Új privát üzeneted érkezett!

Kisfiam( 9 honapos) este fürdes utan bekesen elalszik, majd kb. ket-harom ora alvas utan felebred es nehezen alszik vissza. A kisagyaban egyaltalan nem, mellettünk a nagy agyban pedig simogatom es nyugtatgatom, akkor nagy nehezen visszaalszik. Jol teszem ha odaveszem magam melle, vagy igaz az, hogy kesöbb sem fog leszokni rola? Mit csinaljak?

Andrea
Andrea
 


Kedves Andrea! Bocsánat, ha valaki únja már, mert már ezerszer elmondtam, hogy öt gyerekem van és ha valamelyik felébredt, akkor mindíg magam mellé vettem. Ma a legkisebb két éves és ha nem beteg, akkor egyáltalán nem alszik már velünk. Az éjszakáim többsége után, egyedül ébredek. Nem tudom, hogy az extrém eseteknek mi az oka, de szerintem egészséges anya, egészséges gyereke erről hamar leszokik. Szerintem nyugodtan vedd magad mellé... Üdv: Timi
Haraszti Gáborné
 


Kedves Andrea !

Szerintem is nyugodtan vedd magad mellé a kisfiad. Hamar megnyugszik és alszik is tovább. Nem fog oda szokni, idővel Ő is átszokik a saját ágyába.
Egy szobába van Veletek ? Vagy külön szobája van ? Én a fiamnál úgy oldottam meg, hogy külön szobába tettem egy ideig én is Vele aludtam és így hamar átaludta a éjszakát.
Három gyerekem van, a legkisebb 6 és fél hónapos, a mai napig is éjszaka 3-4-szer is felébred, én mindig magam mellé veszem és megszoptatom, már szopizás közben elalszik és én is aludhatom tovább. Sokan próbálják leszoktatni a babájukat, hagyják sírni a picit, de én úgy vagyok Vele, hogy azért sír, mert szüksége van rám, nem szeretném ha úgy sírná magát álomba hogy úgy érzi, hiába hív, én akkor se megyek hozzá.
Szerintem az meg hülyeség, hogy úgy oda szokik hogy aztán ki se tudod rakni majd az ágyból, van egy ismerősöm akitől régen hallotam azt a kijelentését, hogy - Ő még nem látott pl. 15 éves gyereket a szüleivel eludni - na persze ez a szám csak példa kedvéért van, de biztos hamar leszokik a gyerek arról, hogy Veletek akarjon aludni, most még pici, vágyik a biztonságos közelségre. Neked is jó a férjed mellett aludni, 9 hónapig ( terhesség ) Veletek aludt a pici, aztán ahogy megszületett akkor külön teszed, persze hogy vágyik vissza a közelségedhez. Nem akarom annyiszor ismételni, de idővel hidd el külön fog aludni.
Különben, ha annyira vissza akarod szoktatni a kiságyába, akkor próbáld meg azt, hogy a kiságyat teljesen a Ti ágyatok mellé teszed, amikor felébred, akkor megsímogatod és lehet az is elég lesz.
Sok sikert !

Szia Szilvy
Szilvy
 

 
 

Szia Andrea!
Mióta csinálja ezt a babád? Születése óta esetleg? Vagy mostanában lezdte a felébredést? Nem lehet, hogy jön a foga? Az is felmerült bennem, hogy lehet, hogy "átbillent", vagyis ez az alvás neki még csak amolyan 'nappali' alvás, ami ugye nem tart sokáig.
Nem hiszem hogy azzal elrontod, hogy magad mellé veszed. Az én fiam is jó sokáig éjjel lefekvés után az első szopáskor a mi ágyunkban kötöttki és ott is maradt reggelig. Egy éves korában került végérvényesen a saját égyába, és "leszokott" (igazából rá sem szokott, igaza van Timinek) a mi ágyunkban alvásról. Szerintem az ilyesmire a nagyobb gyerekek tudnak "rászokni" (gondolom 3 éves kor fölött, de ezt csak sejtem, az én fiam 2 éves). Nyugodtan vedd magadhoz, egyébként pedig olvasd el a bababemutatóban az alvás topicban adott tanácsomat. Nekem bevált, talán már Veroniknak is, hátha neked is sikerül :)
üdv Zsóka
Zsóka
 


ui: jún. 14-én írtam a 'tanácsot'
Zsóka
Zsóka
 


Köszi Nektek mindent, most megnyugodtam. Odaveszem magamhoz a kicsit, es nem hagyom magam elbizonytalanitani. Egyebkent en is igy gondoltam, ahogy ti, csak szerettem volna tudni, hogyan velekednek masok! Köszi megegyszer.

Andrea
Andrea
 


Kedves Andrea!

