Társalgó főoldal » Házasság, család » A megcsalásról

a nagy "Ő" ???
TV2-ön :-)

Tetra

Én csak 1x láttam, még valami beharangozót a nagy Ő-ről, de azonnal kirázott a hideg. Egy görény...grrr.
Kicsit erősen fogalmaztam, de ez a legmegfelelőbb szó rá szerintem.

mér?? mi van a nagy ő-vel?? pasi vagy csaj van most??

pasi, kb. mint Thomas Anders

jah. nem láttam. és nem is fogom nézni.
És ő hogy jön ide?? lassú a felfogásom.

Mert fentebb írtam, hogy várom az én "nagy Ő"-met.

Sziasztok!Hát látom nem változott semmi,ha lehet még rosszabb a helyzet.Nem tudom miféle betegség ez a "férfiak"-nál,de úgylátszik mindegyik behülyül egyszercsak.Vixen:még az a k...va volt betojva,hogy vége lesz a házasságának???Na és amit ő művelt a tieddel???Az csupán egy mellékes dolog?Nem is tudok erre kifejezést találni.Fido:a te férjednek meg fontosabb a saját kényelme,mint hogy a lába mennyire taposott bele a lelkedbe???Tényleg nem jutok szóhoz!Mariann:bocs a kérdésért,te teljesen magadra lettél hagyva még terhesen?Borzasztó dolgok ezek!Szeretnék nektek segiteni,lelket önteni belétek,de nem tudom hogyan tegyem?

Sziasztok,

Tündérke
Én "csak" mint feleség lettem magamra hagyva (elhagyva). Mint apuka a férjem nagyon rendesen viselkedett, mind a terhesség alatt, mind most is.
A férjemmel (még nem váltunk, én nem forszírozom) nagyon jó a kapcsolatunk, mondhatnám baráti, de nem mondon, mert annál azért talán több, hiszen van egy gyerekünk. Nem tudom milyen szó illene rá.

Mariann

Fido!

"Hol vannak az ilyen fickók????"

Háááát...

Nocsak-nocsak...
Ismersz valakit, akire illik a leírás?

Sajos egy kitételt nem tudok teljesíteni, gondolkodom is, hogy majd megyek az ombudsmanhoz.

Azért lányok, ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a NA MAJD ÉN MEGMUTATOM NEKI stílussal bárkit is vissza lehet szerezni? A problémákat őszintén meg kell beszélni!
Sajnos ez nálunk nem ment, mivel az ilyen irányú törekvéseimre általában az volt a válasz, hogy ha nem tudom magamtól mi a gond, akkor ő nem is hajlandó foglalkozni ezzel. Biztos, hogy hibás vagyok én is, ma már sokmindenről másképp gondolkodom, de az ilyen hozzáállás csak ront a helyzeten. Persze van akivel nem lehet mit kezdeni, talán nem is érdemes?!

Sziasztok. Zajlik az élet.
Soakt beszélgetünk a férjemmel mostanság. Tett egy ígéretet. Ha legközelebb bárkibe szerelmes lesz, azonnal szól és lép. Nem csinálja mégeygszer ezt.
Jah, amúgy a scajjal 1 évet adtak maguknak az elején, hoyg eldöntsék megy-e együtt. Kérdeztem is. Egy évig akarta velem ezt csinálni? nem gondolta, hoyg hogyan fogja véghezvinni? Bevallotta, hoyg ezen nem is gondolkodott.
Amúgy fogadtam a férjemmel... Mondtam, hogy dec.31-ig megjelenik újra a bige... Ő állítja, hoyg nem. Ha nekem lesz igazam, akkor az autója az enyém lesz. ha neki lesz igaza, marad minden a régiben. Vesztenivalóm nincs. Viszont a férjem megy majd Pestre 3 napra. Ezzel talán elértem azt, hoyg ne találkozzon semmiképp a csajjal.
Végülis ő ajánlotta a fogadást, nem én.
Amúgy a casj egy beszari alak. Az emilem óta a csetre nem mer fellépni a regisztrált nickjével. Én ha valamit teszek, azért vállalom a felelősséget, vállalom a nevem. Ő nem ezt teszi. mindegy. Most talán rendeződnek a dolgok. Férjem nem ül sokat a gép előtt már. Sőt. talán mintha egyre kevesebbet. Sokat van egyte a gyerekkel. Sőt. felém is közeledik már.
Meglátjuk mi lesz a vége.

Nálatok új fordulat??

Brizsa,
most látom csak, hogy válaszoltál ide is.
Aztán rájöttem, hogy mi a kifogásolt tétel
Hát..., ha csak ezen múlik
Nálunk annyira sűrű volt a hétvége, de még a ma reggel is, hogy először le kell ülepednie, aztán sorokba öntöm.
Vixen,
már nem is tudom, mit gondoljak rólatok. Eg ybiztos, azért fontosak vagytok a férjednek, és ez sem kis dolog.
Remélem, hogy az idő megoldja ezt is.

