Társalgó főoldal » Szülés » Császárral szeretnék szülni!

Sziasztok!

Az eredeti témához szeretnék hozzászólni. Én is császárral akartam szülni, mert féltem a vajúdás fájdalmától, és a gátmetszéstõl. Úgy gondoltam, jobb, ha a hasamat vágják fel, mint azt az érzékeny területet. Szerencsére semmi alapja nem volt, hogy császárral szüljek, a babám rendesen befordult, nem volt téraránytalanság, és velem is minden rendben volt. Így aztán, amikor eljött a nagy nap, természetes módon megindult a szülésem. 22 órán keresztül vajúdtam, ebbõl tíz óra, és fõleg az utolsó öt volt nagyon nehéz. A legelkeseredettebb pillanatokban EDÁt akartam kérni, de ehelyett kaptam két Nospa injekciót, és az is jelentõsen csökkentette a fájdalmamat. Lányok, nincs annál fantasztikusabb érzés, mikor a pici babátok kicsusszan belõletek, és meghalljátok a sírását. Végig magamnál voltam, és rögtön a karjaimba foghattam, amint megszületett. Utána megszûnt minden fájdalmam, és úgy éreztem akár már akkor újra végig tudnám csinálni. A gátmetszés abszolút nem fájt, a varrás alatt aludtam, annyira nem éreztem, és a negyedik napon simán rá tudtam ülni. A gyógyulási szak alatt csak egy picit volt kellemetlen, abszolút ki lehetett bírni, mindenért kárpótolt a baba. Ja, és még valami, már 4 héttel a szülés után együtt voltam ismét a párommal, és csak azért ilyen "sokára", mert meg akartam várni, amig elmúlik a vérzésem.

Szóval, én azt mondom nektek, aki csak teheti, szüljön természetesen, higgyétek el, életetek legfantasztikusabb élménye lesz. De persze azok is ugyanolyan fantasztikusak, akik csak császárral tudják világrahozni a gyermeküket, hiszen minden szülés sikernek számít!

Legyetek jók, vigyázzatok magatokra, ,és egymásra. Puszi:

Love

Sziasztok!

Én az első babámat természetes úton szültem meg.A következőt kb 3-4 év múlva szeretném,de már most szeretnék informálódni dolgokról. A második gyermekemet biztos hogy császárral szeretném szülni,mert rettegeg a természetesútonvaló szüléstől. Ha valakit érdekel leírom részletesen miért,de most csak röviden az indokokról.
Fél óránként tágítottak kézzel,ami szörnyű volt,de nincs is rá szó.
Mikor megszületett a pici,csak megmutatták fél pillanatra és már vitték is fürdetni,pedig semmi baja sem volt!!!!
És még ezer dolog ami miatt a császárt választom. Lehet egyáltalán ilyet?Megválaszthatom,hogy én hogyan szeretnék szülni? Engem már semmilyen érv nem tud meggyőzni a természetesútonvaló szülés mellett,vagy a császár ellen.

Orsi

Miért? Engem érdekelnek az okaid...
Persze nem tudom, miért jutottál erre, talán majd leírod, komolyan érdekelne. Pár dolgot azért érdemes mérlegelned: a második szülésed valószínüleg könnyü lenne, mivel második és szöveteid könnyebben fognak másodszorra engedni. Kézzel tágításra, legalábbis ilyen brutál módon nagy valószínüséggel nem lesz szükség. Továbbá kérhetsz olyan EDA-t, ami teljes fájdalomcsillapítást jelent a kitolási szakaszban is. Így valószínüleg több beavatkozásra lesz szükség, nagyobb az esélyed a császárra is, de úgyse akarsz természetes útn szülni, viszont a fájdalmat így nagyrészt el tudod kerülni.
A császár ellen az szól, hogy sokkal több a szövödmény, 10szeres az anyai halálozás, a gyereknek sem egyértelmüen jó, esetleg nehezebben fog alkalmazkodni, ráadásul szenvedni fogsz az elsö napokban, nehezebben vagy egyáltalán nem fogod tudni ellátni a gyereket. Ha most fájt, hogy nem kaptad meg szülés után, akkor erröl csaszi után eleve lemondhatsz, mert akkor max megmutatják, hasra nem teszik, mert ott dolgoznak benned, általában császáros baba megy az inkubátorba pár órára és kevés olyan kórház van, ahol ezek után kiveszik, és odaviszik és segítenek , hogy megszoptathasd. Ez segítség nélkül nem fog sikerülni, mert a császár hiába rutinbeavatkozás, nagy mütétnek számít, szóval hacsak nem vagy extrém szerencsés alkat, akkor pár napig nyomorultul fogod magad érezni utána, és hetek múlva is meggondolod, hogy hányszor hajolsz a kiságy fölé és felemeled-e a nagyobbik gyerekedet. Ha altatnak, lehet, hogy rosszul bírod és vacakul leszel utána, ha spinált kapsz, lehet, hogy fog fájni a fejed. Ha nem vajúdsz elötte, akkor valószínüleg késöbb indul majd a tejed, ami nem átugorhatatlan akadály a szoptatás terén, de mégis megnehezítheti a kezdetet, ha a baba nem különösebben jó szopóreflexszel születik.
Írod, hogy nem lehet meggyözni a szülés mellett, így nem is próbállak, de talán érdemes lenne beszélgetned olyan anyukákkal akik császárral szültek, mert szükséged lesz infókra, hogy kiválaszthasd a megfelelö orvost és kórházat. Nekem volt császárom is, természetes szülésem is, abszolút szülés párti vagyok, ezért én a helyedben inkább keresnék egy orvost, aki hajlandó arra, hogy végig EDá-t adjon, akivel meg lehet beszélni, hogy nem egyezel bele bizonyos beavatkozásokba, inkább mütsön, ha azokra lenne szükség. Egyébként ebben a választható-e a császár kérdésben is az a véleményem, hogy helyböl indokolatlanul nem engedném választani, de azt megengedném, hogy a kismama megmondja, hogy milyen beavatkozásokat enged meg az orvosnak. Mondhatnánk pl azt, hogy nem engedek oxytocint adni magamnak, nem engedem a kézzel tágítást, inkább akkor mütsenek meg. Persze ez abszolút ellentmond a szakmai ajánlásoknak, ezért le kell papírozni és mivel ahány eset annyiféle, erre soha nem lesz egységes protokoll. Egyébként a túlzott félelem is lehet indikációja egy császárnak, mert az is okozhat szülés komplikációkat.

