Bocsi lányok, apa eddig nem engedte, hogy közzétegyem a tavalyi vetélés miatt. De ma voltunk Down szűrésen és 12 hetes UH-n, ott minden rendben volt, így megkaptam az engedélyt.
Az úgy volt ugye, hogy a lombik nem sikerült. Aztán pé előtt valamikor -nem tudom pontosan, mert pont akkor nem mértem néhány napig-, jó időben" 2 egymás utáni napon voltunk együtt, de nagyon nem koncentráltam rá. Nem volt párna a fenék alá, kutyapóz, semmi ilyesmi. Viszont baromi erős pé-s fájdalmaim voltak, gondolom a hormoninjekciók hatására.
Kitaláltam ugye a cukor-inzulin terhelést, el is mentem, de azért néha-néha motoszkált a fejemben, hogy hááátha. Tulajdonképpen a 21. naptól kezdtem figyelni a wc papírt, meg magamat. Voltak biztató jelek, hogy csak az egyik cicim fájt, az sem nagyon, meg nem volt pf szurka sem. 23. napon volt szerintem a beágyazódás, mert akkor éreztem középtájon szúrást a méhem magasságában kb. Aztán jött a pisilési mizéria éjjel, de még mindig úgy mentem minden alkalommal pisilni, hogy na, mostanra tutira megjött. De még mindig nem jelentkezett a tutibiztos előjel, a barnázás sem. 27. napon kaptam meg a xar eredményemet, másnap temetés volt, arra is úgy mentem, hogy tutira megjön mire hazaérek. És még mindig nem. A 31. és 32. napon mentem diab dokikhoz, akkor már a párom is megkérdezte, hogy nem kellett volna még megjönnie? Mondom, de. Azért nem mondtam neki korábban semmit, mert gondoltam elég ha én csalódok. Elkönyveltem, hogy akkor most fognak meggajdulni a hormonjaim, amit ilyen eredményekkel megjósoltak. Mivel írtak fel gyógyszert is, így azért gondoltam hogy mégiscsak csinálok egy tesztet. Ez május 1-jén hajnali 4-kor történt meg és 1 percen belül 2 csíkos volt. Naná, hogy apát is azonnal fölébresztettem, nagy volt az öröm. Másnap hívtam a dokimat, egyből behívott UH-ra, szerencsére méhen belül volt a petezsák. Nagyon örült ő is, de azért vett le vért HCG-re, addig nem engedett haza, míg nem tudtuk az értéket. Este fél 8-ig ültünk a kórházban.
9714 lett az eredmény. 2 hét múlva már volt szívhang is, akkor lélegeztünk fel egy kicsit, aztán 2 hete az újabb UH-n megint, ma pedig nyilván újra.
Jópofa kölök amúgy, néhányszor már meghánytatott, pedig én nem vagyok ehhez hozzászokva. A naggyal hánytam anno 2szer, a kicsivel meg csak émelygés volt. De a lényeg, hogy jól van, bánom is én a rókákat.