Hahó,
jól eltűntem, de most tényleg aludtunk
Megpróbálok visszafelé válaszolni, de nem biztos, hogy menni fog, mert eléggé sietek. Ha valamit kihagyok, szóljatok!
Botanika,
nem, Cicó nem kezdte el az ujját szopni az éjjeli szopi elhagyásakor. Most, hogy már egyáltalán nem szopizik, néha szopja egy kicsit, de mindig tök ébren, még véletlenül sem elalváshoz. Lehet pedig, hogy könnyebb lenne/lett volna, ha tenné... A nagyon kézfogós időszakban előfordult, hogy az én ujjamat akarta cumizni
Ja, igazad van, a stílus agresszivitása volt, ami engem is taszított (többek között). De vannak ilyen agresszív amerikai sikerkönyvek, illetve amik először bejöttek hozzánk magyar fordításban (kommunikációs témában legalábbis, én ezt az oldalt ismerem), azok ilyenek voltak - így én ezt a címkét rá is ragasztottam bizonyos típusú könyvekre, és ebbe a típusba besoroltam ezt a művet is. Egyéni kód
Nagy családi matrac volt, de most fent van a padláson, mert egyrészt már elvette az összes helyet a szobában, másrészt túl puha, és kezdett szétmenni rajta az a terhes hátam
Amúgy igazad van, mitől tudna egyedül aludni, ha mindig ott volt vki
De hát amíg cici volt, addig ez nyilvánvaló (nálunk a cici utáni éber letevés sosem működött, mert örültem, ha egyáltalán valahogy elaludt, mert babakorában kétségbeejtően keveset aludt), most meg fokozatosan próbáljuk leszoktatni erről a nagy közelségről.
Innentől mindenki másnak is szól a dolog:
Most ott tartunk, hogy hagytam a nagy erőlködést az egyedül alvással a csudába. Ugyanis most ott tart, hogy mindig pontosan ugyanazt akarja csinálni, amit mi, azaz ha kimegyek, kijön ő is, ha leülök egy könyvvel az ajtóban, ő is odajön és leül mellém, mindent csinál, csak nem alszik. Ha "halálfáradt" anya ledöglik az ágy mellé és betakarózik, hogy "most alszom", akkor Cicó fent marad az ágyában fekve (onnan engem nem is lát), és minden külön trükk nélkül álomba kiabálja-énekli-meséli magát. Én meg a monoton dünnyögésén általában elalszom...
Szóval most úgy alakult, hogy ő altat engem
Amúgy az éjjelek mostanában teljesen nyugodtak: néha félálomban hallom, hogy felébredt és mond valamit (de lehet, hogy csak álmában beszél), illetve hogy kotorászik és kluttyolja a vizét, de általában ennyi. A mostani éjszaka kivétel volt, mert ő is, én is rosszul aludtunk, és folyton felébredtünk. De most is elég volt, hogy ha hallottam, hogy felsír, rászóltam, hogy semmi baj, aludjon.
Reggel egyébként, mikor megkérdeztem tőle: mi volt éjjel, hallottam, hogy rosszul aludt, sírt is, a következőt felelte: "azt hittem, hogy anya elköltött" ??? Nem pontosan értettem, hogy elköltöztem, vagy elküldtem őt, de annyira világos volt, hogy valami szörnyűt álmodott az én eltűnésemről, hogy összefacsarodott a szívem
Amúgy - már nem tudom, hogy melyikőtök hozta elő - szerintem az alvás, meg a bilire szokás az a két dolog, amit a legnehezebben tudunk befolyásolni; azt mondják, idegrendszeri érés kell hozzá, hogy menjen. Ezt én hajlandó vagyok el is hinni, mióta látom, hogy a kölök az apával alvás időszaka alatt mekkorát változott alvásügyileg
Most már jóformán minde éjszakát átalszik, elalszik-visszaalszik gyakorlatilag egyedül (na jó, egy légtérben vagyok vele, de kb. ennyi), a sima jelenléten kívül éjjel már csak akkor van rám szüksége, ha rosszat álmodik - egyébként még arra sem, hogy ébren legyek, nemhogy arra, hogy csináljak is valamit.
Pildi,
nagyon igazat adok! Annyira sokfélék vagyunk... Ezt nem tudja kezelni az Aludj jól-típusú módszer. Hiszen felnőttként is annyira mások vagyunk/lehetünk alvási szokásainkban. Hát ln egyébként afelé is hajlok, hogy az öröklődés itt is keményen beleszól a dolgokba. Többször láttam már pl. hogy a mormota szülőknek (ahol mindketten szeretnek sokat aludni) mormota kölkeik is születnek. És fordítva: mi vagyunk az élő példa, hiszen sem a párom, sem én nem alszunk sokat (és nem is eszünk sokat). Erre lett egy örökéber, levegőből élő lányunk
Amúgy visszacsatlakozva Botanika gondolatmenetéhez a szopival való korrelációval: nem lehet arról is szó akár, hogy a huzamosabb ideig sokat ébredő kölköt az egyre fáradtabb szülők/anya hajlamosabb cicivel visszaaltatni, mert egy kisbabánál mégiscsak az a legegyszerűbb (nem beszélve arról, hogy szopi közben nekem is könnyebb visszaaludni). A ritkán ébredőhöz meg van elég energia a más módszerekkel való visszaaltatáshoz? így az nem szokik annyira hozzá a cicis elalváshoz? Illetve az elején jobban alvó gyereknél a szülő esetleg hajlamosabb a radikális módszerekre az esetleg egy adott időben újra ébredezni kezdő gyerekkel szemben, mert nem új dolgokra akarja szoktatni, csak visszaállítani a náluk rendes állapotnak minősülő helyzetet. Ez elég kacifántosra sikerült, de talán értitek. Nálunk pl. a "rendes" állapot mindig is a gyakori ébredés volt. Tehát mondjuk fél évesen vagy tíz hónaposan (vagy akár egyévesen) hirtelen elvárni Cicótól, hogy most pedig átaludja az éjszakát, elég abszurd lett volna. Akinek a bébije már mutatott korábban ilyen attrakciót, az talán könnyebben elvárja tőle ugyanazt újra. Én pl. most tök boldog és vasalt vagyok, hogy az én passzív jelenlétemmel sikerül éjjel nyugton aludni mindenkinek. Közben meg egy anyatársam, meghallva alvási szokásainkat, néz rám, hogy én ugyan jól bírom a gyűrődést
Jön a nagy hideg, Cicó ilyenkor jobban szokott aludni - mindenkinek hasonlókat kívánok
Üdv
Kriszi