Fido,
látom észrevetted!
Bár jobban végigolvasva van mégegy! Sőt, lehet hogy te erre gondoltál?

Vixen,
nem akarlak megbántani, de nem vagy te egy kicsit naív? Remélem azért neked lesz igazad és rendbe jön a viszonyotok.

Én a kor-megkötésre gondoltam, mármint, hogy azt nehezményezted.
Mi a másik? Nem vagy elvált?
Mikor utólag visszaolvastam, csodálkoztam is, hogy hogyan jött ez a 35 év alsó korhatárnak.
Na, mindegy.
http://www.euro-ombudsman.eu.int/home/hu/default.htm

Hátha itt segítenek neked

Brizsa: néha muszáj kicsit naívnak lenni...
Pár hete még egy garast nem adtam volna a kapcsolatunkért...
De amíg van egy kis esély....

Kedves Vixen!

Olvasgatom a topicot, mert régen én is érintett voltam. Azóta, ha ritkán is, de visszajárok...

Úgyanígy voltam én is - a hajszálnál is kevesebben múlott a kapcsolatunk - és ma boldogabbak vagyunk mint valaha!
Hidd el van remény, de egy biztos - csak egyszer lehet ezt valakivel megcsinálni. Ha mégegyszer megtörténne, nem bírnám az életembe visszaengedni. De mi már két éve túl vagyunk rajta. A nőt nem egyik pillanatról a másikra engedte el, és ez nagyon rossz volt, akkor, de most úgy érzem, hogy az az idő arra kellett, hogy gond nélkül le tudja zárni magában az "ügyet".

Nagyon jó úton haladsz, és jó, hogy beszélgettek. Amíg nem zárja le, addig nem mindig racionálisak a megnyilvánulásai, és Te csak azzal segíthetsz a kapcsolatotokon, hogy türelemmel vagy. Hogy megérted, hogy neki sem egyszerű (bár sokan úgy gondolják, hogy miért is törődnék én azzal, hogy neki milyen...) Törődni kell vele. Ha együtt maradtok, a türelmed kamatostul megtérülhet. Csak éreztesd vele, hogy soha többé nem teheti ezt meg veled. És meg kell tanulni újra bízni. Ma már tudom, hogy lehet. Ha nem tudsz újra bízni, a fene megette az egészet.

Mi már soha nem beszélünk a "dologról". Megéltük, lezártuk. Soha nem szeretett még ennyire mint most. Tudom. De nem is adok okot rá, hogy ne szeressen.

Nagyon sok sikert, és jó egészséget a babucinak!
Kriszta

Kriszta.
Mi Kriszták egyformán gondolkodnánk??
amíg látok esélyt nem adom fel. Ha ő nem hozza szóba a csajt, én nem emlegetem fel... Talán sikerül, és mi is a kivételek leszünk, ami erősíti a szabályt.

Fido,
elsőre én is a kort szúrtam ki. A második már pajzánabb, tudod, amelyiket lerövidítetted! Szép ez a magyar nyelv!
Majd igyekszem öregedni, a hajamban már vannak ősz szálak!

Pkriszta,
klassz, hogy nektek sikerült! Azért bennem mindíg bujkálna a kisördög, ha mondjuk késne. Te hogy tetted túl magad ezen?

Lányok, nektek nem jutott eszetekbe viszonozni a férjeitek tettét? Akár csak dacból, tehát nem komoly kapcsolat kialakítása céljából.

Most komolyan elgondolkodtam
Mármint, hogy valaki arra vágyik hogy b..tassák?
Aztán csak rájöttem, te mire gondolsz
Végülis csak 3 évvel vagyok idősebb nálad

Nálatok nem az volt a gond, hogy túl fiatalon jöttek a gyerekek? A feleséged mennyi volt, mikor először szült? 22 körül?

Nekem már azelőtt eszembe jutott a megcsalás, hogy kiderült, hogy ő meg is teszi.
Csak "nem dobott a gép" senkit.
Még 2,5 éve egyszer valaki követett kocsival addig, míg meg nem álltam, megvárta, míg kiszállok, és odajött, hogy találkozhatnánk. Mondtam, hogy gyerekem és férjem van. Erre kicsit csalódott lett, de azt mondta, hogy attól még megpróbálhatnánk. Mondtam, jöjjön vissza pár év múlva, végülis lehet, hogy addigra tönkremegy a kapcsolatunk a férjemmel. Csak épp nem cseréltünk számot

Sziasztok!

András
Nem, nem volt mit viszonozni. Amint kiderült, ő elment. Őszintén szólva lehetőség nekem is adódhatott volna, de meg is maradt azon a szinten. Én komolyan gondoltam a házasságot, és ehhez nálam hozzá tartozik, hogy nem csalom meg. Tisztelem és szerettem annyira a másikat, hogy ne tegyek ilyet vele. Még akkor sem, ha úgysem tudná meg soha.

