Társalgó főoldal » Várandósság » 2007 szeptemberi babák

Halihó!

Itt vagyok én is, mi hatkor keltünk. Engem az allergiám nem hagyott, aztán meg Bercó.

Kaqk, gratulálok!!!!!!! Szép idő. (Mi 18 éves házasok voltunk júliusban, 1988 óta vagyunk együtt)

Vindo, Piroska: igen. Csak nem hinnék el, hogy nem tudok írni, olvasni.

Vindo, köszi a felajánlást. De ki tudja mikor és miért kell még. Digitálista vettünk, mondjuk nem költöttünk rá túl sokat, akciós volt a MM-ban. Meg kaptam egy saját pendrive-ot is. Eddig mindig a másét kunyiztam el. Van itthon egy kazal, de mindegyik másé. Mostanában a Bercó filmjeit tartjuk a legtöbbön.

Piroska, Mendel Nagyon tetszik és tényleg édes pofa.
Hajrá óvónő! Dettyk most kezdi uezt a képzést.

tanulás: én is most kezdek egy ma képzést: nyelv- és beszédfejlesztő tanár. Szegeden. Egyébként tanító vagyok.

Most ennyit gyorsan, indulok a piacra.

Vindo: hiányzott a fél karom? Mikre nem emlékszel

kaqk, gratula Mi ma vagyunk 11 éve együtt Tegnap volt a polgári esküvőnk ötödik évfordulója, de az igazi házassági évfordulónk 30-án lesz, persze az is az ötödik

Hű, micsoda nagy napok! Gratulálok az évfordulósoknak!

Dmaggie
ja értem. A szakdolgozatom hátrányos helyzetűek felnőttképzéséből írtam. Az volt a nagy vágyam, hogy majd egyszer ezeket a képzéseket fogom megvalósítani. De nem így alakult...
Ettől az óvónő képzéstől kicsit tartok. Nem is tudom, hogy milyen óvónő lennék... De jó lesz az, hogy elkezdem az OKJ-s képzést, mert akkor legalább valamennyire kapok képet az egészről. Nem arra gondolok, hogy nem tudom, milyen munka ez, csak nem tudom, hogy képes lennék-e jó óvó néninek lenni. Nem is tudom... Alapjáraton elvagyok a gyerekekkel, szeretem őket, azért is szerettem volna védőnő lenni, csak nem tudom, hogy mennyire vagyok képes hatással lenni rájuk. Végül is ha belegondolok, eddig sikerült, de most, hogy a lányom négy éves, ez már nem is tudom, hogy miféle, mert a dackorszak állítólag három éves korig tart, hááát... Kissé elbizonytalanodtam. Néha úgy érzem, hogy a gyereknevelésből megbuktam. Amikor fáradt és tombol... Olyan nehéz... És már nincs rá annyi időm... Annyira sajnálom, hogy nem tudok többet adni magamból.

Lányok,
ti hogy bírjátok, nálatok nincs balhé esténként meg a déli alvás előtt? Didri amikor álmos, embertelenül tud viselkedni. Csapkodja magát, dobálja magát, pattog, rohangál össze-vissza, mint akinek elment az esze, nem tudom, olyankor annyira idegesít. Mióta elkezdte az ovit, két napja nem lehet vele bírni. Mindenkivel veszekszik, kiabál, mindenki buta, hűje, meg minden. Nagyon nehéz most vele. Úgy emlékszem, hogy a bölcsi elején is ez volt. De amikor az ovit kezdtük, akkor nem volt ilyen, csak ugye most kihagytunk 9 hónapot, gondolom, hogy elszokott ennyi ingertől, elfárad. Lehet, hogy hozzászokik, de most nagyon nehezen viselem. Ti hogy oldjátok meg? Mit csináltok velük ilyenkor? Én a szobába küldöm, hogy üljön le, vagy levetkőztetem és nem foglalkozom vele, hogy hisztizik, megy fürdeni és alvás. Csak alvás előtt dobálja magát, felkelti a tesót, akkor azt nem tudom elaltatni, nagyon nehéz... Mondjatok már valami jó praktikát. Ja, meg még a meseolvasás van, azt szoktuk még ilyenkor bevetni. Más ötlet?

