Sziasztok!
Anita: ha már lúd, legyen kövér, ha kolbász, akkor hosszú. És minimum kettő.
Igaz Robó?
Klarissza: tulajdonképpen engem is érdekelne, hogy mi történt veletek. Ha nem is a "horrorisztikus" részletek, de az mindenképpen, hogy tudni lehet-e, mi volt az oka, stb.
Kájjiiiii!
Szegény Bálintka
.
Gabi75: van esetleg fotó a dallasi állatkertről? Kíváncsi vagyok, milyen. Állítólag külföldön érdemes megnézni az állatkertet, meg a temetőket. Elég sokat elárul az adott nemzet habitusáról.
Szerintem se lesz egy idő után olyan kedves dolog az a sok "nem". De abban igazad van, hogy a gyerek az gyerek, a felnőttnek kell az ilyen szitukat kezelni.
Brigi, ez a Máté gyönyörű egy gyermek! Annyira aranyos ez a magzatmázas kép
! Alig várom a szüléstörténetet, hát persze, hogy érdekel!
DBarbi: én is gratulálok a diplomádhoz!
Látom Fanni már a la carte étkezik, mint a nagyok.
Orsi: annak örülök, hogy Bene kezd meggyógyulni, annak viszont nem, hogy kénytelen leszel eltűnni egy időre. Remélem nem lesz hosszú a kényszerszünet!
Vera: annyit változott Bence! Nekem főleg az tűnt fel most, hogy mintha világosabb lenne a haja. Vagy én emlékszem rosszul?
Remélem jobban van már. Nekem nincs sok tapasztalatom a betegségekről egyenlőre, de asszem a lehető legrosszabb dolog a tehetetlenség, mikor nem tudsz neki segíteni, nem használ a gyógyszer, nem lehet leszívni az orrát, stb
. Egyszóval együttérzésem, ha már gyakorlati jótanácsokkal nem szolgálhatok.
Kkkkkkááááááá, a veszedelmes állat
.
Mucus: Bebinek is jobbulást! Nem lehet könnyű egy-egy ilyen köhögőroham.
Tündér: a bili a tartalommal együtt került Ilang fejére?
Panu: csillag, gömb, panda, milyen dallamos szavak! És nem is a legkönnyebbek. Nem biztos, hogy egyéb művészetekben nem jeleskedtek majd, lehet, hogy nagyon jó füle van a lányodnak!
Dandy: jó a frizud!
Tényleg minden reggel meg kell csinálni?
A teraszotokon csúszkálni is nagyszerűen lehetett, ahogy így elnézem!
Barbi: tök jók a képek! Nekem személy szerint küldhetnél egy kis telet.Én nem bánom, hogy hideg van, inkább most legyen, mint márciusban, netán áprilisban. A havat se bánnám. A téllel egy bajom van, hogy rövidek a nappalok, meg hogy jelenleg nincs igazán téli cipőm.
Még jó, hogy van felétek magyar hentes, egy kis hazai ízvilág. Érdekes, mostanság én is szívesen eszem például szalonnát. Bizonyos helyeken lehet kapni mangalica szalonnát. Ha hozzájutsz, kóstold meg!
Edit: ne ijeszgess, mi az, hogy Boti nagyon beteg?
Ha ráérsz majd egy kicsit, azért írj, hogy mi van veletek!
Mi megvagyunk, tulajdonképpen minden rendben. Egy pár napja egyedül vagyunk, a férjem holnap jön haza vidékről. (Ezért is tudtam ilyen szép hosszú üzit írni
) Barni jön-megy, szerel, pakol, kifűzi a cipőkből a cipőfűzőt, de rendes tőle, mert megpróbálja vissza is fűzni. Többször megfigyeltem, hogy néha következetesen visszateszi a dolgokat a helyére. Beszélni nem akar, még pár szót se, csak néha egy-egy szótagot. Én nem tudom, mi lesz, ha majd tényleg beszélni fog, én már ettől a fajta kommunikációtól is teljesen meg tudok hatódni. A kanállal egyenlőre csak turkálja az ételt és maszatol, de azt rendkívül hatékonyan. Imádja a kutyákat, ha meglát egyet, teljesen extázisba esik. Kacag, és odaszalad hozzájuk, teljes súlyával rájuk borul, ha hagyom. Meg ha a kutya hagyja. A múlkor vendégségben a házigazdák méretes huskyja már szó szerint menekült előle.
Pocibabával semmi újság, remélem, szépen növekszik odabenn, most volt 14 hetes. Most már nem vagyok annyira hulla álmos se, de azért estére kidőlök. Néha eljárkálok itthonról, olyankor jön valamelyik nagymama. Érdekes, hogy eddig ezzel nem volt probléma, de újabban ha látja, hogy veszem fel a kabátot, akkor eltörik a mécses, és nem akar elengedni.
Levágtam a haját. Ollóval, mert a géppel nem hagyta. Hát, olyan is lett, mint az ökörpisi. Pedig rövid hajat viszonylag normálisan tudok vágni, feltéve, ha a páciens nem egy sajtkukac, és nem nyúlkál állandóan oda, ahol az ollóval matatok. Asszem még azért megpróbálok igazítani rajta, valahogy megbarátkoztatom azzal a géppel!