Mariann

fido,
tényleg fiatalon jöttek a gyerekek, de azt hittem nem csak én tudok felelősségteljesen gondolkodni. Nem jött össze.

Merre is jársz (majd) autóval?


Mariann,
egy csomó nő mondja, hogy lehetőség adódott volna. Most ez vagy csak a nőkre igaz, vagy csak én nem veszem észre?

Nem is tudom, melyikbe írjak. ... Eszembe sem jutott eddig, hogy bekapcsolódjak a beszélgetésbe, de közeledik a kislányom szülinapja, és ma megint kiakadtam.

Amikor terhes voltam, a volt pasim összeállt egy 18 éves csitrivel (aki persze megcsalta és otthagyta másért). Én erröl mit sem sejtettem, 7 hónapos terhesen mondta el nekem, hogy "megismerkedett valakivel" (már rég ismerték egymást, úgyhogy még ekkor sem tudott öszinte lenni), persze ekkor már rég nem voltunk együtt. Várandósságom alatt csodálatos támogatásban részesültem az extöl (pl elmondta, hogy a csaj jó az ágyban ), majd nekem sírta el szerelmi bánatát. De még ekkor is szaladgált utána, mint a kiskutya, a csajnak csak csettintenie kellett, ö már is lemondta a látogatását... Mindig ö volt a fontosabb, természetesen, hiszen öbelé volt szerelmes. De én is szerelmes voltam még!, és ugye ott volt a kislánya, akiért odavolt. Mégsem voltunk elég fontosak.

A kiírt idöpontom a lány szülinapjára esett. Állítólag ez volt a legnagyobb (egyetlen?) probléma a kapcsolatukban (csaj kiakadt, hogy a barátjának nemsokára gyereke lesz). Akaratlanul, de ez volt az én bosszúm (jó lett volna élvezni is, csak nem tudtam róla ) Érdekes lett volna, ha komoly kapcsolat lett volna belöle, és tényleg aznap születik a baba...

Szóval közelegnek a szülinapok. Ök azóta is legjobb haverok, és természetesen az ex is megy ünnepelni az ö 21. szülinapját. Ez lesz pénteken. Szombaton jönnek az ex szülei (gyerek szülinapja vasárnap) a hétvégére. Telefonál nekem ma az a barom (bocs!), hogy mit is csinálunk a hétvégén, mert a barátnö szombaton családi körben ünnepel, és ö is meg van hívva, és már igent mondott, tehát muszáj mennie.

Kérdem én 1. Minek kell ezt pont NEKEM elmondania?
2. Hogy lehet ö ennek a másik családnak a tagja, mikor ehhez a k..hoz semmi köze elvileg.
3. Hogy lehet ez a másik család fontosabb, mint a sajátja?? Pl a szülei, akiket egy évben 3-szor lát (abból is 2-t úgy, hogy jönnek látogatni az unokát), vagy a saját gyereke, akire egy héten csak néhány órára futja (munka mellett).
4. Hogy a francba tudom elvinni a gyerekemet szombaton a nagyszülökhöz úgy, hogy ne kelljen ezzel az önzö állattal találkoznom???

Be kell vallanom, hogy nekem ez a "lány" nem egy személy, igazából nem is ismerem, hanem számomra jelképe minden rossznak, ami az elmúlt három évben történt az életemben. A volt barátommal már lelki békét kötöttem rég, semmiféle érzéseim nincsenek iránta (söt, nem értem, miért sirattam azt, aki soha sem tett boldoggá, és mindig is önzö volt) -- viszont ez az egy dolog még mindig bánt. Hogy képes volt elhagyni, és magamra hagyni...és azért a lányért (és még sokminden, de mind azzal az egy eseménnyel kapcsolatos). Ha csak a nevét említi, már görcsbe áll a gyomrom. Söt, még a lányom is imádja, mert persze annyira szuper fej. (Alig állom meg, hogy ne "anyázzam" le, mert persze a kétéves gyerek simán elismételné nekik)

Jó hosszú voltam, és ideges. Legszivesebben végig káromkodtam volna, de gondoltam Ti nem szivesen olvasnátok Azért jó volt leírni.

Kati

Szisztok,

Kati
A "hölgy" nálam is vörös posztó. Nagyjából ugyanúgy érzünk a kigyók (jaj, de finoman fejezem ki magyam) iránt. Mást nem is tudok ehhez hozzátenni.

András
Nos, a lehetőséget ne úgy értsd, hogy konkrét dolog volt. Csak annyi történt, hogy volt valaki, akinél éreztem egy kis gyomorbizsergést stb, és azt is éreztem, hogy ő is így van vele. Ki nem mondtuk egymásnak, szóba sem került ilyesmi. (egy munkahelyen dolgoztunk)Ő is családos volt és nekem is volt már férjem. Szóval ennyi.