Szia Moncaberta!

Köszönöm amiket írtál. Sokmindenben igazat adok neked,de van amit máshogy gondolok. Egyébként erre a végig EDA-val való szülésre is gondoltam már,de hol találok ilyen orvost??? Amikor még a kérésemre se kaphattam a szülésemnél.De még csak egy ici-pici bármilyen fájdalomcsillapítót sem.(Pl:gáz,inyekció) Nem is kértem volna az EDA-t ha nem tágít egyfolytában a doki.Sajnos sietett haza.Szerintem a fiam egy nappal legalább később jött volna ki.De én voltam a hülye,mert első szülés révén hamar bementem a kórházba.Szerintem még a jóslófájásoknál.Rögtön kaptam oxitocin hegyeket,mozogni nem tudtam emiatt sem,meg mert nem engedték,csak állhattam,hogy így is siettessék a picit,aki még jól ellett volna odabent.Amikor elfáradtam már nagyon,akkor sem ülhettem le,már csak a férjem tartott ahogy tudott.Sokszori kézzeltágítási művelet vette kezdetét.Aztán mondtam,hogy kérnék valami fájdalomcsillapítót.A tanuló szülésznő aki épp ügyeletben volt,azt mondta ők semmit nem tudnak adni!!!!! Ekkor mondtam,hogy dehát én legalább 4-5 fajtát ismerek,és de adjon már valamit. Erre ő:Kérdezzem meg a doktorúrat. Megkérdeztem.A válasz az volt,hogy miért nem kaptam gázt eddig?Erre "adott" a szülésznő gázt,csak sajnos nem tudta szegényke hogy hogy is működig a gépezet,és még én lettem lecseszve,hogy rosszul veszem a levegőt.Ezek után mertem felvetni az Eda-t. Mindenki azt mondta: Miért nem szóltam elöbb,mostmár nem lehet,mindjárt kint a baba.Innentől volt még 4 óra a szülésig.Jah,és ráadásul mindenki kiment a szobából,és kint nevetgéltek,én meg beszélhettem a falnak.Aztán végül,annyira elfáradtam,hogy semmihez se volt erőm,remegtem.A doki rámkönyökölt és kinyomta a babát,úgy,hogy kb 2 hónapig volt egy 15 cm-es lila folt a hasamon. Aztán meg amint írtam elvitték a babát anélkül,hogy megfoghattam volna.Szóval szerintem mindegy hogy hogy szülök úgyse teszik oda a babát,akkor meg már legalább ne fájjon.Egyébként azóta nem bírom a fájdalmat egyáltalán.Pedig szerintem jól bírtam volna tágítás nélkül,simán ment volna.Beszéltem már császáros anyukával,mert nem is egy családtagom szült úgy.Az egyik azt mondta,hogy örülo neki hogy császárral szült miután látta a normálisúton szülőket,hogy kb ugyanúgy,ha nem jobban fáj nekik a gátsebük.És örül annak is,hogy a szülés egyáltalán nem fájt se neki,se a picinek,aki teljesen egészséges.Szóval,még utánna nézek olyan dokinak aki engedi az EDA-t végig,de ha nem megy én tényleg a könnyebb utat választom akármilyen szégyen is.Én komolyan rettegek a szüléstől,8 hónapja mindennap eszembejutnak a rossz élmények.Ne értsd félre,a lényeg a gyerek,és imádom,de szerintem a mai orvostudomány mellett nem kéne megszenvedni a gyerekért.Legalábbis nem ennyire.

Orsi

xxx

Szia Orsi!

Szerintem mindenképp válts orvost és lehetőleg kórházat is, mert amit az első szülésedről meséltél, az meglehetősen felháborító! Szerencsére nem minden intézmény és doki ilyen. Az ilyen helyen én a csaszit sem vállalnám, akörül ugyanígy vannak olyan pontok, ahol kórháza-orvosa válogatja, hogy milyen lesz!
Olvass sokat a csasziról, mert az, hogy ismerősök dicsérték, nem jelenti azt, hogy neked is minden tökéletes lenne. Sok-sok pont van, ami rossz a csasziban, többnyire mások, mint a normál szülésnél. Nem hónapokra, de egész életedre megmaradó nyomokkal.Későbbi gyermekvállalást, későbbi szüléseket befolyásolva. Még a későbbi fogamzásgátlást is befolyásolja a csaszis múlt.
Lehet, hogy a végén továbbra is a csaszi mellett fogsz dönteni, de szeretném javasolni, hogy olvass el olyan írásokat is, amik a csaszi árnyoldalait mutatják be, csaszi utáni szövődményeket, csaszi kockázatait, mert nem véletlen, hogy orvosi ajánlás szerint nem az a jobb választás.

Ildi

Orsi!