Piroska, szerintem szakmaként csinálni valamit meg a saját gyerekünkkel teljesen más (jellemzően a pszichológus se tudja a saját családi problémáira alkalmazni a tudását, mert nem kívül van a szituációkon, hanem benne). Szóval szerintem simán lehetsz remek óvónő. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy aki jó pedagógus, az rémes a családjával.
Amit Didrivel kapcsolatban írtál: szerintem nagyon sok mindent megpróbáltál (mese, nyugtatás, nem-foglalkozni-a-hisztivel), de a csajok biztos tudnak még jókat írni. Egyébként igen, nálunk is sok a hiszti az elalvásnál, épp az imént is, és sajnos olyasmikkel tudjuk csak rávenni, amiknek az esetében nonszensz, hogy ezzel kell egy gyereket jobb belátásra bírni (pl. hogy nem lesz annyi mese este).
A hisztiről szerintem Ranschburg mondta azt, hogy 3 éves kor felett már nevelési deficiteket mutat, ezzel szerintem sikerült szülők ezreinek az önbizalmát taccsra vágnia. Én eleve azt látom, hogy teljesen gyerekfüggő, bizonyos habitusú gyerekekre jellemző a hiszti meg annak a kisebb vagy nagyobb mennyisége, ehhez képest ilyen általánosításokat tenni... De persze ki vagyok én, hogy kritizáljam Ranschburgot... Abban viszont biztos vagyok (mert olvastam tőle), hogy nem volt otthon hetekig/hónapokig 7/24-ben a gyerekeire vigyázni. Úgyhogy azt gondolom, hogy nem is tudja, milyen hihetetlen helyzetek generálódhatnak és mennyire strapás gyereket nevelni. De hát az ő dolga az, hogy a gyerekek lelkét védje, ne a szülőkét ápolgassa.

Kaqk, Panndi, gratulálok az évfordulóhoz!!!

Bocs, tudom, hogy Ranschburg már nem él, úgyhogy a jelenidő a gondolatainak szól. Egyébként az írásai zöme szuper és nagyon sok jó tanácsa van.

Dolgozni.

Hm, csak most tűnt fel nekem, hogy a babanet kiírja már, hogy vki offline vagy online van-e.

Móni! Most láttam a facebook-on a fotóidat! Hűűűűű micsoda csaj vagy!

milyen fotókat???

Mesi zavarba hozol

hey hol vannak a fotók???????????????

Kaqk nyertem egy fotózást és ma délelőtt voltunk.
Cami (a fotós) tett fel pár képet előzetesként a fb-ra
majd küldi a többit nekem valamikor a jövőhét elején.
majd akkor teszek golyófejről is meg csinicicáról is

de hol van? a te oldaladon agy hol? mert nálad nem láttam új képet. vagy csak béna vagyok.

hu egy képet sikerült találni....áááá nem semmi nagggyon dögös

Én meg rájöttem miért fáj a bokám.. kedden mintha kibicsaklott volna.....fáj pár napja..be is dagadt picit...

Kaqk
ott a link, arra gondolhatott Irina szerintem.

