Sziasztok!
Szilvi!
Szerintem nem offolod a topicot, nyugodtan írj. És szeretem is olvasni.
Én is megvettem ma a könyvet. Már rég akartam és ma elmentem végre és bekönyveztem.
Kölcsön nyaralónk nincs, mi is azt szeretnénk kunyizni egy ismerőstől. De azon is gondolkodtunk, hogy nem megyünk. Annyira nem érzem létkérdésnek még, meg voltunk az elmúlt fél-háromnegyed évben. A gyerekek nem emlékeznek rá, mi totál kifáradtunk, mert azért mégse otthon vagyunk. Étterembe enni velük totál gáz, hacsak be nem ragasztom őket a székbe. Éshát vágynánk mi is valamire a játszóházon túl, de az a kölköket ugye nem érdekli.
De ezek a mi kölkeink, meg a mi tapasztalataink, meg sok minden volt idén, és jó volna kicsit kényelmeskedni. Csak plédet teríteni a fűre, játszani a kölykökkel. De majd jövőre, mert azért egy csomó jó hely van, és egy csomó mindent meg akarunk nekik majd mutatni.
Meg van itt egy wellnes strand Szigetszentmiklóson. Tőlünk toronyiránt a földúton kb. 3-4 km. Még át is tudunk kerekezni. Aztán szert tettünk egy ismerős kiskrapekra Balázsnak, aki végre vele egyidős. És pont a játszótér mellett laknak. Akarom vinni, hogy kicsit bandázzon, mert olyan kis birka. És Tökölön meg van uszi, állítólag indítanak úszó tanfolyamot nyáron is. Na oda is vinném, tán most kisebb az esélye az állandó betegeskedésnek.
Meg valamire allergiás. Két éve volt 2 napot a hugoméknál. Onnan úgy jött haza, hogy agyon csípték a szúnyogok. De úgy, hogy a kis füle bedagadt, lógott, mint egy elefántnak. Tulajdonképpen valamennyi csípés bedagadt, akármivel kentünk. Reggelre a keze feje akkor volt, mint a kezem feje. Azóta, ha szúnyog csípi, totál bedagad. Vasárnap este mentünk feküdni, látom a két kis acocskája piros, minha pirosítozta volna. Elkezdtem nézegetni: a keze, a karja, a könyöke totál vörös. A hasa úgy szintén. Kiküldtem őket az ügyeletre. Mondták, hogy allegia, kálciumot, meg Fenistil cseppet adjunk. Mire hazaértek a kezén, karján elmúlt, de kis combja a sípcsontjáig egymerő vörös volt. Másnap reggel megint kezdett az arca vörös lenni és szája bedagadt. Komolyan, mintha feltöltötték volna.
Ma felhívtam a házidokit, aki közölte, hogy nem tudja mostanában mivel permeteznek, de egyre több gyerek allergiás a szúnyogra. Ha akarom vigyem el allergia vizsgálatra. Na ezen még gondolkodom, hogy össze szurkáltassam-e.
Hát alvás ügyben nem tudok tutit mondani, mert Ádi és Huba közütt majd egy év van. És lekopogom Ádi nem kel éjjel. Reggel 5-6 között szokott: akkor cicizik és visszaalszik. Na a visszaalszik vagy egyszerű, vagy nem. Az esetek többségében sima ügy. Én nem járkálok vele, nem taszajgatom a babakocsiba, mint az apja. Egyet vagyok hajlandó: ciciztetni. De ha így nem alszik vissza, akkor bekapcsolom neki a zeneovit és mondom, hogy tessék aludni. Ilyenkor szépen lefekszik. Még párszor felül, de mindig rászólok, hogy tessék aludni. Aztán érzem, hogy mellém kucorodik és alszunk. 8-9-ig.
És én igenis hagyom sírni. Mert mostanában vannak hiszti rohamai, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja. Hiába tutujgatom, hiába adom a szájába a cickót, csak sír, mert nem úgy van, ahogy ő akarja. És micsoda feszkókat nyom. Egyetlen dolog vált be ez ellen: ha úgy csinálok, mintha levegő lenne. És mióta tudom, hogy ez beválik, nem vagyok idegbeteg, ha jön az újabb gyógyszer elgurulás. Csak szépen kivárom, míg lehiggad.
Mindenki csinálja, ahogy akarja a saját gyerekével, én így csinálom és az is benne van a pakliban, hogy nem jól. De nekem nehogy már egy majdnem másfél éves akarata teljesüljön. Már nagyon sok mindent ért, és nagyon kis okos már. Teljesen kristálytisztán érti, hogy mi az a pont, ahol már nincs tovább. És kinél, mit ér el. Nem hiszem, hogy ezzel többet ártok neki, mint azzal, hogy már 3 évesen a fejünkre nő. És ha holnap valami történik vele, akkor se azért lesz lelkiismeret furdalásom, mert hagytam sírni, hanem azért, hogy kevés időt töltöttem vele.
Ildóca!
Kitartás! Drukkolok, hogy az úrfi még maradjon!
Na offoltam a topicot
