Társalgó főoldal » Anyaságról » Nagycsalád kontra társadalom

Lányok, a nök lapja fórumjában indítottam egy vitát ezzel a címmel, akit érdekel, nézze meg, érdemes!
www.noklapja.hu/forumkifejt.php?id=18&forumid=1401
Jamina

így talán egyszerübb lesz:
[url=http://www.noklapja.hu/forumkifejt.php?id=18&forumid=1401" TARGET="_top]http://www.noklapja.hu/forumkifejt.php?id=18&forumid=1401[/url]
jamina

Szia Jamina!

Elolvastam odaát a topicot. Én inkábbb itt folytatom, oda ritkán járok, akkor is csak olvasni.
Bár itt is talán a másik hasonló topicban kéne, amit valamikor tavaly nyitottam: 3 vagy több gyermek címmel. Ott nagyon hasonlók mentek le. Akkor én is hadd ajánljam azt neked: [url=https://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/279/521.html?" TARGET="_top]https://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/279/521.html?[/url]


Egyébként amit én oda írnék, és amiért itt egy másik topicot is nyitottam már (mennyibõl lehet megélni? ) címmel: ma nagyon sokan az anyagiakra hivatkoznak, a színvonaluk lejjebb adásától félnek. Nos, szerintem a színvonal számomra számító része nem függ az anyagiaktól. Nem attól lesz jó egy gyereknek, hogy megveszem neki februárban a paradicsomot.

Ildi

Ildi, nagyon egyet értek veled. Az a téves elképzelés van az emberekben, hogy 3-4 gyerek egyszerűen milliókba kerül, és mind szegény hülye, aki ennyit vállal. Neked egyébként hány van?
Jamina

Sziasztok!
Mi a feleségemmel 4 gyereket nevelünk, és elkeserítönek tartom, hogy mindenki, kis kivétellel az anyagiakból indul ki. Azok, akik mindíg erre hivatkoznak, vajon egyszer is végiggondolták-e, hogy ilyenkor konkrétan miről beszélnek? Én úgy gondolom, a gyerekeket a legkevésbé érdekli a pénz. Itt valójában a szülök anyagi igényeiről van szó! Egy kisgyereknek egyáltalán nem számít, hogy hány szobás lakásban lakik a család (Söt! Minnél kisebb, annál jobban tetszik nekik!), vagy hogy milyen ruhában jár, mit eszik, van-e kábeltévé, vagy hogy a Francia Riviérára, vagy "csak" a Mátrába mennek nyaralni, vagy hogy....sorolhatnám nagyon sokáig. Vegyük már észre, hogy ezek az anyagi korlátok csak nekünk ilyen hihetetlen fontosak, és áthághatatlanok! Az pedig már, hogyha ezek miatt a korlátok miatt rövidítem meg a gyerekemet, vagy a leendő gyerekemet, ...nos az már színtiszta önzés! Itt egészen más életfilozófiára van szükség, és akinek ilyen nincs, és gyenge az empatikus készsége, (Pl. "Detti"), jobb ha nem is próbálkozik , hogy megértse azokat, akik így gondolkodnak. Nem is kell, de elítélni, megbélyegezni, kirekeszteni, gyülölni, megvetni sem kell, söt: Nem is szabad!
Zalán

Kedves Zalan!
Ne haragudj, nem tudok egyeterteni veled. Miert akkora tragedia, ha a szulok igenis nem hajlandok lemondani mindenrol? Ha a fizetes bizony csak annyi, hogy negy gyermek vallalasakor mar a kajara es a rezsire futja? Miert baj az, ha valaki nevel egyet vagy kettot, mert ragaszkodik ahhoz, hogy teljen egy autora, egy tobbszobas lakasra, es kulfoldi nyaralasra? Ha valakinek ez nem fontos, a sok gyerek viszont igen, az vallaljon tobbet. De azokat miert nem lehet megerteni, akiknek ennel tobb kell? Vagy azok az anyak, akik dolgoznak, fontos a munkajuk, mert sok evet vegigtanultak, hogy csinalhassak? Ez nem onzes! Elvegre a szuloknek is megvan a sajat elete! Ezeket az embereket sem szabad a sajat eletfilozofiajuk miatt megvetni. Hanem ugyanugy el kell fogadni.
Angela

Kedves Angela!
Egyáltalán nem haragszom azért, mert más a véleményed. Valamit viszont azt hiszem félreértettél.Ha jól értelmeztem, ez a topic arról szól (ill. a Nők Lapja topic-ja is), hogy a társadalom nagy része megbélyegzi azokat, akik sok gyereket vállalnak. Azokat, akik csak egy-két gyereket vállalnak, mindig megértik, nem problémásak senkinek. Ezért nem is értem,miért vetted "védelmedbe" ezeket a családokat, hiszen egyáltalán nincs szükségük rá, öket általában nem bántja senki, én sem !
Nem ök azok, akik átélik azt, hogy a közértben árnyékként követi öket a biztonsági ör, azt lesve, hogy melyik gyerek mit fog lopni. Vagy nem rájuk néznek úgy az utcán, a metrón, st., hogy "Atyaúristen, ezek vagy cigányok, vagy vallásosak, vagy nem ismerik a fogamzásgátlást, vagy ilyen hülyék?" Szerintem ez a vita azért létjogosult, mert a legtöbb nagycsalád nap mint nap szembesül ezekkel a dolgokkal. Az egy-két gyerekes családok ezt nem érzik (Mikor mi is egy-gyerekesek voltunk, mi sem éreztük), öket elfogadják.
Szóval persze, hogy nem tragédia, ha valaki nem akar lemondani a saját komfortjáról, jólétéről emiatt, én nem is azt írtam, hogy tragédia, hanem azt, hogy önzés. Mindenféle elöjel nélkül.Egyébként nálunk a négy gyerek mellett nemcsak a kajára és a rezsire futja, és ezzel nem hiszem, hogy egyedül lennénk. Ha Te is megtapasztaltad volna, hogy egy, majd kettö, majd három... gyereket nevelsz, akkor tudnád, hogy egyáltalán nem jelent többletköltséget a sokadik gyerek.Ahogy múlnak az évek, úgy változnak a dolgok. 10 évvel ezelőtt én is havi 18000 Ft.-ért dolgoztam, ami persze nemhogy 4, de egy gyerek neveléséhez sem lenne elegendö ma már. Ma természetesen nem ennyiért dolgozom.
Azt ugye Te sem gondoltad komolyan, hogy a többszobás lakás megléte azon múlna, hogy nem két, hanem 3 v. 4 gyereket vállalsz? Ma egy többszobás lakás a fövárosban min. 10 MFt. Ha ezt az összeget valaki, mondjuk néhány év alatt, elö tudja teremteni,gyerek nélkül, akkor akkor is elö fogja tudni, ha pl. 3 gyereket nevel közben, vagy netalán négyet. Ezzel szemben ha valaki ezt nem tudja megoldani, az valószínüleg gyerekek nélkül sem képes rá.
De itt már megint arról van szó, hogy a gyerekeink létét a pénzhez viszonyítjuk, ami meglehetösen durva.
Az utolsó két mondatodra reagálva: Én abszolut elfogadom öket, és egyáltalán nem vetem meg (nem is értem, ezt mi alapján gondoltad, mert én mégcsak nem is utaltam ilyesmire)! És ugyanezt a toleranciát várjuk el mi, nagycsaládosak is!
Zalán

Szia Zalan!