Irina
szerintem egyébként biztosan elkövettünk valamit, hiszen most született a testvérke és nem tudunk vele annyit foglalkozni, mint régen. Régen mindent megmagyaráztunk, ő volt az egyetlen, a középpont, éjjel takarítottam, főztem, hogy nappal csak és csak vele foglalkozzak. Ez most már megváltozott, mert egyrészt éjjel más dolgom is volt (tanultam pl.), másrészt nem tudok éjjel takarítani, mert felébred a kicsi. Így nappal végzem ezeket, amellett, hogy tesó is sokat igényel, most épp szeparációs szorong, meg ilyenek... Nehéz... Úgy érzem, hogy soha többé nem fogok tudni annyit adni neki, mint eddig. Régen úgy aludtunk el, hogy megöleltem, most úgy alszunk, hogy tesó cicin, neki fogom a kezét, vagy simogatom. Elveszítette a sok törődést és nem tudom neki visszaadni. Próbáltunk kettesben programokat összehozni, de nem mindig sikerül. Ma délben is sírás volt, mondtam, hogy nem alszom vele és nem is aludtam, mert nem bírtam vele. Tudom, hogy ezek után nem fog egy ideig elalváskor vergődni, elég lesz csak annyit mondanom, hogy kimegyek, de egyszerűen úgy érzem, hogy egy nagy kalap kaki vagyok, hogy csak így tudom megoldani. Ez a nem lesz több mese meg ilyenek, ez nálunk is van. Csak van, amikor olyanokat csinál, hogy csend van és egy kicsit hangosan elkezd valamit mondani, vagy csettinteni a nyelvével, tesó felkel, ő elalszik, nekem meg ki kell mennem vele, mert tesó nem alszik vissza. És folyton ilyenek vannak... Nem tudom... Úgy érzem, hogy befuccsoltam gyereknevelésből, vagy nem is tudom... Persze ez nem látszik kívülről, teljesen kiegyensúlyozott és boldog gyerek, de én érzem úgy, hogy a végét járom. Lehet, hogy valami ki fog zökkenteni, de most nagyon nehezen megy, nem tudom elmondani, mit érzek, lehet, hogy nem is érthető...
De jólesik, amit mondasz, mert megerősít, hogy nem csak én szenvedek ezzel a gonddal. És igen, sok jót el lehet mondani a gyereknevelésről, de ember legyen a talpán, aki hibák nélkül bírja ezt végigcsinálni. Mert ugye nem csak a gyereknevelés van, ott a házimunka, tanulás, és ugye a tesó kérdés nehezíti az ügyet. Aztán lehet az is, hogy az ovi majd segíteni fog, mert ugye lehet, hogy azért fáradtam le ennyire, mert kilenc hónapig két gyerekkel voltam itthon, közben éjjel tanultam, nappal meg velük voltam, házimunka és társai...

Ja, elnéztem, nem tudom, milyen fotóról van szó. Azt hittem, hogy gremese tett fel képeket... Bocsi...

Itt vagyok

Tegnap csak fél hétre értem haza este. A férfiak a gerendákat vagdosták, meg elkezdték a terasz építését. Rugó nagyon segített.

Most csak annyit írok, hogy nálunk van egy kb. fél órás rituáléja a lefekvésnek, amiben kompletten az egész család részt vesz. Ez játékokból áll:
- hajó játék (aki alul fekszik a hátán, az feltartja az egyik kezét, ő a hajó, susog, jön a vihar, aztán majdnem felborul mindenki)
- kocsi játék (egyikünk hason összegömbölyödik. Rugó kinyitogatja a csomagtartót (felemeljük a fenekünket, illetve a fejünket), motorháztetőt, ezekből pók, kígyó vagy varánusz jön elő, Rugó menekül).
- lavór játék (G. kinyomja Rugót az ágyon fekve, aki egy lavórban ül, a magasból kiugrik, ez nagy poén)
- rudi-húzós játék (ez most aktuális nekünk a kontroll előtt).

Ha nagyon fáradt, akkor ezek kimaradnak. Ha nem, akkor ebből olyan kettőt-hármat végigjátszunk, aztán kap egy kakaót, és lefekszünk. Kér mesét gyakran, de néha csak csendben van és elalszik.

De, ha fitti, és ezek kimaradnak, keményen ordít
Úgy hogy inkább gyorsan letudunk egy-két játékot, és akkor nyugi van.

Piroska, szerintem ne idegeskedj.
Normális, ha egy gyerek hisztizik vagy nem akar aludni.
A gyerekek már csak ilyenek:)

Én vagyok fenn a FB-on, úgy hogy ide is várok azért fotókat

Na, ma négyig itthon vagyok, aztán lelépek, vagyis megpróbálok elszökni angolra.

Szóval nem vagyok fenn a FB-on, na.

Az offline-online dolgot olyan három napja észleltem először

Offline dolgot úgy érted, hogy látod, hogy ki offline?

Igen, az avatar felé kiírja.

Lányok,
most már tisztába kellene tennem: ki mit tanul? Mert ahogy nézem, itt szinte mindenki tanul. Nem tudok eligazodni, én még nagyon új vagyok köztetek.

Vindo
igen, ez újítás. De nem rossz, igaz? Nekem tetszik.

Ja, azokat a kis alattomos felhasználókat is látni, akik amúgy rejtett módba kapcsolták a profiljukat:)

Az elején én sem tudtam, hogy ki kicsoda.
A kedvenc párbeszédem Panndival:

És Panndi, ha a többieket nem zavarja, beraknál egy-két tájképet Alaszkáról? Úgy megnézném...
vindolanda: nagyon szívesen betennék képeket Alaszkáról, de én maximum Dunakesziről tudok:)


Egy alaszkai lánnyal kevertem össze.