Mariann

András!
Hogy nem bújkál-e kisördög, ha késik? Nem, mert nem szokott elmenni. Ráadásul otthon dolgozik, a tesójával együtt, aki meglehetősen figyel rá a történtek óta. Szerintem én többet járok el otthonról. Meglepő számomra is, mert előtte alig volt itthon. Most nagyon sokat segít, és van időm magamra is, kis torna, kézműveskedés - amitől ugye én is jobban érzem magam. Ezért nem bújkál...

Hogy szerettem volna viszonozni a megcsalást - érdekes kérdés. Csak bosszúból nem. Különben a balhé a külsőmnek kifejezetten jót tett, mert azonnal ledobtam 5-6 kilót, amivel elértem a leánykori álomalkatomat... ez a páromnak is feltűnt, bár nálunk nem igazán ágybeli probléma okozta a bajt. Kezdtem kicsit kihívóbban öltözködni, és nyitott szemmel jártam. Jól esett, ha valakin láttam, hogy tetszem neki, ha szemmel flörtöltünk - ennyi bőven elég volt a lelkivilágomnak. Egyszer lett volna alkalmam ismerkedni, éreztem, hogy rajtam múlott volna a dolog - de akkor már köztünk javulás állt be, nem akartam. De később elmondtam a páromnak, és éreztem, hogy nem örült volna neki.

Kriszta

Kati
Mariann
Hát, ti tényleg kultúrlények vagytok. Én nem nagyon tűrtőztetem magam, ha a kis ribancról van szó.
Azon drukkolok nagyon, hogy mire sikerül szétcuccolnunk és beindul a láthatásos móka, ez a csaj már sehol ne legyen. mert arra képtelen volnék, hogy összepakoljak hétvégére a gyerekeknek és közös időt töltsenek együtt.
Én már azon is agyalok, hogy azt hogy fogom megállni, hogy az apjukat ne szidjam. Tudom, hogy nagyon fontos, de nem kis önmérsékletet igényel
ha marad a csaj, hát, azt nem ígérem, hogy őt sem fogom szidni. Ha nem tetszik, nem kell találkozniuk. De remélem, annyira nem lesz komoly ez.
Azzal pl. semmi gondom nem lenne, ha most, mint facér ember megismerkedne egy tisztességes nővel. De, aki belemegy eg yiylen kapcsolatba, az miféle ember?
Kérdezték sokan, hogy nem akarok-e vele beszélni. Dehogyis! Úgy nekiszaladnék, hogy még a végén én szégyellném magam, az meg mire jó?

Kriszta,
nem semmi csaj lehetsz, ha ilyen fordulatot értél el a férjednél! Elképzelhető, hogy csak az (nem bántásnak szánom) unalomból próbált meg sajátos módon menekülni?

Fido,
az apjukat semmiképp ne szidd, mert lehet, hogy ellened fordulnak, hisz őt ritkábban látják majd és akkor is csak a jó oldalát mutatja feléjük, míg neked maradnak a nyűgök és a nevelés!
Szerintem ugyanilyen okból a csajt sem kéne, de remekül lehet terelni a gondolatokat, nevelni egy-egy ellenpéldán keresztűl. Ez az ellenpélda (néha) lehet ő.

Na találkozni én sem kívánnék senkivel. Bár lehet, hogy hálával tartozom valakinek?

Nem bántó a kérdés - minden kapcsolatban nagy próbatétel a hétköznapok túlélése. Nekünk jó darabig nem volt igazi túlélési technikánk. Nem is az unalom, amiből ő menekült, mert nem volt az, csak volt több olyan terület, ahol nagyon különbözően gondolkodtunk, és nem tudtam támogatni olyanban, amivel nem értettem egyet - ez a hobbija volt. A nő viszont ott volt, és megértő volt, és türelmes, és a többi és a többi...
Ahogy mondott le a csajról, úgy fogadtam el egyre jobban a hobbiját, ma már nem esik nehezemre. Ez az egyik túlélési lecke. A másik meg az idő, amit egymásra kell fordítani, akkor is, ha vannak gyerekek. Ez hiányzott még. Ma már kettesben is elmegyünk, egy évben legalább egyszer néhány napra. Idén kétszer is, már alig várom, október végén megyünk. Ez annyi energiával tölt fel, hogy könnyebbé teszi a gyereknevelés okozta "stressz" elviselését, és azt, hogy a gyerkőcök mellett egymásra kevesebb idő jut.
Kriszta

Fido,

Pont most tanul beszelni a lanyom. EGYSZER szidtam az apját (mert felbosszantott egy kis semmiséggel, de ö is ott volt a közelben) -- na három napig azt hajtogatta a gyerek. Néhány nappal késöbb a kaputelefonnal játszott, hogy ö most Izét hívja fel, ekkor akartam mondani "Izé egy ribanc, öt nem hívjuk fel" Meg nem merném tenni!! (Mert hát tényleg lefekszik füvel fával, de ez magánügye, és föleg nem egy kétéves fülének való).
Viszont igen kultúrált vagyok, terhességem alatt végig az ex-et védtem barátaim elött. "Ha nem akar maradni, úgysem lennénk boldogok együtt", "Fél az apaságtól", "Öneki is nehéz ez". Ami ugye mind igaz, de hát a franc megette volna! Miért én voltam még akkor is a törödö, együttérzö?