Én is azt mondanám, hogy inkább orvost és kórházat válassz, nem mindenhol kapod ezt az ellátást!
Nekem a középső volt császár, és én nagyon azért drukkoltam, hogy a kicsit ne kelljen úgy szülnöm.
A császár előtt vajúdtam is (kézzel is tágítottak, ezzel nálam tényleg segíteni akartak, hogy ne legeyen császár, de sajnos végül elkerülhetetlen volt), a császárhoz elaltattak.
Én még egy pillanatra sem láthattam rendesen a fiamat (amikor felébresztettek, már toltak is át a gyerekágyas részlegre), jópár óra múlva láthattam először, és 11 óra múlva foghattam először a kezemben. Persze másnap reggeltől velem lehetett, de akkor meg már az okozott gondot, hogy senki nem segített, úgy kellett ellátnom, mint más spontán szülő anyukáknak. A hasi seb ezerszer rosszabb volt, mint a gátmetszés, még 10 nappal a szülés után is olyan fájdalmaim voltak, hogy fájdalomcsillapítót kellett szedjek (pedig nehezen szántam rá magamat a baba miatt), de csak a sima megfordulás, felállás is, a köhögésről, tüsszentésről ne is beszéljünk.
Szeptemberben szültem spontán egy kislányt, és ez nekem a császár után nagyon jó volt. Nekem is a nagy vágyam volt, hogy a pocimra tegyék ha kibújt (megtették), nem sietették a vajúdást. Én is sokkal jobban el tudtam látni őt (pedig volt gátmetszésem, de én a hasi seb után ezt már egyáltalán nem éreztem fájdalmasnak).
És igen, abszolút igazad van, nem kell fájdalommal szülöd, ma már megvan a lehetőséged, hogy fájdalomcsillapítást kérj, olyan helyet kell találnod (és olyan orvost), ahol ezt neked biztosítják akkor is, ha esetleg nem úgy gondoják, hogy kellene. És oylan helyet is lehet találni, ahol nem siettetik a szülést, nem avatkoznak bele ilyen módon.
Szóval: szerintem nem a császár a könnyebb út...

Beszti

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm amiket írtatok,és megfontolom a dolgot.Az már biztos,hogy más kórházat fogok keresni és más orvost.Szülésznőt is fogok választani.Utánna nézek a dolgoknak. Ha esetleg van valakinek nagyon jó tapasztalata kórházzal orvossal kapcsolatban,az légyszi írjon nekem ide,vagy akár e-mailben.
morsi@hdsnet.hu
Előre is köszönöm!

Orsi

Sziasztok, bocs, hogy belekotty, de pl. a gátseb szerintem nem kell hogy indok legyen (még egy sem a sok közül) a császármetszés mellett. Én az első babámat spontán szültem, most várom a másodikat, és noha van sok minden, amit most másképpen csinálnék, ha kell legyen gátsebem (nem törvényszerű, főleg második gyereknél nem), akkor az úgy legyen ellátva, mint az előzőnél. Ugyan a varrás fájt, elég sokáig is tartott, de a második (!!!) napon ülve szoptattam, sőt már párna sem kellett a fenekem alá. A családtagjaim ámultak, milyen fitten captatok a folyosón A gátkezelésnél a nővérek dicsérték, hogy milyen szép gátvarratom van (nem mintha nekem bármi érdemem lett volna benne). És mivel az egész felszívódó cérnával készült kívült-belül, a varratszedés annyiból állt, hogy a doki lecsípte a végén a csomót (kb. annyi fájdalom, mint kinyomni egy pattanást, időben még annyi sem). Az én dokim Pécsett van, ettől eltekintve szívből ajánlom
Üdv
Kriszi

Sziasztok.
Én is császárral szeretnék szülni, első babám lesz. Okom több is van de a legfontosabb talán a szemem, a bal szememre nagyon minimálisan látok, nem örülnék ha teljesen megvakulnék. Voltam szemészeten de olyan bunkó volt a doktornő, hogy meg sem hallgatta mi a problémám, csak egy általános papírt írt és elzavart. Ja, amúgy a tábláról, tudjátok amit olvastatni szoktak a szemészeten, a legfelső két betűn nem jutottam túl. Szóval ha természetes úton szülök, elképzelhető, hogy elszakadnak a szemizmaim (műtve volt). Mit tegyek, hová menjek szemészetre, ahol kapok egy papírt arról, hogy császárral szüljek? Amúgy a szülészorvosom küldött el szemészetre pont emiatt.

Kell egyáltalán papír? Nem lehet csak egyszerűen szólni az orvosnak, hogy ez a gondom és császárt szeretnék?

Köszi a segítséget:
Pinky

xxx

Köszi!! Csütörtökön meg is beszélem az orvosommal hogy mi legyen.

Az is közrejátszik, hogy nagyon félek a természetes szüléstől, ez befolyásolhatja a szülés kimenetelét is.

Kedves Orsi!

Először is meg kell erősítenem az előttem írókat. Rendkívül elszomorít, hogy ilyen embertelen módon bántak veled. Borzalmas! És felháborító. Na mindegy, teljesen kiakadtam. Vannak olyan kórházak, olyan lehetőségek, ahol és amikor nem darabáruként kezelnek, hanem békénhagynak vajúdni a saját ütemetek szerint. Akkor közel sem ilyen traumatikus a szülés és a születés.

Emellett sejtem, mit érezhetsz: mint én a fogorvosi beavatkozásokkal kapcsolatban. Olyan mértékű a rettegésem, hogy csak altatásban engedem, hogy hozzányúljon bárki a fogaimhoz. Szóval megértelek.

A fentieken kívül viszont van még1 ötletem: az önhipnózissal szülés. http://www.hypnohealing.org/ - ha értesz angoulul. Ha nem, pár topiccal lejjebb ugyanitt a "Szülés előtti félelem" címűben, bemásoltam, amit egy magyar származású hölgy, aki ilyen csoportokat tart, küldött nekem erről. Azt is írta, idén hazajön, és tart ilyen csoportokat. Májusban lesz újra a születés hete, talán itt lesz, nem tudom. Mindenesetre a honlapon fent van az emilcíme, írhatsz neki, kérdezhetsz tőle.

