Sziasztok!
Én is bejelentkezem!
Jól vagyunk, Zozó rengeteget hízik, az itthoni konyhai mérlegen mérjük.
Sajnos a szopizással gondjaink vannak. Nagyon érzékeny a mellbimbóm, ezért használtam bimbóvédőt, meg fejtem is, most, hogy végre meggyógyultak, szinte páncélt növesztettek, most meg nem akarja a pici bekapni.....persze értem én, hogy az üvegből könnyebb volt. Úgyhogy most próbálunk visszatérni, mert fejni nincs időm.
Csütörtökön már voltam velük egyedül, mert apát nem engedték el a meetingről, hiába volt szabin, így reggel 7-kor elment és este fél 9-kor esett haza hulla fáradtként. Egyébként olyan jó volt, hogy itthon volt, nagy volt a családi idill......gyúrunk az ötös lottóra.
Mától meg megint dolgozik. Zalán most nem hajlandó ott aludni az oviban, így ebéd után jön haza, alszanak Zétivel. Sajnos az éjszakai alvásuk még mindig nem az igazi, valamiért hajnalok hajnalán kelnek.
Egyébként Zozókánk nagyon édes, alszik és eszik, kevés hasfájással megspékelve. Éjszaka egyszer kel, úgyhogy szerencsére pihenni is tudok.....csak ez a szopi dolog borít ki, amikor egy órán keresztül tud enni és még mindig nem lakik jól.....ha lefejem tudom, hogy 80-90 ml eszik meg.
Gyorsan leírom a szüléstörténetet, meg igyekszem képet is csatolni:
Szóval 16-án hajnali 3kor egy hatalmas pukkanásra ébredtem, azt hittem betörnek, de éreztem egy rúgást is, aztán azonnal elkezdett folyni a magzatvizem. Mivel nekem magamtól sosincs fájásom és tudom, hogy 6 óra elteltével indítják meg a szülést, ezért nem siettünk. Lefürödtem, hajat mostam, apa megfőzte az ebédet, anyukámat hozta, hogy vigyázzon a nagyobbakra. 6kor mentünk a szülésznőért, kb fél hétre értünk be, akkor voltam bő 2 ujjas, már volt néhány kósza fájásom, de semmi komoly és rendszer persze nuku. Negyed 8 körül jött a dokim megvizsgált, bő 3 ujjas voltam, néztek is, hogy milyen víg voltam még, mert egyfolytában röhögtem, bár ezt inkább az izgalomnak tudom be. Ugyanis, mikor a szívritmus hallgatót a pocakomra tették az elkezdett visítani, mint egy kismalac....erre röhögőgörcsöt kaptam......Azután felfektettek a szülőágyra (itt meg elkezdtem bőgni, eléggé ki voltam, ezért is volt ez a hullámzás, annyi minden volt a terhesség alatt, eléggé féltem, apával közöltem is, hogy vigyázzon a fiúkra, ha én nem leszek), 7:45kor rám kötötték az oxytocint, azonnal hatalmas fájásaim lettek, sokkal intenzívebbek voltak, mint az eddigieknél. Ha ez a szülés is 2-3 órát tartott volna ezekkel a fájásokkal, akkor meghalok.
Amikor már egyfolytában voltak, akkor kaptam valami fájdalomcsillapító szurit, amitől meg rosszul lettem....erre nem nagyon emlékszem, állítólag elég halvány hangon mondtam, hogy nem érzem jól magam és fal fehér voltam, még a szám is kifehéredetett. Apánk nedves kendővel törölgette a számat, a szülésznő meg legyezett. Aztán jött egy tolófájás féle, valamiért az elsőnél én mindig felhördülök egyet, a szülésznő pont az ágy végénél volt, felkiáltott, hogy ott a feje, csak nyomjam, kiabált a dokinak, aki futott, de csak a test nyomására ért oda kb 1 perc múlva és pikk-pakk kint volt Zozóka. A köldökzsinór egyszer a nyakán, egyszer a karján volt, a doki mondta is, hoyg szerencse, hogy lent tapadt, így legalább kiért, nem akadt el. 10/10-es apgart kapott, de gyorsan elvitték, mert elég kis hideg volt. Nevet nem volt nehéz kiválasztanunk, mert annyira egyértelműen Zoárdos a lelkem.
A 2 óra leteltével a szülésznőm talpra állított, elmentünk fürdeni, aztán be az osztályra. Szerencsére varratom nem lett és mivel egyfolytában szültek és minden hely elfogyott, így szombat reggel, konkrétan 2 naposan hazaengedtek minket, persze ehhez hozzájárult, hogy a picinek leesett már a köldöke, apukám gyerekorvos, anyósom (aki egyébként fura mód teljesen normális volt most) csecsemős nővér.
A fiúk imádják a picit, inkább arra kell figyelni, hogy túl ne szeressék. Apa sokat vitte őket játszani az első napokba, hogy kifáradjanak és mi is tudjuk pihenni. Szóval ez volt eddig a legjobb szülésem azt hiszem, bár jobban fájt, mint az előzőek. Főleg utána.....5 napig minden szoptatásnál iszonyatos görcseim voltak, csak fájdalomcsillapító mellett tudtam létezni. Utána jött egy finom kis belső aranyér....kb mostanra kezdek nem nyanyásan menni.
Gyorsan csatolok egy képet!
Savariaa, mikor mehettek haza? Hogy vagytok???
Bozza, Ancsa, jól vagytok???
Előre megfőztem egész hétre, most ültem le kicsit. Jövő kedden lesz a következő nst, két hét múlva meg flowmetria (nem tudom jó írom-e). Hát majd meglátjuk, addig egyben leszek-e még egyáltalán.
) és most látom, hogy Apu még videókat is tett fel...jesszus 