Na mindegy, ez a múltban van. Mondhatnám, hogy barátok vagyunk, csak én egy baráttól többet várnék el, mint amit töle kapok. De legalábbis barátságos a viszony.
A lányom meg nagyon apás, még egy indok, hogy "kultúrált" legyek.

Kati

Sziasztok.
Én nem tűrtőztettem magam a ribanc miatt. Jól is esett az az emil. Azóta kuss van felőle.
Itthon én nem hozom elő a ribanctémát. Ha a párom említi, akkor is próbálom gyorsan terelni a szót másfelé. Nem érdekel már. Főleg most, hogy a párom este annyit mondott, azt hiszi újra szerelmes belém.
4 hónapja nem hallottam tőle azta szót, hogy szeretlek. Ezt csak akkor mondja, ha úgy is érzi. Tegnap este mégha a hiszi ott volt is, mondta. Haladás...
Kriszta: mi is próbálunk kettesben programokat szervezni. Szerencse, hogy anyósom sokat segít ebben. Vigyáz addig a gyerkőcre.
Párom egyre kevesebbet ül a net előtt. Pontosabban netezni netezik, de nem csetel annyit! ez pozitív dolog. Azt mondja nem is hiányzik neki. gyerekkora óta képes volt akár napokat is csetelni. A mostani 30-60 perc már semmi ehhez képest. Sőt, néha még ennyi sincs.
Még a végén megérte esélyt adni neki? habár erre a kérdésre csak évek múlva lesz tuti válasz.

Szó szerint ugyanez történt nálunk is! Egyik este amikor pont azon gondolkodtam, és magamban kínlódva bőgtem, hogy már tényleg én teszek pontot a végére, odajött, és majdnem szó szerint ugyazezt mondta. Abban a pillanatban nem tudtam megkönnyebbülni, inkább megijedtem. Hónapokig nem volt még ezután sem nagyon nagy változás, lassan közeledtünk vissza.
Kriszta

Ok-ok, nem szidok senkit senkinek.
Na jó, a gyerekeknek nem.
MOst megint béke van nálunk,ki tudja meddig. Néha elborul az agya, és akkor megint bunkóskodik. Nem kiabál vagy ilyesmi, csak beszólogat meg undok.
Sosem fogom megérteni, hogy mire fel érzi úgy, hogy megsértődhet?

Kati,
az nálunk is stimmel, hogy bár elfogadni, megbocsájtani nem fogom a döntését (beletörődni persze igen), ezzel együtt az ő szempontjait valahol értem. Csak mondjuk kultúrember nem így rendezi. Másrészt az a szomorú, hogy a mi esetünkben az, hogy idáig jutottunk, arról nagyban ő tehet, és ezen még vita sincs nálunk
A csaj motivációját már kevésbé értem, az anyósom viselkedését még kevésbé.
Szóval nem védem én őt, dehogy, csak részben értem, hogy mi játszódik le benne. Részben meg még ő maga sem érti.
Képzeljétek, tegnap volt a kimenős estém-általában szerda- és mikor hazajöttem, belenéztem a gépbe, és láttam, hogy a legutoljára meglátogatott oldal a babanet volt, pedig mikor elmentem, még valami mást nézegetett, tehát nem én léptem be utoljára.
Kémkedik?

Vixen,
hurrá-hurrá
Végülis mit veszíthetsz, ha adsz időt magatoknak?

Megnéztem az "előzmények"-et, hogy mik lettek megnyitva tegnap. Hát, egy csomó olyan topik, amiket én sosem látogatok és pl. u.az többször, tehát látszik, hogy idegen helyen keresgélt. Kérdeztem is este, hogy babanetezett-e, de azt mondta, hogy csak véletlenül rákattinott. Ja, mindenféle topikra meg profilokra.
Furcsa is volt, hogy egész este nem böngészett máshol a neten. Kérdeztem, hogy mit csinált, ha nem netezett, mert hogy ő is mindig itt ül a gép előtt. Á, semmit, azt mondta.
Hát, így.
Ha üzenni akarok neki, csak ide kell írnom

Lányok,
na ez már haladás!
Végülis mindegy hogy milyen érdekből foglalkozik veletek a férjetek, a fő hogy megteszi.