A másik, ami sokat segíthet emellett, az egy dúla jelenléte már a várandósság ideje alatt, mert egy dúla igen tájékozott, fel tud készíteni arra, hogy a neked leginkább megfelelő orvossal, a neked leginkább megfelelő kórházban szülj (vagy ha neked az a legjobb, akkor születésházban vagy otthon), segít tisztázni minden kérdést az orvossal, szóval nagyobb rálátása, tapasztalata és tudása segítségével a legjobbat segít kihozni a következő szülésből. A szülés alatt is legalább ilyen jó jöhet. Bizonyított, hogy a jelenlétü(n)kben kevesebb a beavatkozások száma, és a komplikációké is, és a mamák jobban viselik a vajúdást. Hazabeszélek.

Gátvágás: nehezen tudom elképzelni, hogy ha egy mama teljes mértékben átlátja, milyen káros lehet a gátvágás, akkor nem talál olyan orvost, aki ezt csak a legeslegeslegvégső esetben alkalmazza. Megtalálnád, és így 99%, hogy nem lenne semmiféle gátsebed.

Nagyon jó tapasztalataim (is) vannak orvossal, szülésznővel kapcs, de sajna dúlaként nem ajánlhatok... Nemtom, mér nem. Majd rákérdezek. (Mondjuk van ötletem.)

Virág

Szia Virág! Miért káros a gátvágás? Erről írnál picit bővebben? Na nem mintha én nagyon szeretném, császárral szeretnék szülni és semmi kedvem a gátvágatáshoz, ezért szeretném tudni...
Köszi: Pinky

Szia, Pinky,

egy idézet Henci Goertól, amit Prokopp Dórának válaszolt hasonló kérdésére ( http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?id=86&cid=43902 ):

"Soha egyetlen kutatás sem mutatta ki a gátmetszés előnyeit. Sőt, a kutatások azt mutatják, hogy a gátmetszés növeli a fájdalmat és a vérveszteséget a szülést követő első napokban.

Növeli a fertőzés és a lassú gyógyulás kockázatát is. Ráadásul azok a nők, akiken gátmetszést végeztek, nagyobb arányban éreztek erős, hosszú ideig tartó fájdalmat vagy szexuális aktus alatti fájdalmat. A felmérés szerint a hüvely és a gát legjobb védelme az azokat megsértő hagyományos szülészeti eljárások elkerülése. Ezek a következők:

1) Hosszú, erőteljes nyomás a test természetes ösztönei ellenére.

2) A külső nyomás (ha az orvos vagy a bába a szülő nő hasát nyomva igyekszik a babát kinyomni).

3) Szélesre tárt lábakkal szülni, pl. szülőkengyelben.

4) A szülés folyamatát manipulálni (pl. az orvos kézzel visszatolja a vagina nyílását a kibújó fej mögött).

5) Gátmetszés.

6) Fogó használata vagy vákum.

7) Azok a nők, akik szeretnék elkerülni a sérüléseket és a szülést követő gyengeséget, felejtsék el az epidurális érzéstelenítést is, mert ez növeli a „fogós” szülés, gátmetszés és más beavatkozások szükségességének veszélyét.

Henci"

Ugyanő elmondta a 2004-es Bábakonferencián, hogy bár az orvosok azzal az érvvel manipulálnak, hogy a vágott seb sokkal gyorsabban és jobban gyógyul, mint a repedt, ez kutatásaik szerint egyáltalán nem igaz. És nem is kevésbé fájdalmas, sőt ezeknek épp az ellenkezője igaz. A repedt gátseb gyógyul gyorsabban, és kevésbé fáj. Arról nem is beszéve, hogy sokkal de sokkal kevesebb gát reped akkor, ha a mamákat hagyják az ösztöneik szerint vajúdni az általuk legbiztonságosabbnak érzett helyen - na meg szülni.

És hogy még miért? Mert a rutinszerű vágásokkal - nagyon ügyes, rafinált verbális eszközökkel, de - rákényszerítik az anyát a hanyattfekvő helyzetre, és ez az esetek túlnyomó részében kifejezetten kellemetlen. Csak sajnos annyira elszakadt a Nő az őserejétől, annyira átadta a felelősséget, az irányítást az orvosoknak, hogy már eszébe sem jut, mi is volna neki valójában jó. Na meg hanyattfekve a babában is oxigénhiány lép fel, ami egy 10 perces kitolásnál nem nagy ügy, de egy 2 órásnál császárhoz vagy halálhoz is vezethet. Ja, meg ha nem mondnák a nőknek, hogy a méhszáj eltűnésével feküdjenek (üljenek) fel a szülőágyra, akkor talán sokkal kevesebbnek állnának le a kontrakciói a kitolás kapujában. Ez persze nem csupán a gátvágás miatt van, de óriási szerepe van. Hiszen ha nem akarnának az orvosok,szülésznők kényelmesen dolgozni, akkor a fenét sem érdekelné, álva, guggolva vagy akárhogy is szülsz. Tisztelet a kevés kivételnek, akiknél lehet háborítatlanul szülni, akik aládfekszenek, ha kell.

Virág

Fritsch Ilonáról még: http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?id=92&cid=45265

http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?id=92&cid=45060&PHPSESSID=b2fc131ecb5954ea05 9b06ea8f92154c

http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?id=92&cid=45103&PHPSESSID=b2fc131ecb5954ea05 9b06ea8f92154c

Henci Goerról itt olvashattok:

http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?id=92&cid=43985

Sziasztok!

