Na, itt vagyok.
Eddig mozgalmas napunk volt. Megállapítottuk, hogy Rugó már nem lázas. Mivel folyamatosan emlegette a pincér bácsikat, ezért G. úgy döntött, hogy ma kirúgunk a hámból, és étterembe megyünk
Szolnok felé a négyes úton mindig egy csárdát nézeget G., ha arra megy, és oda ugrottunk el. Iszonyat jót ettünk

Én barackos-mandarinos húst választottam füstölt sajttal, rizzsel meg krokettel. Rugóval közösen ettük, ő is belakott. Aztán most ittam egy kávét is, és boldogan hazajöttünk.
Mentem volna angolra két órára, de Rugót nem tudtam levakarni magamról. Megígérte, hogy alszik az ágyon, míg én angolozok. Vittem játékokat neki, 40 percig bírta vele. Utána az angolos lány családtagjait foglalta le

Nekem egy kicsit égett a képemről a bőr, de Rugó boldog volt, szóval gond egy szál sem
G. addig fát hasogatott, már egy hónapja áll az udvaron vagy kilencven mázsa fa, talán holnap végez.
Most keddig itthon vagyunk.
Letöltöttem neki valami Éliás, a kishajót (vagy mit), most azt nézi, de rá is fér, mert fáradt.
Dóri, te valami különdjíra is pályázhatnál
Lerobbanó kocsik
A miénk még újabbnak számít, csak ha nekimennek, kell javítani, de a 17 éves lada samarával voltak kalandjaink rendesen. Egyszer Db-ben a négysávoson tologattuk éjszaka, G. tolta egymagában, én meg kormányoztam. Egy mellékutcába igyekeztünk, hogy ne legyünk az úton, de elég nehezen haladtunk. Megállt mellettünk egy rendőrautó, gondoltuk, segíteni akar, erre leteremtettek minket, hogy miért nem haladunk gyorsabban akadályozzuk a forgalmat (éjjel)
G. biztos szórakozásból tologatta a 900 kg-s kocsit egyedül, azt gondolták talán...
Na, most ennyi, remélem, irkál még más is ma