Fido,
a kémkedés féltékenységre utal, már csak az a kérdés, hogy ellened vagy érted folyik!

Értem ő már ne kémkedjen!

Brizsa,
alkalomadtán nézz be az nlc-re

Sziasztok!

Passzív tagja voltam eddig ennek a topiknak, pedig hasonló cipőben vagyok, mint ti.
De olyan sok sérelem van bennem, hogy nem is tudom leírni.
Egyszerűen kinyílik a bicska zsebemben, ahogy olvaslak titeket!
Sem az én férjemet, sem a többi hasonló embert nem bírom megérteni.
3 hónapja ment el (küldtem el - nem is tudom) a férjem és a nővel él.
Akkor jön a gyerekekhez amikor akar (3 gyerek van), de van 1 egész nap is rendszeresítve amikor velük van. Ami úgy működik, hogy együtt vagyunk, vagy itt, vagy valami közös program ahol együtt van a család. Viszont mindig felmerül, hogy szeretné elvinni inkább őket pl. a nőhöz, az ő lakásukba.
2 dolog van, ami miatt ezt ellenzem, arról nem is beszélve, hogy nem ember számomra, egy ilyen nőféle (mellesleg barát és üzlettárs volt.
Szóval 1,5 éve tartott már a huza-vona (az előzményeket hagyjuk,így is hosszú leszek), hogy se el, de a nőről sem mondott le, tisztázni akartam az egészet, de úgy, hogy a nő is ott van. Alkalmat is találtam erre, amikor is azt kaptam, hogy a nő azonnal a hajamba ragadt, szó nélkül, brutális verés kezdődött, elestem, mert úgy nekem esett, a fejemet a falba verte, csomókban szedte a hajam ... a férjem próbálta leállítani, és én próbáltam védekezni, nem támadtam, mert nem akartam olyan állat lenni, mint ő.
Nagyon csúnyán néztem ki utána, homlokom ki volt csattanva, mindkét szemem bedagadva, belilulva ... stb.Na, és amiket ordítozott, hogy mit gondolok én hazavihetem a férjemet és megismételhetetlen szavakat. Totál féltékenységi roham, mert jól tudta-tudja, hogy van miért.
A férjem csak annyit mondott, hogy miért kellett ez nekem, vagyis engem tett felelőssé a történtekért. És elengedett véresen, szakadtan. (Tudta, hogy a környéken vár a bátyám, de akkor sem ez járt volna a gyerekei anyjának).
Búcsúzóul annyit mondtam neki, hogy már csak a cuccaiért jöjjön haza. És így is történt.
A másik dolog az, hogy másnap hozzáköltözött a nő is, van 1 gyereke, és azt ott hagyta az apjával!!!
Anya az ilyen????
Emiatt a 2 dolog miatt nem akarom odaengedni a gyerekeket.
Én túlzom el?
Vagy a férjem elvárásai a nagyok?
Miért nem ad időt nekem? Miért nem értékeli azt, hogy akkor látja a gyerekeit amikor akarja?
Hogy azt hazudtam akkor is a gyerekeknek, hogy leestem a lépcsőn?
Nem értem
Ha fordítva történik és nekem van szeretőm, azonnal kidobom, ha kezet emel a férjemre, de ha elhagyja a gyerekét rá sem tudok nézni többé.
Ennyi minden rejtőzhet egy emberben?!

Bocsánat,hogy hosszú voltam ...

Rea

Ez nagyon durva.
Miért nem tettél feljelentést?

Jobban szeretem a békét, mint a háborút!
Nem akartam tovább mérgesíteni a helyzetet.
És 3-an voltunk jelen, nem akartam akkora pofont kapni a férjemtől, hogy esetleg nem az igazat mondja, hanem a nő mellett tanúskodik.

phhh. Szép, mondhatom....
amúgy én sem adnám oda a gyereket...
Amíg pici a gyerek, hogyan magyarázod meg neki, hogy az ott az apának egy másik nője???
Meg hát ki tudja meddig tart a kapcsolat.
Ha esetleg én jönnék össze valakivel, azt is eleinte próbálnám úgy intézni, hogy a gyerek ne úgy ismerje az illetőt, mint aki az apja helyébe lépett....

Ne engedd szerintem a nő közelébe a gyerekeket. Nehogy nekik is nekikessen...

Rea,
ez tényleg durva, mit szólt volna ha a bátyád besegít neked?