Virág!
Persze egyetértek Veled, de hozzátenném a következőket:
Ahol csak háton lehet szülni (mert nem adnak rá lehetőséget, hogy másképp) kengyelbe tett lábakkal, vezényszóra, és a jelenlévők közül senki nem ért a gátvédelemhez, ott kész áldás a gátmetszés. Nagyon csúnya sérüléseket előzhet meg. Tehát a kulcskérdés a kórház és az orvos hozzáállása. Aki el akarja kerülni a gátmetszést (és ki ne akarná), annak ehhez mérten kell orvost és kórházat választania.

Pinky!
Először is keress egy jó szemészt (akár itt a babaneten is)! De olyat, akiben megbízol és aki őszintén elmondja a saját véleményét. Ne kelljen attól rettegned, hogy megvakulsz. Még az is lehet, hogy ilyesmiről szó sincs. Ha a műtétet javasolja, akkor egyértelműen az lesz, a szülésznek a szemorvos papírja kell. Ha az a véleménye, hogy nem szükséges, akkor mindenképpen fontold meg. A szüléstől való félelem megoldása semmiképpen nem a császármetszés. Inkább az informálódás és a szaksegítség: dúla, pszichológus, kineziológus. Utóbbi kettőt azt hiszem Virág nevében is javasolhatom, csak Ő már nem meri. Ugye Virág? Jó lenne tudni, mitől félsz annyira, hogy inkább egy nagy hasi műtet választanál egy természetes folyamat helyett.

Betti

xxx

Szia, Betti! (de jó újra látni a neved)

Jó, hogy írod, persze! Ha már hanyatt fektetik a nőt, akkor már a legtöbb esetben a legjobb gátvédelem a gátmetszés. (atyavilág, de rossz ezt leírni...) Továbbra sem értem, miért tiltakozik az ország szülészeteinek 90-95 vagy még több %-a az ellen a cseppet sem megerőltető változás ellen, hogy a nők legalább félig ülve-ülve szülhessenek. Ja, de tudom... Na mindegy, hagyjuk, ez itt erősen offtopic.

pszi, kinez:

DE! Ha valakinek MUSZÁJ császárral szülni, akkor muszáj. Ha olyan szemprobléma van, ami ezt elkerülhetetlenné teszi, akkor miért legyen megfosztva egy nő attól, hogy babája legyen? (Ez nem neked szól, Betti, hanem csak úgy leírtam, hogy egyértelmű legyen, hogy nem erőltetem a császár elhagyását, mikor az egyszerűen szükséges.)

Lilluska,

te már előre védekezel? Nem minden nap eszek reggelire olyanokat, akiknek egy picit is akár eltér a véleményük az enyémtől.

Még egy ismertető a császárhoz:
http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?cid=45719&id=93&PHPSESSID=7e8624c68272572428 f3c152efb46175

Virág

xxx

Az én stílusom sem jön be ám mindenkinek. De nem esünk a szamarat vásárló paraszt hibájába, aki a fiát is vitte a vásárba. Ugye? (Én tuti nem.)

Nem mellesleg nagyon fontos számomra, hogy az enyémtől eltérő véleményeket is olvassak. Egy részük árnyalja az olykor túl sarkos, nem-megértő álláspontomat, a többi, amivel egyáltalán nem tudok azonosulni, gondolkodásra késztetnek, érvelésre, és ezzel egyre több információ birtokába jutok, élőben is talpraesettebben, informáltabban tudok kiállni a véleményem mellett.

Virág

Virág!

Pinky hozzászólásából nem derült ki, hogy muszáj a császár. Csak annyi, hogy feltehetően rövidlátó, volt egy szemműtéte és több dolog miatt is császárt szeretne, ebből egyik a szemproblémája. Ennyi. Nem tudtuk meg mikor és milyen szemműtéte volt, mondták-e Neki korábban hogy a szembetegsége vagy a műtét miatt nem szülhet spontán, mi az ami miatt még császárt szeretne, a félelme milyen mértékben kapcsolatos a szemével és sorolhatnám még. Egyikünk sem szemész (gondolom), soha nem vizsgáltuk a Pinky szemét, így aztán nem is tudhatjuk, muszáj vagy nem. Sőt, a saját szülésze sem tudja, mert ő sem szemész.
Ezért is írtam, hogy először egy jó szemészt keressen. Őszintét, mert ez a bizalom alapja. A bizalom pedig azért kell, mert ha mégis úgy alakul, hogy simán szül (mert a szemész úgy gondolja) és közben attól retteg, hogy megvakul... Hát ezt Te már sokkal jobban tudod, mint én. Mármint hogy milyen hatással lenne ez a szülés lefolyására.

Pinky
Annyit módosítanék az előzőeken, ha lehetőséged lenne rá, hogy ahhoz a szemészhez menjél, aki műtött, az lenne a legjobb. Ugyanis Ő ismeri legjobban a szemed állapotát.
Nekem az nem világos, hogy milyen papírt kaptál a nem túl kedves doktornőtől.
Nem tudom ugyan milyen műtéted volt, de a szemizmok nem szoktak elszakadni szülésnél. A kitolási szakban leválhat az ideghártya, ennek rövidlátóknál nagyobb az esélye. Persze lehet, hogy Nálad valami egyéb probléma is van... Ezt nyilván a szemorvos tudja. Meg azt is milyen fokú rövidlátástól ajánlott a császár.
Mindenesetre azt kívánom, találd meg a számodra megfelelő, legjobb megoldást, és legyél boldog Anyuka!

Betti

Sziasztok. Köszönöm az információkat.

A szememet évekkel ezelőtt (kb. 15-16 évesen) műtötték, izmokat varrtak benne, most 23 éves vagyok szóval eltelt egy kis idő. A látásomon sajnos már semmi sem javít, de rontani sem szeretnék rajta.

Úgy tudom, bizonyos dioptriaszám alatt/felett is császár javasolt. Erről tud valaki valamit?

