Halihó!
Kávé kipipálva. Megint rosszul aludtam, a fene vinné. Tegnap megint pók voltam a falon. Este vasaltam, amikor a Kedves megkérdezte, hogy megvettem-e valamit. Persze, hogy nem, így kilenc után elindultunk a tecsoba.

Lefeküdtem ugyan, de éjfél után kapcsoltam ki a mosógépet, mármint a szárítót.
Ma rohanok majd haza, takarítok még egy kicsikét, megcsinálok egy salátát, aztán rohanok Bercóért, fürdetés, öltözködés, stb. Jó lesz megint.
Persze, tanulni nem tudtam.
Tegnap volt az anyáknapi ünnepség. Bercó már jóval előtte csinálta a műsort, hogy ő utálja ezt az egészet, stb. Jó kis hisztit csapott belőle, a végén azt találtam mondani, hogy inkább haza is jövök. Ült mellettem, aztán, amikor ő következett, odaszaladt a helyére és csengő, tiszta hangon elmondta a versét. Aztán rövidesen megint pityeregni kezdett, így visszaült az ölembe. Cuki volt. Tényleg nem értem, hogy mi ez, pedig nagyon ügyes volt. Minden rendben volt: a hangerő, a kiejtés.
Utána még el kellett mennünk boltba. Vettem neki szandit is legalább. A sors meg úgy hozta, hogy összefutottunk Momóval, legalább őt is hazavittük, meg ő is megvette az üdítőit.
Este itthon teraszt, folyosót takarítottam, meg mostam, stb.
Szóval elfáradtam megint.
Mónikám, jaj. Jól sikerült szegénykének. Mielőbbi jobbulást kívánok. De nagyon ügyesen kiszúrtad.
Vindo, éljen a pár.
Irinám, el nem tudom mondani, hogy mennyire örülök, hogy otthon lehettek. A szétcsúszás meg megengedett ebben a helyzetben.

Idővel szépen kialakul minden. Ádi hogy bírja?