Én nem tanulok már semmit, csak dolgozok, egyedül külön angolom van pár utcával arrébb, ha sikerül, oda megyek hétvégénként.

Hív R.

Vindo
:):):) És ki alaszkai?

Volt egy lány, aki írt egyszer-kétszer, ő élt Alaszkában.

Értem.

Ja, most jut eszembe, este nálunk zsipp-zsupp van. Az mindig van. Meg mese, abból legalább kettő, jó hosszúak. De lehet, hogy a kicsit kellene kicsit félretenni, akkor nem csinálná ezt. Van egy babahintánk, abba bele lehetne tenni este a kicsit, elalszik a kislányom (az egyébként kb 10 perc), aztán jöhetne a kicsi is. Na, mindegy, még gondolkodom...

Sziasztok!

Piroska, megértelek teljesen azokkal kapcsolatban, amit a Didrivel való viszonyod változásáról és annak megoldáskereséséről írtál, de szerintem pedagógiailag maximalizmust elvárni magunktól nem lehet, nyilván törekszik rá az ember, amennyire tud.


Tanulás: pszichológiát kezdem most el BA-n nappalin azon az egyetemen, ahol tanítok is.

Ez lemaradt: [i]altatás: [/i]hosszúúúúúúúúúúúú, 8-fél9 fürdés, utána ágyban mesélés (2-3 rövidebb mese, ezt én szoktam csinálni), utána Apa még énekel (2-3 dalt), aztán én visszamegyek, villanyoltás, ölelkezések és még egy kicsit az ágy végében kell ülnöm. Ekkor már tipikusan fél 10 van, de úgysem alszik el előtte soha. 10 az átlag. Ádi azt szeretné, ha végig mellette ülnék, de ez, mivel tanítási időszakban esténként is általában dolgozom, megoldhatatlan. Ha fél 11-ig az ágyánál ülnék és utána jönne az elpakolás, fürdés-hajmosás-szárítás, ágyrendezés, akkor úgy fél 12-kor jutnék a munkához (ez átlag 1,5-2 óra szokott lenni), na és akkor keljünk 7-kor.

Irina
most sír Mendi, de majd írok erre valamit. Van egy anyuka, aki hasonlóan szenved a kislányával már nyolc hónapja, szegénynek nagyon megkeseríti az életét. Úgyhogy megértelek. Folyton beteg szegény kislány, koraszülött, már a nyolc hónapból kb hármat kórházban töltöttek, nem anyatejes ugyebár, mindenféle betegséget elkap, amikor beteg, nem eszik, szegény annyit szenved, hogy én csodálkoznék, ha felhőtlenül nyilatkozna a gyereknevelésről. Na, mégis hagyta, hogy leírjam.
Most meg neked itt van ez az önállósuló gyereked, aki folyton nemet mond mindenre, nehéz eset, mert már annyira önálló, hogy megtegye a rosszat, de annyira még nem az, hogy tudja, hogy azt nem szabad, nem jó, nem lehet, nem helyes. Én abszolút megértelek. A szakmádban meg tudod a korlátokat, tudod, mit mikor hogyan tegyél, van benne gyakorlatod. De a gyereknevelésben most szerezzük a gyakorlatot... Nem könnyű...
Pszichológia Az volt álmaim netovábbja, de aztán mondta a férjem, hogy nekem nem szabad pszichológiával foglalkozni, mert én mindenkit meg akarok majd menteni és ha nem sikerül, akkor belehalok. Inkább hagytam. A védőnő meg különösen jó lett volna, mindenki körülöttem azt mondta, hogy a jó Isten is annak teremtett. Hát így alakult... Hogy óvodapedagógusként milyen lennék, már nem tudom, de ha sikerül elvégezni, akkor úgy gondolom, hogy nem lesz véletlen, így inkább rábízom a sorsra. Azt kértem a sorstól és a jó Istentől, hogy azt a kaput nyissa meg, amelyik az én utamhoz nyílik. Hát ezek szerint a védőnő nem az utam...