Mi is küzdöttünk hasonló problémákkal. Ez általában akkor fordult elő, mikor Ubika kicsit elöbb aludt el (nagy örömünkre) a szokottnál, majd néhány óra alvás után vidáman felébredt és nem akaródzott tovább aludnia. Rá kellett jönnünk, hogy csak akkor szabad letenni őt aludni, mikor már elég fáradt. Kicsit próbáljátok meg a nappali alvást leröviditeni vagy elöbbre tenni, esetleg este valami "kifárasztót" (pl séta, nagy hancúrozás), hogy mire ágyba kerül igazán álmos és fáradt legyen.
Azóta megy kicsit könnyebben az altatás, mióta Ubikával babakocsi nélkül járunk sétálni és játszóterezni.

Üdv Garam
Garam
 


Szia Zsóka és többiek
Emese általában átalussza az éjszakákat. 7-8 körül fekszik le aludni este és mostanság már csak hajnalban ébred 5-6 körül és ettől függően szopizás után még 7-8-ig visszateszem aludni. az elalvás nála nem megy gyorsan, van hogy egy óra múlva is ébren találom, ilyenkor beszélget Fidóval és Kisöcsivel(a párom és az én régi plüskutyusaink)
Aki nem tud minket hova tenni egy- két héttel ezelött még azt írtam volna, hogy egy éjszaka 3-5 alkalommal is felkel szopizni. Most 9 hónapos, pomt ma.
Veronik
Veronik
 


Szia Veronik,
A kislányod magától aludta-alussza át az éjszakát, vagy "segítettél" a dolgon valahogyan? Azért érdekel a dolog, mert én a fiamat sikeresen "elrontottam", és majdnem két éves koráig éjjel is többször felébredt szopni. Aztán leszoktattam erről, és most már átalullszuk az éjszakákat. De most szept-re várható a kistesó, és kívánxcsi vagyok, mások hogyan csinálják, hogy a gyerekük 6, 8, 9 netán 3 hónapos korára átalussza az ájszakát...
üdv
Zsóka
Zsóka
 


Szia Zsóka és Többiek!
Én is azon táborba tartozom, akik szerint a gyermeket nem lehet odaszoktatni az ágyba. Két gyermekem van: egy 4 éves fiam, és egy 1 éves lányom. Mindkettőjüknél szerencsém volt, mert már 3 hónaposan végigaludták az éjszakát (állítólag a sok tej miatt) - igaz nekem fel kellett kelnem lefejni a tejet, mert annyi volt, hogy nem tudtam aludni tőle.
Egyébként szerintem a 3 éves gyermek sem szokik oda az ágyba. Igaz volt egy időszak, amikor a kisfiam minden éjjel 1 órakor kiabált, hogy ki szeretne jönni. Ilyenkor igenis kihoztam a szobájából, és odavettem magunkhoz. Ó nagyon jól aludt köztünk - keresztben az ágyon (ez mindenkinél így van?), így reggelre a férjem a kanapén kötött ki. Kicsit kényelmetlen volt, de tudtuk, hogy valószínű a Hugi megérkezése az oka. Tudni kell, hogy a kislányom ekkor született, és az ágya a mi ágyunk mellett van. Szerintem ilyenkor természetes, hogy velünk szeretne ő is lenni. A lényeg, hogy ma már 1 éves a Hugi, és a fiam már rég a saját szobájában alszik. Kb. 3 hónap után már nem igényelte a nálunk alvást. Nem kellett leszoktatni, tiltani, stb.
Szerintem igenis megvan az oka, ha oda szeretne bújni egy gyermek a szüleihez (valamiért fokozott szeretetre, óvásra vágyik). Mindenhol lehet hallani a természetes szülésről (nagy divat lett),akkor ilyenkor miért nem gondolkodunk el a természetről? Szerintem ezt is megoldja a természet!!!
Más kérdés: az édesanyának nem egy szenzációs érzés, amikor a gyermeke mellette az ágyban megnyugszik és édesdeden alszik?! Így legalább egyikük sem lesz kialvatlan, és ideges, ami aztán napról napra csak fokozódik!
Szóval szerintem igenis vegyük magunkhoz a gyermeket!!!
Bobo
Névtelen
 


Kedves Bobo!

Hogy csináltad, hogy ennyi tejed volt? (Igaz, ez a szoptatás témakörbe tartozna, de ha már itt jött fel a téma ...)
Egyébként nem vagyok biztos abban, hogy a sok tejcsitől aludtak jól a gyerekek. A saját tapasztalatom az, hogy mivel az én fejemben is megfordult annak idején, hogy a pici nem eszik-e túl keveset este így mértem egy pár napig. Legnagyobb meglepetésemre pedig iszonyatosan kevés tejcsitől valamikor jobban aludt, mint amikor teleette magát. A férjemmel még meg is jegyeztük, hogy biztosan azért, mert egy felnőtt is jobban alszik ha nem zabál vacsorára. Egy szó mint száz, igazából nem lehetett az esti evés alapján következtetéseket levonni, legalábbis nálunk.
Kisfiam egyébként 2 hónapos korára átaludta az éjszakát, majd egy pár hét elteltével ismét elkezdett felkelni enni. Most 4 hónapos múlt és este 8-tól hajnal 3-ig bírja hami nélkül, de a hajnali evéskor szerintem nem igazán éhes mindig. Változó. Mindenesetre nagyon szeretnék már többet aludni. Szeretettel várom a jótanácsokat. És továbbra is él a kérdés a sok tejcsiről.
Betti
 