Brizsa -
Feljelentett volna!!!
(Szerencsére a bátyám tudta türtőztetni magát, sokkolta őt is, még a szemének is alig akart hinni)

Vixen:
Nagyon nehéz. Nekem van kicsi is, nagy is, 14 éves fiú és két lány 12 és 3 évesek.
A fiam is azt kérdezte a minap, hogy miért kell az apjának azzal a nővel élnie, miért nincs inkább itt. És én erre mit mondhatnék?!
A pici meg fel sem fogja, hogy miért nincs már itt az apja, csak azt, hogy máshol lakik.
Egyre jobban felmerül a kíváncsiság a nagyokban, hogy lássák hol is él az apjuk

phhh. tényleg nem egyszerű. egy nagyobb gyereknek nehezebb megmagyarázni.
Nincs semmi jó ötletem.

Sziasztok!
27 éves vagyok, 25. hetes terhes. A barátommal 5 éve vagyunk együtt, ebben a hónapban költöztünk volna össze. Azért írom, hogy "volna", mert tegnap elhagyott. Azzal magyarázta, hogy ő még fiatal, nem élte ki magát, és most jobb lenne neki egyedül. Mikor mondtam, hogy 5 éves kapcsolatból az ember nem száll ki ilyen simán, csak ha már van utód, kiderült, hogy talán van. Egy hónapja megismerkedett egy 20 éves lánnyal, még nem randiztak (állítólag), csak a buszon beszélgettek. Ehhez tudni kell, hogy a kedves párom buszvezető. Most ott tartunk, hogy 2 hónap egyedüllétet kért, hogy rájöjjön hol is van a "helye". Kissé kiborultam. Itthon nem tudok beszélni róla senkivel, mert a szüleim és testvéreim nem nagyon bíznak benne, mivel 2 éve volt már egy "esetünk". Akkor megcsalt egy lánnyal, kibékültünk. Azt hittem boldogok vagyunk, ezért is mertem bevállalni a babát. A tegnap eset derült égből villámcsapásként ért, bár voltak jelek. Azt hittem én soha nem veszíthetem el őt. Nagy szerelemnek indult a kapcsulatunk, az ő részéről, én később szerettem bele, és bátran mondhatom, hogy a legjobb barátom is ő. Ez most végül is bebizonyosodott, mivel nem szakítottuk meg teljesen a kapcsolatot. Tegnap este is találkoztunk, ma is fogunk, és bármikor hívhatom telefonon. Ő is szokott hívni.
Nem szeretnék túl hosszú lenni, mert akkor talán nem olvassátok el. Tanácsot szeretnék kérni, hogy mit tudok ilyenkor tenni, hogyan tudnál őt visszaszerezni? Kérlek segítsetek, nagyon fontos számomra!
Köszönettel: Viki

Szia Viki! Döbbenten olvastam a soraidat és azon gondolkodom hogy vajon mi késztethet egy férfit arra az ötéves kapcsolatából ahol ráadásul a párja a gyermeküket várja...hogy egyik napról a másikra elkezdjen"gondolkodni" és egy érzelmi bizonytalanságban hagyja a várandós párját akinek most mindennél nagyobb szüksége van a kiegyensúlyozott életre.
Én most egy kicsit sarkosan fogalmazok ...de én sohasem szerezném vissza mert előfordulhat hogy majd akkor is ezt fogja csinálni amikor majd esetleg szülni mész vagy a netán a gyerekkel van valami gond és akkor majd magadra maradsz a "bajban"...hidd el három gyermeket nevelünk és hát nem egyszerű és bizony nem tudom mit csinálnék egy olyan férj mellett akire ugymond nem lehet számitani.Gondolj most csakis magadra és a babádra és próbálj meg ne sokat tépelődni persze ezt könnyű mondani ...Bocsi ha hosszú voltam köszi hogy elolvasod .üdv.Vera

Sziasztok!
Köszönöm Vera a gyors válaszodat! Tényleg nem tudom, hogy érdemes e visszaszerezni az ilyen pasit, de én mindenesetre megpróbálom. Mindenképpen barátoknak kell maradnunk, főleg a gyerek miatt. Ezzel nincs is gond. Hála Istennek!Most találkoztam vele, jót beszélgettünk semleges témákról na és persze a babáról is. Este még találkozunk. Nem akarok nyomulni, csak szoros kapcsolatot tartani egyelőre.
Még egyszer köszönöm, hogy elolvastál és válaszoltál is.
Viki

Sziasztok!

Viki: nem egyszerű az eseted. Hasonló cipőben jártam, csak nálunk nem nagyon találkozgattak személyesen, mert messze laktak egymástól...
Majdnem koraszülött lett a fiunk. 4 hetet voltam kórházban, nehogy idő előtt szüljek.
Aztán meglett a gyerkőc, szerencsére a 38. héten.
Utána összevesztek nagyon. a ribanc férjnél volt és csak játszadozott a férjemmel, mert a férjét nem akarta otthagyni. Állítólag a férjem és közte nem volt semmi, csak beszélgettek, és szerelmesek voltak egymásba. Nah, mindegy. Összevesztek, és a férjem mellettem maradt. Nagyon nagy önuralom kellett, hoyg ne dobjam ki, és az kellett hozzá, hoyg nagyon szeretem. Igaz bízni nem tudok benne annyira, mint régen. Akkoriban többen mondták itt is, hoyg dobjam ki a fenébe. Együtt maradtunk, és eddig nem bántam meg. Viszont mondtam neki, hoyg ez volt az utolsó dobása, ha mégegyszer lesz hasonló eset, akkor válunk.
Amúgy idegileg nagyon kikészültem....