Piroska, megnyugodott Mendel?
Pedig milyen jó lenne egy ilyen empatikus és a kötődő nevelésről sokat tudó védőnő a világnak, mint Te Viszont óvónőként is épp ilyen sokat tudsz segíteni másoknak.
Köszönöm a szavaidat!

Nálunk nem volt ennyire durva a helyzet, mint a barátnődéknél (Ádi nem koraszülött és hónapokig sem voltunk kórházban), de volt minden, nem is szeretném előszámlálni.
Mostanában -- sajnálatos módon -- még a megértés fázisában vagyok elmerülve (mi miért történik), szerintem ideje lenne, hogy rátérjek a (hatékony) megoldásra, az önfejlesztésről nem is szólva (pl. a stresszt nem mind hazavinni, és ha másokkal megy a türelem, menjen a családdal is).

Pszichológia: na én erre 18-20 évesen tuti nem illettem volna (most se biztos, de majd kiderül), kevés ember érett azért annyira akkorra, hogy gazdag önismerettel és céltudatosan menjen előre ezen a pályán (azért pár olyat ismertem), de mondjuk mire valaki terapeuta lesz, tehát kieresztik beteg embereket kezelni, úgyis 10-15 évet eltöltött már a képzésben, úgyhogy eléri az élettapasztalataival is a kívánt szintet.

MÓNI, gyönyörűen szépséges vagy a fotókon (most néztem meg őket)!!!

Irina
szerintem elsőre megérteni kell, hogy mi miért van és csak utána találsz hatékony megoldásokat. Én tudom, hogy nem könnyű, nagyon nem az... Néha én azon gondolkodom, hogy pszichológushoz megyek, mert annyira rosszul csinálom. Aztán jön egy új nap, újult erővel fogok hozzá és akkor megy. Hát nehéz dolog ez...
Pszichológia
miért is tanul 10-15 évig???

Irina
nem semmi, hogy nálatok is milyen nehézkes az altatás. Az a legrosszabb benne, hogy estére már fáradt az ember és nincs türelme. Ez a legnagyobb nehézség szerintem.
A férjem is tanít, egyetemen, ő is olyankor szokott nekiállni dolgozni, amikor mi elmegyünk aludni, hát ő is nagyon ideges tud lenni ilyenkor, ha sokáig elnyúlik. Mert ugye ha nagyon álmos a kicsi, el kell vinnem altatni, és akkor nem tudom én olvasni a mesét, tápit csinálni meg ilyenek. És ugyebár kelek korán...

vindo: Alaszka

Piroska: öt év az egyetem, utána ha jól emlékszem 3 év a szakodosás, van két év kb ingyen munka, vagyis ha szerencsés vagy, ingyen dolgozhatsz, ha nem vagy szerencsés, Te fizetsz... Én emiatt abbahagytam, fél évet jártam pszichora.

Altatás: nálunk szerencsére ez flottul megy. Fürdés, fogmosás, fésülködés, esti ima ötösben, mindenki ad mindenkinek puszit, jó éjt, ajtó becsuk, lányok szunya. Gábor eszik, ágyba be, jó éjt puszi, ajtó becsuk, Gábor szunya.

De nekem ez kell is, az este már muszáj, hogy a miénk legyen.

Panndi
látod, nálunk ez maradt el mostanában: az esti ima. Nem is tudom, hogy alakulhatott így... Mióta megszületett a tesó, nem járunk templomba, mert itt egy kis templom van, az atya mondta, hogy nem szereti, ha rohangál a gyerek, márpedig kettővel már nem biztos, hogy oda tudok figyelni. Azóta nem mentünk, mert nincs autónk (többek között ezért szeretnék autót). Mire felcígölöm a babakocsit a buszra, meg a kislányom nem akar templomba menni, mittudomén miért (régen szeretett, ott tanult meg mászni, menni). Nincs erre mentség, tudom, de elmaradt. Most nagyon szeretnék újra járni misére, mert nagyon hiányzik és az esti ima is elmaradt, azt is fel kellene éleszteni. Azt gondolom, hogy jelenleg ez az egyetlen, ami hiányzik az életünkből.