szia Betti!
ha minden igaz, a Bababemutató alvás topicjában írtam le, én hogyan szoktattam rá a fiamat, hogy aludja át az éjszakát. Ha érdekel, olvasd el!
A sok tejről csak a magam nevében tudok írni: én semmit nem ettem-ittam azért, hogy sok tejem legyen, de hál'Istennek volt elég. Hét hónapig csak szopott a fiam, aztán 22 hónapos koráig pedig szopott ill. később már csak cumizott és az összebújás miatt szopott. Van aki a szoptató teára, sörre, sok folyadékra esküszik, mások a kömánymagos tojáslevesre. Ki tudja? Szerintem alkati kérdés (is), ill. idegállapot kérdése (idegeskedés, kialvatlanság stb. nem tesz jót).
üdv
Zsóka
Zsóka
 


Szia Betti!
Igazat adok az előttem szólónak: szerintem is ez egy "alkati" kérdés (ha nem is szó szerint). Anyukámnak is és nekem is rengeteg tejünk volt. Én az első gyermeknél megpróbáltam fejni, de az ügyeletes orvos azt mondta, hogy álljak le ezzel, mert annyi tejem termelődik, hogy nem fogom győzni fejni (őt is azért hívtam ki, mert úgy begyulladt a mellem, hogy moccanni nem bírtam - 1 fejés kimaradt). Szóval ennek is megvannak a hátrányai.
Én azt tudom még mondani, hogy a sok folyadék mindenképpen szükséges (napi 2-3 liter legalább). Sőt azt is megfigyeltem, hogy ha almalevet ittam (BB vagy Heyho), akkor nagyon megindult a tejtermelésem, így én ezeket abszolút ki kellett hagyjam az életemből akkoriban.
A másik, hogy nem tudom, hogyan szoptatsz, de a tejtermelést lehet azzal is serkenteni, hogy ráteszed az egyik melledre pár perce, és már amikor majdnem jóllakott, átteszed a másikra, és azon is hagyod egy kicsit tej-cicizni (esetleg utána mind a kettőt lefejheted). A tejed ettől biztosan nem apad el előbb, sőt - úgy észleli a szervezeted, hogy ennyi kell a babának, és igyekszik újratermelni.
Most így hirtelen ezek jutnak az eszembe. Remélem esetleg tudod hasznosítani!
Sok tejet és jó egészséget kívánok!
Bobo

Ui: Még valami eszembe jutott: nem mindegy, hogy mit eszel! Nálam is előfordult, hogy ha nem igazán tartalmas ételt ettem (pl. csak üres levest), akkor a gyermek hamarabb lett éhes, hiába ette meg a maga adagját!
Bobo
 


Sziasztok!

Köszi a jótanácsokat, most épp két napja 2-3 óránként szoptatok, és mivel állítólag 4-6 nap az átfutási idő, így várok a több tejcsire. Mindenesetre nagyon szeretnék még sokáig szoptatni.Olyat is hallottam, hogy 3-4 hónapos kor környékén kevesebb lesz a tej? Erről mit tudtok?
Bobo!
Nálunk a két melles szopcsi nem vált be, mivel zöldes kakija lett tőle és gyötörte a pociját a sok "első tej."
Zsóka!
Azt hiszem fél éves korig még türelmes leszek, egyszerűen lelkiismeretfurdalásom van, hogy mi van ha éhes, én meg nem adok neki. Annyira változó, hogy hajnalban hogy eszik, hogy előre nem lehet tudni vajon aznap cicizik vagy szopik-e.
Egyébként teljesen egyetértek a "pszichés nem alvással". Sokszor volt már olyan, hogy nyugodtan feküdtem le, nem izgulva, hogy úristen mikor fog vajon ébreszteni Soma és lám, aludt majdnem reggelig. Azokról az alkalmakról nem beszélve, amikor korábban keltem mint ő és szerintem telepatikusan felébresztettem, mert kb. két perc múlva felsírt. Ha más mondaná, nem hinném el.
Tehát meg kellene tanulni MEGNYUGODNI!!!
Betti
 


Kedves Veronik!
Bocsi-bocsi!! Ez jellemző rám, hogy az egyik topicban gratulálok Neked a sikerhez (remélve, hogy segítettem), itt pedig megkérdezem, hogyan csinálod. Ne haragudj, a nevekre nem mindig emlékszem...