Ne haragudj, de nehany dologban tenyleg felreertettelek. En meg gondolatban sem tetelezem fel egy nagy csaladrol, hogy hulyek, vagy ciganyok, vagy nem tudjak, hogyan kell vedekezni. Eppen azert mondtam, hogy mindenkinek a sajat ertekrendje hatarozza meg az eletet, es ezt masoknak is tiszteletben kell tartani. En maximalisan el tudom fogadni, hogy masok 3-4 gyermeket vallalnak, vagy meg tobbet, ez az o eletuk.
Ami a lakaskerdest illeti, en azt mondom, hogyha kicsi a lakas, akkor oda nem szulok tobb gyereket, pontosan azert, mert nem tudok nagyobbat venni. Se gyerekkel, se nelkuluk. En laktam a ferjemmel alberletben egy 26 negyzetmeteres lakasban, enyhen szolva alig fertunk el mi ketten, es ha nem orokoltunk volna varatlanul egy nagyobb lakast, akkor nem tudom, mibol vennenk meg. De ilyen kicsi lakasba (vagy valamivel nagyobba, mindegy)nem szulok ennyi gyereket. Es hidd el, a fizetesunk keves, a kolcsonoket probaljuk visszafizetni, mert valamibol az uj lakasunkat is rendbe kellett hozni, hat igy nem sok marad.
Azt a megallapitast pedig, hogy ha nagyobb komfortra vagyok, akkor onzo lennek, nem tudom elfogadni. Van egy ismerosom, ok tenyleg vallasosak, (bar gyermekuk meg nincs) es kaptam mar meg tole, hogy egy auto araert fel lehet nevelni meg egy gyermeket.... Most erre mit lehet mondani??
Angi

Kedves Angi,
nem tudom, hogy megnézted-e a szóban forgó nöklapja fórumot, ott igen hasonló észrevételek érkeztek. Én indítottam a vitát, hangsúlyozottan nem azért, hogy egymást meggyözzük, hogy ,,kell-e" a sok gyerek, hanem azért, hogy mit gondolnak a nagycsaládosokról az emberek. Persze ha te nem érzed úgy, hogy felelösséggel fel tudsz 3-4 gyereket nevelni, akkor ne tedd! Aki viszont szeretne nagy családot (mint én is), tényleg csak alapos megfontolás és minden körülmény figyelembe vételével vállalja!
Zalán, nagyon tetszenek a hozzászólásaid!
Jamina

Sziasztok!

Nálunk most 3 gyerek van, és ha bárhol szóba hozom a 4. tervét, h*lyének néznek. Pontosabban finoman célozgatnak rá -még a szüleim is- hogy ez butaság lenne, végre kezdünk kilábalni anyagilag stb.
Amikor az elsõ született, egyetemisták voltunk. Az ikrek születése államvizsga után volt. Éveken át éltünk ösztöndíjból meg GYES-bõl. Olyan összegekbõl, amikre mások rávágják nem lehet. Még tavaly, amikor már dolgoztunk, sem volt extra nagy jövedelmünk, de ebbõl már tényleg szépen éltünk. Akit érdekel a mennyi, a mennnyibõl lehet megélni topikon megírtam. Akkor én a témát azért vetettem fel, mert sokan bölcsibe dugják a gyereküket, a nem lehet ennyibõl megélni alapon egy-két évesen. Akkor szerettem volna megtudni, mégis mi az, amibõl nem tudtak megélni. Senki sem vállalta föl, hogy megírja a konkrét összeget. Én vállaltam a sajátomat.
Egyébként ott is kiderült, hogy a bölcsi és a munka azért kellett, hogy teljen kocsira (pl.). Hát nem tudom, nekem fontosabb, hogy sokat legyek a gyerekemmel, mint hogy kocsi legyen a fenekem alatt. Ha már választani kell.

Nekem csak egy testvérem volt, sokat veszekedtünk. Érdekes módon az elmúlt egy-két év hozott közelebb minket egymáshpz. Hiszem, hogy tudok neki segíteni, nem konkrét fizikaiakban, de végre lelkiekben is. Imádom, amikor a saját gyerekeim szeretettel fordulnak egymás felé, segítik egymást. Ezt az egykék nem ismerhetik, szerintem vesztenek vele sokat.

Én azt hiszem a sok gyerek kontra karrier a nagy kérdés. Mert az egy gyerekesek többsége inkább a karriert választja. Sok gyerekkel karriert nem nagyon lehet csinálni. (ha valaki tudja, hogy kell, ne titkolja!!!) Márhogy a nõnek.
Ma nagycsaláddal anyának, "csak" anyának lenni nem divat. Én néha szeretnék, de nem vagyok benne biztos, hogy egy idõ után nem unnám-e meg. Nem érezném-e úgy, hogy mást is akarok csinálni. Most csinálok mást is, és úgy érzem, semelyik feladatom nem tudom úgy ellátni ahogy szeretném. Ez így nem jó.

Ildi

Ildi,
pont az októberi Kismamáman van erröl egy elég hosszú cikk, érdemes elolvasni. Én sem tudom, hogy a sok-sok év gyes után mi lesz a munkahelyemmel, mert igaz ugyan, hogy tudok itthonról is dolgozni, de inkább csak dolgozgatni. és a fönököm még nem is tudja, hogy 2 év korkülönbséggel szeretnék egy második és egy harmadik gyereket is! Lehet, ha ezt tudná, nem is adna itthonra munkát (most is csak azért, nehogy kijöjjek a gyakorlatból), és mehetnék Kukutyinba... Gondoltam rá, hogy vállalkozni kéne, ez nagyon érlelödik az agyamban, még nem elég élesen látom magam elött a lehetöségeimet, de valami számítógéppel kapcsolatos lesz...
Egyébként nekem is csak egy testvérem van (húgom), majdnem 5 évvel fiatalabb és nagyon sokat veszekedtünk világéletünkben. Mi is csak az utóbbi néhány évben vagyunk amolyan igazi testvérek.
Jamina

Sziasztok!

Örülök ennek a topicnak, engem csak annyiban érint, hogy mi is tervezünk a 2 baba után majd még... többet...
Csak érdekességként: van egy orvos-házaspár ismerősöm, 4 kisgyerekkel, mindannyian szőkék és kékszeműek. Vácon egy nagydarab, barna ember (nem akarom azt irni, hogy cigány, bár semmi negativat nem értenék hozzá), nem akarta elhinni, hogy nem cigányok!
A "megnézésen" kívül a bölcsi-ügy is érint, mert én is éppen oda dugom a gyerekeimet. Nem a munka és karrier miatt, hanem mert nehezen boldogulok a háztartással egyedül otthon. Kiborítjuk egymást a fiúkkal, annak meg nincs sok értelme, inkább legyenek hetente háromszor bölcsiben, társaságban és én is tudjak levegőt venni...
Zalán, érdekelnének a feleséged tapasztalatai, bár azt hiszem, az nem ez a topic.
Nem tudom, önzés-e a kevés gyerek vállalása, én ugy gondolom, ebben a dologban nem lehet a kényelmem a fontos. (Ha csak arra gondolok, hogy a gyerekeinket bizonyos kisebbség már "kiszavazza majd a Parlamentből"...)

