Katy, Boo!
Niki bnőm is 38. hétig dolgozott, az elején sem volt semmi baja, és az utolsó pillanatig jól aludt, nem fájt semmije, nem rúgta szét a baba, ő tényleg "áldott állapotban" volt

. Én már arra is gondoltam, hogy azért vagyok nyűgösebb, mert "van rá időm"

. De ez sem igaz, mert Botonddal egyetemre jártam július végéig, lenyomtam két vizsgaidőszakot, szigorlatokkal, szóval sztem az felér egy ülőmunkával, plussz az itthoni feladatok, mégis "terhességnek" éltem meg Botonddal is

. Most meg itt a kétévesem, aki felér egy műszakkal simán

.
Niki nagyon közeli bnőm, és végigasszisztálta a terhességemet, ő is azt mondta, hogy szerinte nem rosszabbul viselem, mint ő, hanem nekem tényleg car

. Félre ne érts, nem sajnáltatom magam, hanem pont hogy magamban kerestem eddig a hibát, hogy másoknak miért olyan felemelő ez, nekem meg miért nem

.
Meg már olyanról is olvastam, hogy a "nem várt" babákkal rosszabbul viselik a nők a terhességet, de mi Botondot is szívből szerettük volna, a kicsire meg még "várni" is kellett egy kicsit, szóval nálam ez se játszik. MEg Botondnál azt hittem, hogy talán pszichésen generálom a "problémákat", mert ha vmiről olvastam, hogy lehet, akkor nekem tuti lett

. De most össz. kétszer volt terheskönyv a kezemben

.
Jaj, annyira ciki ilyeneket leírni, de nekem most az is kellemetlen, hogy mocorog

. Mindig megörülök neki, mosolyra húzódik a szám, hogy ficánkol a kicsikém, de fél perc után már abbahagyhatja

.
(Erről azt olvastam, hogy vannak nők, akiknek érzékenyebb a méhe, több benne az idegvégződés, és talán nekem ez van, mert jellemzően ezek a nők korábban érzik a magzatmozgást, és én Botondot is, meg Andort is a 2. trimeszter legelején éreztem

. Talán ezért fájnak hamar a rúgások, mocorgások, ami nem teljesen normális sztem

).
Meg nem akarom részletezni, tudjátok mi minden bajom van/volt ami másoknak nincs, vagy csak egy-egy, nem mind.
Bárcsak én is elmondhatnám, hogy élvezem

. De sajnos egyáltalán nem. Persze, mikor Botond megszületett, egyből mondtam apának, hogy bármikor újrakezdeném (és lám

), de nem azért mert jólesik, hanem mert a végeredmény minden nyűgöt megér.

De tök "irigy" vagyok, hogy van akinek már az "út" is örömet okoz

. Mondtam is Nikinek, a következő gyerekemet ő hordja ki

.
Tökre megértem, amit Boo ír, rendesen bűntudatom van, hogy ez nekem nem élvezet

. Sőt, most rosszabbul viselem, mint Botondnál, és és már olyanok jutnak eszembe, hogy aki erre azt mondja, hogy jó, az hazudik, és egy álszent idióta

. Persze tudom, hogy nem, csak tényleg mindenkire annyira másképpen hat a terhesség, meg a hormonok, meg másképp fekszik a baba, meg mittomén, hogy tényleg nincs két egyforma terhesség, még ugyanannál az embernél sem, nemhogy másoknál. (Ott van pl. Lois nővére, akinek az egyik terhessége, álom volt, a másik rémálom:lol:

)
Én szívből remélem, hogy akinek "álomterhessége" volt, annak a következő is az lesz, mert azon túl, hogy ez így fizikailag nagyon szar, lelkileg is tényleg rossz, hogy még magától sem ezt várná az ember. Előttem van a kép, ahogy anyukák simizik áhitattal, a pocakjukat, én meg összeszorított ajkakkal simogatom, hogy "Életem, kicsikét menj arrébb, mert ez nagyon-nagyon fáj anyának", és közben azon morfondírozom, hogy vajon a következő székrekedéses buli előtt kihányjam-e a savat, vagy sem, de inkább nem, mert ahhoz is fáradt vagyok a légszomj miatti nemalvástól

. Juhuuuu, áldott állapot!
(Ja, és Katy, Botond után én is sokkal jobbra emlékeztem, de hamar felelevenedtek az élmények

)