Kedves Betti!
Igazad van, a zöldes kaki (igazából ez hasmenés, de nem tragikus!) azt jelenti, hogy a kicsi túlette magát. Én anno a fiamat vmi 3 hónapos koráig 3 óránként szoptattam (állandóan evett, nem utasította vissza), és szegénykémnek állandóan zöld volt a kakija, és nagyon sírós, hasfájós volt. Aztán ahogy átálltam a nagyjából 4 óránkáénti szoptatásra (nem szigorúan véve, mert azért megmaradt az igény szerinti szopi) szó szerint egyik napról a másikra elmúlt a sírás, és a széklete is rendbejött. Ezzel most csak azt akartam érzékeltetni, hogy a baba nem biztos, hogy abbahagyja a szopást, amikor jóllakott. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ne addig szoptassuk, amíg enni akar!!
A nyugalommal és a pihivel egyetértek, kérdés az, hogy egy első (netán többedik) gyerekes anyuka, főkleg az első hónapokban, hogyan lehet nyugodt és nem fáradt? :))
üdv
Zsóka
Zsóka
 


Kedves Kismamák!

Gyermekem már másfél éves lassan még mindig nem alszik végig egy éjszakát. Akivel beszélek mindenki csak jót mond, ami persze nem baj.
Én minden nap megszenvedek a lányommal. Sokszor ugy érzem már nem bírom. De szeretem az éltemnél is jobbann
. A gyermek nehéz eset vagy én???
Mari
 


Kedves Mari! Mit jelent az, hogy mindenki csak jót mond? Én nem hiszem, hogy ez nagyon nagy probléma lenne, ha nem beteg a kicsi! Üdv: Timi
Haraszti Gáborné
 


Kedves Timi!
Együttérzek Marival - azt hiszem, ő is csak aludni szeretne, ahogy én is azt szerettem volna... Egyébként ha egy baba nem alussza végig az éjszakát, akkor nem valószínű, hogy azért, mwert beteg, ez igaz. Inkább a mama lehet az oka... (Ahogy én is az voltam:...)
Mari:
(Bocsi, ha már unjátok, mindenkinek ezt ajánlgatom), a bababemutató alvás topicjában megírtam, én hogy szoktattam rá 22 hónapos fiamat (igen, egészen addig nem aludta át az éjszakát, úgyhogy ne csüggedj!) az alvásra. Ha gondolod, olvasd el.
üdv
Zsóka
Zsóka
 


Sziasztok,
Na ezt is megértük. Emese ma nélkülem aludt el.
Egyszerűen muszáj volt eljönnöm a szigetre egy napra , mert már teljesen besavanyodtam. Két éve nem voltam buliban a baba miatt, (cigifüst, zaj, lökdösőődés)lassan már félek új emberek közé menni. Most is itt ülök a netsátorban buli helyett...
A muszáj oldja meg legjobban a problémáákat. Párommal beszéklgettünk arról, előző este kipróbáljuk-e hogy szopi nélkül teszem le aludni, de neem mertem. Ma este hazatelefonáltam lefekvési időben, szükség van-e rám,de akkora már aludt a lányom. Minden rendben volt otthon.
(Már nem vagyok annyira fontos ...)
Veronik
Veronik
 


Kedves Veronik! Bocs az off-topicért, de meg kell jegyeznem, hogy ez egy igen súlyos probléma, hogy az ember otthon, nagyon el tudja veszíteni a realitás érzékét, és félve megy az emberek közé, de gyakorolj, ha tudsz :-))) Üdv: Timi
Haraszti Gáborné
 


Sziasztok!

köszönöm a hozzászolásokat.A gyermekem már néha reggelig alszik( 5 óra). Homeopatával probálozom. Lehet, hogy sikerül???
18 honapos.
Üdv: Mari
mari
 


Kedves Mari!
reggel öt óra az már szuper! Több mint fél siker! Hogyan csináltad?
üdv
Zsóka
Zsóka
 


Sziasztok!
Újabb nap nélkülem. Lehet, hogy egyszer ezt is meg fogom szokni.
Veronik
ui: Érdekes, nem azt érzem, hogy Emese nélkülem van, hanem hogy én vagyok Emese nélkül. Legalábbis ezt írtam, úgyhogy tudat alatt biztos.
Veronik
 


itt mindenkinek alszik a csemetéje?????
névtelen
 


Sziasztok
Bocs de meg kell jegyeznem, hogy ki nem állhatom ezeket a jópofi beszólásokat.
El is ment a kedvem attól, hogy leírjam mi történt tegnap.
Veronik
 


Kedves Veronik, ne hagyd, hogy elvegyék a kedved! Én szeretném tudni, mi történt. Üdv, Bea
Bea
 


Sziasztok!

