Tlindi!
Kicsit utánaolvastam a minap a harapásnak, mert bőszen míveli Domó is.
Bár az utóbbi napokban mintha javult volna a helyzet.
Tényleg ám, ma sem harapott meg
Kevés a rendelkezésükre álló eszköztár, hogy kifejezzék az érzéseiket úgyhogy harapnak. Domó akkor harap, ha már fáradt és nagyon nem tud magával mit kezdeni, vagy ha mérges valamiért. Olyankor átöleli a lábaimat a combomba fúrja a fejét és hamm. Úgy szeretlek, majd megeszlek. Nem is igazi harapás ez, hanem egy egész pici bőrt csíp csak össze a metszőivel, de kivétel nélkül mindig valamelyik vékony és érzékeny bőrterületet pécézi ki erre a célra. Eleinte folyton elolvadtam, hogy jajj de jó, hogy így átöleli a lábam, de szeret, erre lerántott a fölre a fogsorával. Most már szabályosan menekülök előle.

Én is legyintettem már meg a búráját reflexből. Sőt attól tartok, egyszer reflexből felrúgom, mert rohadtul tud fájni...
Olvastam, hogy valaki visszaharap, de ez szerintem oltári nagy badarság, mert azt fogja leszűrni ebből, hogy így kell probléma megoldani.
Én mindig elmondom, hogy nem szabad és hogy fájt, a reakció általában az, hogy kiröhög.
Nem baj, egyszer csak megérti.
Tlindi, nem szoktátok Szonját esetleg játékosan megharapdálni? Persze nem foggal, csak ajkakkal? Én rájöttem, hogy néha, mikor megölelgetem D.-t, "megrágicsálom" egy egy alkatrészét, kvázi én tanítottam rá, hogy harapjon. Most kínosan ügyelek, hogy ne tegyem.
Ők még nem igen tudnak különbséget tenni, a cirógatás, püfölés, puszi és harapás között. Minket utánoznak, mi vagyunk a minta.
Amúgy biztos én is marha ideges lennék, ha más gyereke az enyémbe harapna. És nem arról beszélek, ami pár perc múlva már nem is látszik, hanem arról, ami után egy komplett, lila színekben játszó fogsor lenyomat marad a gyereken esetleg vérzik is...

ami neki fáj, az nekem is fáj, mindamellett, hogy tudom, hogy ez normálisnak mondható még ebben a korban, sőt még később is, és vajmi keveset tehet a szülő erről (vagyis bizonyos esetekben dehogynem), sőt a gyerek sem, de hát az ember egy ilyen szituban ideges lesz és valahol le kell vezetni...mondjuk nem osztogatnék kéretlen tanácsokat (pszichológus).