Ilon

Sziasztok! Nekünk két kislányunk van, és hat hét múlva (vagy előbb ) fog megszületni a harmadik babánk (állítólag kisfiú). Én egy meglehetősen értelmiséginek mondott pályán dolgozom ( illetve már egy ideje nem dolgozom a gyerekek miatt), ahol nem is próbálják megérteni, hogy a gyerekeket hogy tudom a személyes karrierem elé állítani. Csupa olyan nő dolgozik ott, akik személyes önzésből már 10 hónaposan bölcsibe nyomják a gyereküket(azt az egyet, mert persze többet nem vállalnak) és azután csak a pénzt hajszolják. Engem persze lesajnálnak és nem is értenek, hogy miért tanultam annyit, ha most csak a négy fal között élek a gyerekekkel és a napi programom kimerül a háztartási munkákban. Már két gyereknél is ezt gondolták, hát amikor kiderült, hogy várjuk a harmadikat. Mindenki lesajnál minket, hogy szegények, biztos besikeredet nekik ez a gyerek, mert az persze fel sem merül senkiben sem, hogy mi ezt a babát esetlegesen direkt akartuk volna. Szóval a társadalomnak ez a rétege, és nagyon úgy érzem, hogy a többi is, egyáltalán nem toleráns a sokgyermekesekkel szemben. meg szokták jegyezni azt is, hogy persze, biztosan a FIDESZ-program miatt szántuk rá magunkat a harmadik gyerekre. Az sem eseik a legjobban, amikor megyek a két kislányommal, nagy pocakkal, és megbámulnak az utcán: "na ez sem tudja, hogy mire vállalkozott!" - arckifejezéssel. Szeretném ha ez nem így lenne, de én ezt érzem. Érdekelnének kifejezetten a háromgyermekes családok tapasztalatai is avonatkozásban, hogy a középső gyerek (aki nálunk két és fél éves, rendkívül elkényeztetett, akarnok, méregzsák, de imádnivaló kislány)mennyire sínyli meg, vagy mennyire nem a kicsi érkezését. Ha vannak ilyen tapasztalataitok, szívesen fogadnám. Sziasztok: Norcsi.

Hát a Fidesz program miatt én biztosan nem vállalkoznék többre...

Szerintem nekik csak a szájuk nagy.

Nekünk éppen két gyerekünk van, de szeretnénk harmadikat. Viszont már most érezzük, hogy kellene egy harmadik szoba. Na most a szocpol jár a házbõvítésre, de nem jár a tetõtérbeépítésre ha csak két gyereked van.
Én viszont azt vallom, hogy nem szülök gyereket, ha sem aludni, sem pihenni, sem kikapcsolódni nem tudunk viszonylag kényelmesen.
Tehát elõbb kellene szülnöm és aztán bõvítenem, de engem még a gondolat is megõrjít. (A kérdést megelõzendõ, a melléépítés nem jöhet szóba, mert nem fér el, nincs hova.)
Elnézést a kicsit off-topic témáért, de én nagycsaládos is szeretnék lenni meg meg is engedhetnénk magunkank, de önzõ is vagyok, egy kis kényelmet is szeretnék.
Nincs valami ötletetek?
Üdv: Mocó

Nekünk három gyerekünk van.Van valaki aki emlékszik a sokat emlegetett családi adókedvezményre, mindenhol egy számot lebegtettek, 1.350.000,- , jól hangzik, de ennek a számított adóját veszik, az 10000 Ft gyerekenként, a többi után, már ha van, ugyanúgy le kell adózni 40%-*ot....
Szóval ez a semmi tupírozása, minden szinten. Na de most vagyunk "reprodukció képes" állapotban, most szülnénk, szeretnénk, nem 20 év múlva, akkora már csak a sóvárgás marad.
üdv
zsomimama

Meg en sem tartozom a nagycsaladosok koze, hiszen, "mindossze" ket csemetem van, de nagyon szeretnek minel elobb aen is a harom, negy gyerekesek taboraba kerulni.
Csak egyetlen apro gondolat. Annyira elkeserit engem, hogy azt a dontest, hogy legyen-e meg gyerekem, vagy ne legyen, azt a mindenkori kormanyvaltasok dontik el. Nem igazan szeretek belebonylodni a politikaba, nem vagyok elragadtatva attol, ami itt ma Magyarorszagon van, de azert elgondolkodtato, hogy amikor a gyerektervezesrol van szo, akkor arra gondolok, hogy meg kene varni a teherbeesessel a majusi valasztasokat. Anno a Bokros-csomag idejen annyira csoreszek voltunk, hogy egy kalapba gyujtottem a szamlakat es azt fizettem ki abban a honapban, amit kihuztam, szoval abban a korszakban 300 Ft-tal volt kevesebb az egy fore juto jovedelmunk, mint a csaladi potlekhoz szukseges minimum. Vagyis eppen hogy csak jogosultak voltunk a csaladi potlekra. Most mar rendezodtek az anyagiak. De bevallom az a penz, ami befolyik a ket gyerek miatt, nagyon is jol jon. De ha lesz megegy ilyen Bokros-csomag, tuti, hogy a parom papiron levo jovedelme miatt kisunk a kedvezmenyezett kategoriabol.
Amit ebbol ki akarok hamozni, az az, hogy a vilag egyik legtermeszetesebb dolgat valami annyira "kivulallo' dolog donti el, mint a kormany politikaja...
Bocsi, ha nagyon off voltam.
Udv
Eva

Én is nagycsaládos vagyok, de errõl majd késõbb írok. Most Mocónak szeretnék egy "technikai" tanácsot adni. A szoc.pol. megelõlegezése igaz,hogy megszûnt,de az lehetséges,hogy bankhitelt veszel fel, és amikor a baba megszületik a szoc.pol.-t jóváírják a tartozásból. Igaz,hogy pár(?) hónapig fizetni kell a törlesztést,de végeredményben megéri. Az OTP-nél ez mûködik így, de gondolom a többi banknál is.

Nem tudom ez pontosan ide illik-e, de én azt is felháborítónak tartom, hogy azoknak, akik csak lombik-programmal szülhetnek gyereket csak egy gyereket támogat az állam. Nekem vannak ilyen ismeröseim, és az ilyen családok érdemelnék meg igazán, hogy több gyerekük legyen. Az egyik ismerös család pl. jelzálogot akar a házukra felvenni, hogy még egy babát megpróbálhassanak. (Egy beültetés kb. félmillió forint.)
Másik észrevételem, hogy sajnos az anyaság a társadalom által lenézett hivatás. Elég a Gyes-re vagy a hivatásos anyaságért kapott összegre gondolni. Vagy arra, hogy hány közintézményt lehet babakocsis, ne adj Isten szoptatós babával megközelíteni.

Virág

Szia Virág 100% egyetértek, mintha a saját gondolataimat olvasnám.
Zsomimama

Szia Mara!
Köszönjük a tippet, most már csak abban reménykedem, hogy az OTP LTP hitelekre is mûködik a dolog!!!
Még egyszer köszönjüK: Mocó

Szisztok!
Szia Norcsi!

A középsõ lánykám is hasonló személyiségû, mint
a tiéd. Õ csak 13 hónapos volt amikor húga megszületett. Sok minden függ a születendõ gyermektõl is, hogy a nagyok, hogyan reagálnak rá. Nekünk Edina (kicsi) nyugodt, békés természetû így a nagyok könnyen kijönnek vele. Lehet, hogy a középsõ kicsit durcásabb, hisztisebb lesz majd amikor látja, hogy kevesebb figyelem fordul felé. De lehet, hogy egy kis bohóc lesz. Nálunk ez is, az is elõ szokott fordulni. Nagyon aranyos amikor produkálja magát azért, hogy õ legyen a középpontban. Féltékenység terén a legkisebbik viszi a pálmát. Ha a nagyok az ölemben vannak, simán kitúrja/túrná õket.