Nálunk nemrég csoda történt.
Régebben írtam, hogy Ubika nagyon rossz alvó és este a kezemben alszik el onnan teszem be az ágyába. Próbálgattunk mi minden félét, de nem nagyon volt értelme. Aztán egyik nap Ubika közölte, hogy "ámos" és "ágyba". Láss csodát, betettem az ágyába, egy kicsit még játszott, énekelgetett, majd szó nélkül elaludt. Ilyet. Azóta is így megy esténként. Nem tudom mi hozta a változást, lehet, hogy eddig nem pont akkor próbálkoztunk az altatással amikor neki jó lett volna, de most, hogy el tudja mondani mit szeretne minden működik magától (, ha nem kiabálom el).
Szóval minden rosszul alvó gyerek anyujának üzenem: kitartás, vannak még csodák!

Üdv: Garam
Garam
 


Sziasztok!

Ahogy a sok problémát olvasgatom (és főleg a megoldásokat), egyre inkább azt gondolom, hogy a gyerekek minden -általunk problémának tartott- dolgot megoldanak, amikor eljön az ideje. Amikor megértek ár testileg és lelkileg. A fő probléma az, hogy mi nem tudjuk, mikor jön el az ideje:)

Kedves Garam!

Én ebből azt a tanulságot vontam le, hogy teljesen mindegy, hogyan altatjuk el a gyereket, a lényeg hogy ő biztonságban érezze magát és elaludjon, majd ha eljön az ő ideje, elalszik magától is. Én megvallom, hogy ha éjszaka van valami baja, magamhoz veszem. Persze nem az első reakcióm, de ha máshogy nem megy, miért szenvedjen? Olyankor megnyugszik és jót alszunk utána:) Sziasztok, Bea
Bea
 


Sziasztok!
Csak egy "érdekességet" szeretnék leírni, amit tegnap hallottam. Egy anyuka mesélte, hogy milyen neveletlen, rossz kölyke van, mert nem hajlandó aludni, pedig már lassan két éves és még össz-vissz nem aludt éjszaka végig 1 hónapot sem.
Na, még mielött kifejtettem volna a véleményemet arról, hogy a nem alvás, nem neveletlenség és rosszaság kategóriába sorolható, ő hozzátette, hogy előző este, miután már 4-szer kiabált be, hogy aludjon végre a büdös kölök, s az még mindig nyávogott, fogta magát az anyuka(?) és jól elfenekelte engedetlen kölykét, aki ezekután reggelig aludt. Szerinte ezt még többször meg kell ismételni.
Na ennyi. Én még most is csak bambulok a történeten. A mamának semmit nem mondtam (szerintem teljesen felesleges), nektek leírtam, hogy valamennyire elszálljon belőlem a düh.
Üdv. Timea
Timea
 


Ilyenkor csak azt a szegény gyereket sajnálom. Milyen gyerekkora lesz (van) neki? És ezek után milyen felnőtt lesz belőle? Köszönhetően szerető édesanyjának...
Zsóka
Zsóka
 


Sziasztok!

Az embernek elszorul a szíve, amikor azt látja az utcán, áruházban, hogy orditanak a gyerekkel minden türelem nélkül, megalázva... És nem ritka ez a jelenség... Ilyenkor én is elgondolkodom: egyáltalán van szive annak a mamának? Vajon mit követett el az a baba, kisgyermek, hogy ezt a szivtelen magatartást kell viszonzásul kapnia? Vagy lehet, hogy a mama is annak idején ezt kapta az ő mamájától és úgy érzi neki is ezt kell tennie? ...:((( Bea
Bea
 


Lányok!

Öl a lelkiismeretfurdalás, mert bizony én is ordibáltam már a gyerekeimmel, utcán is, oviban is, sőt elalvás miatt is. Ezzel együtt bízom benne, hogy nem vagyok teljesen csapnivaló a gyerekkel. Oké, nem akarom menteni, aki nem arra való, de tegyük a szívünkre a kezünket, hogy mi hányszor voltunk már türelmetlenek a gyerekkel!
Ildi
Pethes Ildikó
 


Kedves Ildikó!
Szerintem igenis emberi vonás, hogy néha elveszítjük a türelmünket. Néhány eset: fiam hazajön a bölcsiből és egyfolytában az ott felszedett káromkodást ismétli. Türelmes magyarázat következik, hogy ezt nem szabad, mert csúnya, és mi ne beszéljünk így. Majd újra elmondjuk, kb. 100x. Ha ezután újrakezdi, bizony beküldjük a szobájába gondolkodni.
Vagy: Fürdik, játszik a kádban, persze kifröccsen a víz. De mikor az a játék, hogy minél több vizet kilocsoljon a szőnyegre, felmegy a pumpa. Ez nem jelenti, hogy kapásból ordítok, ez az én hangulatomtól is függ (sajnos).
Vagy a hiszti, ok nélkül. Valahogy elejét kell venni, hogy ezt "zsarolási" eszközként használja. Nálunk nagyon bevált a szobába küldés. Ilyenkor közli, hogy: Jó, akkor megyek szomorodni. Majd két perc múlva kijön, lehiggadva. Rendszerint nem állom meg, hogy ne adjak neki ilyenkor egy békepuszit (lehet, hogy ezzel elrontom az egészet, de akkor is).Persze ez sem mindig válik be.
Ha teljesen visszafolytjuk az indulatainkat, nem színészkedés az, egyfajta "mű" viselkedés?
Várom a véleményeteket.
Üdv: Judó
Judó
 


Sziasztok!

