költözés nem viselte meg, nem emlegette a házat, hogy mikor megyünk haza. Alkalmazkodott az új környezethez, segítettünk neki, lefoglaltuk, sokat beszélgettünk, játszottunk, és nem volt benne semmi törés azzal kapcsolatban, hogy 3 év után új otthonba költöztünk.
Engem annál inkább megviselt 31 év után, itt bőgtem mint egy hülyegyerek, hogy haza akarok menni.
Úgy látom, hogy a szülőket sokkal jobban megviseli a- főleg gyerekkel kapcsolatos - változás, mint magát a gyereket!
No hát ennyit akartam én itten írni, szeretlek benneteket, ezt ne feledjétek!