Piroska, hajrá, sosem késő

Piroska, :-)
nem muszáj persze 10 évig tanulni, de a pszichoterapeutasághoz ez a minimum. Sima pszichológus 5 évvel is lehet az ember, de akkor igazából még nem kezelhet senkit.
Én nem akarok pályát váltani, a pszicho szak is egy szerelem, mint a nyelvészet volt, de hát szerethet az ember több mindent az életben. Végzettségnek sem rossz persze. És mivel még fiatalnak gondolom magam, 10 év tanulás után még simán 20 évig nyomhatom az új szakmát is.

Altatás: az a kényszerképzetem, de nem csak ezzel kapcsolatban, hogy Ádit majd egy tesó megváltoztatja, az öntörvényűségét és többemberességét kicsit takarékabbra állítja. De lehet, hogy ezt gondolni az évszázad naivitása.

Piroska, hű, az esték nálatok sem egyszerűek... de ahogy Mendel nő, biztos egyre könnyebb lesz.

Irina
nem, nagyon jól gondolod! Meg fogja változtatni, meg fog komolyodni, nagyon meg fog változni. Csak azt kell tudnod, hogy minél lazábban fogod most a gyeplőt, annál keményebben kell majd akkor hozzáállnod, ami nagyon nem lesz könnyű. Mi nem fegyelmeztük a kislányomat eléggé, nem vártunk el tőle dolgokat, ha kiabált, akkor nevettünk, meg ilyenek, de most nagyon nehéz emiatt is. Azért nem szólhatok semmit, mert aki ismeri, mindenki azt mondja, hogy jaj, hát az én kislányom milyen aranyos, jó gyerek, szobanövény kategória. De lehet, hogy az én tűrőkém gyenge. Vagy túlságosan szeretem és emiatt fáj, ahogy viselkedik. Egy biztos: nem szabad tőle elvárni, hogy tudja, hogy mi rossz, meg kell neki mondani és sokszor, sokszor, rengetegszer. De ez olyan nehéz... Ember legyen a talpán, aki nem készül ki egy kicsit sem a gyerekneveléstől. Ettől függetlenül a legboldogabb vagyok most, úgy érzem, hogy soha nem volt ennél jobb. Ahhoz képest, hogy néha teljesen kikészülök... Nem tudom, az anyaság a végleteket hozza magával, azt hiszem.

Irina
egyébként nem is lenne gond az altatással, ha apa is velünk tudna jönni, mert akkor ő lenne a naggyal, én a kicsivel vagy fordítva. De olyankor kell neki dolgozni, mert a közalkalmazotti fizetés, hát azt tudjuk...

Piroska, óóóóóóóóóóóó, hát a mi Ádámunk is másoknál irtó jó gyerek (az oviban is), de ez természetesen teljesen más jelleget ölt a nagyszülőknél, ismerősöknél! Mintha két külön gyerek lenne.
Köszi szépen a tanácsaidat, nagyon jók!

Hát igen, az anyaság a maga amplitúdóival... ha meg nem lenne, utólag azt mondanánk, hogy hát nem volt nagy ügy.

Irina
tudod, mi az érdekes? Hogy az én kislányom is egy karakán emberke, mint én, az apja nyugis, és nálunk is teljesen ki tud akadni rá. A pici fiam nyugis, mint az apja.

Hát igen, a rózsaszín köd, az elvárások... Haha! Aztán jön az, hogy minden elvet felülír a nyugalom, meg a túlélés. Na, nem mindent, de szinte mindent (értem ez alatt, hogy cumi, nem cumi, bölcsi, nem bölcsi, csoki, nem csoki és még sorolhatnám ). Jaj, remélem, hogy nem indítok el egy lavinát ezzel a mondatommal.

Sziasztok .

Azta', mennyit írtatok .
Majd holnap megpróbálok mindent visszaolvasni, ha elviszem a gyerekeket oviba-suliba, és írok hosszabban. Most csak Piroskát szeretném üdvözölni. Én most kezdem az óvódapedagógus főiskolát, kicsit félve, mert az első diplomámat még gyermektelenként szereztem .

Nálunk péntektől városi napok voltak, igazi "sztárokkal", Panka örömére Fluor Tomikával. Azért, miután "elénekelte" a 4 számból álló műsort, ottmaradtam velük egy nagyon jó rockkoncerten is, és megnyugodtam, hogy az is tetszett nekik. Tegnap délelőtt Janicsák Veca volt, este szintén helyi rockzenekar, este Hooligans koncert, amin már nem tudtunk ott maradni, annyira fáradtak voltunk.
Panka kedvence a vízenjáró volt, hozok néhány képet.