Én indítottam ezt a topicot, azt hiszem, világosan kiderült, hogy én magam is szeretnék nagy családot.
DE: nemrég olvastam valamelyik ,,tudományos nõi hetilapban" egy vak házaspárról, akik 6 vagy 7 gyereket vállaltak, már nem emlékszem pontosan, és az apa most aluljáróban kéreget, hogy legyen mit enni a családnak.
EZ FELELÕTLENSÉG, méghozzá hatalmas!!!
Nem vitatom, hogy egy testileg sérült embernek is lehet gyereke, de miért vállal olyan sokat, ha KÉPTELEN önerõbõl felnevelni?!
Ez nagyon kikívánkozott.
Jamina

Ezzel az erõvel bármelyikünknek felelõtlenség szülni, hiszen bárkivel történhet olyan, hogy akár az aluljáróba kényszerüljön. Pl. ha meghalnak a szülõk, vajon mi lesz a gyerekekkel, ha az anya (vagy apa) egyedul marad a gyerekekkel, valamelyik gyerek beteg lesz, és az egész család erre költ mindent, a szülõk elvesztik munkahelyüket, ...
Te is megvakulhatsz, süketülhetsz, lerokkanhatsz bármikor.
Kikívánkozott. (Ne itélj el valakit csak azért mert nem ugyanolyannak született mint Te). Csak mielõtt elmenne a topik, a minek szülnek a szegények/nyomorékok annyi gyereket irányba.

Sziasztok! Tünde köszi a biztatást, valóban sok múlik azon, hogy milyen lesz a harmadik baba (remélem nyugis, mert örökmozgóból egy is épp elég). Nálatok egyébként milyen korúak a gyerekek? Azt írtad, hogy mikor a legkisebb született, akkor a középsö volt 13 hónapos, de azóta mennyi idö telt el?
Jamina! Az említett cikket én is olvastam, valamint még vagy két újságban és a Fókuszban is volt róluk szó. Szerintem annak ellenére, hogy miböl élnek, nagyon szépen és harmonikusan nevelik a gyerekeiket, és éppen elég bajuk van abból, hogy milyen emberekkel vannak körülvéve (állandó attrocitásoknak vannak kitéve, amit nem igazán értek, mert másnak miért fáj,hogy ök jól megvannak). Szerintem az is nagyon szép tölük, hogy nem kuncsorognak az önkormányzatnál a különféle támogatásokért (lásd kisebbségi sokgyerekes családok), hanem igenis maguk próbálnak meg tenni azért, hogy normális körülmények között tartsák el a gyerekeiket.
Én nem ítélem el öket ("ne ítélj, hogy ne ítéltess"), mindenkinek ott van a döntés a kezében, hogy hány gyereket vállal és hogy tudja öket eltartani.
Csak ennyit akartam volna mondani, sziasztok: Norcsi.

Kedves Judit és Norcsi,
nem értek veletek egyet. Persze, mindenkinek szíve-joga annyi gyereket szülni, amennyit akar. De ne akarjon többet, mint amennyit tényleg fel is tud nevelni, mert ez óriási felelõtlenség a gyerekkel szemben!
Én már 19-20 éves korom óta nagyon szerettem volna gyereket. De csak azért nem szültem, hogy kielégítsem ezt a vágyam, hiszen mibõl neveltük volna fel? Amellett mindketten dolgoztunk már akkor is, volt (van) hol laknunk, kiterjedt a család, tehát ,,valahogy" biztos eltartottunk volna akár több gyereket is. De itt nem a mennyiség, hanem a minõség számít!!!
Lányok, az élet nem egy népmese, hogy a szegény legény a 7 porontyával boldogan él, míg meg nem hal. És persze, én is megvakulhatok, süketülhetek, bénulhatok, de egyrészt erre az esetre van biztosításom, mert ELÕRE gondoskodom a gyerekemrõl, másrészt én nem sérülten vállalom a 3-4 gyereket, hanem egészségben. PLáne nem úgy, hogy a párom is sérült lenne! Ha bekövetkezne a tragédia, akkor NEM SZÜLNÉK TÖBB GYEREKET, ha nincs segítségem!
Arról pedig, hogy a Fókuszban láttad, hogy ,,szépen élnek", csak annyit: a Fókuszban azt látod, amit veled láttatni akarnak.
Vállalom a megkövezést, nem ítélkezem, csak a véleményem mondom el.
Jamina

Kedves Jamina!
"Ki nem állhatom, ha olyan valaki akar ítélkezni felettem, aki nem jár velem egy cipõben! "
Te mi alapjan itélkezel róluk?
Milyen biztosításod van arra az esetre, ha lebénulsz, ...? Ez most õszintén érdekel. Mert én mindig attól rettegek, mi lesz velünk, ha a férjemmel vagy netalán velem történik valami. Mert egy balesetbiztosítás nem elég szerintem arra, hogy gondoskodni tudj róluk, és a rokkantnyugdíj sem.

Sziasztok! Én láttam a családról valahol egy mûsort, és nagyon szépen nevelik a gyerekeket. Van házuk, ruhájuk, járnak iskolába, különórára is viszik õket. Egyszerû, de jó körülmények között élnek. Ami ott elhangzott, hogy mennyi mindent megtesznek a gyerekekért, kicsit inkább szégyelltem is magam, hogy milyen önzõ és kényelmes is vagyok. Szerintem tényleg az a fontos, hogy szeretõ, meleg, biztonságos családban nõljenek fel a gyerekek, nem pedig az, hogy minél több mindenük legyen. Saját tapasztalatom az, hogy amúgy nagyon változó, hogy ki mit ért minimum feltételek alatt, és ki mikor mondja, hogy nincs pénzük, hogy szegények. Sokakat láttam nagyon boldogtalannak, és szenvedtek a "szegénységtõl", nálunk sokkalta jobb körülmények között is. És fordítva is igaz.
Üdv,
Liesel

Sziasztok!

Szerintem is az, hogy "szegény" és "gazdag", meglehetösen relatív fogalmak. Jamina! Úgy is meg lehet a témát közelíteni, hogy rajtad múlik, adsz-e a vak koldusnak, vagy nem. Ha nem adsz, akkor nem adsz. Valószínüleg a Te hozzájárulásod nélkül sem fog éhen halni. Még mindíg jobb, ha valaki a gyerekeiért koldul, mintha a fröccsért tenné ezt. Vajon közülünk, akik itt a klaviatúrán futtatjuk az eszmecserét, hányan lennénk képesek ilyesmire a gyerekeinkért? Vagy hányan cselekszünk más módon: pumpoljuk az államot, keressük a kiskapukat az adóbevallásunkon, dolgoztatunk feketén, megalkuszunk , vagy netán az elveinket adjuk fel cserébe egy lakásért, vagy a jobb életkörülményekért? Durva lenne párhuzamot vonni ezek a dolgok, és a koldulás között, ugye?
Nem akarok túlságosan elvonatkoztatni, de az a koldus ugyanúgy nem tud megfelelni a társadalmi rendszer követelményeinek, mint az a jól menö vállalkozó, aki adócsal, feketén dolgoztat, stb. Az egy sajnálatos dolog, hogy nehezen tudunk boldogulni az életben, de ne mutogassunk a másikra, és pláne ne ítélkezzünk! Ha bevállalta a gyerekeket, bevállalta! Ha nem adja el gyerekkereskedönek, nem rágják meg a patkányok (Brrrr!), mert erre is volt példa, akkor szerintem nem kellene elítélni. Különben sem lehet mérlegre tenni mindent: Hogyan tudnád meg, hogy egy gyereknek mi a jobb: pl. nevelöintézetben felnöni, vagy meg sem születni, mert pl. a szülei nem akartak felelötlen döntést hozni?
Tudjátok, Én olvastam egy történetet egy emberröl, aki valahol Szabolcsban lakott egy kis faluban. Mivel rokkant volt, ingyenesen utazhatott a MÁV-on. Nos, Ö minden munkanapon vonatra ült, és eljött a Deák térre - koldulni. A poén : A cca. 60 000 Ft-os pénzével a polgármester után rögtön a legmagasabb jövedelmü ember volt a falujában!
A mi vak emberünk nem azért koldul, mert sok gyereke van, hanem azért, mert így valószínüleg több pénzt tud elöteremteni a családjának. Gondolom ha hivatalosan elmenne dolgozni valahova, keresne cca. 20000 Ft.-ot, mint doboz hajtogató. Tehát nem a gyerekekkel van gond, hanem a rendszerrel!
Szóval szerintem a vak ember történetében is van, ami pozitív, jó lenne inkább arra gondolni, nagyon könnyü ítélkezni, és nagyon örömteli elnézönek, megértõnek, és segítökésznek lenni!