Judóval egyetértek: az is egy kommunikáció (ilyen formán természetes megnyilvánulás) mikor az ember felemeli a hangját. Az indok, meg a gyakorisága azonban lehet vita tárgya. Nálunk ritka a kiabálás, de épp ezért nagyon hatásos!
Olyannyira, hogy tündér-kicsi fiam elsírta magát a legutóbb. Pedig nem is rossz volt, csak belekezdett egy olyan mozdulatba, ami igen balesetveszélyes helyzetet teremthetett volna. Csak annyit mondtunk: Ne! igaz az apjával egyszerre. Utána alig tudtuk megvigasztalni.
Nálunk is inkább a: Menj a szobádba gondolkodni! - utasítás megy. Bár legtöbbször nem kerül rá sor, mert a felelet: "Csücsü." azaz ott ahol van leül és "jókodik", magyarán fél percig nem csinál semmit.
A káromkodásról eszembe jutott az unokaöcsém. Kb. két és fél éves volt és már pontosan tudta, hogy a csúnya szavakat nem szabad kimondani. A Tv-ben valami foci volt és a riporter sorolta a neveket. Az egyik játékost Azarakurajev -nek(?) hívták. A srác egyből fölkapta a fejét és boldogan kiabálta a "csúnya szót". Egszen addig, amíg meg nem értette, hogy ez csak a bácsinak a neve...


Anta
Csutak
 


Sziasztok!

Természetesen én nem arra az gondoltam, amikor az ember egyszer-egyszer elveszti a türelmét és felemeli a hangját. Ilyenkor a gyerek pontosan tudja, hogy akkor és ott túllépte a határt. Ezt is meg KELL tapasztalnia. Én példának okáért olyasmire gondolok, amikor a gyereket nem hallgatják meg, belefojtják a szót (azt is ordítva) és közben tudatják vele, hogy "ne nyavalyogj már folyton" és lehetőség szerint még meg is lökik a hatás kedvéért. Aztán a papa meg a mama jót mulat a gyereken. (Nem kitaláció, legutóbb tanúja voltam az esetnek.) Szegény gyereknek nem tudom mi baja lehetett, az ő hangját nem hallottam, lehet hgoy egyzserűen csak szomjas volt, vagy valamit el akart mesélni a szüleinek. Remélem érzitek a különbséget!? Bea
Bea
 


Kedves Bea!
Hát igen, vannak hihetetlen megnyilvánulások szülői részről a gyermek felé.
Kedves Ildikó!
Egyébként én, mint aki felvetette ezt a témát, egyáltalán nem a minta(?)szerű anyukákhoz tartozom. Bizony én is szoktam türelmetlen lenni a fiammal, kiabálok vele, és bár nem vagyok rá büszke, már én is elfenekeltem őt. Na, de könyörgöm, egy gyereket, azért megverni, mert nem alszik, nem tud elaludni? Hát ezek után vajon hogyan fog?
Kedves Judó!
Teljesen igazad van, abban, hogy a visszafolytott indulatok egy kicsit alakoskodóak. Persze az embernek nagyon sokszor vissza kell fogni magát, mint például mostanában nekem. Drága kicsi fiam az utóbbi időben a dackorszakba belépve, hát, hogy rondán fogalmazzak időnként elviselhetetlen.
Sokszor nagyon nehéz megállni, hogy ne ordítsak rá, vagy ne fenekeljem el, de hát azért, mert engem türelmetlnné formált a "Teremtő" (Vagy én formáltam magam azzá), nem csapkodhatom őt 5 percenként össze. (úgy, mint ahogy a történetben szereplő anyuka teszi ezt a kisfiával nap, mint nap.) Na, de persze, amikor betelik a pohár, nem fogom vissza magam, mert különben már rég agyvérzést kaptam volna. Ilyenkor nálunk is lehet a szobába menni lecsitulni, "gondolkodni". Szegénykém ilyenkor a szomszédban is visszhangzó kiabálásom kíséretében szalad fel a szobájába.
Na, szóval én is szoktam nem éppen szülőhöz méltóan viselkedni.
Üdv. Timea
Timea
 


Sziasztok!