Mint írtad, neki már ez a második ilyen sztorija. Választanod kell, hoyg vagy próbálod megtartani, és akkor szerintem jól csinálod, amit csinálsz, és talán ha meglesz a gyerek észhez tér. Ha ráerőltetsz bármit, akkor kapálózni fog ellene és tuti elveszíted, de sokáig várni sem lehet.
A másik lehetőség, hoyg hagyod elmenni.
Ha adsz még egy esélyt és együtt maradtok, akkor szerintem tudasd vele, hoyg nincs több dobása, ez az utolsó esélye. És ha újra "vét", akkor légy következetes,-bármilyen nehéz is- mennie kell!

Nah, hosszú lettem, de remélem érthető.
sziasztok

Sziasztok!
Olvasgatlak titeket, s hihetetlen, hogy mit át nem élünk. Vajon miért nem vagyunk a legtöbben képesek arra, hogy elengedjük, és csak utólag látjuk be, hogy ez lett volna a legjobb amit tehetünk.

Viki: hasonló cipöben jártam 4 éve. Nekem is 5 éves volt a kapcsolatom, a legjobb barátom volt a srás, ugy gondoltam nem is lehetne ennél tökéletesebb semmi. Terhes lettem, és ekkor bukott ki minden. Tudni kell, hogy soha nem gondoltam volna, hogy megcsal, pedig elég sokszor jött haza éjjel 2 felé. (dolgozott?) Sajnos méhenkívülim lett, amivel megmütöttek. Nem értettem miért nem jön be hozzám, és mikor haza engedtek miért nem jött haza 2 napig. Volt egy 13 cm-s vágásom, mosdani sem tudtam egyedül, és két nap múlva karácsony. (mellesleg 25-én születtem, még ez is) Haza jött, leundorítozott a hasamon lévö vágás miatt, és kijelentette, hogy elhagy, mert most jött rá, hogy nem élte ki magát. Ismerös nem? Persze nem velem van a baj, én mindent megadtam neki, de nem megy neki tovább. Aztán még 1 napig ott lakott, mert nem volt hova mennie, nekem meg nem fért a fejembe ez az egész, hogy hogyhogy egyik napról a másikra... Kivánszorogtam elé a nyugatihoz, és miközben hazafelé mentünk, valamin ideges lett, s ahogy voltam 1 hetes mütötten, ledobott a földre, megrugdosott, végig vonszolt a havon a hajamnál fogva. Megállt egy taxis, közbe avatkozott (hála ég) és hazavitt. Mi a vicc? soha nem gondoltam volna, hogy ö ilyen lehet velem, és hogy én ezek után vissza is fogadnám. De pedig igen. Nem jött vissza. Fél évig hivogatott naponta, amit az akkori párom nem igazán értékelt, én meg nem értettem, mert ugye nekem az lett beadagolva, hogy egyedül akar lenni, hogy kiélhesse magát. akkor miért? A szomszédom a kollegája volt, és egyszer csak amikor épp megyek haza,(anyunál laktam, mert a mütét miatt nem nagyon ment egyedül, ja és azt elfelejtettem, hogy a lakás szét volt verve, mert még vele elkezdtünk fürdöszobát berakni) látom, hogy nagyon kiöltözve mennek v.hova. Kérdezem, hova. XY esküvöjére. XY= a volt pasi. Na ekkor derült ki, kisebb nyomozás után, hogy május óta félre járt (éjjel 2), én meg nov 5. én estem teherbe. Egyedül mi? S miért vette el januárban, mert a kislány is terhes lett novemberben, az én esetem után ugy gondolta ezel meg lehetne fogni. Nem sikerült, mert elváltak 1 év után.
Tanúság: nem lehet kiismerni (szerintem) senkit. Ennek persze a következö kapcsolatok látják kárát, mivel nem akarsz már annyira megbízni, és a késön jövés is gyanus.
Bocsi, hogy ennyit írtam, pedig mondom 4 éve volt, de még most sem tudom igazán felfogni, feldolgozni. Jó hír: 24 hetes terhes vagyok, és remélem most tényleg jól gondolom, hogy keresve sem találnék jobb párt.

Sziasztok!
Szerintetek lehetséges, hogy valakinek hosszú ideje viszonya van és a párja nem veszi észre? Vagy létezik, hogy észre veszi, de annyira ragaszkodik hozzá, hogy úgy tesz, mintha nem tudná?