Továbbá: Inkább a hasi műtétet választanám, mert műtöttek már testszerte legalább 20szor, tehát tudom mire kell számítanom, teljesen rákészülten és felkészülten feküdnék fel a műtőasztalra. Természetesen spinális és nem altatásos műtétre gondoltam.

A természetes úton való szüléstől viszont tartok, nem tudom mennyire, de valamennyire biztos befolyásol az is, hogy gyerekkoromban erős gerincferdülésem volt és bár egyenes a tartásom (kihúzom magam mindig), az egyik lapockacsontom a másiknál lejjebb van fél-egy centivel. Ez pedig gondolom én, meghatározza a természetes szülés kimenetelét, hiszen ha a gerinc- és lapockacsontok eltolódtak, akkor a lenti csontok is. Nem? Bocs, ha hülyén fogalmaztam de remélem érthető...

És még egy gondolat: szerintem nem szabad elítélni azt, aki a természetes szülés helyett a császárt választja, hiszen nem ez a lényeges, hanem az, hogy a baba így-is úgy-is világra jön és szeretettel fogadják.

http://www.orvosok.com/korhaz/peterfy-szul-no/csaszar.htm

Itt egy cikk a császárról, de csak az nézze meg, akit nem riasztanak a képek...

Pinky!
Áááá! Szóval a szemizmaidat műtötték! Abból szerintem is lehet baj!!!
Úgy láttam keresztbe írtunk! Láttad az előző hozzászólásomat? Aki a műtétet végezte? Nem tudod megkeresni? Ő biztos normálisan viselkedne Veled, kapnál tőle rendes véleményt.

Betti,

persze, ebben is egyetértünk.

Pinky,

na erre egy olyan kimerítő választ fogsz kapni tőlem, hogy ihaj! De most mennem kell. Ikres anyukához.

Virág

Pinky, nem a dioptriaszámtól függ, hogy van-e akadálya a természetes szülésnek, hanem a szemfenék állapotától. Az erőlködéstől megrepedhetnek az erek. Nekem az egyik szemem tompalátó, mégis szülhettem természetesen.
Ezen felül gerincferdülésem is van rendesen, még csak kihúzni sem tudom magam igazán, de ez sem okozott semmilyen problémát egyik szülésemnél sem.
Ennek ellenére nagyon féltem mindkettő előtt, és bevallom, jobban örültem volna a császárnak, de így utólag már könnyen mondom, hogy így volt jobb.
Ha nagyon félsz, beszélj a szülészdokiddal is erről, hátha sikerül megnyugtatnia. (Enyémek gyorsan elmagyarázták ilyenkor, miért is nem érdemes jobban félni a term. szüléstől, mint a csaszitól... )
Virág, miért nem szeretik a félig ülve szülést? (Én pl szeretem az OFF-topik témákat )
Minden jót nektek,
Klára

xxx

Off
Virág
Ikres anyuka??? Mit csinálsz?

Lilluska: ez az ideiglenes vakság nem hangzik túl jól, milyen lenne nem látni a baba első pillanatait?

Nagyon reménykedem, hogy császárral szülhetek majd... olvastam, hogy lelki okok miatt is lehet kérni. És elvileg a szülő nő dönthet, de ezzel sok orvos vitatkozik.

xxx

Lilluska
Egyébként nálam bejött, hogy a terhesség alatt javult a ferdeség, jóval kevésbé fájt a hátam. De azóta sajna minden a régi...
Összefüggés a szem és a tartásproblémák között: ülőmunka, tanulással eltöltött hosszú évek...
Nem lehet?
Pinky, ha a szülő nő dönthetne, akkor nekem két csaszim lett volna, aztán mégsem lett. Bár biztos meg lehet találni azt az orvost, akinél így van. Hol tartasz egyébként?
Sziasztok,
Klára

Pénz kérdése minden a mai világban..........


33-ik hetet taposom, tehát ideje elgondolkodni a szülésen magán. Úgy érzem, a bennem lévő félelmek és aggályok miatt képtelen leszek együttműködni a babával meg az orvossal, nem akarom, hogy a babámnak baja legyen miattam!!! Ne adj isten, hogy agyvérzést kap vagy megfullad vagy eltörik a nyakát, meg is őrülnék, de akkor is ha a szemem nem bírná a strapát. Szégyen vagy sem, a babámat a lehető legkönnyebben szeretném világra hozni.

xxx

Most néztem meg mégegyszer azt a papírt, amit a szemész írt. Annyi a "véleményezése", hogy szemcseppet javasol.

Engem semmi sem tántoríthat el attól, hogy császárral szüljek. Lilluska, igen, így van másképp működük, más a hozzáállásunk is, meg minden más, örülök hogy Neked sikerült természetes úton világrahoznod a babát!! De én hónapok óta érzem hogy nem fog menni és nem akarom kockáztatni az életét...

Pinky,

kérlek valamire, amit nyugodtan viszautasíthatsz: adj egy pici esélyt annak, hogy lehet, hogy a hüvelyi út mellett döntesz, és adj egy-két órát nekem, hogy személyesen és tárgyilagosan felvázolhassam a császár hatását a magzatra, rád, az anya-gyerek kapcsolatra. Nem várnék el semmit, tökéletesen tiszteletben tartanám a döntésedet, nem akarlak "nyomni".

Megadod magadnak, a babádnak és nekem ezt a lehetőséget?