Zalán

Kedves Zalán!
Nagyon elgondolkodtató, mert nagyon igaz, amit írtál.
Edóka

Kedves hozzászólók!
Elõször is örülök neki, hogy újra felélénkült a topic. Különben is kezdett nagyon elkanyarodni a tartalma a topic címétõl...
Judit,
"Ki nem állhatom, ha olyan valaki akar ítélkezni felettem, aki nem jár velem egy cipõben! "
Igen, én írtam. És? Hol látod itt az ellentmondást? Már egyszer leírtam, de ide írom még egyszer: NEM ÍTÉLKEZEM, véleményt mondok. Mint ahogy Ti is. Nektek egy a véleményetek, nekem meg egy más. Unalmasak volnánk egyformán. Azonkívül pedig megvan az ,,egy cipõ": a család ill. a gyerekek. Õk vállaltak 7 gyereket X összegbõl, amit én nem tettem volna.
Egyébként igen, az élet- és balesetbiztosítás alkalmas arra, hogy elõre gondoskodj a gyerekedrõl, ha a megfelelõ kondíciót választod. Mi 10-10 ezer Ft-ot fizetünk havonta a férjemmel (+ 5.000-et a gyerek keresztanyja), és ez nekem igenis biztosítéknak tûnik baj esetére. Nem kevés összeg, de erre nem sajnálom a pénzt. Nem vagyok biztosítási ügynök, keress meg egyet, aki részletesen el tudja magyarázni.
Zalán,
jó hogy újra elõkerültél. Szóval. Tedd a szívedre a kezed: mennyibõl tartod el a családod? (Nem a zsebedben turkálok, csak magadnak felelj!) Vállalnál ennyibõl 7 gyereket? Felelõs apának ismertelek meg írásaid alapján. Valóban úgy látod, hogy a koldulás jó megoldás? Egyébként én nem adok a koldusoknak (illetve ha van nálam kaja, azt a gyerekeknek odaadom -de ez nem sokszor fordult elõ). Nem érzem magam ettõl rossz embernek.
Liesel,
azt szeretem benned, hogy olyan szerényen tudsz ellent mondani, hogy szinte már egy véleményen vagyok veled . Azt hiszem, ha személyesen beszélünk, közelebb kerül majd az álláspontunk.
Ti mindannyian azt írjátok nekem, hogy ne ítélkezzem. Nem teszem. (Bár ti ugyanezt teszitek felettem -de nem haragszom) De -mint már írtam- az élet nem egy népmese. Nem az az általános, hogy boldogan élünk, míg meg nem halumk. Világos, hogy a családban a szeretet a legfontosabb, de CSAK szeretetbõl nem lehet megélni. Most pedig csukjátok be a szemeteket és képzeljétek mgatokat ebbe a családba, mint gyerek. Mit éreztek? Boldogok vagytok? Én is megpróbálom elképzelni.... És igyekszem boldog lenni.
Jamina

Sziasztok!
Azért jó, hogy mindenki elmondja a véleményét ezzel kapcsolatban, mert hát tényleg nem vagyunk egyformák. Azzal én is teljesen egyetértek, hogy annyira relatív a szegénység és a gazdagság. És mégvalami: az anyagi javak hajszolása nem teszi boldoggá a gyereket. Nézd meg a legtöbb újgazdag szülö gyerekét, aki aztán tényleg nem sajnál a gyerekétöl semmit amit anyagilag megadhat neki, de ezek a gyerekek sivár lelki környezetben élnek, magányosan. Azt tapasztalták,hogy mindent meg lehet venni pénzért. De a szeretetet nem lehet, és az igazi törödést ugyanúgy nem. Ezzel szemben ahol szeretet van, az szerintem képes legyözni a másik oldalon (jelenleg anyagi oldalon) felmerülö hiányosságokat.
Szintén a közelmúltban volt egy riport meg persze rengeteg újságcikk arról a családról, ahol már nyolc gyerek volt, és melléjük születtek a négyesikrek. Mindehhez képest a nyolc gyerekkel még másfél szobás lakásban laktak (azóta már kaptak nagyobb lakást).Akkor ezek szerint ebben az esetben az lett volna a felelösségteljes megoldás, hogyha az asszony elveteti az ikreket? Meg persze a korábbi nyolcat sem szüli meg?
És azok az emberek akik a saját gyerekeik mellé még örökbe-fogadnak egy vagy több gyereket, mert úgy érzik, hogy szorosabbra húzva ugyan a nadrágszíjat, de el tudják öket tartani, és így esélyt adnak nekik a boldogulásra? Pedig ezeket a gyerekeket nem ök szülték meg "felelötlenül", mégis Jamina korábbi véleménye tükrében így a saját vérszerinti gyerekeik rovására vállalták öket (hiszen így biztosan nem tudnak annyit adni a saját gyerekeiknek, mintha ezt nem vállalták volna). Ezek csak puszta eszmefuttatások voltak részemröl, de szerintem a konklúzió mégiscsak az kellene, hogy legyen, hogy nem az számít, hogy ki mennyi új ruhát, cipöt tud venni a gyerekének, hány különórára járatja, hanem hogy milyen lelkileg gazdag, szeretet-teli környezetet tud számukra teremteni, hogy neveli öket. Mert a nevelés és a szeretet aztán nem kerül pénzbe.
Sziasztok: Norcsi

Sziasztok!

Jamina! Igazán nem tudom megmondani pontosan, mennyi a havi összes jövedelmünk, mert egyrészt változó, másrészt nem nagyon szoktam számolgatni. Minden relatív, olyan 150 000 Ft körül. Tudom, hogy vannak -a személyes ismeröseim között is - akik ennél sokkal több pénzböl élnek gyerek nélkül is. Egyáltalán nem tartom jó megoldásnak a koldulást, habár ezt nem lehet, csak dialektikusan megítélni. Általában egyébként én sem szoktam adni a koldusoknak semmit, hanem pont úgy, ahogy Te is írtad: kaját pl.(Habár pont tegnap adtam a Kerepesi-Fogarasi keresztezõdésnél egy kisfiúnak egy százast). Nálunk momentán 4 gyerek van. Hogy hetet vállalnánk -e?...Még fiatalok vagyunk, idö van, a pénz a legkevesebb vagyis nem az számít nálunk, tehát a válasz akár igen is lehet.
A fentiekböl remélem kiderült, nem tartom egyáltalán rossz embernek, aki nem ad a koldusnak pénzt. Én a konkrét esetre értettem, hiszen az 'emberünk' vak, és pl. én ha vak lennék, nem tudom...ha kell, ha így érem el ill. így tudom csak elérni a célom, akkor lehet, hogy koldulnék én is
Igyekeztem nem ítélkezni senki felett, ha így érzed, sajnálom. Ezek a fórumok pont arra valók, hogy a véleményünket írjuk le, ill. ütköztessük azokat.
Norcsi, teljesen egyetétek azzal, amit írtál, mi is pont hasonlókról beszélgettünk a feleségemmel..

Zalán

Sziasztok!

