Sziasztok!
Tünde, köszi a választ. Szinte sejtettem, hogy ez a helyzet. Biztos olyan találta ki, akinek se kutyája, se macskája, és szülni se igen szült még életében... No, de nem baj, majd legközelebb a papírokkal megyek szülni, nesze nektek, nagyokosok
Szilvi, tényleg jó a kép, össze lehetne párosítani Katuséval!
Évilány, szerintem, nyugodtan elhihetjük, hogy van pár ember Mo-on, akinek nem okozna gondot a károsultak felkarolása és a természeti kártalanítás. Csak tudod, mikor fognak segíteni... Az segít, akinek amúgy is kevés van, mert az érzi át a bajbajutottak helyzetét. Lehet, nagyon kiábrándult vagyok
Otthon-szülés. Én áldom az eget, hogy most nekem ilyen pozitív élmény volt a kórházi szülés. Az első szülésem azonban közel sem volt ilyen, pedig ott is választott orvosom volt, és egy jóhírű budapesti kórház. Ennek ellenére nagyot kellett csalódnom. És nem tudhattam előre, hogy most vajon mennyire bízhatok az új dokimban és egy olyan kórházban, amiről sok rosszat hallottam. Szóval, én értem, miért akarnak egyesek otthon szülni, de sajnos egyet értek Ircsivel - illetve, nem az a sajnos, hogy egyet értek

Szóval, én is azt gondolom, hogy bármi lehet, meg akármi is. Ezért jó, ha megvan a segítő kórházi háttér. Nekem ez most megvalósult. A dokim nem sietett sehová, nem tágított állandóan kézzel, nem nyomta olyan adagban az oxitocint belém, hogy csak gyorsan legyünk már kész. A szülésznőnek sem az volt az egyetlen hozzámszólása, hogy ez így nem lesz jó, ne kapkodva vegye a levegőt - aztán elhúzott. A katétert is szó nélkül úgy tették föl, hogy ihaj...
Komolyan mondom, a műtősbácsi volt az egyetlen, akinek volt jó szava hozzám.
A csecsemősosztályon meg láttam a sok baba-fényképet kitéve, meg a hálálkodó köszönőleveleket, hogy milyen nagyszerű munkát végeztek az ottdolgozók. Hát én azt gondoltam, biztos én vagyok a hülye, hogy sem a törődést nem éreztem, sem azt, hogy emberszámba vettek volna. Olyan lekezelően rég beszéltek velem, mint akkor. Na, nem sorolom tovább...
Egyébként elgondolkoztató, amit írtok, hogy az ilyen szülőt esetleg büntetni kéne. Nem tudom. Bennem most az merült fel, hogy akkor már a következő lépés?, gondolat?, kérdés? az, hogy tisztázni kellene, mikortól tekintünk egy babát "embernek". Fogantatástól vagy születéstől. Mert nyilván még születése előtt eldönti a szülő, hogy otthon akar szülni vagy kórházban - kivéve azon eseteket, amikor nem szánt szándékkal alakul úgy, hogy nem kórházban születik meg a kisbaba.
Bévi, Claire: nekem is sokszor eszembe jutnak.
D-vitamin: nem is tudtam. Már csak ez hiányzott...
Mares: Gergő a szülőszobán...rámtör a nosztalgia! Köszi a képet!
Rólunk: megvolt a két szuri. Hát, előtte nagy vigyorgás a dokinénire, aztán megsértődött, hogy ezt hogy képzeltük. Szegénykém. De amint felvettem, elhalkult teljesen. Az elsőszülöttem mennyire más volt! Még a babakocsiban is üvöltött az oltás után...
Ja, és megint bejött, amit éreztem: 61 centi és 5 gramm híján
6 kiló a fiatalúr...
Pár év múlva azon kapom magam, hogy fel kell nézzek a fiaimra