Tímea gondolatairól jutott eszembe Varga Domonkos Kutyafülűek című könyve. Az író kifejti, hogy a szomszédok szerint brutális apa lehet (hét gyerekkel), mert mindig ordít, igaz, az nem hallatszik ki a lakásból, amikor szépen beszél hozzájuk.
A legutóbbi "ordítós szülő" -t egy könyvsátorban láttam. Kisiskolás gyereke kikönyörgött megvételre egy leértékelt könyvet, talán 1001 találóskérdés, vagy mi volt a címe. A kedves anyuka (sminkkel-smukkal borítva) kényszeredett arccal fizette ki a potom összeget, majd ordítva közölte a kisfiával, hogy reméli, hogy most boldog és azonnal takarodik haza megcsinálni azt a leckét, amit a tanítónéni adott, mert nem könyveket kell olvasni, hanem tanulni kell.
Ez utóbbi gondolat önmagában is nagyon megragadó...


Anta
Csutak
 


Sziasztok!
Szerintetek normális dolog,ha a 4 és fél hónapos Bogi babám napközben kétszer 20 percet alszik összesen. Ez sem mindig. Valamikor csak reggel alszik vissza az első szopi után egy kicsit. Egyébbként 1 hónapos kora óta este 10-től,reggel 6 ill.7-ig alszik. Ezt sajátmaga alakította így.
Üdv.:Sissy
Sissy
 


Kedves Sissy!

Teljesen normális, ha Bogi baba jól érzi ettől magát!
Sőt! Irigylésre méltó! Én másfél évig nem aludtam át egy éjszakát! Most bíztató a helyzet, mert a haspók fiam estére igazi tehéntejet kap és már két napja nem keltett fel kajálni az éjszaka közepén. Igaz, most meg azért ébredek fel, hogy mi van ezzel a gyerekkel?
De azért meg bírnám szokni az éjszakai alvást...

Anta
Csutak
 


Kedves Sissy!

Dorcsi ugyanezt csinálta, csinálja. Megkérdeztem a doktor nénit is, és azt válaszolta, hogy ha éjjel alszik, akkor semmi gond. Csak néha egy picit fárasztó tud lenni, amikor álmos, ettől nyűgös és mégsem alszik... Üdv, Bea
Bea
 


Nem tudom van-e még ilyen, én mindenkitõl csak azt hallom, hogy nem jól csinálom, mert elkényeztetem a babát , ami lehet, de...:Nem tud aludni, kézben, altatásra elalszik, viszont amint leteszem a kiságyba elkezd ébredezni. Próbáltam már nem felvenni, de csak egyre jobban belehergelte magát a sírásba, elkezdett vörösödni és fulladozni. Képes volt 3 napon keresztül ezt csinálni. Ezek után úgy döntöttem nem teszem le, így, egész nap a kezemben legalább alszik. Mit lehet tenni?
Egyébként 2 hónapos, jól fejlõdik és mikor foglalkoznak vele boldog. Csak meg se lehet mozdulni tõle, ami egy ideig jópofa, de meddig lehet, meddig érdemes csinálni?
Kinga
Névtelen
 


Szia! Van ilyen. Kép Kép Nekem három is volt, kisebb nagyobb különbségekkel. Mit lehet tenni? Elfogadni. A babáknak szüksége van a testközelségre. Hogy melyiknek milyen mértékben, az idegrendszeri adottság leginkább, vannak bababák, akik képtelenek egyedül elaludni. Akik az Aludj jól gyermekem és egyéb könyvek hatására csak rosszabbodnak. Nekem egyik fiam sem aludt el piciként magától szinte soha. Illetve a középsõ, azt hiszem kb. kétszer. Azután ahogy nõttek, ez javult. Én azt vettem észre, hogy amelyiket többet babusgattam, tartottam kézben, ott lett a leghamarabb elfogadható a helyzet. A középsõnél engem is addig szekáltak, amíg meg akartam nevelni. Ennek hatására azután végképp letehetetlen lett. Próbáld meg magadra kötni pl. hordozókendõben. Abban el is alszanak, a biztonságos testközelben, ringatózás közben. És még te is el tudsz végezni egy-két házimunkát.
Üdv,
Liesel
Liesel
 


Köszi, ez megnyugtat!!!! Akkor babusgatom.
Ez szerinted azzal a bizonyos kólikával is kapcsolatban van?
Éjszaka hogy boldogultatok? Borka,-õ az illetõ mostanában szokott rá az éjszakai nyügire is. Ezzel kapcsolatban is tudnál valami okosat írni?
Szia, Kinga
Névtelen
 


Kedves Kinga!