Virág

Klara,
miért nem szeretik? Azt még talán több helyen tolerálják, de a legtöbbször (információim szerint) nem. Mert úgy már nem esik annyira kézre a hüvely, a babához nem annyira könnyű hozzáférni, és talán mert onnan már túl közel van az ülés, a teljesen vertikális helyzet. Meg a nők visszatérése az ösztöneikhez, ahhoz, hogy rájöjjenek, mi jó NEKIK. Egyre közelebb kerülnének az orvosok ahhoz, hogy kiengedjék, visszaengedjék az irányítást a nők kezébe. Bonyolult dolog ez. Ezzel a szülés újra az őt megillető helyre kerülne, egy erősen szexuális jellegű történéssé alakulhatna vissza, ahol szinte sosincs szükség kórházra, orvosra. Szóval én úgy látom, hogy azért ódzkodnak szinte mindennemű változástól a szülészek, mert ezzel akarják elejét venni a fentieknek. Tudtad, hogy Boros Juditot azért rúgták ki az előző kórházból, mert a Kandász Andrea műsorában lement, hogy ÜLVE(!!!) szült nála egy nő? Micsoda szentségtörés, jaj...

Betti,

Söfiben császározták, 2 hetes babák, 3 óránkénti szoptatás, közben játszó és egyéb cumi... eleget mondtam? (Szóval önbizalmat és némi tudást öntöttem belé a szoptatással kapcsolatban.)

Pinky,
most látom, amit 17:26-kor írtál. Valószínűleg ez egy megelőlegezett nem. De azért nem biztos, még reménykedem. Egyébként én az első babám előtt szabályszerűen rettegtem a szüléstől. Aztán ez elmúlt, mikor megindult a vajúdás. (Ha a válaszod nemleges lesz, akkor is találkozhatunk, ebből a helyzetből is ki lehet hozni a legjobbat, mármint a császárból, akkor is jól jöhetek. )

Virág

Szia Virág! Sajnos a találkozás az elkövetkező pár hétben lehetetlen, ugyanis lakásfelújításban vagyunk és egész nap le vagyok foglalva, még akkor is ha itt vagyok a gép előtt, mert akkor meg az van, hogy a munkásokra figyelek...

De viszont e-mailben természetesen nagyon szívesen beszélgetnék, mindenre van esély, még arra is, hogy hüvelyi úton szülök... és mailben talán nyíltabban el tudom Neked mondani, hogy mi aggaszt, mik a "tapasztalataim"...

Hogy az anya-gyermek kapcsolatra bármilyen neg. hatása lenne a császárnak abban nem hiszek, két anyukát és kislányát is ismerek, akiknek a kapcsolata irigylésre méltó. Szerintem kevés függ ezen!! Anyukám a húgommal 28 órát vajúdott, gondolom elege volt már az egészből, mégis jó a kapcsolatuk és mindig is jó volt, ez már csak nevelés kérdése szerintem...

A mailcímem: pinky@henilla.hu

Várom a leveled, ha van kedved írni!!!

Szia: Pinky

Sziasztok,
Orsi,
ezt még olvasni is szörnyű volt... De én is csak azt tudom írni, amit a többiek - válts orvost, és ne csak orvost, de kórházat is!

Én 3 gyerkőcöt szültem császárral. Az elsőnél nehezen épültem fel, voltak némi komplikáciüók is, de a második és a harmadik nagyon könnyű volt. Most, a harmadiknál még friss az élmény - aug-ban született a kisfiam. REggel operáltak, délután sétálgattam, másnap reggel zuhanyoztam és lementem (leköltöztem) az intenzívről a gyermekágyra (Sote I).
Azzal együtt, hogy hálistennek mindegyik gyerekem egészséges,jó lett volna megkímélni őket attól, hogy egyszerre csak kikapják őket. Mondjuk a 3. megindult magától, vajúdtam is egy kicsit, szóval nem érte őt váratlanul .

Amit PIldi írt, komolyan emgfontolandó. Nekem így is voltak dilemmáim az esetleges negyedik babával kapcs., főként a saját életemre-egészsgéemre gondolva, de nemrég olvastam egy másik fórumon egy csaszis mamáról, akinek a következő babájánál a méhlepény az előző csaszi hegén tapadt. Azt írja, h ilyenkor gyakorlatilag 100 %-ban elhalnak a babák a rossz lepényi vérellátás következtében, melyik előbb, melyik utóbb. Neki is elmondták ezt, ő úgy gondolta, hogy akkor már inkább előbb menjen a baba, mint nagy korában. Mire eldöntötte elhalt a pici... Én ilyet nem akarok átélni. Áldom a sorsomat, hogy szülhettem három egészségs gyereket, nem tudom, nem lenne-e a sors megkísértése egy negyedik vállalása...


Zs.

Virág, jaja, olvastam vmit B. Juditról. De azért az ilyen hallomás dolgoknál mindig elgondolom, hogy azért mi erről nem tudhatunk mindent. Mármint a valódi okokról.
Azért kérdeztem egyébként az egész félig-ülve témát, mert nekem azt engedték mindkétszer, 1. klinikán, illetve a Margitban (egyik sem épp alternatívságáról híres ). És naivan arra gondoltam, hogy a szülőágyak ezért dönthetők. Hogy lehessen így. Vagy nem egyről beszélünk? Az viszont tény, hogy amikor egészen ülni szerettem volna, azt már nem volt szabad.
Üdv, Klára