Hali
csak életjel.
Ma anyósnál voltunk..Párja is hozta za unokáját ..olyan jót játszottak...-)

Tegnap du-án este anniyra fájt az alhasam..meg az oldalam....ma már minden ok..
Remélem még 3 hetet kihúz Dalma odabent....I konferenciázik 24 -én ..és utána már akár jöhet is tesó..

Panndi: Lányok elviselik ha rájuk zárod az ajtót?? Emma fél.. De nálunk fürcsi után 2 annapeti mese, 2-3 ének, ima, ölelés, puszi, 1 percig csendebn ott ülünk, aztán kijövünkés szépen elalszik..persze 1-2x "beszélget" " szeretlek anya, azeretlek apa, imádlak anya............
aztán alszik, de azt nem viselné el hogy míg ébren van rázárjam az ajtót.

Nálunk si egy szobába lesznek Kistesó meg Emma első perctől, mint Móniéknál...kicsit parázok az altatástól, alvástól, egymás felriasztásától, de nincs több szoba...meg Emma már várja hogy ne legyen egyedül..

hazaértünk Tapolcáról rövid volt,de tömény és jóóóóó

Móni nagyon jók a képek Mindig így kellene kinézned

még pár vignettát fel kell ragasztanom

Kaqk, nincs ezzel gond, mindenhol csukott ajtónál alszanak és tök sötétben. Gábor szintén.

Hűűű, Dalma mindjárt megszületik

Dettyk, Panka nem semmi
Ezeket a nagy vizibubikat Rugó is szokta nézni (tengernél is nézte, aquaticumban is), de nekem még nem jutott eszembe, hogy bele is ülhet

Hoztam két képet én is:

1. délutáni szieszta alvás helyett. Dórás játék, bili, alma.


2. készül a terasz. A legnagyobb segítség kis gatyában, téli csizmában, hello kittys pólóban - kezében körfűrésszel.

Vindo
Kisgatya és csizma, nem rossz.
Te jó ég, mekkora kertetek van? De jóóóó.

Kaqk
most látom, nálatok jön a testvérke? Jaj, de jó! Majd akkor gratulálok, ha megszületik. Nálunk is volt, hogy fájt mindenem, olyankor mondta a szülésznőm, hogy feküdjek le egy kicsit és tegyem fel a lábam. Hááát, aki egy ilyen gyerek mellett meg tudja ezt tenni... Didri mellett nem tudtam feküdni, jött és pattogott körülöttem.

Panndi, Kaqk
azért Panndi, nálatok más a helyzet, mert ők nincsenek egyedül. Vagy igen? Mindegyik gyereknek van külön szobája?
Kaqk: Azért nagyon jó lesz, ha megszületik a tesó, tényleg jobban ellesznek, de az elején még sokat kell ott lenned velük. Nem tudom, emlékszel-e, de sokára alussza át a kicsi az éjszakát. Egyébként tudod, mi az érdekes? A nagy simán alszik, míg a kicsi sír. Te a szomszéd szobában hamarabb meghallod. Emma hogy aludt az elején, bementél hozzá éjszaka, ha felébredt?
Egyébként én úgy tudom, hogy teljesen normális ebben a korban, ha félnek. De hátha valaki jobban tudja ezt...

Dettyk
köszönöm az üdvözlést! Hová fogsz menni, melyik főiskolára? Én most gondolkodom rajta, hogy melyikre adjam majd be a jelentkezésem, mert nem tudom, hogy olvastad vagy nem, de engem visszautasított a SE, ezért jól körbe kell járnom a kérdést. Mivel már van egy diplomám (ktsg.térítéses), nem akartak felvenni áll. fin.-ra. De én úgy tudom, hogy elvileg jár egy áll. fin. képzés mindenkinek, diplomásnak is. Na, mindegy, hétfőn felhívom az intézményeket. Ha nem, akkor nem írom be, hogy van egy diplomám és kész. De ha nem jogos, nem fogok fizetni. Te fizetősön vagy?
Panka nagyon ari: a napok hosszúak, az évek rövidek, hát igen. Ez találó.