Egyébként én is szeretek itt élni, sőt, isteni lenne, ha nem lenne lakáshitelünk (vagy ha tutibiztos kétszeres fizetésünk lenne a mostanihoz képest) és nem ez a kormány lenne a mostani. Akkor nem törném a fejemet semmin.
De így se töröm.
16 évet tanultam-dolgoztam azért, hogy ott legyek, ahol most, ezt sosem nulláznám le (kivéve, ha mondjuk valami extrém ok miatt, pl. fajirtás, húzni kellene el).
Angliába és Spanyolországba, de még Franciaországba is zokszó nélkül mennék akármikor.
Amúgy semmit nem bántam soha az életemben, azt leszámítva, hogy egyetemistaként nem volt egy kicsit több önbizalmam és hitem magamban, mert akkor pl. pályáztam volna Erasmusra stb.
S-t többször is hívják külföldre rövidebb-hosszabb időszakokra, de utánaszámolva mindig kiderül, hogy nem érné meg anyagilag, illetve én nem vállalok távházasságot, ez az egyetlen dolog, amihez tíz éve ragaszkodom. Nem fogunk úgy tenni egymás karrierje érdekében, mintha gyerek és kötelességek nem léteznének.
Na, majdnem kiáltványt írtam.
