Sziasztok!
Hát nem volt semmi termés, amit vissza kellett olvasnom - jól belehúztatok!
Megpróbálok mindenkinek válaszolni és pár témához hozzászólni...
Eri, Doris!
Köszönöm a szülinapi jókívánságokat!

Claire!
Élőflórás joghurt??? Rá se néznek a "fura" íze miatt.
Mi az a protexin? Bocs a tudatlanságomért...
Béres cseppet és C vitamint szedünk bő másfél éve, s azóta a böliig nem is volt gond - a szőke hercegem 1x volt hörghurutos, a másik 1x sem volt beteg!!! Szept óta viszont rémálom ez az állandó betegeskedés...

Doris!
Tényleg emberfeletti a türelmed és odaadásod!!!!
Én is kérnék belőle egy nagyobb adagot, kvázi bármit odaadnék érte (a fiaimon kívül persze

)!
Te még most is tartod az üveget??? Én nagyon szenya anyuka lehettem, mert egyszer ( egy "minden rossz" napon, mikor az üvegeket is kiverték a kezemből, úgy kapálódzott és üvöltött mindkettő) rájöttem, hogy lehetne párnákkal jól "beállítani" az üveget és amikor már fogni tudták és akarták, "betámasztottam".

Így viszont a másik manó a karomban fekhetett.

Természetesen köv. alkalommal helycsere volt.

Szerencsére jól viselték, onnantól nem volt örjöngés, sőt volt, hogy hnegyed órát is elnyammogtunk hármasban csendben, nyugiban...


Remélem mikor legközelebb hazajöttök, már minden eredményetek szuper lesz! Javulást!!

Cat!
Igen az eleje nálam is a "túlélésről" szólt, ez nagyon jóóóó kifejezés arra, amit akkor én is éreztem...
Annamari!
Én kvázi 3 dologból (és a hozzávalókból) nem vettem duplát: pelenkázó, mérleg és kiskád!
Természetesen botmixerből is elég volt 1...
A babakocsi meg testvérkocsi volt - kvázi az is dupla...

(igaz azt alig használtuk ki, másfél évesen már nem voltak hajlandóak beülni, s addig meg nehezen boldolutunk a bérházból való lejutással...

)
De a légzésfigyelőtől (ami a matrac alá kellett - ezt kölcsönöztük szerencsére) kiságyakig, a matracoktól a kiságyrra szerelhető forgó-zenélőn át szinte mindenből dupla kellett v. annak többszöröse (lepedők, pelusok, cumisüvegek, ruhák...)
És eleinte még a dupla egyforma játék sem volt lényeges, ma már elképzelhetetlen, hogy egy kiskonyhán és csúszdán kívül ne kettő legyen a cuccokból. Pontosabban elképzelhető, de annak én iszom meg a levét: folyamatos harc és veszekedés megy a játék birtoklásáért...
Asszem mi már nov. elején bevásároltuk a nagyját, januárban mielőtt befektettek megvettük az apróbb dolgokat, febr. elején pedig már jöttek is programozott csaszival. össz. 3 hetet voltunk/tam a kórházban, 2-t egyben a fiúkkal, 1-t hármasban.
Kriszti!
Valami tényleg volt a levegőben

, mert a Ricsi sem akart napokig éjfél előtt elaludni, mintha felhúzták volna, indította volna újra a napot este 11-kor...
Orsi!
Alvás???
Külön szoba!!!
Sajnos nekem sem volt netem, így elég későn, a végkimerülés határán, egy betegség döbbentett rá - így nem mehet tovább. Aludni igenis kell, mert egyedül nem bírom a 2 gyereket - akik sajna nem szopiztak, így egy folyamatos tápszergyártás és etetés bűvkörében éltünk...
Judyt!
Nekem medela kézim volt, hát nem egy leányálom, eléggé megdolgoztatja az embert. Az AVENT nekünk nem vált be, 1 csepp sem jött - szerintem csak azoknak jön be, akinek amúgy is rengeteg a tejük és a babák is jól szopiznak, mert ott már kvázi minimális stimulálással is ömlik a tejci!