Elõre is bocs, ami ismétlés.
Szerintem is nagyon relatív dolog ez a felelõsséggel anyagilag dolog. Más irányból már egyszer eljutottunk ide,a bölcsi és több pénz, avagy otthon a babával kérdésben. Akkor nyitottam a Mennyibõl lehet megélni topicot, ahol a többség nem vállalta el a számokat. (...) Azt hiszem, ha mindenki a tutira menne, nagyon kevés gyerek születne ma ebben az országban. Amikor mi vállaltuk a gyerekeinket, nem tudtunk volna a Jamina által említett biztosítási összegeket fizetni, biztos ami biztos alapon. Sõt. Ezzel együtt sokszor ma is úgy érzem, azok az idõk szebbek és boldogabbak voltak. Csórók voltunk nagyon (én az Önkormányzat "pumpolása" módszert választottam, idõnként röhejes volt, ami ott folyt), de boldogok. Kirándultunk, olvastunk, játszottunk, ehhez nem kellett pénz. Ma több pénzünk van, jut szalámira is, de cserébe nincs idõm. És azt látom, hogy így nem jó.
A konkrét esetet én nem láttam a TV-ben, így azt sem tudom, hogy konkrétan csak egy kalappal álldigál valahol az apuka, avagy netán zenél érte. Mert ez utóbbit egész máshogy is meg lehet ítélni. (nyelvvizsgára készülvén egyik téma volt az utcai mûvészet) De tény, a koldusok között is óriási különbség van. Pl. az Örs vezér téren, az aluljáróban, lét "zenélõ" koldus szokott lenni. Az egyikük szerintem is vak, szintetizátoron élõben játszik. A másikuk álcázza, hogy vak (láttam, ahogy utánafordul nõknek stb), álcázza, hogy élõben zenél, a magnó szól a leplek alatt. Elõbbinek örülök, ha meghallom, utóbbit megvetem.
Egyébként valamikor arról is volt film-újságcikk, hogy a kukázásból milyen jól lehet élni, és a kukázó fõnökök Mercédesszel járnak. Na, ez már off topic, csak beugrott.

Szóval. A konkrét esetet ennyi infóból nem szabad el-meg ítélnünk. Valahol pedig a társadalomnak igenis gondoskodnia kéne a gyerekekrõl, a gyereket nevelni szándékozókról.
Ezzel együtt ne bántsuk Jaminát, õ is csak a véleményét mondta el.
Még egy: a sokat emlegetett etnikum esetében, nem lehet, hogy ugyanaz mozgat, mint a fentebb leírt sok példa? Õket mért ítéljük könnyen el?

Ildi

Szia Mara!
Képzeld a szocpol jóváírás csak új lakásnál mûködik, bõvítésnél, pláne tetõtérbeépítésnél (ezt valami nagyon negatív dolognak tartják, de hogy miért!?) NEM. Lassan feladom. Kénytelen leszek visszamenni dolgozni, kizárólag a pénz miatt. Gyönyörû.
Viszont állítólag a Pokorni azt nyilatkozta a TV-ben, hogy jövõre a két gyerekesek is megkaphatják a fél szocpolt tetõtérbeépítésre.
Nem hallottátok véletlenül? Igaz lehet?
Elnézést, hogy megint off voltam!!!
Mocó

Sziasztok!

Nagyon érdekes a téma, és igazán elgondolkodtató. Én személy szerint nagyon szeretnék sokgyermekes anyuka lenni, de azt hiszem, hogy az igazán felelõsségteljes ember elõször is pont az anyagiakat mérlegeli ez ügyben. Mert végülis minden a pénztõl függ, sajnos.

Nagyon igaz, hogy a pénz nem boldogít, de sok családot tönkretett már a pénztelenség. Gondolom, mindenkinek vannak a környezetében olyan családok, akiket mások "lecsúszottnak" értékelnek, csak azért, mert kevésbõl nevelnek 3-4 gyereket. Persze ez azokra vonatkozik, akiknek van egy kevés jövedelmük legalább. De semmibõl nem lehet megélni, nem lehet állandóan azt mondani a gyerekeknek, hogy nincs. Hogy konkrétabb legyek, azokra a családokra gondolok, ahol a havi jövedelem 35-40 ezer Ft! A keleti országrészben ilyen nagyon sok van. Gondoljatok bele: kellene így is gyerek?

Egy-egy családfõ még elmehet koldulni, de helységenként 20-30 már nem. Szóval ahol tényleg szegénység van, ott igenis az anyagiakhoz tervezik a gyerekeket. Mert a gyereket nemcsak vállalni kell, nemcsak szeretni, hanem egész életére gondoskodni is kell róla.

Brigigi

Én csak egyetlen személyes élményt szeretnék hozzátenni. Nyáron az Oktogon közelében sétáltunk, és egy három gyerekes anyuka éppen nemet mondott a gyerekeinek a fagylaltra. És láthatóan nem azért, mert aznap már az ötödik lett volna vagy mert ebéd elõtt elvbõl nincs fagyi... Szóval én is azt gondolom, hogy egy bizonyos szintû anyagi háttérre igenis szükség van. Persze, hogy mi az a bizonyos szint, mindenkinek magának kell eldöntenie. De azt gondolom, hogy ez a család nagy valószínûséggel pl. az iskolai kirándulásokat sem tudja finanszírozni, stb. Márpedig azért ilyen dolgokra is szükség van. És szerintem annak az anyukának is fájt ez a dolog.
Kívánom mindenkinek (magamnak is), hogy boldog nagycsaládos lehessen!!!
Cicus

Sziasztok!

A hétvégén (legalábbis a Bp-i Piac újság szerint) a NOE szervezésében volt egy Anyaság - karrier témájú konferencia. Tervezgettem, hogy megyek, de végül inkább otthon maradtam a családdal. De érdekelt volna a dolog. Ha volt valaki, mesélne róla?!!

Ildi

Sziasztok,

Olvasgattam amit irtatok es tulajdonkeppen mindenkinek igaza van. Szerintem is jo a nagy csalad. Nekem is ket testverem van es erdekes modon igy felnottkent ereztem meg hogy ez mennyire klassz. Tehat egyet ertek abban, hogy nagyon fontos a szeretet. De en is ugy gondolom, hogy anyagilag is tudni kell vallalni a gyerekek felneveleset. Ezzel csak az a gond, hogy nem latunk a jovobe es hiaba tervezzuk el szepen az eletunket, tortenhetnek varatlan dolgok.
Az en szuleim nem voltak gazdagok, de szerencsere mindnyajan mehettunk egyetemre. Nehezen tudom ugyanezt elkepzelni egy 6-7 gyerekes csaladban. En ugyanis szemelyesen is ismerek olyanokat, akik azert hagytak ott az egyetemet, foiskolat, mert szo szerint eheztek, pedig szerettek volna tanulni.