Pinky!
Remélem tudsz Virággal váltani pár levelet, ha beszélni nem is tudtok. Azért egy pár dolgot én is megemlítek. A baba első pillanatait császár után sem fogod látni! Egy pillanatra talán megmutatják, de ez amolyan "mindent a szemnek, semmit a kéznek" dolog, lehet hogy nem is fogsz rá tisztán emlékezni! Ha szerencséd van (olyan a kórház) a kétórás megfigyelés után megkapod, de ezt az első két órát mindenképpen inkubátorban tölti. Életének első két órájában, amikor igen éber egy dobozba lesz zárva, nem Téged fog nézegetni, érezni. Persze tudom, sok helyen sima szülés után is elviszik a babákat, de akkor legalább van esély ennek elkerülésére, de császár után egyáltalán semmi. Valószínűleg megszületése után teletöltik teával. Mert ezt évtizedek óta így csinálják. Első éjszakára szinte biztos, hogy elviszik. Ha melleted van az első pár órában, és elkezd sírdogálni, nem tudod az öledbe venni, megvígasztalni. Mozdulni sem tudsz. Képzeld el, először segítséget kell hívnod, mert egyedül semmire sem mész. A nővérek elfoglaltak, de talán akad egy friss anyuka... Mindez akkor, ha szerencsés vagy!
Ha nem vagy szerencsés csak 12 vagy 24 óra után láthatod, nem kerülhetsz rooming-inbe ("a császáros anyuka úgysem tudja ellátni a babát" felkiáltással), ezért 3 óránként szoptathatsz csak. Ha nem bababarát kórházban történik mindez, jön a cumi, cumisüveg. Ez további problémákat hozhat magával. Szopiügyben a csecsemősök 3 napig nem állnak szóba Veled ("császáros anyukának csak később indul be a teje") Nem ragozom tovább, még lehetne. Ha azt nem is fogadod el, hogy az anya-gyermek kapcsolatra hatással lehet a császármetszés, a fentieket elhiheted. Sőt a császáros topicban olvashatsz is különböző történeteket. Én ezekből nem sokat tapasztaltam, a második császármetszésem minden szempontból a legideálisabb volt. Vagy inkább úgy írom, a maximumot tudtam kihozni az adott helyzetből.

Tudom, ez így leírva elég semmiségnek tűnik. Főleg szülés előtt. Ezek a dolgok akkor számítanak, amikor átéli az ember. Meg amikor emlékezik rájuk.

Betti

Off!
Virág!
És gondolom első babák! Akkor meg főleg jó az önbizalom töltögetés

Zsóka!
Nagyon sok függ attól, hol van a méhen a vágás. Az utóbbi időben néhány speciális esettől eltekintve inkább a méh alsó részén vágnak. Ha itt tapad meg az embrió - akár előzetes császár után, akár anélkül - az már régen rossz. Vetélés lesz belőle vagy placenta praevia előzetes császár nélkül is. Szóval a megtapadáshoz egyébként sem ez a rendes hely, ott pedig nincsen vágás ilyenkor. Na, jól belebonyolódtam! Azért érthető?

Bocs az offokért!
Betti

xxx

Hahó,
OFF
Virág,
nekem itt Pécsett lenne jó valaki, aki különösen a szülés körül tudna segíteni (pocsék érdekérvényesítő vagyok, és szüléshelyzetben a párom sincs formában e témában). Te esetleg tudsz valakiről, aki errefelé működik?

Üdv
Kriszi

Pinky,
írok majd hamarosan. Remélem, ma. (A párom elment, és egymagam vagyok a gyerekekkel.) Annyit azonban most leírok, hogy az, hogy 2 anyukát ismersz, akiknél nem okozott gondot a császár, még nem tekinthető hiteles statisztikai alapnak ugyebár... Ez pont olyan, hogy "XY egész életében dohányzott, mégsem tüdőrákban halt meg, mégis 200 évig élt", stb.

Klára,
ez nem huszadkézből származó infó.

Betti,
igen, elsők, császár volt, és 34 hetesen születtek. Jól sikerült a beszélgetés, talán csak azt szúrtam el, amit szinte mindig, hogy túl sok információt mondtam el, lehet, hogy lezsibbadt szegény. De fel tud hívni bármikor. Ma délelőtt mentek haza. Izgi!

Kriszi,
azonnal utánakérdezek.

Virág

Lilluska,
a Kútvölgyi bizonyos szempontokból messze a legtöbb kh színvonala fölött van. Jó, hogy ott szültél.

Lilluska!
Igen, írtam, van szerencsésebb meg szerencsétlenebb eset. Én is a kétórás kislányomat szoptattam, szerencsés voltam. Olyasmi ez, mint hogy van, ahol lehet függőleges helyzetben szülni, van ahol nem, van ahol van rooming-in, van ahol nem, van ahol lehet szülési tervet készíteni, van ahol nem. Kívülállóknak nem nagy dolgok ezek, csak az érintetteknek.
Nem akartam túl sötéten lefesteni a helyzetet!

Betti,
értem én. Azt a következtetést vontam le belőle, h nem kell ahhoz császár, h gond legyen...
De tudod, ha nem lett volna császárom, gondolkodás nélkül vállanék egy 4 babát. Így pedig... Pont ez a bajom a császárral (tkp az egyetlen bajom, és felhívnám erre mindenki figyelmét, aki császárt akar), hogíy bizony werősen korlátozza a vállalható babákszámát. MErt én szerencsés vagyok a 3 egészsgées gyerekemmel - van, akinek egy császár után már nem javasolnak következő babát...

Tegyük azért hozzá, hogy vannak olyanok is, akiknek az ötödiket -ötödik csaszival- is engedélyezi az orvosuk (ismerősöm májusra várja).
Ildi

Zsóka!

Éppen én is erre gondoltam, amit Ildi írt. Nagyon fontos az orvos véleménye, főleg ha mindet ugyanaz csinálta. Akkor tényleg tudja mi a helyzet.
Meg aztán könnyen előfordulhat olyan is, hogy egy terhesség és spontán szülés után sem javasolt több, mert annyira problémás volt az az egy.
Különben teljesen átérzem, amit írsz. Én mindenképpen szeretnék harmadikat, de kicsit borzongató a gondolat, hogy megint a műtőben végzem... A két érzés viaskodik egymással, nálam két gyerekkel még az első az erősebb, de hárommal már nem biztos, hogy az lenne!
Betti