Igaz nekem nem szívták a manók (a kórházban megszokták, hogy az ott megkérdezésem nélkül adott nagylyukú cumisüvegből DŐL a tej - így minek dolgozzanak...), szóval én kínlódtam egyedül. Sajna meg is lett az eredménye, el is apadt a tejem...
Engem nem varrtak össze előtte, igaz a 34. hétig csak a külső méhszáj tűnt csak el. Akkor fektettek be, mert nagyon vizesedtem. Programozott császárral, 36+0 hétre születtek a fiúk, 2800 és 2700 gr súllyal.

Gyönyörűek a munkáid!!! A fal antikolása érdekelne és a virágszirmok!

Ha van kedved és időd - s nem titok, mailben beavathatnál a rejtelmükbe, hogy lehet ezeket elkészíteni.
Rita!
A sebem nekem is begyulladt és kifakadt, ahogy hazaértünk. Szerintem korán vették ki belőle a katétert, mert még simán jött volna a váladék - de azt mondták, nem lehet ott tovább...
Én nem emlékszem, hogy gyógyszert kaptam volna, bár felnyitni nem kellett, mivel a be nem gyógyult lyukon szivárgott tovább.

Őrület, min megy az ember keresztül, és akkor még a császárosokat "nézik le"... Pedig állítom többet és tovább szenvedünk - igaz nem előtte, hanem amikor már a babával kellene törődni, ott görnyedsz és görcsölsz, míg a természetes szülő nők max óvatosabban ültek le pár napig... Én minden felkelésbe - azon a baromi magas ágyon - majd beledöglöttem... és ki tudja naponta hány tucatszor kellett ugrálni a fiúkhoz, mert egy csecsemős sem segített SOHA!

Az első éjjel beadhattam (az egyiket!), de másnap közölték: "Otthon is ez lesz, szokjon hozzá anyuka..." No comment...
Én is sírtam a kétségbeeséstől, szopizni nem akartak, tejem elment, a LLL a mai napig küldi a Szoptanít készüléket...

, tápszert kihányták, taknyuk-nyáluk egybefolyt 10 hétig, többet volt porszívó (az orrszívó miatt a kezemben) mint valaha - szóval nagyon nehéz volt az eleje. S bár Anyu párszor tudott jönni segíteni, akkor takarított vagy főzött előre pár napra (Ő is beteges, Apu rákos volt, így itt aludni csak 1x, 1x tudott), volt, hogy este 6-kor vettem észre, hogy még hálóingben vagyok...
Egyszer ültem a 30nm-es nagy szobában, "díszkivilágításba" a 300-as lámpa alatt a nagy franciaágyon, előttem a lábam között a nagypárnán a 2 gyerek üvölt, nem fogadja el már a cumisüveget sem, vergődés, őrjöngés ezerrel úgy, hogy már leizzadtak - és én csak hangosan zokogok, hogy: "Rossz anya vagyok - még erre sem vagyok jó, hogy megetessem a gyerekeimet..."
Soha nem fogom elfelejteni...
(De valaki talán jót szórakozhatott: épületes látvány lehettünk a szemközti ház lakóinak!

)
Szóval nyugi, jól csinálod - arra gondolj ezen többen is átestünk, Te már nem vagy egyedül, Neked már itt van a net és Mi is.

Ma már sok dolgot másképp csinálnék én is, sokszor visszasírom azokat a heteket hónapokat, hogy ahelyett, hogy kiélveztem volna, a túlélés volt az akkori cél...
Na eldugulok, mert behoztam az 1 heti lemaradást...
Még egyszer köszönjük az érdeklődést, remélem vége ennek a betegség dömpingnek!

Elvileg ma már mentünk volna bölibe, de nem volt szívem felkelteni a skacokat - a 9-es kelés viszont már késő a bölibe járáshoz...
Utólag is üdv. az újaknak és jobbulást a betegeknek!!!
Pusza
Erika