Ugyanez volt a helyzet a fiammal, mikor két hónapos volt. Bármennyire aludt is, amint leraktam a kezembõl, hamarosan ébredezni kezdett. A mi esetünkben egy nagyon egyszerû oka volt, amire szerencsére hamar rájöttem, lehet, hogy esetleg nálatok is ez a gond! Újszülött korától kezdve mindig a hátára fektettem, csakis úgy altattam (ugyebár ezt javasolják a bölcsõhalál miatt). Hár rá kellett jönnöm, hogy a hátonfekvés az, ami felébreszti, ha hasra fektetve teszem le a karomból, békésen alszik tovább és nem ébred fel! Õ egy ilyen hasonfekvõs baba, azóta is minden éjjel csakis hason alszik (most négy és fél hónapos). Lehet, hogy Borka is ezt szeretné? Ha kólikás, akkor pedig fõleg biztos, hogy sokkal jobban érezné magát hason! Az én Petikém úgy aludt 2 hónaposan, hogy a térdét egészen maga alá húzta, mintha térdelve aludna, a pocijának ez nagyon jó volt!
Ha nem ez a gond, ha hason is felébred és mindenképpen a Te testközelségedet igényli, akkor pedig lenne mégegy javaslatom: ha Te is pihenni szeretnél, tedd a kicsit a hasadra-mellkasodra úgy, hogy Õ hason fekszik, te pedig a hátadon. Így Te is szundíthatsz egyet akár, és melegíted õt alulról, hallja a szívverésed, ez megnyugtatja. A hátát is simizheted közben, és mindkettõtöknek kényelmes. Ha pedig tennivalód van, akkor én is a kengurut vagy hordozókendõt javaslom, így a a konyhai teendõk közben; kávéval, gáztûzhely körül, stb, könnyen megtörténhet a baj - forrázás, vagy akár csak egy nyakonöntés. Kép

Minden jót: Katus
Katus
 


Kinga! Csak kitartás! Vannak gyerekek, akik nem képesek maguk aludni. Nehezen viselik pl az elválást. Ez arra az esetre érvényes, ha már minden egyéb eshetöséget végigzongoráztál. Ha elfogadod a kisbabádat ilyennek, akkor könnyebben fogod venni az akadályokat . Szörnyeen fárasztó, az igaz, de végig lehet csinálni!Jót tesz, ha együtt pihentek.Valószinüleg Borka lesz az a tipusú gyerek , akit 3 évesen is altatni kell ahhoz, hogy el bírjon aludni. Egyébként azt mondják, az okos gyerek keveset alszik... ss
Névtelen
 


Szia Kinga,

Az újszülöttek szinte minden idejüket alvással töltik. Néhány hét elteltével - ez babánként változó - elkezd egyre inkább érdeklödni a külvilág iránt és ezzel párhuzamosan szoktak megjelenni az elsö ilyen jellegü problémák, amiröl te is irsz. Nagyon sok csecsemö - az én elsö gyerekem is ilyen volt - forditott szokásokat vesz föl: nappal inkább alszik, mig éjszaka dajdajozik.
A gyermekeknek velükszületett törekvésük van arra, hogy egyensulyt teremtsenek a külvilág, nappal számukra túl sok ingere és az éjszakák viszonylagos nyugalma közötti viszonyában. Tehát nappal alvással védekezik a túl sok inger ellen, a sötét és csendes éjszakában viszont automatikusan ingerkeresövé válik. Erre szokták mondani, hogy kólikás a baba, mert mindig este sirnak.
Semmi baj a gyermekeddel és fogadd meg Liesel tanácsát!


Bóbita
Bóbita
 


Szia Kinga!

Nalunk is ez volt a helyzet, egesz nap kezben volt a fiam. A kezen kivul a babakocsi volt meg jo alvohely. Ezenkivul baromian kuzdott az alvas ellen, nagyon nehezen aludt el mindig. Volt olyan, hogy annyira almos volt, hogy csak bombolt, bombolt, igy bombolve feloltoztettem, betettem a kocsiba, es -nem hazudok- ket lepes utan oldalra forditotta a fejet es mar aludt is. Kb. 5-6 honapos korara hagyta abba a kezben alvast, es kb. 10 honapos korara a kuzdelmet az alvas ellen.
Faraszto, de kibirhato. Sok kitartast!

Agi
Agi
 


Köszönöm a sok bíztatást, tényleg jó tudni hogy nem egyedi Borka esete és hogy nincs semmi baj. Ma ugyan kézben is felébredt, aztán nem aludt vissza, de mondjuk hogy front volt...
Névtelen
 


Jut eszembe, kiváncsi lennék még a véleményetekre pár dologgal kapcsolatban,-nagyon kezdõ vagyok. Szóval:
1. Hány óra nem alvás után kezdenétek aggódni,-vagy erre nincs recept?
2. Télen mennyit lehet sétálni vele?-nincs szélvédett babakocsink, csak fonott mózeskosár, meg nem szélvédett kocsi, de azt nem tudjuk minden nap levinni.
3. Honnan lehet tudni hogy eleget evett-e a baba?-ezt azért kérdem mert hol belealszik, hol végigfeszengi az egész szopizást. (Egyszer, kétszer lemértem, akkor kb. 150 grammot táplálkozott.)

Asszem egyenlõre csak ennyi a hasfájásom. Válaszaitokat elõre is köszönöm,
Kinga
Névtelen
 


Na mindegy, úgy vélm ez nem jött össze.Hello mindenki!
Kinga
Névtelen
 

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

XTeakiadó