Szimat

Sziasztok.
Az a véleményem a témáról, hogy mindenki annyi gyereket vállal, amennyit akar, ezért senkit sem szabad lenézni,a kár egy akár öt gyereke van.
Személyszerintm, az igazi hivatás az anyaság, ennél szebb és nehezebb feladat nincs, mint, hogy embert faragjunk az idõk folyamán gyerekeinkbõl.
Két gyerekem van és még szeretnénk. Az anyagi gátak félig valós félig pedig kitalált indokok, azoknak akik nem akarnak gyereket. Sokan várnak, hogy majd szülnek, vállanak babát, ha ez lesz az lesz.., de semmi sem tökéletes. A pénz nem minden, jó, ha van, de nem minden. szegénységben is nevelkedtek gyerekek és nem lettek rosszabbak, mint bárki. Mi nem vagyunk gazdagok, szegények se,de , ha senki nem vállal gyereket, akkor kire hagyjuk az örökséget, ki viszi tovább az országot stb. Zalánnal egyetértek, nem szabad lnézni a sokgyerekesejket, sõt büszkének kell lenni, hogy Õk vállalták, és nem fognak lopni a közértben, azért mert sokan vannak. Valamennyire mérlegelni kell az anyagiakat, de sok helyen túl magas mércét raknak fel, persze magánügy. Sziasztok Dóri

Mara,
Október 31. óta a 2 gyerekeseknek is jár a fél szocpol a tetõtérbeépítésre!
Mocó

Sziasztok!
Már jó régen szóltam hozzá, de most itt van néhány gondolat. A három gyerekem a világ központja, gyönyörûek , okosak, imádnivalóak. Néha azonban vanna igényeik. Pl. Milyen jó lenne síelni, korcsolyázni, tengerparton sétálni, repülõn ülni, vagy csak megkapni az éppen menõ matricát. Vagy, hogy õ is akar járni külön néptáncra, tornázni stb.Ami pénzbe kerül.
Szívesen maradnék itthon velük, hosszú évekig. sajna, nem lehet. Ha Zsomi nagyobb lesz, dolgoznom kell megint. Azt nem értem, miért nem éri meg az államnak, hogy az anyák otthon normális családot teremtsenek, ép embereket neveljenek. Azért egy minimálbért megérne, nem?!Most szinte szégyen kimondani mennyi az a pénz amit egy fõállású anya kap, és hogy mire is elég öt-hat embernél.
Azt sem szeretem, hogy mióta nem dolgozom sokat foglalkoznak a gyerekek a pénzzel. Elõtte nem. Kérdezgetik, mi mennyibe kerül, megtudnánk-e venni. Összeszorul a szívem, ha hatéves kisfiam azzal kezdi a mondatot, hogy tudod anya, ha sok pénzünk lenne, ha esetleg mi nyernénk a lottón az ötöst, vagy bármi mást amit éppen hall,akkorneki lehetne kutyája, vagy cicája, mert lehetne kertünk. Igazi.
És már csak úgy mondja, hogy mindent feltételes módban használ, óvatosan. Pontosan tudják abból, hogy ki milyen lakásban, házban lakik, hogy "van-e" pénze, és el kell magyaráznom, hogy nálunk miért van most másképp.Olyan jó lenne eleget tenni vágyaiknak.
A hetik albérletben megkérdezte az öt éves lányunk, a fürdõben:ez már a saját kádunk?
Már van saját kádunk, nem panaszkodom, de nem akarok úgy élni mindig, hogy azt kelljen hinnem, mindig csak másoknak jó. Szeretném, ha gyerekeim ott és azt tanulhatnának amit szeretnének. Hogy ne legyenek lakásgondjaik, hogy ki bírjam fizetni majd a nyelvtanárt, az új hardvert, a tornakört, és mindent amit a szeretetünkön kívül igényelnek.
Zsomimama

Zsomimama!

Nem tudom, mekkorak nalatok, de tudd, az igenyeik folyamatosan noni fognak. Majd ha a 6 eves fiad 12 eves lesz, massal kezdi majd a mondatot...
Az allamnak az eri meg, hogy annak a csoportnak adjon tobbet, akik hangosabban kiabalnak. A miertekre bokros-t kerdezd, o megjobban elmagyarazta, hogy a gyerekneveles maganpasszio.
Igen, egyre tobbet foglalkoznak penzzel, es nem csak azert, amiert gondolod, hanem mert altalban a mai gyerekek tobbet foglalkoznak penzzel. Ahogy nonek, egyre tobbet. A mai vilag inkabb errol szol, mint a tunderekrol.

Nem csak masoknak jo. Figyelj, amikor ismeretlenek jonnek oda, es mondjak a sok gyerekre, hogy milyen gazdagok is vagyunk..
Lesznek lakasgondjaik, neked is lesznek gondjaid. Nem igerte senki, hogy ne lennenek.
Az egyik legjobb baratomnak most szuletett a 8. gyereke, es ismerem a gondjait, ugyhogy nem is vagy rossz helyzetben
Aztan ismerek olyanokat is, akinek nem ezek a gondjaik, hanem hogy barcsak lenne mar gyerekuk..
Nem mintha ez vigasztalo lenne, csak gondolj erre is.

udv
zsolt

Igazad van. Nekem is eszembe jut, nap mint nap a tapasztalt szörnyûségekbõl, hogy mennyire törpe a mi bajunk. mennyi gyerek nyomorog, éhezik, dolgozik, st. szörnyûségek. Aztán elõfurakszik a kisördög. Apám mondta(61), amikor sportokról, úszásról, sírõl,lehetõségekrõl stb. beszélgettünk, hogy hogy sajnálja, hogymennyi minden kimaradt az életébõl. És, hogy rengeteg dolgot már be sem tudja pótolni, bárhogy is szeretné. Milyen jó lenne fiatalabbnak lenni, hogy legyen még ideje élni.
Zsomimama

Zsomimama!
Latod, maris itt van, hogy az IDO a baj. Korabbi nemzedeknek betett a tortenelem is, az volt a mazlis, akit nem hurcoltak el, nem omlott a fejere a bombatol a haz. Ma az a mazlis, aki minden telen tobbszor jar az alpokba sielni. Azert sok sportot a gyerekeid is tudnak muvelni, van miben kiizadniuk, ne aggodj. Az "elmulasztott" meg nem adatott lehetosegek pedig reszben viszonyitas kerdese is. Az valoban izgalmas lesz kesobb, hogy milyen iskoalt tudtak elerni, birtok-e pl. angliai nyelvtanfolyam-tabort fizetni a kolykoknek, es ha nem, lemaradnak-e a tobbiektol a kimeletlen versenyben. Ez mar nehezebb. Tudod-e mindet piackepesse tenni.
udv
zsolt

Szia Zsomimama!

Csak egy pici ötlet: néptáncot pl.ingyen is lehet tanulni. Attól is függ, merre laktok. A Móricz Zs.krt.-nél, csüt esténként. Érdekel?

Nekünk még csak kettõ van, de tervezünk még.

Szia Ilon!
Iyen gondunk, nics, a lányom balett iskolás, ott van sokminden, néptánc is. A fiam is odakészül. Az igazi gond az szerencsére csak ilyen nyavalygós. Most gyeden vagyok, és maradnék végre egyszer végig, de iszonyatosan kevés ez a pénz. A fizetésem majd tízszerese volt, csak én sem voltam bejelentve annyira amennyit kaptam, így tudtunk végre önálló lakáshoz jutni, kölcsönökkel. de a ház amirõl a gyerekek álmodnak, kerttel, kutyával cicával még álom.Csak nem kéne lemaradni gyerekeim gyerekkoráról.
Azért köszi a sok jószót!
Zsomimama

Lehet, hogy nincs jogom beleszólni. Én most várom a negyediket. Szerintem ezek nem anyagi kérdések, mert ha azok lettek volna, egy gyerekem sem lenne. A tök bizonytalanságból, a semmibõl a magunk lábára kellett állni, legfõképp azért mert családot akartunk. Ma már nincsenek meg azok a gondok, amik akkor voltak, de vannak mások és ennek soha semmilyen rendszerben nem lesz vége. Szerintem nem helyes az a gondolkodás, hogy majd ha....
Ki kell találni az életeteket mert senki sem fogja helyettetek megtenni.

