Nyuszikám, üdv köztünk újra! Csatlakoznék Vandához, nyugodtan írj anyudról nekünk, ha azzal segítünk, mert ez a topik a gyerekeinkről és rólunk szól. Asszem két év távlatából már mondhatom ezt. És természetesen nem tudok minden részletet, de ahányszor mi anyudról beszéltünk, mindig úgy éreztem, hogy a világ legjobb és legönzetlenebb, valamint legszeretőbb lánya vagy. Nem kis teher volt ez számodra, mármint a döntések meghozatalát illetően, és Te nem rövid mérlegelések után döntöttél mindig úgy, ahogy az anyudnak a legjobb volt. Az űrt meg el sem tudom képzelni, csak halvány sejtésem van, milyen rettenetes lehet. (És remélem, még sokáig csak elképzelnem kell

)
Kivett ráccsal teljesen jól működünk, az első riadalom elmúltával flottul kezelik a lányok. Esténként vita nélkül bebújnak a helyükre, nem akarnak kijönni, és valóban csak reggel találkozunk az ágyamnál. A következő lépést, a rácsnélküliséget meg még egy kicsit hanyagolom, legyünk túl az első zökkenőn.
Ma hajnalban Míra sírt ismét a köhögési rohamtól, és nem vittem át az ágyamba, mert az elmúlt napok tapasztalata nekem is azt mutatta, hogy onnantól nem volt alvás. Így a szobájukban lévő pihiszékben ringattam vissza. Szóval valahogy megértelek, hogy nem akarod az ágyadba szoktatni őket
Még csak egy sort a motorhoz. Enyémek eleinte nagyon szerették, és a mai napig követelik, ha elmegyünk valahova, de aztán félúttól én cipelem. Ez akkor nagy móka, ha egyedül vagyok. olyankor a motor egyik kormányát fogom én a másikat ők, így megyünk mi hármacskán. Szóval érdemes venni teszen fillérekért egy simát, kitapasztalni mennyire lesznek nagy motorosok, aztán utána költeni jó bringára. Szerintem. Én a mai tapasztalatommal nagyon örülök, hogy a legolcsóbb használtba invesztáltam csak be.
Timi, én már kiakadtam a cipőmennyiségen, amit venni kell nekik egy-egy évszakra. Valóban, egy utcai, egy játszós és az ortopéd doki tanácsára egy benn. (Papucsok nálunk ki lettek lőve, mert Míra sokat fájdította a lábát. Mióta visszaváltottunk cipőre, azóta nincs gond.) Ez két gyerekre 6 pár cipő/évszak. Mert nyárra kell szandi kintre, bentre és egy utcai. Arról ne is beszéljünk, hogy abból is kéne egy kicsit zártabb is meg nyitottabb is. Na ezt meg már neeeeeeeeeeem!!!!!!!!!!!!
Móni, nem akarlak elkeseríteni, de nekem is 14 hósan kezdődött a kanosszám a lányokkal. Ami a mai napig tart. Verekedéssel kezdődött, mára kiegészült a folytonos "nem"-mel. És akkor valóban nem csinálja, még ha vissza is kényszerítem a helyszínre. Mondjuk rendet rakni. Egymással való undokságban is nagy művészek ám. És akkor jön a másnap, mikor létezni sem tudnak egymás nélkül. Na ezek már jók. Ezzel viszont tudlak biztatni, mert ez az idő is eljön nálatok.
Zsófi, ügyes vagy játszón!!!!

Homokozásban ez a móka igazán! Majd ha már vizes is lehet a homok, mert jó idő lesz, akkor már tapasztani is fogják a fejükre
Vanda, olvastam a naplót én is, nagyon várom a hétfőket

Csatlakozni a kávézókhoz nem tudok reggel, hisz gyerekkel ébredek, nem korábban, aki viszont nem hagy gépezni. De nekem így is tök nagy élmény

És elgondolkodtató
. Ide olyan hosszút írtam, hogy inkább átollóztam privibe, mert sokmindenkit nem érint szerencsére a dilemmám.