Boo!
Juhuuuuuuu!!!!
Látod, a tegnapi végeláthatatlan csöcsörészés megtette hatását

. Ráadásul milyen hamar

.
Úúúúúúgy örülök neki

.
Botond is első naptól megemelte+átfordított a fejét, és emlékszem anno sokan nem hittek nekem

. Most legalább más is igazolja, hogy tényleg van ilyen

.
Na meg persze juhuuuu, de ügyes/erős (nem csak szép)

.
Pocok!
Vízbe pisilés nálunk is megy, de csak közli, hogy "ó-ó kukika", aztán nekiáll játszani

. Fogás-rázás becarás cuki lehet

.
Mi vettünk Botondnak fellépős wc-ülőkét, mert a bili nem tetszett neki, hogy olyan alacsony, a wc-n meg totál be volt rezelve, hogy nem ér le a lába, és nem tud kapaszkodni... Elég lutri, de vettünk egy ilyet:
http://www.brendon.hu/Products/ViewDeta ... 3&pageno=2
Tökre tetszik neki, tök szívesen felmászik-leül-lemászik, de egyelőre ennyi. De nálunk már ez is nagy dolog

. Már annak is örülök, hogy nem rohan az ellenkező irányba fejvesztve

. Tuti ő is akkor kezd majd neki a szobatisztságnak mikor azt se tudom majd hol áll a fejem, mint most Boo

. Jófej srácok ezek

.
Boo!
Miron pisilésétől persze állam a földön, és irigy-irigy vagyooook

.
Pocok!
Nyugi, néha mindannyiunknak tele lehet a hócipője, ereszd ki nyugodtan

.
Mondjuk én valamelyest egyet értek teapával

. Mármint csak abban, hogy ne legyen 5 mese, meg 10, meg 100

. Előre egyezzetek meg, hogy elolvasunk 1 (vagy 2 vagy 3) mesét, de utána anya kimegy, te pedig csicsikálhatsz, Húúdejólesz, itt marad veled ...., meg ...., és a lámpát is égve hagyjuk, ha szeretnéd....stb. De sztem is legyen "véges" a dolog. Ez nem erőfitogtatás, hanem egyfelől a hierarchia tisztázása (

), másfelől így tanulja meg a "szavahihetőséget", és ez lesz előtte a példa. De komolyan, ha azt tanulja meg, hogy nem kell betartani a szavunkat, akkor ő sem fogja....

.
Meg gondold el azt a délután/esti lefekvést majd, mikor Nimród 8 mesét akar, Bori meg közben még inni kér, pisilnie kell, anyagyere, nem inkább apa, oltsd fel a lámpát, nem inkább le.....stb.
Persze igazad van, legyen kompromisszum, de azt előre tisztázzátok

. Különben ki fogtok purcanni, de komolyan! Egy ismerős család napjai arról szólnak, hogyan elégítsék ki a gyerekeik kegyeit (pontosan ilyen dolgokban) és mostanra totál kivannak

(az embernek egyből elmegy a kedve a gyerekvállalástól, ha rájuk néz :S ). ezek apróságoknak tűnnek, de pontosan az ilyenek miatt látod a szülőket hulla fáradtnak...
(Megjegyzem: egy-két mesét szívesen elolvasok, főleg Botonddal "együtt", de a többedik után, már ha ciki, ha nem, rohadtul nem lenne már hozzá kedvem

. A gyereknevelés meg persz tök nagy feladat, de azért nem kell, hogy izzadságszagú legyen

. Nem attól leszünk jó szülők, hogy minél jobban kipurcanunk, meg kitesszük a lelkünket

. )
Tudom-tudom, egy kölköm van, nem tudhatom, és eddig Nimród is "mintagyerek" volt, és csak most jön elő rajta a változás (és tök igazad van)....
De ez nem egy időszak, amit át kell vészelni (mint mondjuk egy betegségnél), hanem mostantól ez a normális, ahogy most éltek!
Persze, lehetnek plusz igényeik, amiket ki is kell elégíteni (!), de csak ami valódi igény. Mert az csak rafkózás, hogy anya még egy mese, meg inni kérek, meg kakilnom kell....na meg sztem a nappalra lámpa is az

. Biztos vagyok benne, hogy a bölcsibe nem alkudozik meséért, meg lámpáért

.
Mi itt vagyunk (rossz) példának: próbáltuk, hogy hagytuk hisztizni, nem vált be. Másnap próbáltuk, hogy mindketten bemegyünk, mesehegyek, lámpa, nyitott ajtó, 2 szőri, két takaró, cumi, kisautó csacsi....mégacsillagokiscsakaludjál

. aztán másnaptól tisztáztuk előre a "szabályokat", és nem volt alkudozás. Minden este egyre kevesebb "sallang" maradt, most újra egyedül alszik el, csukott ajtónál, semmi fakszni

. Annyi, hogy energiatakarékosság szempontjából kapott egy éjjeli fényt (kiságyvilágítás, vagy mi a neve), amit ha bekapcsolsz, 10 percig világít többféle színben, aztán elalszik. Ő is be tudja kapcsolni, de hangra is bekapcsol, szóval ha felsír éjszaka, egyből van fény, és nem kell égetni egész éjjel a folyósón a lámpát

.
Ziher, hogy lesznek még (nem gyenge) küzdelmeink, főleg ha meglesz a kicsi, de ez normális, tényleg....
Abban viszont teljesen igazad van, hogy egy állásponton kell lennetek! Apa sem ülne le beleolvasni egy könyvbe se, de mindig felolvasom neki, vagy elmagyarázom, hogy mot hogyan fogunk/kéne csinálni. Ez általában esti, ágyban fekvős progi nálunk

. Érthető, hogy teapa is ki szeretne kapcsolódni az egész napos munka után (és mindjárt még egy könnycseppet is elmorzsolok érte

), de ha előre szólsz, hogy beszélni szeretnél vele 10 percet, csak talál rá időt a fene nagy elfoglaltságában

.
Ha meg nem, akkor jöhet a lelki terror

.
De ugye ismertek már annyira, hogy halljátok a hangsúlyt a mondandóim mögött, és nem kioktatásnak, hanem segítségnek, meg bátorításnak veszitek ezeket a dolgokat...?
Meg persze ezek amúgyis csak az én véleményem/ismereteim/tapasztalataim, amiket senkire sem akarok ráerőltetni....
Csak hátha van, ami beválik...