En innen a tavoli USA-bol szeretnek hozzatenni valamit. Szerencsesnek erezhetem magam, hogy anyagiak teren nincsen panaszkodni valonk. (Kolbaszkerites...) Megsem tudom, hogy megeri-e ez az anyagi biztonsag azt, hogy a gyerekemet idegenek nevelik fel, mert 6 het szulesi szabadsag utan vissza kell menni dolgozni. Nincs 3 ev GYED/GYES, a munkahely elvesztese azt is jelentene, hogy megszunne a gyerek orvosi ellatasa, ami viszont romba dontene a csaladot. (Csak izelitokent, egy komplikacio mentes szules 10ezer dollarba kerul, egy orvosi vizit kb. 200 dollar, s ez csak azt jelenti, hogy az orvos rapillantott a gyerekre.)Az en gyerekem nem a matricat akarja, hanem anyat, aki reggel hetkor elmegy otthonrol es este hetnel elobb nem keveredik haza, es apat, akit a hetvegek kivetelevel egyaltalan nem lat. Az eves ket het szabadsag pedig arra sem eleg, hogy szabadsagon kezd erezni magad, nemhogy egy jo kis csaladi pihenesre, kikapcsolodasra.
Cipomama

Sziasztok!

Átrágtam magam a topicon és valójában én nem is tudom mi az ÉN személyes véleményem. Talán felelõtlen vagyok... Most várjuk a harmadik babát, akit én nagyon akartam, a párom csak évek múlva, de õ is nagy-nagy szeretettel várja. A két "nagy" 4,5 és 3 évesek. Az anyagiak? Egy egyszobás albérletben lakunk, közös konyha használattal egy másik fiatal párral. Három éve építkezünk. Talán a nyárra használható lesz végre a ház alsó része. Dugig hitelekkel. Ha baj érné fõkeresõ páromat?... Én még dolgozom, hogy be tudjam fejezni azt a munkát, amire már évek energiája ment el. Inkább otthon dédelgetném a fiúkat, mind a hármat. Szeretnék még gyereket, ha rá tudom beszélni a páromat. Persze nekem is a szívem szakad, ha a fiam olyan játékért könyörög, amilyen tehetõsebb barátainak van. De akkor tudna e örülni a gyurmából és ceruzából maga által készített pisztolynak? Jó e az, ha gyermeked valamennyi igényét ki tudod elégíteni? Aki találkozott normális nagycsaládból származó emberkével, az biztos tapasztalta, hogy mennyi mindennek tudnak örülni. Mennyivel figyelmesebbek mások iránt, mint a mindennel elhalmozott egykék. Ha már húszéves fejjel megvan mindene miért fog küzdeni egy életen át? Milyen célt tudsz egy telített fiatal elé állítani? Nem azt mondom, hogy akkor szánt szándékkal részesítsd nélkülözésben, de jó ha vannak vágyai, álmai amiket el akar érni. Na, ez egy kicsit OFF-ra sikerült.
A társadalom és a nagycsalád? Elég kollégám szemébe nézni, és ott látom a választ. Minek jött ez vissza dolgozni, ha egy fél év után már megint gömbölyödik? Vagy a szüleim elsõ reagálása: már megint gyereked lesz? Most már kezdik megszokni (nem elfogadni) a környezetemben, hogy nagycsaládosok leszünk. A fiatal baráti körben néhol megcsillan az anyukák hangjában az irígység, aztán gyorsan megmagyarázzák, hogy nekik miért nem lesz több. Falun lakunk, itt nem olyan szenzáció a sok gyerek, de a városban ahol dolgozunk, értetlenül állnak. Rossz napjaimon ez nagyon tud nyomasztani. Miért nem Isten ajándékát látják egy gyermeki életben, aki nagy remény és nagy ajándék? Én kiválóan el tudom képzelni, hogy amíg a srácok nagyobbak nem lesznek, addíg otthon maradnék és valami vállalkozást is csinálhatnánk. Sajnos a fõállású anyukákat még nem fizetik túl? Miért? Jobb ha apró gyermekem hetekig tartó idegörlõdés után betörve a közösségi rendbe ott foglal le egy egész sor munkaerõt? Nem lenne jobb mindenkinek ha egy 4-6 éves kiegyensúlyozott, jól kommunikáló, társaságra vágyó emberkét vinnénk elõször? Egy nagycsaládban, jó lakó- közösségben felnövõ gyerek semmiben sincs elmaradva a 2,5-3 évesen oviba kerülõhöz képest. De ez már megint kezd Off lenni. Befejezem. Üdv minden kis és nagycsaládosnak, erõsítsetek meg nagycsaládos-tudatomban, hogy ne érezzem magam másodrangú állampolgárnak!
Bori

Szia Bori!

Mégcsak véletlenül se érezd magad másodrangúnak, mert valójában a gyermek/gyermekek nevelése a legszebb és legfontosabb dolog. Ha valaki többet vállal ( és nem a tudatlan vagy a felelõtlen emberekre gondolok), az csak tiszteletet és megbecsülést kellene, hogy kiváltson az emberekbõl ( a társadalomból). Ha nem így van, akkor nekünk nagycsaládosoknak sokkal nehezebb és rögösebb az utunk, de akkor is tudjuk, hogy nagyszerû az, amit csinálunk. Nem akarok patetikailag túltengeni, mi 4 gyereket nevelünk, és sok albis év van mögöttünk, átérzem a helyzeteteket.
Ha arra vártunk volna, hogy anyagilag megalapozzuk a gyerekvállalást, egy gyerekünk sem lenne.Vagy talán mostanra jutottunk volna el ahhoz, hogy bele merjünk vágni. Csak attól tartok, aki ebbe a "verembe" esik, nem, vagy csak nagyon nehezen tud belõle kimászni. Mert mi is az a "megalapozás"? Szakma, diplomák, lakás, kocsi, telek, nyaraló...még egy kocsi, a felújítás...és végül a házimozi rendszer is elõbb lesz fontosabb, mint a gyerek. Ha meg már elmúltál 40, kapkodsz,és sajnálod magad, de akkor már késõ. Nem tudom, lehet, hogy ez amolyan gyártmány-filozófia,de mindegy, én/mi így gondoljuk. Feleségem 27, én 29 évesek vagyunk, a skacok 8,6,4 év,10 hó.- osak.
Egyébként az én szüleimmel pl. egyáltalán nem tartjuk a kapcsolatot, õk nem fogadták el a döntéseinket....hát hosszú és lapos, mint Damoklész kardja..szóval a két kicsit nem is ismerik, sosem látták, pedig a család néhány többi tagjával tartjuk a kapcsolatot, bármikor el tudnának érni, ha akarnának
Mivel sem az én szüleim, sem a feleségem szülei nem toltak a fenekünk alá lakást és a nagymamák hagytékát is a nálunk idösebb testvérink kapták meg, és alapvetõen szembehelyezkedtünk a konzervatív életformával, ezért meg is lett a "büntetés": szerezz lakást, ahogy tudsz. Nem akarok nagyon OFF lenni, de talán nem zavar senkit: Ma egy lakás/ház mondjuk nagyon minimálisan 10 millió Ft. Hitel csak annak jár, aki kellõen dokumentálni tudja, hogy nincs rá szüksége, ennyit összespórolni a mindennapok, és a lakásbérleti díjak mellett, ha nagyon jól keresel, akkor is évtizedek, de a reális inkább az, hogy lehetetlen. Még a hab a tortán az, ha e mellett van arcod gyereket vállalni. De vannak ám ennél sokkal, de sokkal rosszabb helyzetben is a világon, és a lelemény jó dolog, de akkor is sokkal könnyebb lenne ezekkel a terhekkel élni, ha "legalább" a társadalommal nem kéne megvívni nap mint nap a piti kis harcunkat.
Bocs , se pikírt, se flegma, se sírós nem akartam lenni, csak ismerõs volt a szitu, amit írtál, azért bontakoztam ki ennyire.Most lehet, hogy hihetetlen, de alapvetõen életvidám emberek vagyunk
Na, szóval hajrá, és csak semmi elbizonytalanodás!!!

Üdv: Zalán